Miután Böjte Csaba ferences szerzetes az RMDSZ anyáknapi megemlékezésén elmondta, mit gondol a nőkről és a nők lelkéről, továbbá azt is tudatta, hogy Székelyhídon „Szerelem tanösvényt” indít, melynek kilenc állomása „Petőfi Sándor és Szendrey Júlia szerelmének stációit követve leképezi azt, hogy egy párnak milyen ismerkedési fázisokon kell átmennie”, következzen az, hogy Böjte Csaba hogyan bánik a nőkkel, a nők lelkével és testével, milyen az ő „szerelmi tanösvénye” a valóságban.
Az alábbiakban megszólal Böjte Csaba titkos szeretője. A dévai gyermekotthon egykori nevelőnője részletesen bemutatja, hogyan hálózta be a katolikus pap, hogyan élt vele titkos szexuális életet és hogyan bántalmazta. A történetet mikrofonba mondta, a felvételt elküldte az erdélyi ferences rendtartomány vezetőjének és másoknak. Az alábbiakban szó szerint közöljük a hangfelvétel írott másolatát. Az áldozat – a magyar társadalom egy részének ismeretében – félelemből egyelőre név nélkül járult hozzá a szöveg közléséhez.
A történettel kapcsolatban bizonyítékok vannak a birtokunkban. A vallomás feltárja, hogy Böjte Csaba egyik elcsábított beosztottjával szemben súlyos bántalmazó kapcsolatot alakított ki. Becsapta, érzelmileg, anyagilag és szexuálisan kihasználta. A dermesztő történet bepillantást enged Böjte gyermekotthonainak borzalmas működésébe és mindennapjaiba, amelynek szobáiban a ferences szerzetes a nevelőnőt szexuális aktusokra használta, megalázta, ingyen dolgoztatta, a végén fizikailag is bántalmazta. Ahol ilyenek megtörténnek, ott nem csoda, ha a gyermekeket is bántalmazzák.
A történetet nem rövidítettük meg, hogy az élő szóval elmondott szöveg hitelesítse Böjte áldozatának minden szavát. Következzen Böjte Csaba, a „szeretet apostola”, az „árvák megmentője” titkos élete, de igazi arca, bántalmazott szeretőjének igaz története. A sztorit holnap folytatjuk.
*
„(…) év végén ismerkedtem meg Böjte Csabával. A megismerkedésünk úgy történt, hogy Böjte Csaba posztolt a Facebookra, amely arról szólt, mennyire fontos az igazság kimondása. Én pedig ezt elolvastam és beírtam a posztja alá kommentben, hogy „az igazság kimondása öngyilkosság”. Innentől kezdve Böjte Csaba „rám szállt”. Szó szerint. Beírta a posztja alá, hogy ez nem így van, ő bebizonyítja nekem. Meghív egy kávéra, ilyesmi. Meg is lepődtem a válaszon, és szépen udvariasan visszautasítottam a meghívást.
Nem kategórikusan, hanem úgy, hogy egyszer talán majd sor kerül rá. Ezzel nem lett vége, mert Böjte Csaba rám írt privát üzenetben, és bejelölt ismerősnek. Elfogadtam ismerősnek, válaszoltam a privát leveleire, és jött az újabb meghívás. Mivel én magyarországi magyar vagyok, magyar állampolgár, jelezte, hogy jön Budapestre, és szeretettel meghív engem kávézni, hogy beszélgessünk. Ezt a második meghívást is udvariasan visszautasítottam, munkára hivatkozva. Ekkor Böjte Csaba már folyamatosan, napi szinten írogatott nekem leveleket a Facebookon. Minden nap.
Barátnőimmel poénnak fogtuk fel, hogy itt van ez a pap, minek írogat ez nekem. Azt mondták, válaszolj neki, mi baj lehet abból? Én is így gondoltam. Böjte Csabáról tudtam, a gyerekotthonról is, de soha nem olvastam a könyveit, egyetlen prédikációját nem hallottam. Csak annyit tudtam, hogy Böjte Csaba és a gyerekek. Mindig ő írt rám, mindig ő kezdeményezte a beszélgetést. Ismét eltelt egy kis idő, és jött az újabb meghívást. Újra jön Budapestre, előadást tart az „Apák szerepe a családban” címmel, és szeretettel meghív engem erre az előadásra.
Ezzel aláírtam a „halálos ítéletemet”, mert ezt a meghívást elfogadtam. Itt találkoztam először Böjte Csabával és néhány gyerekkel, akiket magával hozott az előadásra. Megnéztem az előadást, és a gyerekekkel összebarátkoztam. Böjte Csaba már két puszival fogadott. Nekem akkor nem tűnt fel, hogy egy papnak nem illik ilyet csinálni. Rendes szabályos két puszit nyomott az arcomra. Vége lett az előadásnak, a gyerekekkel még beszéltem, Böjte Csabát pedig egy csomó ember „elkapta”. A gyerekeknek átadtam, amit nekik hoztam, beültem az autóba és eljöttem haza.
Itthon már várt a levél, hogy miért mentem el, és miért nem mentem oda hozzá beszélgetni. Visszaírtam, hogy nem akartam zavarni. Mire jött a válasz, hogy ő akart velem beszélgetni. Legközelebb üljünk le kávézni. Hamar eljött a legközelebb. Egy hét sem telt el, maximum kettő, jött újra a levél, hogy ismét jön Budapestre. Meghívna néhány napra Dévára, hogy nézzek körül. Ez idő alatt már konkrét „szerelmes számokat” küldözgetett nekem, amelyek nem direktbe szóltak erről, hanem olyanokat, hogy „Szerelmem Jézus”, de azok konkrét szerelmes számok voltak.
Még itt sem tűnt fel nekünk semmi. Barátnőimmel nevetgéltünk, hogy mit akarhat tőlem ez a pap, de senkinek meg sem fordult a fejében az, ami később kiderült, hogy szexuálisan ki akar engem használni. Ott tartottam, hogy meghívott Dévára, Budapestről ő majd elvisz engem az autójával. Mint mondta, néhány nap tartózkodás után, ahol megismerhetem az alapítványt és a gyermekeket, haza is hoz engem. Miért ne? A gyerekeket mindig is nagyon szerettem, itthon is foglalkoztam gyerekekkel, a gyerekek is nagyon szerettek engem.
Találkoztunk, beültem az autójába. Vitt még magával két másik embert is rajtam kívül Dévára. Déván három-négy napot töltöttünk el, a gyerekekkel megtaláltam az összhangot. Megvolt az első dévai látogatásom, és ahogy mondta Böjte Csaba, vissza is hozott Budapestre. A levelezés folytatódott. Böjte Csaba elkezdett rábeszélni arra, hogy költözzek ki Dévára, és legyek ott nevelő. Nemet mondtam neki, mert akkor Magyarországon rendezett, tisztességes életem volt. Volt egy udvarlóm, akivel jártunk egy rövid ideje, ami ígéretes kapcsolatnak ígérkezett.
Böjte Csaba továbbra is írogatott nekem, megállás nélkül, és intenzíven elkezdett rábeszélni, hogy hagyjak itt mindent, és költözzek ki Dévára. Olyanokat írt nekem, ami visszaolvasva már egy férfi udvarlásai voltak. De akkor ez még meg sem fordult a fejemben. Olyanokat írt, hogy „gyere, bízz bennem, vigyázok rád, vezetlek a táncban, erősen fogom a derekadat, meglátod milyen jó lesz gyermekeket nevelni, az én családom a tied is”. Böjte Csaba azt mondta, hogy amit én csinálok, az nem hasznos munka. Az egyetlen hasznos munka a gyermeknevelés. Fűt-fát megígért nekem.
Ezt addig csinálta, míg egy hónap után beadtam a derekamat. Összepakoltam, bezártam a házamat, az állataimat rábíztam a rokonaimra, elhagytam az udvarlót, és kiköltöztem Dévára. Déván először beraktak egy háromgyermekes anyuka mellé, aki nem tudta a gyermekeit megfelelően ellátni. A gyermekvédelem hozta oda. Nem cserélte a gyereken a pelenkát, kiütéses volt a nyakáig. Amíg a férje dolgozott, bezárta a három gyereket a szekrénybe, és fogadott egy másik férfit, akivel szexuális kapcsolatban volt, és a gyerekek a szekrény résein végignézték az egészet.
Először ez az anyuka a három gyermekével volt rám bízva. Böjtének az volt a kérése, hogy tanítsam meg az anyukát anyukának lenni. Majd pedig, ha távozik az egyik nevelő, akkor átveszem a gyermeketet akiket ő nevelt. Mint kiderült, Déván hasonló nevelők voltak, mint ez az anyuka. Böjte Csaba az utcáról és a szegénynegyedekből szedte össze őket, a gyermekeikkel együtt. Mindenféle képzés és szakemberi segítség nélkül. A saját gyerekeik mellé még rájuk bízott hármat-négyet, vagy ahányan elfértek. Így lettek ők nevelők.
Brutális körülmények között nevelik a gyerekeket, brutális bántalmazásban, ordenáré módon üvöltve, verve, terrorizálva őket, sok esetben szexuálisan bántalmazva. Másfél évet húztam le Déván, majd az egyik székelyföldi házban. Közben Böjte Csaba elcsábított szexuálisan. Amíg Déván voltam, eljött az este, lefektettem a gyerekeket. Ha Böjte Déván tartózkodott, a lámpaoltás után kopogott, és áthívott a lakására beszélgetni. Én a felette levő emeleten laktam a gyerekekkel. Állandóan lehívott a lakásába, és állandóan itatott engem.
Így teltek az esték, hogy Böjte Csabával pálinkáztam. Beszélgettem volna vele, de vele nem lehet, mert a beszélgetés úgy néz ki, hogy Böjte Csaba beszél, a másik ember meg hallgatja. Amikor a „beszélgetésnek” vége volt, Böjte Csaba elkezdett engem ölelgetni, simogatni, fogdosni. Ott már kellemetlenül éreztem magam, de annyira naív voltam, hogy biztos egyedül van, magányos, jólesik neki, ha valaki átöleli. Senki nem szól hozzá egy emberi szót sem. Csak „Dicsértessék a Jézus Krisztus”. Gondoltam, hogy ez jólesik neki. Semmiből nem áll viszontölelni.
Telt-múlt az idő, márciusban költöztem be oda, és júniusban megtörtént az első szexuális aktus köztünk. Ennek az előzménye az volt, hogy Böjte Csabával, és Böjte Csaba egy németországi barátjával, utaztunk erre-arra, így Magyarországra is. Engem is hazahoztak szünetre. Böjte Csaba elkezdett sírni az autóban. Ő ült az anyós ülésen, én mögötte, a férfi vezetett. Böjte Csaba sírva mondta, hogy mekkora katasztrófa a cölibátus, hogy ez mekkora áldozat. Neki nem kellene más, csak néha valaki megsimogassa vagy megmasszírozza a fejét. Elviselhetetlen a magány.
Én megsajnáltam, elkezdtem vigasztalni, hogy ne beszéljen butaságokat. Nem magányos, miért ne simogatnánk meg őt? Mondtam, hogy döntse hátra az ülést, és elkezdtem megmasszírozni a fejét, hogy ne legyen magányos. Böjte Csaba elkapta a kezemet az ablak mellett, szorította és nem engedte el. A hüvelykujját belefúrta a tenyerembe, és olyan mozdulatokat tett, amivel szexuális aktusra hajazó mozdulatokat imitált a tenyeremben, miközben szorosan fogta a kezemet és nem engedett el.
Így indult, amikor Böjte már nem tudta visszafogni magát, nem volt neki elég, hogy engem bepálinkáztat, megölelget. Így telt az utunk hazafelé, roppant kellemetlen volt. Hazaértünk, engem kitett az otthonomnál, ők továbbmentek. Böjte elment Csobánkára a kastélyába, ahol ilyenkor mindig megszáll. Eltelt egy nap, és éjjel 11 órakor kopognak az ajtómon. Böjte Csaba áll ott, egy üveg borral a kezében. Beengedtem a lakásomba. Mondta, hogy beszélgessünk, mutassam meg, hogy hol lakom.
Kérte, hogy nyissam ki az erkélyajtót, mert szeretne ott kinézni. Kimentünk, és Böjte Csaba elkapott, megcsókolt, és elkezdett fogdosni. Eddigre kialakított bennem is egy vonzalmat, amiről később rájöttem, hogy hamis érzés volt. Mint később kiderült, beleestem egy nárcisztikus pszichopata csapdájába, aki kialakított egy függőségi viszonyt közöttünk. Lejöttünk a hálószobába és megtörtént az első szexuális együttlétünk. Innentől kezdve másfél évig, Böjte Csaba járt hozzám. Ha ott voltam, akkor a gyermekotthonban történt, ha volt valahol egy gyűlés, akkor ott hívott át a szobájába.
Amikor a székelyföldi házban voltam és gyerekeket neveltem, a szeredai lakásában, Magyarországon az én lakásomban történtek a szexuális együttlétek. Ezek úgy zajlottak, hogy Böjte Csaba jött, letolta a nadrágját. Vagy orálisan kielégíttette magát velem, vagy konkrétan belém hatolt. Elélvezett, kielégíttette magát velem, utána elfordult. Kitakart engem, és azt mondta, hogy ennyi volt, most menjek el. Például, amikor ez a gyermekotthonban történt, az ő kialakított szobájában, akkor is mindig így volt.
Megtörtént a szexuális aktus, feküdtünk az ágyon, kitakart, és azt mondta, hogy ennyi volt, menjek a saját szobámba. Ott már nagyon rosszul éreztem magam, sírtam is, és mondtam neki, hogy én nem akarok elmenni, én nem kurva vagyok, nem egy utcanő, akibe beleürítenek, kihasználják szexuálisan, utána pedig kirúgnak szó szerint. Volt olyan, hogy azt mondta, takarodjak el innen. Ez mindig így történt, kivéve, amikor Szeredába mentem át éjszaka hozzá, mert akkor nem küldött el az aktus után, hanem mellettem feküdt az ágyban.
Tél volt, ő be volt takarózva rendes meleg ágyneműbe. Nekem adott egy barna hajszálvékony lópokrócot. Mindenem vacogott, annyira fáztam. De az utcán is elaludtam volna a hideg kövön, mert annyira fáradt voltam. Emellett 0-24 órában dolgoztatott abban a házban, a gyerekeket rám bízva úgy, hogy a ház összes feladatát nekem kellett ellátni. Én voltam az irodás, a szakácsnő, mert azt is elüldözte.
Ennek oka, hogy Böjte Csabának dühkitörései vannak, amit a legkisebb dolog is kiválthat. Meglibben egy levél az ágon, neki elvörösödik a feje, üvölt, csapkod, káromkodik. Egyszer jött, és elkapta a dühroham, mert égve volt a villany. Üvöltött a szakácsnővel, majdnem megverte, nekem kellett megvédeni, de az elmenekült. Ezután én főzhettem. A kazánt én takarítottam, minden ügyet én intéztem. A gyerekeket így neveltem egyedül, napi négy óra alvásokkal, fizetés nélkül. Mert egy éven át mindenféle fizetés és bejelentés, mindenféle papír nélkül dolgoztam neki.
Kértem tőle, hogy mikor kapok fizetést, mert otthon van házam, kocsim, akkor is vannak költségeim, ha nem lakom otthon. Nekem is vannak szükségleteim, amit a házból nem tudok beszerezni. Női dolgokat nem tudok megvenni. Nem érdekelte, mindig ígérgetett, hogy majd. Azt mondta, hogy „segíteni hívtalak ki, nem azért, hogy még te csinálj problémát”. Ingyen dolgoztatott, egy szál papír nélkül. Emellett át kellett élnem ezt a borzalmas viszonyt vele, ahol úgy bánt velem, ahogy egy utolsó utcanővel nem bánnak.
Déván például előfordult az, hogy egy sziveszteri buli után, Böjte Csaba szokás szerint behívott a lakásába. Leitatott, ahogy szokta, és mondta, hogy akkor szexeljünk. Erre megindultam az ágy felé. Böjte Csaba közölte, hogy ebbe az ágyba nem fogok befeküdni, mert méltatlan vagyok arra, hogy belefeküdjek. Ezért itt a földön csináljuk. Annyi pálinkát megitatott velem, hogy nem igen tudtam már rendesen gondolkodni. Böjte Csaba levitt a földre, és a földön dugott meg. Miután vége lett, közölte, hogy takarodjak a lakásból. Ennyi volt.
Annyira kiakadtam, hogy kitakarodtam a lakásból, leültem ott a gyermekotthon lépcsőházában, rágyújtottam egy cigarettára (az sem érdekelt), és elkezdtem zokogni ott a lépcsőn. Nem tudtam továbbmenni. Éjszaka volt. Böjte Csaba megijedt, hogy ebből baj lesz. Mászkált ki-be, hogy menjek már el innen, mit ülök itt a lépcsőn. Végül összeszedtem magam, elmentem. Egy másik háznál voltam elszállásolva Déván, a piros háznak nevezett gyermekotthonban. Beültem az autóba, úgy leitatva, kikészülve.
Másnap volt Böjte Csabának egy nagy elmélkedése, vendégek is voltak. Felkért engem is, hogy szólaljak fel, mondjam el a vendégeknek, milyen a székelyföldi ház, milyenek az ottani gyerekek. Én ott vettem először észre magamon, hogy komoly baj van velem, ugyanis egy nagyon komoly pánikrohamot kaptam. Nem tudtam megszólalni, nem jött ki hang a torkomon. Levert a víz, összeszorult a mellkasom. Majdnem elájultam, hányingerem lett, makogtam. Az a sok ember mind nézett ott rám. Jeleztem, hogy nem tudok most beszélni és visszaültem a helyemre.
Kellett egy óra, hogy fel tudjak állni és magamhoz térjek. Soha az életben ilyen még nem történt velem. Ott jöttem rá, hogy Úristen, itt nagyon komoly baj van. Nem tudom, hogy mi van velem, de fizikai tüneteket produkálok. Ezek után visszamentem. Bekopogtam Böjtéhez, hogy mindezt megbeszéljem vele. Az volt a szándékom, hogy lezárjuk ezt a kapcsolatot. Ebből elég volt, nem lehet tovább folytatni. Böjte, mivel előző nap már „megdugott”, nem engedett be a lakásába. Közölte, hogy takarodjak onnan, nincs keresnivalóm ott.
Nem mentem. Ciki volt neki a többi lakó miatt, hogy én ott kopogtatok, ezért kinyitotta az ajtót, és rám akarta csukni. Nem hagytam, beraktam a lábamat az ajtó nyílásába, és közöltem, hogy innen nem fogok elmenni. Most ezt az egészet megbeszéljük, és lezárjuk. Kénytelen volt beengedni a lakásába. Egyből töltötte a pálinkát. Mondtam, hogy nem ezért jöttem, mire azt mondta, hogy menj el innen, takarodj innen. Mondtam, hogy nem fogok innen elmenni, amíg meg nem beszéltük, le nem zártuk.
Böjte Csaba erre megfogott engem, kinyitotta az ajtót, és erőszakkal kidobott a lakásból. Volt ott egy kis lépcső, három-négy fokos, azon legurultam, majdnem eltört a karom, és óriásira dagadt a kezem. Mentem vissza a székelyföldi házba, és a gyerekek kérdezték, „nevelő néni mi történt a kezével”? Én meg azt mondtam, hogy beütöttem valahova. Ez volt az eset, amikor Böjte Csaba már fizikailag is bántalmazott. Kidobott szó szerint a lakásából, mert beszélni akartam vele, hogy zárjuk le ezt a kapcsolatot.
Miután rendbe tettem a házat, megvártam a következő nyári szünetet. Összepakoltam, és egy szó nélkül eljöttem. Nem bírtam tovább. Én kvázi meghalni jöttem haza.”
(Folytatjuk)
