A magyar államigazgatásban rendkívüli kísérlet zajlik: nincs megválasztott legfőbb ügyész, az ügyészség pedig dolgozik. Egészen pontosan, elkezdett dolgozni, mert elhárult a legfőbb akadály, a legfőbb ügyész személye. Nélküle szárnyakat kapott az intézmény: mentelmi jogok felfüggesztését kérik, korábban érinthetetlennek látszó politikusok neve mellett büntetési tételek röpködnek, papírok láthatóan nem minden esetben az irattár felé haladnak. Az ember óhatatlanul arra gondol: megtalálták a megoldást. A legfőbb ügyész nélküli ügyészséget.
Azzal, hogy kivették a rendszerből azt a pozíciót, amely a politika és az ügyészség között helyezkedik el, magától elindult a felszabadult munka. Az 1990-es rendszerváltás óta ez a pozíció két funkciót lát el: védelmezi az ügyészséget a politikai befolyástól, vagy végrehajtója a politikai befolyásnak. Tegnap egyetlen délután alatt Magyar Péter, Hankó Balázs és Seszták Miklós mentelmi jogának felfüggesztését is indítványozta formálisan a legfőbb ügyész jogkörében eljáró helyettes, aki ideiglenessége miatt elkerülte a politika figyelmét.
Egy miniszterelnök és két miniszter egy nap alatt Romániában, Szlovákiában vagy Dél-Koreában is jól hangzana, pláne egy olyan országban, ahol hatodik hónapja szabotálja el a kormány a beígért törvényes felelősségre vonást, amit a populista miniszterelnökjelölt „Út a börtönbe” programnak nevezett el, továbbá „Tisztítótűz” néven emlegetett. Majd ugyanő a jogállamiságra hivatkozva nem vetette be sem a jogot, sem az államot. Pedig a jogállami követelmény az lenne, hogy az országot kirabló maffiállam vezetői, ne csak végrehajtói kerüljenek rács mögé.
Ennyi ismert névvel korábban inkább csak átadóünnepséget lehetett szervezni, ahol elvágták egy húszméteres járda tervezett helyszínén a nemzeti színű szalagot. A Hankóval kapcsolatos ügyészségi közlemény a Nemzeti Kulturális Alap pénzeinek szabálytalan, kampánycélú felhasználását és 17,3 milliárd forint vagyoni hátrányt valószínűsít. Seszták ügyében a Volánbuszhoz kapcsolódó, a volt miniszternek és az akkori vagyonkezelői vezetőnek tulajdonított, több mint 11 milliárd forint jogtalan előnyről írnak.
Ezek gyanúsítások és ügyészségi állítások, nem ítéletek. A jelentőségük mégis az, hogy nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy az ügyek egyáltalán eljuthassanak a bizonyításig. Miközben a semmittevés védelmében „türelmetleneknek” nevezik azokat, akik hat hónap után hiányolnak akár csak egy feljelentést is teljesen nyilvánvaló ügyekben, azzal vádolva őket, hogy egyből ítéleteket akarnak. Valójában az ítéletek felé vezető első, nélkülözhetetlen lépéseket hiányolják: a feljelentéseket, az eljárások megindítását, a gyanúsításokat akár „ismeretlen” tettesek ellen.
Ugyanezen a napon a HVG értesülését ismertető 24.hu Matolcsy György gyanúsítotti kihallgatásáról számolt be Simor András eltávolítására irányuló állítólagos nyomásgyakorlás ügyében. Nem valószínű, hogy Matolcsy legnagyobb bűne a nyomásgyakorlás volt, de Al Capone-t is csak adócsalásért ítélték el örökre. Ez még nem a legfőbb ügyészétől megszabadult, így a politikával való érintkezéstől elszakadt szabad és független ügyészség ideális képe, de hatalmas előrelépés ahhoz képest, hogy hat hónapig nem hangzott el Matolcsy neve.
Mielőtt az üres széket kineveznénk a mindenkori legjobb örökös legfőbb ügyésznek, rögzítsük a prózai részletet. Az ügyészségnek most is van irányítása: a feladatokat Lajtár István helyettes látja el. A 24.hu szerint december 5-én nyugdíjba vonul, tehát sok veszíteni valója nincs, az ügyészségnek pedig elég az, ha hagyják dolgozni, s az ideiglenes vezető nem csinál semmit. Sajnálatos, hogy a mostani helyzet csak átmeneti, mert már zajlik is a csatározás, ki kerüljön az ügyészség élére: nem a személy a fontos, hanem a funkció, amit betölt.
Ez a funkció kétféle lehet: vagy az ügyészi függetlenség őre vagy a politikai befolyás és irányítás eszköze lesz. Magyarországon utóbbinak lett nagyobb hagyománya, s ez a szerep tűnik előnyösebbnek a pozíciót betöltő személyek számára. Annál is inkább, hogy Magyarországon a demokrácia átmeneti két évtizede után újra négy-öt ciklusokban lehet gondolkodni, épp a legfőbb ügyész bűnpártoló tevékenysége miatt is. Most sem jobb a helyzet, Magyar Péter a két ciklus korlátjával csak az elődjét próbálja távoltartani a hosszú uralkodástól, nem magát.
Az ügyészség láthatóan ráérzett a kegyelmi állapotra, és dolgozni kezdett, amíg lehet. Milyen intézményi múlt kellett ahhoz, hogy a vezető hiánya a felszabadulás érzését keltse? S hogy a polgár ne attól várja a működést, hogy végre kineveznek valakit, hanem attól féljen, ha a kinevezés megtörténik, mert akkor minden megáll? A Polt-korszak után a legfőbb ügyészi székhez nem egy szakmai vezetés képzete tapad, hanem a sorompóé. Miután Magyar Péter sem lett kivétel a legfőbb ügyész nélküli állapotban, sok jóra ezután sem számíthatunk.
Független és az ügyészség szabadsága fölött őrködő legfőbb ügyész kinevezésére csak akkor lehet számítani, ha azoknak, akik kinevezik, nincs semmi titkolni valójuk. Nincsenek ügyeik, amelyeket el kell tussolni. Ebből a szempontból az ügyészségnek gyorsnak kell lennie, mert a kegyelmi időszak hamar véget érhet. Magyar Péter túlárazott szerződéseinek nem szabad vádemelési szakba kerülniük, de a jelek szerint még az eljárás megkezdéséig sem juthatnak el. Ehhez pedig olyan legfőbb ügyészt szavaz majd meg a „Tisza”, aki garanciát jelent erre.
A sorompó nem dolgozik mindenki ellen. Éppen az a tudománya, hogy felismeri, kit kell átengedni. A politikailag szelektív ügyészségben az ügyésznek a büntető törvénykönyv mellett másik, ki nem nyomtatott névsort is ismernie kell. Az előbbiből kiderül, mi tilos, az utóbbiból az, kinek szabad. Ez nemcsak városi legenda. Fürcht Pál volt főügyész az ATV-nek arról beszélt, hogy egy ügyben szóban megszabták neki, ki ellen nyomozhatnak, kit nem hallgathatnak ki, merre haladhat az eljárás. A vezető szakmai irányítás címén politikai szűrő szerepét tölti be.
A mostani hírek közül ezért különösen üdvözlendő Magyar Péter mentelmi jogának kikérése. Az ügyészség függetlenségét éppen az mutatja, hogy az aktuális hatalom vezetőjénél sem fogy el a tintája. Annak általában nincs akadálya, hogy az egykori kormánypárt embereit vizsgálni lehessen. A jelenlegi miniszterelnököt már csak olyan ügyészség vizsgálhatja Magyarországon, amelynek nincs legfőbb ügyésze. Éppen ezt erősítette Magyar Péter videón elhangzott fenyegetése, amelyben már meg is bízta a leendő legfőbb ügyészt, vessen véget a szabadságnak.
Azt a magyarázatát, hogy ennek okai az egyidejű indítványok, amelyek a milliárdos korrupció és az ő telefonelrablós ügyének összemosását szolgálják, már a megszoikott ügyrend részének kell tekinteni. Ez már annak a szele, hogy egy tiszás Polt Péter az ideális jelölt a posztra. Az egyetlen, amiben reménykedhetnek az ügyészek, hogy a köztársasági elnök rendre erre alkalmatlan embereket jelöl, és ismert makacssága a legfőbb erénye lesz, ha ez azt eredményezi, hogy akár évekig nem lesz legfőbb ügyész. Akkor az ügyészség szabadon dolgozhat.
Érdemes volna az üres szék teljesítményét felfedezni, feljegyezni és megbecsülni. Jelképe annak, hogy mire nincs szükség. Nem telefonált oda senki, mert nem volt kinek. Az üres szék nem ijedt meg egy miniszterelnök nevének láttán, és nem kellett megmagyarázni neki, miért nem kiváltság a mentelmi jog. Az új legfőbb ügyésszel szembeni legmagasabb követelmény lehetne, hogy legalább ennyire ne akadályozza a munkát. Legyen olyan, mintha nem lenne. Legyen olyan, mint egy üres szék.
