Vélemény

A Fidesz és a Tisza egylényegűsége kizárja a változást. Az egylényegűség kimondása azért fontos, mert minden rendszert csak saját határain belül lehet megreformálni. Ha egy rendszer lényege nem változik, akkor semmi nem változik. A Római Birodalmat nem lehetett kereszténnyé tenni, mert annak természete nem változott. A Római Birodalom és a Szent Római Birodalom között lényegileg semmi különbség nincs. Ha Orbán, az "Atya", és Magyar, a "Fiú" egylényegű, akkor a rendszer nem változik, csak a külsőjét tekintve. Ugyanolyan illiberális, autokratikus, álságos látszatdemokrácia és rejtőző fasizmus lesz, akkor is, ha egyszer Magyar vezeti, mint most, amikor Orbán a vezér. Ez azt is jelenti, hogy nem tűnik el sem a rendszer, sem annak Atyja. A "Fiú" veszi át az uralmat. Ezért a kérdés úgy merül fel, hogy akik Magyart kitalálták, felépítették és támogatják, azok a rendszert akarták lecserélni, vagy az "Atyát" a "Fiúra"? Mert azt tudniuk kell, hogy maga a rendszer nem lesz jobb, nem lesz más. A tapasztalatlan, éretlen "Fiú" személyisége miatt lehet még sokkal hazugabb, primitívebb és durvább. Ennek nagy az esélye. Ha megszűnik a demokratikus parlamenti képviselet, az amúgy törvénytelen rendszerben, és az egylényegű "Atya" és "Fiú" irányítja az országot, a közvéleményt, a gondolkodást, a sajtót és az oktatást, akkor a liberális demokráciának Magyarországon írmagja sem marad. Ez pontosan az a helyzet, amit Orbán tűzött ki, és az ellenfelei valósítják meg. Mivel a szembenézésre való hajlam gyenge, de a kognitív disszonancia csökkentésére való hajlam erős, Magyar Péter elvtelen és rövidlátó értelmiségi támogatói nem fogják belátni és elismerni a bűnt, amit elkövettek. Ezért abban lesznek érdekeltek, hogy a demokratikusan gondolkodó embereket belekonszolidálják a az Atya és a Fiú által vezetett NER-be.

Megdöbbentő milyen könnyen hitették el értelmes emberekkel is, hogy a szavazatokat úgy lehet maximalizálni, s különösen, úgy lehet demokratikus "rendszerváltást" elérni, ha nem indul senki más a választáson, hanem csak egy. Ezzel szemben a legtöbb szavazatot úgy lehet elérni, ha minden párt begyűjti a szavazatokat, és azok összeadódnak. Ha csak egyetlen párt indul, amelynek egyébként is csak egyetlen arca van (mert a most megnevezett miniszterjelöltek nem önálló személyiségei és arcai a pártnak, hiszen Magyar kegyétől függenek), akkor azok szavazatai mind elvesznek, akik Magyarra nem akarnak szavazni, saját választási lehetőségük pedig nincs. Ilyenek pedig nagyon sokan vannak. Az nem működik, hogy az Orbántól való szabadulás reményével megzsarolnak mindenkit, hogy muszáj Magyar Péterre szavazni, akit sokan nagyobb veszélynek tartanak, mint Orbánt. Vagy csak mérhetetlenül taszítónak találják és nem bíznak benne. Magyar dolga lenne az, hogy ezeket a szavazókat meggyőzze, hogy nyílt versenyben rá szavazzanak. Meggyőzni nem úgy kell, ahogy az orosz maffia, hogy fegyvert tesznek a választó fejéhez, hogy erre az emberre kötelező szavazni, különben nincs rendszerváltás. Ilyen módszerek eleve kizárják, hogy rendszerváltás legyen. Ez nem okoz felszabadulást, örömöt, ebből a stílusból és módszerből szabadság, boldogság nem nő ki. A pisztoly nem tűnik el, marad. Orbán azzal zsarol, hogy háborúban halsz meg, ha nem rá szavazol. Magyar azzal zsarol, hogy nem lesz rendszerváltás, ha nem rá szavazol. Ez ugyanaz a pisztoly csőre töltve. Az emberi normákhoz akár csak ösztönösen ragaszkodó emberek mindkettőt elutasítják. Azt szeretik, ha tisztelik őket. A szavazataik nem vesznek el. Az önazonosságukat védik meg.

2026-ban megtörténhet Magyarországon is, ami 2015-ben Lengyelországban már valósággá vált, vagyis, hogy inkább hosszabb, mint rövidebb időre teljesen eltűnik a baloldal a politika élvonalából....

Minderről az anti-woke mozgalom jut eszembe. A kisebbségi áldozatok kriminalizálása. Az érzékenységgel kapcsolatos elutasítás, a másik ember semmibe vétele, az áldozatok iránti gyűlölet, amely rosszabb, mint a közöny. A bántalmazók ideológiai bástyát építettek maguk köré, ők nem tettek semmit. Akik az áldozataik, azok őket üldözik: a rossz lelkiismeretüket. Nincs mélyebb gondolat ennél: "soha nem bocsát meg a közösség, amelyik bántalmazott", és soha nem bocsát meg az ember, aki bántalmazott. A szembenézés helyett az üldözést és a hibáztatást választja. Amiért lelki gyötrelmet okoz neki a gonoszság, amit ő elkövetett, s szabadulni próbál tőle, de nem tud. Te tehetsz róla, aki ellen ezt elkövette. Legyen az nevelő, vezető lelkész, tanár vagy az állam. Az érzéketlenség ideológiává válik, mert így könnyebb együttélni a bűntudattal. A trauma nem emlék, hanem identitássérülés, az áldozathibáztatás pedig politikai rendszerré válik. A sebek, trauma, fájdalom valóságos, fel nem dolgozott. A hivatalos segítők nem értik. Csak az elkövetők sejtik, de tagadják. Soha nem értik meg, soha nem fogják fel, milyen sérüléseket okoznak, milyen sebeket ejt az, amit mondanak, amit tesznek, ahogy viselkednek. Nem akarják tudomásul venni, hogy az emberi szívben gyógyíthatatlan sebeket okoznak, amikor a bizalommal visszaélnek, akik semmibe veszik a kiszolgáltatottságot, a megnyitott szívet, amit megtörnek, porig aláznak. Ha áldozattal találkoznak, nem értik, miért nem tud túllépni rajta, nem gyógyulnak a sebei. A bizalommal való visszaélés öl. A személyiség benső rétegét érintő visszaélést nem lehet sem megérteni, sem gyógyítani. Mert soha be nem gyógyuló seb az, amely az identitást, s az emberi méltóságot kikezdi, az önértékelést aláássa. Most már politikai mozgalmat és rendszert hoztak létre az érzéketlenségre, az eltaposásra, a semmibe vételre. Fonnyadt alma, woke, progresszív liberális, gyenge, ügynök, bűnöző, aki érezni mer, akinek van szíve és lelke, mély fájdalmát világgá kürtöli vagy devianciába csomagolja. Vagy a világ ellen fordítja, mert meggyógyítani nem tudja.

Határon túli magyarok, külföldön élő magyarok. A Fidesz ezzel a két fogalommal jelölte ki a barát és ellenség fogalmát. A határon túli magyaroknak azokat...

74 éves. Mások ilyenkor már pihennek, élvezik a felhalmozott javakat. Ki a hatvanpusztai birtokot, ki az élete végéig járó juttatásokat, amelyeket a lelkéért kapott...

"Mindez komoly veszélyeket rejt hosszabb távon. Az újságírók autonómiája sérül, ha rendszeresen egy politikai szereplő narratíváit közvetítik ahelyett, hogy kontrollt gyakorolnának fölötte. A közönség hozzászokik ahhoz, hogy bizonyos szereplők „érinthetetlenek”, Magyar Péter pedig megerősödik abban a hitben, hogy neki mindent szabad, hiszen még azt is lenyelik, ha a „baráti” sajtót támadja. Ez lényegében ugyanazt a logikát teremti újra, amit a NER médiagépezetében látunk – csak éppen ellenzéki oldalon. Míg Orbán Viktor hidegen számító hatalomtechnikus, aki tudja: „az ellenséget kordában kell tartani, a barátot pedig etetni kell”, addig Magyar Péter láthatóan nem visel el semmiféle autonómiát. Személyiségéből fakadóan konfrontatív, személyeskedő, és totális logika mentén alakítaná át a médiaviszonyokat. Ez egy leendő Tisza-kormány esetén jelentős kockázatot jelentene, hiszen nem racionális hatalomtechnikai számítás, hanem impulzivitás és sértettség irányítaná a sajtóhoz való viszonyát. Éppen ezért rendkívül problematikus az ellenzéki sajtó hozzáállása Magyar Péterhez. Hamis érvelés az a logika, miszerint „most mindent Orbán megbuktatásának kell alárendelni, és majd utána jobb világ jön”. A történelem számos példát ismer arra, hogy forradalmak vagy rendszerváltások után még keményebb diktatúrák épültek ki. Ha a sajtó ma eltekint a kritikai kontrolltól, pontosan azt a helyzetet készíti elő, amit később a legjobban fog bánni."

Szíven ütött a két szó: "mérsékelt szereplő". Ekkor értettem meg, hogy létezik Budapesten egy másik világ, amely elméleteket gyárt és álomképet rajzol a valóságról. Magyar Péter tevékenységéről készítenek napi magyarázatokat, amelyeknek a valósághoz semmi közük. Létrehoztak egy alternatív valóságot, amelyhez elengedhetetlenek az alternatív tények. Magyar Péterről sok mindent lehet mondani, de azt, hogy "mérsékelt szereplő" lenne, a legnagyobb rosszindulattal sem. Ha van valami, ami sok egyéb mellett hiányzik belőle, az éppen a nyugalom és a mérsékelt szereplés. De nem csupán az efféle megállapítások teszik különlegessé és egyedülállóvá ezt az önálló életre kelt jelenséget. Sükösd Miklós bejegyzése nem elszigetelt ömlengés, hanem műfajjá nőtte ki magát. A benne résztvevők a beavatottság érzetét keltik, mint akik birtokában vannak valami titkos tudásnak, amit egymással megosztanak és tovább színeznek. Megfejtik és magyarázzák Magyar napi megnyilatkozásait, aki egyre fényesebb glóriát, mind nagyobb hódolatot kap. Bennfentesek, akik értik Magyar mondatainak jelentését. Ők tudják, mi volt a gondolat, a szándék. Egymásra kacsintva hitetlenkednek a leleményességen, hogyan kerülte ki újra a csapdát, hogy valami emberi gesztust tegyen, kiálljon bármilyen tisztességes ügyért, még inkább valamilyen demokratikus normáért. Micsoda zsenialitás! Kinek jutna még eszébe? Ezzel mintegy túlvilági fényt kap a "messiás", akinek ténykedései magyarázót, hozzáértő értelmezőt igényelnek. Mint titkos társaság tagjai kacsintanak össze, értelmezik Magyart, akit érteni kell, mint egy gurut. S ők értik. A Fideszből páros lábbal kirúgott bántalmazó mitikus figura, ami részben a vágyaikból fakad, részben abból, hogy nem áll szóba velük.

Ott tévednek Magyar Péter támogatói (akik nem hajlandóak tudomásul venni, hogy Magyar mindennél jobban utálja őket, szóba sem áll velük), hogy nemcsak az számít, hogy valakire lehessen szavazni Orbán ellenében, s Orbánt valaki legyőzze, hanem az is, hogy ha Orbán megbukik, kinek a kezébe adják az ország sorsát. Hatalmas tévedés, hogy Magyartól megszabadulnak. Mi biztosak vagyunk abban, hogy Magyar soha nem fogja választáson legyőzni Orbánt, már csak azért sem, mert akik a Pride-on vonultak, soha az életben nem fognak rá szavazni. Karácsony az ő gondolataikat mondta ki: "Mi nem fogunk akárkire szavazni a hatalom ellenében. Azt fogjuk támogatni, akitől joggal várható, hogy Magyarországot újra a közös otthonunkká teszi." Ez pedig nem Magyar Péter. Ellenkezőleg. Magyar az utolsó, akitől ez várható. De abban is biztosak vagyunk, hogy az Orbán-rendszer hanyatlása nem ideiglenes. Közeledik a véghez, amihez Magyar Péternek semmi köze nincs, de a hatalom a kezébe kerülhet. A szabadság helyett kezdődhet elölről a harc egy másik pszichopata diktátorral, egy gátlástalanabbal. Mi szükség erre? Magyar nem magától lett tényező. Magyarból politikust csináltak. Addig valaki, amíg ezt a támogatást megkapja azoktól, akik a tömegeket minden ellene szóló érv ellenére mögé állították. Akik elhitetik azokat a hazugságokat, hogy Magyar maximalizálja a szavazatokat, elkerüli Orbán csapdáit, amikor valójában csúf önmagát adja. Magyarról hazudni kell. Ha hatalomra kerül, tőle és a rendszerétől félni kell. Karácsony ezzel szemben az, akinek látszik. Nem korrupt, nem fasiszta, nem pszichopata, őszinte és nem hatalommániás. Legfőképp pedig egy demokrata, aki valóban szabad országot jelent, ahol az állam nem nevel, nem vesz el mindent, hanem a civil társadalom építi az országot.

Most pedig térjünk a lényegre. Magyar szavazótábora mindent egyetlen célnak rendel alá: leváltani Orbán Viktort. Erre semmi garancia nincs. De mi történik akkor, ha ez sikerül, akár a húsz év előnyt biztosító biológiai törvények alapján is? Tételezzük fel, hogy eltűnik Orbán, s ott áll a NER rendszerét jogállamnak és demokráciának nevező Magyar Péter. Orbán 15 év alatt jutott ide, Magyar innen kezdi. Arra épít, amit Orbán alapozott meg. Ha Magyar beül Orbán székébe, olyan diktatúrát csinál, hogy a "Tisza-sziget" hajléktalanjai Orbánt is visszasírják. Magyar Péter értelmiségi, liberális támogatói ne képzeljék, hogy Magyart az életben képesek lesznek megfékezni vagy elkergetni. Ők az első célpontjai. Magyar egyszer már megüzente Wass Alberttel a volt barátainak, hogy ő nem változik, a "kő marad" az, ami volt. Ezt is a zsidók meggyilkolásáért elítélt háborús bűnössel tudta megfogalmazni, hogy a hovatartozását világossá tegye. Magyar 2006-ban a Budapestet felgyújtó puccsista antiszemita csőcselék mellett állt, később a rehabilitálásukért dolgozott. Emlékszik a magyarista-tiszás tábor azokra a napokra, azokra a szörnyűségekre? Magyar azóta is ugyanazt vallja, ő továbbra is a barikádnak azon az oldalán áll. Támogatói azok, akik elszenvedői voltak Orbán utcai puccskísérletének, amelynek antiszemita felhangjai a vészkorszakot idézték, a lámpaoszlopokra függesztett zsidók neveivel.