Orbán Viktor 16 éven át leplezte (nem mindig sikerrel) a NER igazi arcát, az illiberalizmus antiszemita jellegét. Vidéki körútja Győr-Sopron megyei állomásán Hankó Balázs volt kulturális miniszter letartóztatása kapcsán fejtette ki, hogy a letartóztatás nem gazdasági visszaélés, hanem kulturális háború eredménye. Ha a kulturális háborút kultúrharcnak fordítjuk, s megvizsgáljuk, kik állnak szemben egymással, akkor egyértelműen kirajzolódik, hogy Orbán Viktor mindvégig keresztény-zsidó háborúként értelmezte saját rendszerét.
Először érdemes megnézni Orbán beszédének ezt a részletét, amelyben kifejti, hogy kikkel áll szemben, az egyik részük kommunista, a másik a pesti liberálisok, ezek vannak összenőve. Mint mondja, SZDSZ-MSZP kormányunk van, miközben már sem SZDSZ, sem MSZP valójában nem létezik, de ez magyarra fordítva azt jelenti, hogy a háttérből a zsidók irányítanak. A zsidók a kerestzény kormány keresztény kultuszminiszterét tartóztatták le, ami a kulturális háború eredménye, nem pedig gazdasági visszaélésé. Pedig az, milliárdokat loptak el.
Orbán nyíltan zsidózott, amikor azt mondta, hogy demonstrálni akarják a „pesti liberálisok”, hogy vannak, és ha ők vannak, akkor ők az urak. akkor az a kultuszminiszter, „az egyetlen kultuszminiszterem”, aki nem adott nekik támogatást, annak börtönben kell végeznie. Ezért ítélték el Hankót. (Még nem ítélték el – a Szerk.) Orbán szerint Hankó bűne az, hogy a kormánynak volt egy kulturális programja, ami abba beleesett, azt támogatta, ami „aberrált”, hazafiatlan, LMBTQ (értsd: ami zsidó, a zsidó „aberrált), azt nem támogatta. Ezért van börtönben.
Ez színtiszta zsidózás, antiszemita alapvetés, náci és keresztényfasiszta elmélet.
Orbán a két világháború közötti antiszemita rendszer fő ideológusai, Prohászka Ottokár és Banga Béla elméleteit adta elő a keresztény-zsidó faji jellegű háborúról, amelyet hol vallási, hol kulturális ellentét köntösébe öltöztettek. Orbán rövid összefoglalójában az ellenfeleit az általa előadott nézetek szakirodalmának, a Mein Kampf-nak szellemében a kommunista-liberális jelzővel azonosította, amit már Csurka is SZDSZ-MSZP politikai szövetségként illusztrált, de mindkét formájában a (liberális és/vagy kommunista) zsidókat jelenti.
Ezt a beazonosítást erősíti, hogy a másik oldalon a „keresztény” Magyarország (vagy politikai irányzat) áll. A keresztény-zsidó háború a náci szekuláris fajelmélet (vissza)keresztényiesített változata. Mindez a kerestzény-nemzeti magyar identitás antiszemita jellegéből fakad, amely az alaptörvény preambulumában is ezt az antiszemita kirekesztő identitást rögzítette a keresztény gyökerek, a szent istváni állam, s a Szent Korona szimbólumain keresztül. Magyarország keresztény nemzet és állam, magyar az, aki keresztény, keresztény az, aki nem zsidó.
Orbán teljes mértékben ennek szellemében tett kísérletet arra, hogy Horthy Miklós és rendszere, Prohászka Ottokár és Banga Béla szellemi örökségét, a zsidók korlátozásával és kirekesztésével megvalósítsa az antiszemita keresztény Magyarországot, mely sikerült, pontosan olyan lett, mint amilyen egy fajgyűlölő, kirekesztő, álkeresztény fasiszta rezsim lenni tud: képmutató, hazug, harácsoló, elnyomó, jogtipró, bűnöző és az országot lepusztító, kulturálisan elmaradott, primitív gyűlöletre épülő rendszer.
Orbán a kilencvenes évektől kezdve az SZDSZ liberálisai, a pesti zsidóság ellen harcol. Egy ideig megpróbálta ezt a liberális demokratikus ideológián belül, majd amikor „megértette”, hogy a keresztény-magyar identitás a zsidóság elleni önazonosság és harc, akkor jobboldali és nemzeti keresztény lett hagyományos horthysta és antiszemita keresztény identitásnak megfelelően. A zsidó-világösszeesküvés elleni harc tette az egész liberális demokratikus világrend ellen harcoló nemzetközi keresztényfasiszta vezérré.
Célja a középkori „keresztény Európa” helyreállítása, ezt jelentette „Brüsszel elfoglalásának” programja. A patriotizmus antiszemita logika, ami arra épül, hogy a keresztények patrióták (hazaszeretők), a zsidók nem, mert nekik nincs hazájuk, legfeljebb Izraelben van. Ugyanígy a szuverenitás a zsidóknak és zsidóuralomnak tekintett globális világrenddel szembeni szuverenitást jelentette. Orbán Viktor elhatárolódott a világban mindentől, amit a zsidókkal azonosított liberális demokratikus világrendhez, emberi és polgári jogokhoz kapcsolódott.
Ez a Páli községben elmondott beszéd, bármilyen eldugott helyen volt is, zászlóbontásnak tekinthető. Orbán az antiszemita kártyát vette elő, ami Magyarországon ezer éve működik. Újra a „keresztény Magyarország”, a keresztény-zsidó háború kódjával, a magyarok és idegen zsidók harcával legitimálja és azonosítja önmagát. Ezen nem segít, hogy Magyar Péter ízig-vérig fideszes keresztény-nemzeti jobboldali, s antiliberális ideológiát vall és követ. Egyelőre „óellenzéki” fedőnév alatt tart távol minden liberálist a kormányzásától.
A beszéd alapján megérthetjük, hogy Orbán nem tűnt el, nem lett „elzavarva”, hanem itt áll az örök magyar átokkal, a keresztény-nemzeti antiszemita ideológiával a kapuban. A tiszás sajtó és influenszerek, értelmiségiek igyekeznek úgy beállítani, hogy neki már nincs visszaút, de akik ezt mondják, nincsenek tisztában a keresztény antiszemitizmus erejével és hatásával a magyar emberek lelkében. Aki megpendíti ezt a húrt, az a becsapott és hamis keresztény identitásban élő magyarok legmélyebb mozgatórugóit szólítja meg.
