Azt már soha nem tudhatjuk meg, mi történt volna a 4:1-es belga győzelemmel végződött vb-mérkőzésen, ha az amerikai labdarúgó-válogatott nem azzal a lelki teherrel és az egész világ részéről ellenük irányuló ellenszenvvel kezdi a játékot, amit Trump beavatkozása keltett. Lehet, hogy ez a belga válogatott akkor is legyőzte volna Amerikát, ha Trump miatt nem közutálat veszi körül őket, ha emiatt nem bénultan kezdenek. De nem lehet tudni. Mindenesetre szimpatikus csapatként estek volna ki, de most sokan úgy gondolják, azt érdemelték, amit kaptak. A közösségi médiában sok amerikai híresség is ellenük szurkolt, mert nem mondtak nemet Trumpra.
Az amerikai válogatott Trump miatt már azelőtt elveszítette ezt a meccset, hogy kiléptek volna a pályára. Ezen a vereségen az sem változtatott volna, ha a gólok alapján nyertek volna.
Az előzmények ismertek: Folarin Balogun, az amerikai válogatott csatára egy kemény belépésnél megrúgta ellenfelét, ezért a bíró piros lapot adott neki. A FIFA minden kiállítás után eltiltással bünteti a játékosokat. Ebben az esetben azonban kivételt tettek, mert Trump felhívta a FIFA elnökét, akinél elintézte, hogy az amerikai játékos a belgák ellen is játszhasson. A telefonos beavatkozás tényét Trump elismerte, a vele túlságosan is „jó kapcsolatban” álló Infantino viszont tagadta, hogy a FIFA emiatt döntött így: azt állította, hogy a döntést a FIFA az amerikai elnök kérésétől függetlenül hozta meg. Ez a nyilvánvaló hazugság csak növelte a felháborodást.
Az eset sötét árnyékot vet a FIFA működésére, szuverenitására és hitelességére. Amerikát pedig még inkább az olyan korrupt országok és diktatúrák sorába helyezte, mint Katar, Oroszország, a telefonos intézkedést tekintve, Észak-Korea. Pedig a sajtó még nem is részletezte Trump állításait, amelyeket az üggyel kapcsolatban tett. Azt állította, hogy nem is tudta, mit jelent a piros lap, azt most tudta meg. Majd ezzel a hozzáértésével azért telefonált, mert szerinte nem történt szabálytalanság. A legviccesebb kijelentése pedig az volt, hogy Balogunt „egy olyan meccsért büntetni, amelyen nem is játszott, nem fair”. Mint mondta, „ezt nem tehetik meg”.
A történtekre nincsenek szavak. Az ügyben együtt jelenik meg a primitív butaság, a szervilizmus, a korrupció, az önkény olyan mértéke és egyvelege, amely nemcsak Amerikát alázza meg, hanem az emberiséget. Az ügy intézése mögött pedig felsejlik egy olyan szemlélet, hogy a világ gazdagjai és hatalmasai azt képzelik, hogy a világot ők irányítják és bármit megtehetnek, a világbajnokság is egy olyan cirkusz, amit ők adnak a népnek, a szabályait is ők alakítják, s ők csinálnak hasznot belőle. A legijesztőbb az a gondolat, hogy lehetséges: így is van, csak ennyire nyers formában ez még soha nem jelent meg.
Az amerikai válogatott nyilvánvalóan áldozata annak, ami történt, de sokak szerint tehetett volna valamit, s erre több lehetősége is lett volna: Balogunt az eltiltás ellenére nem játszatják. Ha féltek Trump dührohamától vagy bosszújától, jelenthettek volna sérültet. Nem mentség, hogy mindenki tudja, az ellenállással a Fehér Ház meghívását kockáztatták volna, s ebbe már nyilván beleszólt (volna) az amerikai labdarúgó-szövetség (United States Soccer Federation, USSF) is, amely Trump jóindulatától sokat remél, legalábbis nem akarja elveszíteni azt. Ezzel azonban lemondtak a sportszerűség lehetőségéről és elveszítették a világ szimpátiáját.
A futball és a vb ezzel a nagypolitika része lett, mert az amerikai futballcsapat is választás elé került a sajtóhoz, az egyetemekhez, a neves ügyvédi irodákhoz, a bíróságokhoz és állami intézményekhez hasonlóan: behódolnak az önkénynek, a törvénytaposó diktatúrának, meghajolnak Trump előtt és kollaboránsok lesznek, mint sokan mások, akik nélkül ez az amerikai elnyomó rendszer nem alakulhatott volna ki, vagy ugyancsak másokhoz hasonlóan ellenállnak ennek, és vállalják ennek következményeit. Az amerikai válogatott úgy tett, mintha nem tett volna semmit, de Balogun szerepeltetésével mégiscsak döntött, legitimálta az őskori módszereket és a korrupt FIFA döntését.
Ez pedig kiváltotta a világ jogos megvetését. Ezzel a morális hátránnyal lépett az amerikai válogatott pályára Trump miatt, ugyanúgy tekintettek rájuk, mint Trumpra, s a végén az igazság győzelmének tekintették a kínos arányú vereséget. Egy biztos, hogy az amerikai válogatott csak árnyéka volt önmagának, egy súlyos terhet cipelt, amit az amerikai elnök pakolt rájuk, s amellyel nem lehet győzni. Ez pedig tanulság nemcsak a vb nézőinek, hanem egész Amerikának, hogy a Trump-féle bunkósbot és a korrupció nem hoz létre virágzó és győztes országot, hanem megaláztatik, és vereségre van ítélve.
Amerika ma már nem a világ példaképe, hanem a civilizáció maradékáért küzd a barbarizmussal szemben. Ami Amerikában zajlik, az civilizációs kérdés. A futballvilágbajnokság egy pillanat alatt rántotta le a leplet az amerikai hétköznapi valóságról. S még a döntő, a trófea átadása hátra van. Még nem dőlt el, hogy Trump végül kit nevez ki győztesnek.
