Miután Sárvári Nicholas nem jöhetett szóba, mert a Tisza-frakció felfedte, hogy ő Magyar Péter jelöltje, akit soron kívül akartak bejuttatni a bizottsági meghallgatásra, Ligeti Miklós pedig csak azért került be kiszemelt vesztesnek az utolsó körbe, hogy Magyar a liberális óellenzéki tiszásait leszerelje, nem maradt más lehetőség, mint a legesélytelenebbnek tartott Unger Anna megválasztása. Lehetett volna eljátszani azt is, hogy patthelyzetet csinálnak egymás közt a tiszás képviselők, és új pályázatot írnak ki, de végül Magyarnak Unger Anna is megfelelt.
Ennek oka pedig az, hogy Unger Anna a meghallgatásán olyan benyomást keltett, mint aki szakmájából kifolyólag a Vagyonvisszaszerzési Hivatal feladatának nem a vagyonvisszaszerzést, s nem az évszázad bűnözőinek őrizetbe vételét tekinti, hanem a rendszer működésének feltárását, hogy ne alakulhasson ki a jövőben újra ilyen rendszer. Szerény véleményünk szerint a jövőre nézve ez eldőlni látszik, mert nem változott meg a rendszer, Magyarország továbbra is az Orbán-rendszerben él, csak Orbán helyett Magyar Péter vezeti.
Ettől függetlenül, nagy szükség lenne egy olyan hivatal felállítására, amiről Unger Anna beszélt, s lehetne ő a vezetője, aki egyébként kiváló ember, nagyszerű politológus és tanár, akinek a munkája nélkülözhetetlen lenne egy ilyen hivatal élén. Vélhetően ő is jobban érezné magát benne, mert pontosan azt csinálhatná, amire a hivatalt létrehozták. Mindez nem igaz a Vagyonvisszaszerzési Hivatalra, amelynek nem az a feladata, hogy feltárja a rendszer működésének struktúráját, hanem az, hogy politikusnak álcázott ócska bűnözőket bíróság elé állítson.
Az NVVH nem kutatóintézet, hanem rendkívüli nyomozati, vádemelési és vagyonvisszaszerzési jogosítványokkal létrehozott bűnüldöző szervezet. A rendszerszintű következtetéseknek az elvégzett nyomozásokból kell megszületniük, nem pedig a nyomozások helyébe vagy elé lépniük. Unger megfordította ezt a sorrendet. Abból indult ki, hogy a fő feladat a rendszer megértése és bemutatása, egyedi büntetőügyek másodlagosak. Ez nem egyszerű hangsúlykülönbség, hanem a hivatal rendeltetésének téves átértelmezése.
Teljesen világos, hogy miután a kompromittálódott Sárvárit nem lehetett megválasztani, Ligetinek eleve annyi esélye nem volt, mint sajtban a lyuknak, miután az ő civilszervezete feltárta Magyar korrupt ügyeinek egy részét (nagyon helyesen), Unger Anna azért lett megfelelő az új fideszes NER vezetője számára, mert Magyar felismerte a bölcsészt, akit jobban érdekel a rendszer tanulmányozása, mint a bűnöldözés. A kulcsmondat, amely Unger Anna előtt megnyitotta az utat, az volt, hogy senki ne képzelje, hogy itt hat év alatt egyetlen ítélet is születik.
Szakmailag és politikailag is súlyos hiba annak kijelentése, hogy hat év alatt egyetlen jogerős ítélet sem várható, mert nem minden ügy egyforma, függ a vád megalapozottságától és minőségétől. Nem lehet valamennyi, egymástól teljesen eltérő bonyolultságú ügyre előre kijelenteni, hogy egyikben sem születhet jogerős ítélet. Egy bűnüldöző szerv leendő vezetője nem zárhatja ki előre az ítéleteket, hanem úgy kell felépítenie a szervezetet, hogy minél előbb legyenek bizonyítható ügyek, vádemelések, vagyonbiztosítások és ítéletek.
Az erről való előzetes lemondás súlyos figyelmeztető jel lenne, ha a megbízó célja a minél gyorsabb, hatékonyabb elszámoltatás lenne. De láthatóan nem. Ami egy valódi elszámoltatásra készülő kormánynál kizáró ok lenne, az Magyarnál a kiválasztás feltétele.
Ez a mondat zene volt Magyar füleinek, mert pontosan tudja, hogy hat év múlva már senkit nem fog érdekelni az Orbán-banda, sem pedig az, hogy mennyi pénzt loptak el. Hat év múlva pedig Unger Anna megüresedett helyére ültet majd egy bábot, aki behinti sóval ezt a hivatalt is, és elfelejtheti mindenki a felelősségre vonást és a rendszerváltást. Magyar azonban tévedhet, ha Unger Anna mégsem a rendszerszintű kutatást helyezné előtérbe, hanem a konkrét bűncselekmények feltárását, s ebben nem akadályozná az ügyészeit, ha azok elég elszántak.
Ha Unger Anna a Vagyonvisszaszerzési Hivatalt összetéveszti egy autokráciákat vizsgáló társadalomtudományi kutatóintézettel, vagy azzá alakítja, akkor a hivatalban több lesz a politológus és a szociológus, mint az ügyész és a rendőr. A nyomozások csendben folydogálnak, és senki nem fogja követelni az eredményeket. Unger Anna olyan független státuszt élvez a hatóság élén, hogy ha ő így értelmezi a feladatát, abba sem szólhat bele senki. Magyar számára ez lenne a legmegfelelőbb, hivatkozhatna a függetlenségre, ha megegyezett Orbánnal.
Ha azonban Unger Anna a hivatal élén ugyan kiváló kutatásokat folytatna a rendszer mibenlétéről, kihasználva ezt a kivételes lehetőséget, hogy mindenbe betekinthet, születnének nagyszerű könyvek és tanulmányok, de emellett hagyná dolgozni azokat a „bulldog” nyomozókat és ügyészeket, akik úgy végeznék a munkájukat, mint az olasz maffiát megroppantó Giovanni Falcone (meghalni nem kell), akkor ezzel még okozhat meglepetést, és hőssé válhat. Mert ebben az esetben Magyar Péterrel találná magát szemben.
Ha Unger Anna nem válik hőssé a Magyar Péterrel szembeni küzdelemben, ha a Hivatal bűnüldöző része nem működik hatékonyan, akkor neki az a szerep jutott, hogy a politológiai kutatás irányába eltérítse a Vagyonvisszaszerzési Hivatalt, a tudomány szent oltárán feláldozza az igazságtételt Magyar Péter legnagyobb örömére. Unger Anna ezt nem rossz szándékból tenné, hanem legjobb lelkiismerete szerint, hiszen őt ez érdekli, ehhez ért, s előre megmondta, hogy ő ezt tekinti a hivatal feladatának. Magyar ezért választotta meg.
Reméljük, hogy kutatásai során hamar eljut addig a felismerésig, hogy azzal tudja leginkább megakadályozni, hogy még egyszer a rendszer létrejöjjön, ha a legkeményebb fellépéssel érvényt szerez a jogállami követelménynek, feltárja a bűncselekményeket, az igazságszolgáltatás elé állítja a bűnszervezetet, amely a maffiaállamot létrehozta. Ez esetben észrevehetné, hogy kezében van az erre létrehozott szervezet, amelyet neki kell alkalmassá tenni a feladatra. Az elméletalkotás mellett ez szolgálná leginkább a célkitűzéseit és az ország érdekeit.
Ha Unger Annának nem lesz Magyar Péterrel konfliktusa (és fordítva), akkor ez a hivatal betölti a kitalálója által neki szánt funkcióját, hogy elkenje a felelősségre vonást, demokratikus intézménynek álcázva legitimálja Orbán és bűnszervezete érinthetetlenségét és vagyona nagy részének megtartását. Egyetlen esélye az országnak, ha a megválasztott elnök, aki láthatóan kiváló ember, felismeri az elmélet és gyakorlat dinamikáját, s odacsap ennek a sötét bűnöző bandának, beleértve akár a közéjük tartozó, s a bűncselekmélnyekben részes Magyar Pétert is.
Ha nem ragad bele a tudományos elméletekbe, még csinálhat egy igazi tisztítótüzet.
