A Fidesz európai parlamenti képviselői azt követelik, hogy Magyarország feltételek nélkül férhessen hozzá a teljes uniós felzárkóztatási keretéhez. A követelés politikailag egyszerű, mert azt a benyomást kelti, mintha Brüsszel önkényesen elvenné a magyar emberek pénzét. A történet valójában éppen az ellenkezőjéről szól. A támogatásokat az Orbán-kormány jogállami, korrupcióellenes és alapjogi mulasztásai miatt fagyasztották be, és a hozzáférés feltételeit előre, írásban rögzítették.
Az első félrevezetés az, hogy Magyarországnak már most meg kellene kapnia a teljes keretét. A 2021 és 2027 közötti kohéziós pénzeket egyetlen tagállam sem kapta meg teljes egészében. Ezek jellemzően utófinanszírozott támogatások. A kormány programokat hajt végre, számlákat és teljesítést igazol, majd az Európai Bizottság megtéríti az elfogadott kiadásokat.
A tagállamok közül jelenleg Észtország áll a legjobban, de a rendelkezésére álló összegnek ott is csak 50,9 százalékát fizették ki. Az uniós átlag 28,4 százalék. Magyarország 20,8 százaléknál tart, ami valóban nagyon gyenge eredmény és az utolsó előtti helyet jelenti. Ebből azonban nem következik, hogy a különbséget teljes egészében a befagyasztás okozza.
A számok éppen azt mutatják, hogy a magyar állam a hozzáférhető pénzt sem tudta megfelelő ütemben felhasználni. A környezetvédelmi programban a kifizetés 8,3 százalék, a gazdaságfejlesztési programban 10,6 százalék, a közlekedésfejlesztésben 22,8 százalék. Ezek az arányok jóval az elméletileg elérhető, mintegy 45 százalékos plafon alatt maradnak. Vagyis nemcsak Brüsszelben áll apénz, hanem Budapesten is a projektek, intézmények és végrehajtási képességek hiányznak.
A 6,3 milliárd euró befagyasztásáról nem az Európai Parlament döntött. A határozatot 2022 decemberében a tagállamokat képviselő Európai Unió Tanácsa fogadta el, 25 kormány támogatásával. A döntéshez az Európai Bizottság tett javaslatot, miután arra jutott, hogy a magyar közbeszerzési rendszer, az összeférhetetlenségi szabályok és a magas szintű korrupció elleni fellépés nem védi megfelelően az uniós költségvetést. Ezek a megállapítások korrektek, az EU 12 évet késett azzal, hogy ne finanszírozza Orbán autokratikus kleptomán rendszerét.
A kohéziós pénzek más részeit további feltételekhez kötötték. Ezek között volt a bírói függetlenség, az egyetemi szabadság, a menekültügyi szabályok és az LMBTQ emberek jogainak tiszteletben tartása. Ezek nem ideológiai büntetőpontok. Az Európai Unió olyan közösség, amely közös költségvetést és közös jogrendet működtet. Aki a pénzre igényt tart, annak a közös szabályokat is be kell tartania. Nem kötelező az EU-tagság, de Magyarország éppen azért lépett be az EU-ba, mert ez a visszatérést jelentette Európa, ahol ezek a szabályok.
Az új magyar kormány több reformot végrehajtott, és májusban az Európai Bizottsággal 16,4 milliárd euró felszabadításáról állapodott meg. Ebből 10 milliárd euró a helyreállítási alaphoz, 4,2 milliárd kohéziós programokhoz, 2,2 milliárd pedig az akadémiai szabadsággal összefüggő forrásokhoz tartozik. Ez bizonyítja, hogy a pénzek nem Magyarország ellen irányuló politikai bosszúként maradtak vissza. Ha a feltételek teljesülnek, a források megnyílnak. De Orbán inkább lemondott a pénzről, majd nyugdíjaba vonult, de az európai normákat nem tartotta be.
A még mindig zárolt összegekhez sem elég egy politikai nyilatkozat. A kormánynak dokumentálnia kell, hogy a vállalt intézkedések nemcsak papíron léteznek, hanem működnek is. A Bizottság ezt értékeli, bizonyos ügyekben a tagállami kormányokból álló Tanács hoz új döntést. Ez lassú eljárás lehet, de ugyanaz a jogi rend, amely minden tagállam és minden európai adófizető pénzét védi. Nincs kettős mérce, nincsenek a magyarokkal szembeni negatív megkülönböztetések, és a pénzek visszatartásának okai nem a bevándorláshoz kapcsolódtak.
A Fidesz követelése azért különösen cinikus, mert az Orbán-rendszer éveken át az uniós támogatásokból építette ki saját gazdasági hátországát, miközben szisztematikusan gyengítette az ellenőrző intézményeket. Amikor emiatt elfogyott az európai partnerek bizalma, a rezsim a magyar emberek elleni támadásnak nevezte a következményt. Most ugyanaz a párt kéri számon a kárt, amely okozta.
Az uniós pénz valóban a magyar embereket illeti. Éppen ezért nem lehet feltétel nélkül átadni bármelyik kormánynak. A támogatás akkor szolgálja Magyarországot, ha vasút, iskola, kórház, tiszta energia és működő gazdaság lesz belőle, nem pedig politikai klientúra és túlárazott közbeszerzés. A feltételek nem elveszik a magyarok pénzét, hanem azt próbálják biztosítani, hogy valóban hozzájuk jusson. Ezért Orbán Brüsszel ellenes propagandája teljes mértékben félrevezette az embereket. Rossz látni, hogy Magyar Péter ugyanezt folytatja.
A mai kormánynak teljesítenie kell a még nyitott jogállami vállalásokat, és fel kell gyorsítania a már hozzáférhető programokat. A Fidesz olyan számlát lobogtat, amit az Orbán-rendszer állított ki Magyarországnak. A kérdés az, hogy Magyar Péter hajlandó-e valódi jogállami reformokra és rendszerváltásokra, s mikor kezdődik a brüsszelezés elölről. Mert az már most nagyon rosszul hangzik, hogy Magyar az EU-t hibáztatja a büntetéskért, és félrevezeti az embereket annak valódi okáról.
Azt pedig kijelentette, hogy ezeket az okokat, a menekültjogok megsértését nem változtatja meg. Ez másik kéz, de ugyanaz a hang.
