A Magyar Péter körüli hisztéria teljesen elhalványította az Élet Menetét Budapesen, pedig ez a megemlékezés a magyar történelem legnagyobb szégyenfoltjára utal, és emlékeztet, hogy a történelem ne ismételje meg magát. Ennek veszélye pedig nem múlt el.
Magyarországon sokszor nem őszinte az emlékezés, nem teljes a megbánás, nem tiszta az értékelés. A kormány politikai alapon egymás ellen fordította a magyarországi zsidóságot, a közélet szerves része a Soros György nevéhez kapcsolódó kormányzati antiszemita uszítás.
Ezért fájdalmas hallani, hogy a budapesti izraeli nagykövet beszédében azt mondta, hogy Magyarország a „megújulás szigete, ahol virágzó zsidó közösség él”. Ez a közösség nem nyugodt. Ahogy Niedermüller Péter kerületi polgármester rámutatott: a rasszizmus és az antiszemitizmus az autoriter rendszerekkel kéz a kézben jár.
Magyarországon pedig nyíltan rasszista autoriter rendszer működik. A polgármester más tekintetben viszont megismételte az Orbán-rendszer hivatalos álláspontját, amely azt rója a magyarság szemére, hogy „nem védte meg” zsidó honfitársait.
Ez a kifejezés történelemhamisítás, a felelősség elkendőzése, mert a magyar állam és a magyar társadalom bűne nem csupán annyi, hogy nem védte meg zsidó honfitársait, hanem tevékenyen részt vállalt az elpusztításukban, ami nem ugyanaz.
A magyar lakosság közönye és közreműködése, a hivatalos magyar kormány lelkes, aktív tevékenysége nélkül a magyarországi holokausztot nem lehetett volna ilyen méretekben végrehajtani. Az antiszemita Horthy-rendszer előkészítette és kivitelezte a deportálásokat.
Az emlékezés akkor éri el a célját, ha szembenézünk a tényekkel, nem hamisítjuk meg sem a történelmet, sem a jelent. Emellett megérdemlik az áldozatok, a hozzátartozók, a négy-ötezer csodálatos ember, aki idén végigment az Élet Menetén, mindenkitől elfelejtve.
