Magyar Pétert és kormányát érő kritikákra adott leggyakoribb válasz a hívei részéről, hogy „Orbán jobb lenne?”, „Legyen inkább Orbán?”. Erre a demagógiára, amely azt gondolja, hogy mindenre univerzális választ jelent, csak azt lehet mondani, hogy „nem, ne legyen Orbán, azt senki nem akarja, de Orbán nem egy mérce”. Az pedig, hogy Orbán és a rendszere kiüresedett, az emberek megutálták és megbukott, nem jelenti azt, hogy Magyarral vagy bármelyik utódjával szemben nem lehetnek és nem kellenek elvárások.
Minden politikai hatalommal szemben szükség van ellensúlyokra és a hatalmat ellenőrző sajtóra. Ezért alkotta meg a felvilágosodás a hatalmi ágak szétválasztását, fogalmazta meg az egyéni jogok elsőbbségét, hogy az embereket megvédje a zsarnokságtól. Akik ezt az ellenőrző és ellensúly funkciót ki akarják iktatni, a zsarnokságot készítik elő. Nem indok és nem magyarázat erre, hogy megszabadultak a zsarnoktól, s ha ezt tévesen Magyar Péternek tulajdonítják is, ez nem menti fel Magyart minden követelmény, elvárás és kontroll alól.
Orbán nem egy mérce. Különösen nem egy objektív mérce. Egy politikai hatalommal szemben nem a diktatúrát, a zsarnokságot, s nem is a maffiaállamot kell mércének állítani, hanem a mindenkori hatalommal szembeni jogállami, demokratikus és alkotmányos követelményeket. Ezeknek kell megfelelnie Magyar Péternek, nem az Orbánnal szembeni összehasonlításnak. Az, hogy hívei Orbánhoz hasonlítva védik meg, nyílt beismerése annak, hogy Magyar az objektív jogállami, demokratikus és alkotmányos követelményeknek nem felel meg.
Ezért van szükségük az Orbánnal való összehasonlításra. Vajon meddig lehet ebből megélni? Meddig lehet azzal takarózni, hogy Orbán ennél is rosszabb. Ez nem volt kérdés, de a szabadság és a jogállam iránti vágy nem annyit jelentett, hogy Orbánnál legyen egy kicsit jobb. Nincs szükség ilyen megalkuvásra, nem is szabad ilyen hamis kompromisszumot megkötni. Amikor az emberek már azzal védik az új kétharmados hatalmat, hogy már az is elég, hogy Orbánnál egy kicsit jobb, megnyitják az utat afelé, hogy még Orbánnál is rosszabb legyen.
Ezzel univerzális felmentést adnak Magyar Péternek, amit naponta lehet megtapasztalni, s lemondanak a szabadságról és a jogállamiságról, a demokrácia és a nyugodt élet esélyéről, mert ezzel önként feladják előre az ellenálláshoz való jogot, lemondanak az értékeikről, elárulják az elveiket, a normáikat és lemondanak a normális jövőjükről. Miért is? Azért, hogy ne kelljen egy újabb zsarnoknak nemet mondani, még akkor, amikor lehet. Mert eljön az idő, amikor már nem lehet.
Ugyanez kezdődött 16 évvel ezelőtt. Akkor Gyurcsány volt Orbán, rá lehetett hivatkozni és az elmúltnyolcévre. A vége pedig morális, anyagi összeomlás, az ország lepusztítása, kifosztása, propagandával való terrorizálása, a civilizációból való kivezetése lett. Most ugyanaz kezdődik, és az Orbánnal való összehasonlítás, a normák leszállítása ugyanoda vezet. Magyart semmi nem menti fel, ha nem állítja helyre a jogállamot és a liberális demokratikus értékeket, s ha elfogadhatatlan dolgokat tesz.
Senkit nem a mínuszhoz kell mérni. Mert annál mindenki jobb. De aki a mínusznál jobb, még nem jó. Akik pedig jót szeretnének, azok nem rosszak. Csak nem Orbánhoz mérik magukat és a lehetőségeiket, az egyetlen életet, amit kaptak. Nem egy jobb diktatúrában akarnak élni, hanem szabadságban. A legjobb politikai vezető, akiről hallani sem lehet, csak jól működnek a dolgok. A legrosszabb politikai vezető az, aki az egész napot azzal tölti, hogy róla halljanak, és minden róla szóljon.
Ez már most rosszabb, mint Orbán.
