Fariba Hashimi sokáig azért öltözött fiúnak, hogy egyáltalán kerékpárra ülhessen. Most ezüstérmet nyert a japán Ázsiai Játékok országúti mezőnyversenyében. A huszonhárom éves afgán sportoló útjában nemcsak emelkedők és gyorsabb ellenfelek álltak: kövekkel és palackokkal támadtak rá azért, mert lányként mert edzeni.
Hashimi a Reutersnek mesélte el, hogyan próbálta elrejteni magát szülőföldjén, Farjáb tartományban. Fiúruhát viselt, az arcát is eltakarta, nehogy felismerjék. Nővérével, Yulduzzal együtt kerékpározott, és az edzésekhez állandó félelem társult: a támadók haza akarták kényszeríteni őket.
A tálibok visszatérése után elmenekült Afganisztánból. Olaszországban folytathatta a sportot, a két testvér pedig a párizsi olimpiáig is eljutott. Japánban előbb hetedik lett az egyéni időfutamban, majd a mezőnyversenyben már csak a kínai Guo Li tudta megelőzni. Az ezüstérem egyszerre sporteredmény és annak bizonyítéka, mire képes, ha hagyják versenyezni.
Történetében az a legnehezebben elfogadható, hogy a pályafutás feltétele a hazája elhagyása volt. Miközben ő nemzetközi versenyen áll rajthoz, az otthon maradt afgán lányok életét az oktatástól a szabad mozgásig korlátok közé szorítják. Az ő tehetségüknek sokszor arra sincs lehetősége, hogy egyáltalán láthatóvá váljon.
Hashimi azt szeretné, ha a következő nemzedék már Afganisztánból érkezhetne ilyen versenyekre. Ez teszi különlegessé az érmét: megmutatja, milyen pályafutás kezdődhet egy egyszerű kerékpározásból, ha nem kell hozzá álruhát ölteni. Egykor azért takarta el az arcát, hogy továbbmehessen. Most éppen azzal segíthet más lányoknak, hogy mindenki látja.
