Magyar Péter zsenialitását már számos alkalommal megénekelte a demokratikus normáktól eltávolodott budapesti értelmiség. Ehhez a zsenialitáshoz csak annyit tudunk hozzátenni, hogy érdemes lenne tankönyvet írni belőle, mert Magyar tankönyvi példája annak, hogyan kell a vezérelvű politikai rendszerek hatalomtechnikai módszereit gátlástalanul használni. Nem szeretnénk elődöket megnevezni, akik csodálatukat fejeznék ki, ahogyan Magyar elhallgattat minden jogos kritikát és kicselez minden leleplező felismerést. Ezek sorában is előkelő helyen szerepelne a hír, hogy Ligeti Miklóst alkotmánybírónak jelölte a Tisza Párt (értsd: Magyar Péter). Ez a húzás még olyanokat is zavarba ejthet, akik a Fenékküszöb Hero mozit nem könnyes szemmel nézték végig.
Ligeti Miklóst Magyar Péter zárta el attól, hogy a Vagyonvisszaszerzési Hivatal elnöke legyen. A csalás, ahogyan megalázott 96 embert, akik komolyan vették, hogy ez egy pályázat, s ahogyan a célra legalkalmatlanabb személyt a pályázattól függetlenül kiválasztotta, alaposan megtépázta a Facebook-babérokat. Az is sokakat zavart, hogy megfelelő képesítés és valódi szakmai tapasztalat nélkül választott ki olyan embert, aki előre lemondott arról, hogy Orbánt és bandáját elszámoltassák és törvényesen felelősségre vonják. A demokrácia megszégyenítése lesz, hogy a jogállamra hivatkozva kerülik meg a jogállamot, hogy Orbánt és a főkolomposokat a bűncselekményeik miatt elítélhessék.
De talán még ennél is súlyosabb csapást okozott a Magyar Péternek csápoló, eredetileg balliberális értelmiségnek induló tiszás megmagyarázó embereknek Ligeti Miklós szándékos mellőzése. Ahhoz még pályázatra sem lett volna szükség, hogy Ligeti Miklós alkalmassága egyértelmű legyen. Ligeti Miklóst is a pályázattól függetlenül emelték be az első három közé. Magyar úgy taktikázott, hogy a Ligetit támogatókat azzal is leszereli, ha második helyezettet csinál belőle, mert az ezüst is szépen csillog. A nyilvánvaló csalás, Ligeti Miklós kirekesztése, Unger Anna kinevezése, kiverte a biztosítékot. Magyar arroganciája olaj volt a tűzre, miszerint nem ígérte meg, hogy mindenkit közfelkiáltással válasszon meg. Egyrészt megígérte, bár nem kellett volna, másrészt arcátlanul csalt.
Ebben az esetben a döntés megkérdőjelezte a szándékot, hogy Magyar valóban vagyonvisszaszerzésre és elszámoltatásra akarja használni a hivatalt, nem pedig az ellenkezőjére. Ezért Magyarnak olyan megoldást kellett találnia, amivel elsimítja az ügyet, eltereli a figyelmet, Ligeti Miklós híveit kielégíti, őt magát kiiktatja, és az elképesztő csalás és manipuláció után még hősnek is látszik. Ezt csak egy olyan zseniális politikai kommunikátor és manipulátor képes egyetlen húzással megoldani, mint Magyar Péter, akinek nincsenek morális gátjai, aggályai. Ligeti Miklóst alkotmánybírónak jelölte, amivel azt a hamis látszatot keltette, mintha korábban nem ő nyírta volna ki NVVH-elnök pályázóként, s mintha olyan nagylelkű lenne, hogy ezért kárpótolja.
Azt nem tudjuk, hogy Ligeti Miklós bekapta-e a csalit, mint az Áder János horgára akadt kóbor keszeg. Alkotmánybírónak lenni, minden szempontból kitüntetés és nagy dolog. Azt nem tudjuk, hogy Ligeti Miklós erre a pozícióra alkalmasabb-e, mint Unger Anna NVVH-elnöknek, de az valószínű, hogy tevékenysége sokkal hasznosabb lett volna NVVH-elnökként (Magyar ezért nem akarta), s talán még a Transparency International Magyarország jogi igazgatójaként is (mint a még mindig fideszes többségű és jogaiban erősen megnyirbált Alkotmánybíróság tagjaként). De ki tud egy ilyen felkérésre nemet mondani? Kinek ne lenne száz érve amellett, hogy itt hasznosabb munkát végezhet?
Magyarnak ezzel úgy sikerült kihúzni a csalás-ügy méregfogát, hogy még Ligetit is korrumpálja. Ligetinek az ő szempontjából nincs jó húzása: ha elfogadja, az is gáz, ha nemet mond, az is, Magyar pedig mindkét esetben győztes. Úgy különösen, ha Ligeti elfogadja a jelölést, mert azzal eltünteti a kellemetlen akadályt a felelősségre vonás eltussolása esetén. Ezért is a visszautasítás lenne a megfelelő válasz.
Mert Ligeti Miklósnak a történtek után Magyar Péter minden ajánlatára nemet kellene mondania, legyen az bármi. Csak így őrizhetné meg erkölcsi szuverenitását és integritását. Ráadásul csak így tudná megakadályozni Magyar Péter újabb piszkos trükkjét, hogy magát tisztára mossa és a nyilvánosságot megtévessze. Magyar ugyanis több legyet üt egy csapásra: a jelöléssel korrumpálja azt az embert, akit támogatói a korrupcióellenes munka élére szántak. Megszabadul Ligeti Miklóstól, aki nemcsak Orbán és bandája, de Magyar és bandája korrupciós ügyeit is feltárná. Így azonban eltűnik az Alkotmánybíróság egy irodájában és soha többet nem foglalkozhat semmivel.
Meghasonlott híveivel pedig elhiteti, hogy nem csalt, és ő egy erkölcsi nagyság, mert Ligetit alkotmánybírónak jelölte. Az Alkotmánybíróság köztudottan nem korrupciós ügyeket vizsgál, semmi olyat nem tesz, mint amit eddig Ligeti Miklós tett. Magyar hiába tett mindkét posztra kevésbé alkalmas embert, akiket saját érdekei alapján választott ki, nem szakmai okok miatt, mégis egy hős, nagylelkű és erkölcsileg kikezdhetetlen ember, aki jót tett azzal, akit ellenségének hittek. Szem nem marad szárazon. Ligeti kitüntetést kap, Magyar felmentést, az elszámoltatás pedig újabb sírhelyet az Alkotmánybíróság egyik irodájában.
Magyar nem kárpótolja Ligetit, hanem lefegyverzi és eltünteti egy olyan poszton, ahol többé nem zavarhatja az elszámoltatás elkerülését. Magyar egyszerűen félreállította és befogta a száját. Még azt is bizonyítja, hogy nem olyan magas erkölcsi szinten áll, mint amilyennek gondolták. Egy ilyen kinevezést elfogad. Nem biztos, hogy a Simicska Lajos által pontos definícióval illetett Orbán közismert mocsoksága elérte volna azt a szintet, hogy ezt a húzást kitalálja. Lehet, hogy Simicska elkapkodta a jelzők kiosztását.
