1990-ben még a parlamenti pártok egységesen elfogadták a trianoni békeszerződés évfordulója alkalmából kiadott közös nyilatkozatot. Ez volt az első és az utolsó nyilatkozat ebben a témában, amellyel minden parlamenti párt egyetértett. Ennek oka az, hogy miközben Trianont tragédiának nevezik, rögzítették a határok erőszakos megváltoztatásának tilalmát, kijelentették: „a trianoni határokat igazságos vagy igazságtalan mivoltuktól függetlenül a jelenlegi európai stabilitást meghatározó realitásnak tekintik”. Ezt követően a jobboldal Trianont nacionalista propagandára és kirekesztésre (esetenként antiszemitizmusra) használta, a szélsőjobboldal irredenta és revizionista retorikája vált uralkodóvá.
Ennek szellemében fogadta el a Fidesz-KDNP kétharmad 2010. május 31-én a „nemzeti összetartozás napjáról” szóló törvényt, amelyet az akkori liberális demokratikus ellenzék elutasított és élesen kritizált (már amennyiben a NER megszületésének pillanatában bármilyen demokratikus véleménynek volt éle). Egy demokratikus kormány feladatai közé az tartozott volna, hogy az Orbán-rendszer szimbolikus törvényét eltörli vagy legalább módosítja, s a nacionalista felhangoktól megtisztítja. Ez volt az a törvény, mely úgy kezdődik, hogy „Isten a történelem ura”, s a lényege az, hogy a határoktól független („államhatárok feletti”) összetartozást demonstrálja.
A törvény szövege burkoltan nem vesz tudomást a a trianoni területeket elválasztó határokról. Magyar Péter ennek szellemében emlékezett meg a nacionalista Trianon napról, amikor kijelentette, hogy „mi vagyunk a világ egyetlen olyan országa, amely saját magával szomszédos”. A kijelentés kifejezi a folytonosságot a Fidesz és a Tisza, Orbán és Magyar között, mert 2016-ban Orbán ezt mondta: „Ismerjük persze a szakállas viccet is, miszerint Magyarország az egyetlen ország a világon, amely saját magával határos, ráadásul köröskörül.” Orbán még emlékezett arra, hogy ez a Horthy-rendszerben a pesti kabaré önironikus vicce volt. Magyar már teljes komolysággal adta elő.
A nyíltan horthysta és antiszemita (a holokauszt áldozatait sértő) Lázár János Orbán előtt egy évvel már kijelentette, hogy „körül vagyunk véve saját magunkkal”. Ez a több mint 100 éves, Horthy-korszakból örökölt történelmi-politikai toposz a szélsőjobboldal szótárából és eszköztárából való. Nem vicc, nem kabarétréfa, nem földrajzi leírás, hanem olyan irredenta szöveg, amelynek lényege, hogy Magyarország Magyarországgal határos, a magyar határ túloldalán is Magyarország van. Ez a kijelentés megkérdőjelezi Magyarország hivatalos határait, ezért joggal váltott ki szlovák tiltakozást. Magyar a horthysta és orbánista nacionalista hagyományt, nem az európai politikai értékeket követi.
A magyarországi sajtó helyenként ugyan idézte, de nem akadt fenn Magyar beszédének egy másik állításán, amely a fenti kijelentés szellemiségébe és logikájába illeszkedik, s talán annál is durvább történelemhamisítás. Magyar ezt mondta: „egy vesztes világháború és a történelmi Magyarország megcsonkítása után azonban nem ért véget a balsors. A trianoni katasztrófa után még következett a magyarok százezreinek életét követelő világháború, a doni katasztrófa, a holokauszt, a kitelepítések és az évtizedeken át tartó kommunista terror”. Ez a mondat úgy állítja be, mintha Magyarország nem tehetett volna ezekről a tragédiákról, ahogy Trianonról sem tehetett.
Fontos leszögezni, hogy a Magyar által felsorolt tragédiák nem a „balsors”, hanem Magyarország történelmi bűneinek következményei voltak. Magyar elmulasztotta említeni azt, hogy a magyarok százezreinek életét követelő világháborúban Magyarország a náci Németország szövetségeseként harcolt, s vitte vásárra magyar százezrek bőrét, így a doni katasztrófa sem véletlen és a balsors következménye. Nem beszélve a holokausztról, amelyhez a törvényes magyar kormány deportálta a haláltáborokba a zsidó honfitársait, és a holokauszt a „keresztény Magyarország” több évtizedes antiszemita uszításának, az antiszemita, nácibarát politikának a következménye. Ez az identitás van az alaptörvényben.
Ennek a korszaknak a történelemértelmezése testesül meg a trianoni irredenta retorikában, a nemzeti összetartozás napjában, Lázár, Orbán és Magyar Péter szólamaiban. A két évvel ezelőtti Magyarországhoz képest a különbség az, hogy Magyar Péter messiássá való felkenetése előtt a liberális demokratikus polgári értelmiség ezt még tudta és vallotta, a Magyar által elmondottakat a holokauszttagadás egy speciális esetének tartotta, most pedig hallgat róla. Ahogyan feledésbe merült a Szabadság-téri náci emlékmű is, amely előtt valamikor még tüntettek, virrasztottak és tiltakoztak azok, akik ma nem kifogásolják, hogy Magyar Péter nem tüntette el azonnal ezt az antiszemita és hazug „giccsemlékművet”.
Magyar ezeket a mondatokat már nem a szavazatmaximalizálás érdekében és választási taktikából mondta, hanem meggyőződésből. Ahogy a választási kampányban is mindig saját meggyőződését mondta, amikor a fejüket homokba dugó, fanatikus balliberális hívei mentegették a horthysta-orbánista retorikát. A legsúlyosabb esetnek azok tekinthetők, akik azt állítják, hogy Magyar Péter most is zseniális politikai stratégaként horthysta történelemhamisító, mert „így fogja ki a szélsőjobb vitorlájából a szelet”. Mi inkább úgy látjuk, hogy ő maga a szél és a vitorla is. Kíméletből nem idézzük Magyar kedvenc költőjét, a háborús bűnös antiszemita Wass Albertet.
