Magyar Péternek sikerült egy regionális gazdasági együttműködésből újabb magyar–ukrán konfliktust csinálnia. A Kárpáti Nyolcak körüli szóváltásban már megvan a szuverenitás sérelme, a kioktató hangnem és az ukrán kezdeményezés határozott elutasítása. Ami továbbra is hiányzik, az a közérthető magyarázat, hogy miért? Magyarország milyen gazdasági vagy biztonsági érdeke kívánja, hogy kívül maradjon Ukrajna újraépítéséből, és miért segíti az ország érdekeit a szomszédos, Oroszország által megtámadott ország nyilvános leckéztetése?
Volodimir Zelenszkij szeptember 18-án Magyarországot is a Kárpáti Nyolcak, a C8 résztvevői közé sorolta. A magyar kormány szerint ilyen csatlakozás nem történt. A külügyminisztérium a Telexnek megerősítette: Ceglédi Ádám ideiglenes ügyvivő jelen volt ugyan a fórumon, de Magyarország nem csatlakozott a nyilatkozathoz. Az ukránok a jelenlétet tekinthették csatlakozásnak. A tárca közlése szerint Csehország sem írta alá azt. Azonban előbb volt a bejelentés a részvételk miatt, mint az aláírás megtagadása.
Magyarországot nem lehet a beleegyezése nélkül nemzetközi együttműködés tagjává nyilvánítani. Ez azonban egy félreértés, amit tisztázni lehetne és kellene a diplomáciában, méghozzá a diplomácia nyelvén. A részvétel jogi-politikai tisztázása és az együttműködés tartalmi elutasítása két külön döntés. Az elsőből nem következik a második. Magyar már azelőtt visszautasította a meghívást, hogy az ukrán külügyminiszterrel megkezdődött volna a nyilvános üzengetés.
A sajtóban ismertetett kifogás arra válaszol, miért téves a tagság bejelentése. Arra nem, miért érdeke az országnak kimaradni.
A 24.hu parlamenti beszámolója szerint Magyar azt mondta: „Meghívtak minket, és mi jó okkal nem mentünk el”. Ennek a jó oknak az érdemi tartalmát azonban a külügy a Telex kérdésére sem ismertette. Egy miniszterelnök kijelentése attól még nem lesz országérdek, hogy ő jelentette ki. Az elmaradt részvételt ugyanúgy meg kell indokolni, mint egy csatlakozást. Különösen az előzmények után, hogy a Tisza a Fideszt követte az EP-ben és rendre Ukrajna ellen szavazott. Ez a politika pedig valóban Orbánt idézi. Ez Magyarországnak árt.
Andrij Szibiha ukrán külügyminiszter az X-en szükségtelenül konfrontatívnak nevezte a magyar fellépést, és Orbán akadályozó, elszigetelő politikájának folytatását látta benne. Magyar válasza a 444 által közölt fordításban így kezdődött: „Segítek nektek.” Ez a mondat korcsmai szintre viszi a diplomáciai kommunikációt, és benne van az ellenségesség. Ezután egy megkérdezés nélkül összeállított falusi focicsapathoz hasonlította az együttműködést. Lehet ezzel tapsot szerezni a saját táborban. Partneri viszonyt építeni nehezebb.
Orbán Anita külügyminiszter a kormány védelmében azt hangsúlyozta, hogy Magyarország nem csatlakozott, energetikai együttműködés pedig nem valósulhat meg a magyar kormány részvétele nélkül. Az új kormány Ukrajna felé tett gesztusaira hivatkozva visszautasította az Orbánnal vont párhuzamot. Magyarországnak azonban semmiféle gesztusairól nem tudunk Ukrajna felé, hacsak nem az Orbán által is fügefalevélnek használt szöveget érti alatta, hogy befogadtunk menekülő ukránokat. Valóban nem végezték ki őket.
A C8 célja az Euronews összefoglalója szerint a határokon átnyúló gazdasági kapcsolatok, a logisztika és a beruházások fejlesztése. A tervezett együttműködésben az energetika, az ipar, a közlekedés és a digitális infrastruktúra is szerepel. Ukrajna újjáépítése ebben közvetlen gazdasági lehetőség. A bejelentett projekttervek természetesen nem kész szerződések, és a magyar vállalatoknak sem jár automatikusan megrendelés. Éppen ezért kellene jelen lenniük ott, ahol a kapcsolatokat és a feltételeket kialakítják.
A magyar távolmaradás nem zár ki minden vállalatot minden ukrajnai beruházásból. De a kormány az együttműködés egyik lehetséges csatornájától tartja távol az országot, miközben indokolatlan feszültséggel terheli a kétoldalú kapcsolatot. Ennek a kárát nem a miniszterelnök kommentjét olvasó rajongók mérik fel, hanem azok a cégek, amelyek kapcsolatokat, piacot és megrendeléseket keresnek. Valamint a világ, amely lépésről lépésre, tégláról téglára ismeri fel Magyar Péterben Orbán legjobb utódját.
Az ügynek már konkrét energetikai része is van. A Naftohaz bejelentése szerint a Mol-lal memorandumot írtak alá magyarországi, a határ közelében létesítendő kőolajtermék-tárolókról. Magyar azt közölte, hogy a Tisza kormánya alatt ilyen tároló nem épülhet. Az Euronews beszámolója szerint az ukrán elképzelés a készletek orosz támadásokkal szembeni védelmét szolgálná. Ez a megjegyzés megint arra a stílusra emlékeztet, amikor Magyar a Facebookon „nem hinném” kommenttel vonatta vissza a közmédia egyik kinevezését.
A visegrádi együttműködés féltése sem magyarázza meg az elzárkózást. A V4 és egy tágabb gazdasági fórum nem szükségképpen zárja ki egymást. Lengyelország és Szlovákia szerepel a magyar külügy által felsorolt aláírók között is. A regionális befolyás nem attól nő, hogy Magyarország őrzi egy klub kizárólagosságát, hanem attól, hogy több helyen tudja érvényesíteni az érdekeit. A többiek jelenlétét a magyar távolmaradás nem akadályozza meg.
Az orbáni folytonosságot nem pusztán a sértő hangnem veti fel. A Kyiv Post tudósítása szerint Budapest ismét megakadályozta két ukrán uniós tárgyalási csomag átvilágítási eredményeinek jóváhagyását, a kisebbségi vállalások teljesítésére hivatkozva. A kárpátaljai magyarok nyelvi, oktatási és kulturális jogai valós ügyek, amelyekért a magyar kormánynak fel kell lépnie. Éppen ezért kell pontosan megmondania, mely vállalás teljesítetlen, milyen megoldást vár, és az adott blokkolás hogyan segíti ezt elő.
Ha a kisebbségvédelem minden ukrán együttműködés elutasítására használható általános hivatkozássá válik, akkor politikai ürügyként működik. A mostani gazdasági fórum elutasítása és a kisebbségi jogok javulása közötti kapcsolatot senki nem mutatta be. Tovább él az orbáni ukránellenes politika: a szomszéd ország partnerből ismét olyan szereplővé válik, akivel szemben a magyar vezetőnek látványosan meg kell védenie a nemzetet. Magyar pedig ezzel a kommunikációval szándékosan idézi elő ugyanazt, amit Orbán.
A szélsőjobboldali belpolitikai közönségnek előadott „erődemonstráció” a gyengeség jele, elfedi a gyakorlati kérdést, hogy az ország mit nyer és mit veszít. Ukrajna kezdeményező szerepe önmagában sem gazdasági, sem biztonsági ellenérv. Magyar Péternek nem kell minden ukrán javaslatot elfogadnia. De egy megtámadott szomszéddal szemben különösen indokolt lenne a tárgyszerű, kiszámítható diplomácia. A magyar kisebbségnek, a magyar vállalatoknak és Magyarország biztonságának egyaránt többet használna, mint a nyilvános kioktatás.
A kormányváltás külpolitikai értelmét az mutatná meg, ha Magyarország végre részt venne a közös lehetőségek alakításában. Egyelőre a miniszterelnök elmagyarázza az ukránoknak, hogyan kell focicsapatot szervezni. Azt még mindig nem magyarázta el a magyaroknak, miért éri meg a pálya szélén maradni. Magyar inkább az a játékos, akit bevettek volna a csapatba, de előre megsértődött, hogy nem ő a kapitány, és azt a gyanút kelti, hogy egy másik csapatban játszik. Ezért élezi szándékosan az ellentéteket.
