Enyhülhet az EU általános válsága, ha ebben a ciklusban valóban megszületnek azok a jogállamiságot vizsgáló mechanizmusok, amelyek szankcionálhatóvá teszik az illiberális fasisztoid rendszerek uniós pénzen való működését. Az EU válsága az, hogy nem tud érvényt szerezni saját alapszerződésének, Orbán packázik az EU intézményeivel, játszanak a szavakkal, amelyeknek szinte már nincs jelentésük. Most az Európai Parllament az európai uniós mechanizmus létrehozásáról fogadott el állásfoglalást, amely a demokráciát, a jogállamiságot és az alapvető jogokat védené és erősítené – tette közzé az EP. Ez szigorúbb lenne a határozat szerint, mint amit eddig javasoltak.
Ha erre valóban sor kerül, az Orbán újabb veresége abban a nagyszabású tervében, hogy a jogállamiságot felszámoló illiberális, fasiszta országokkal többséget szerez és magyar mintára átírja az uniós alapdokumentumokat. Nyilván mindent „kereszténynek” nevezve, ami a valóságban semmi mást nem jelent, mint vezérelvű fasiszta diktatúrákat a demokrácia jelmezébe öltöztetve. Ha megszületnek ezek a jogállamisági eljárások, akkor az azt jelenti, hogy ezeket az értékeket nemcsak nevükön nevezik, mérhetővé teszik, hanem meg is erősítik.
Az uniós eljárások eddig semmit nem értek. Mindent ki tudtak játszani, ki tudtak magyarázni, holott mindenki tudta, hogy miről van szó. Hiányoznak azok az objektív feltételek, kritériumok, amelyek mérhetőek, ellenőrizhetőek, és ami alapján szankcionálni lehet a jogállamiság megsértőit. A pénz és a jogállamiság összekapcsolása a lehető legjobb ötlet, amit eddig kitaláltak, mert a liberális demokratikus jogállamiságot taposó fasiszták a jogállam alternatívájával úgy boltolnak, hogy közben a liberális demokráciák pénzéből élnek és tartják fenn elnyomó, zsarnoki rendszerüket.
Orbánnak két lehetősége marad, ha a jogállamiság követelményeit meg tudják határozni és objektív módon tudják mérni: vagy máshonnan szerez pénzt, s akkor lemond az uniós pénzről, fasiszta rendszerét pedig tovább működtetni, vagy lemond a pénz érdekében a további fasizálódásról. Ha a szándékot komoly tettek követik, s a feltételeket nem lehet az eddigiekhez hasonlóan kijátszani, akkor Orbán komoly elvonásokra számíthat. Itt jön majd be egy újabb kérdés, hogy a magyar liberális demokratikus európai pártok és képvselők meddig támogatják az uniós fellépést, ha az nemcsak Orbán, hanem Magyarország kiéheztetésével is jár. A Momentum és a DK egyre hangosabban követeli, hogy a pénzeket ne Orbánnak, hanem közvetlenül a felhasználóknak, például önkormányzatoknak adják.
Ez azonban semmiképpen nem működik, mert felhígítja a jogállamisághoz kötött pénz elvét, és nem kényszeríti Orbánt a fasiszta rombolás felhagyására. A Magyarországra bekerülő pénzt pedig mindenképpen megszerzi, ha máshogy nem, hoz rá egy törvényt, oszt jónapot. A pénz nem fogja kikerülni Orbánt, ha bekerül az országba, ezért nem azt kellene erőltetni, hogy a pénzt mindenképpen adják Magyarországnak. Ha a pénzt a jogállamiság megsértése miatt blokkolják, az a fasizmust uniós pénzen élvező lakosság rendszerhez való viszonyát is megváltoztatja, vagy Orbánt is fékezheti. Hosszútávon mindenképpen az a jobb, ha a nagyszájú Orbán rendszere uniós pénz nélkül marad. Derüljön ki, hogy élősködő, s a fasiszta csodaországa a liberális demokráciák nélkül éhen hal. Ez az egyetlen, ami változást idézhet elő.
