A Tisza havi ötezer forinttal próbálja tompítani a dízel drágulását azoknál, akik legfeljebb 150 lóerős dízel személyautót tartanak üzemben. A decemberig járó támogatás összesen húszezer forintot jelenthet csaknem egymillió autótulajdonosnak. Az összeget a Magyar Államkincstár és a NAV adatai alapján automatikusan utalnák, ha rendelkezésre áll a jogosult bankszámlaszáma. Ez nem fogja megoldani a helyzetet.
A döntés első pillantásra gyors és célzott segítségnek látszik. A kormány elkerülte az általános üzemanyagár-stopot, amely minden autóst támogatna, a sokat fogyasztó tehetőseket is, és újra ellátási zavarokat okozhatna. A kabinet számítása szerint egy általános árkorlátozás havonta 50 és 100 milliárd forint közötti költséggel járhatna. Ehhez képest a mostani program nagyjából húszmilliárd forintból kijöhet. A segítségnek látszó intézkedés elsősorban arra irányul, hogy a cselekvés látszatát nyújtsa. Ez kerül majd húszmilliárdba.
Ötezer forint a jelenlegi árak mellett alig néhány liter dízelre elég. Annak, aki vidékről jár munkába, beteg hozzátartozót szállít, vagy olyan településen él, ahol a közösségi közlekedés ritka, a havi üzemanyag-számla töredékét fedezi. Ez a pénz egy hónapban átmenetileg sem segít, és főleg nem változtat azon, hogy a családok közlekedési költsége tartósan megemelkedett. A dízelválság költségei megjelennek a fogyasztói árakban is.
A program a dízelautó teljesítményét használja szociális mérceként. Ez egyszerűen ellenőrizhető, de nem igazságos. Egy régi, gyenge dízelautó valóban lehet egy alacsony jövedelmű család egyetlen közlekedési eszköze. Ugyanilyen autó állhat azonban egy jó módú háztartás második vagy harmadik járműveként is. Közben kimarad az, aki kevés pénzből benzines autót tart fenn, vagy dízellel dolgozik, de a járműve valamivel erősebb a meghúzott határnál.
A mezőgazdasági termelők külön támogatást kapnak, náluk a kormány a gázolaj jövedéki adójának teljes visszatérítését ígéri. Ennek több gazdasági értelme van, mert a drága üzemanyag közvetlenül beépül az élelmiszerek árába. A traktor, a kombájn és a termény szállítása nem váltható ki egyik napról a másikra. Ha a termelő költsége nő, azt vagy a saját jövedelméből veszti el, vagy továbbadja a feldolgozónak és végül a vásárlónak.
A dízelhiány és a drágulás nem kizárólag magyar probléma. Az iráni háború és a közel-keleti szállítási útvonalak bizonytalansága beszűkítette a világpiaci kínálatot. Oroszország exportkorlátozása és az orosz finomítók elleni ukrán támadások tovább feszítik az európai piacot. Magyarország helyzetét súlyosbítja, hogy a MOL százhalombattai Dunai Finomítója a tavalyi tűz után csökkentett kapacitással működik.
Ezért az helyes döntés, hogy a kormány nem tért vissza az Orbán-korszak árstopjához. A mesterségesen alacsonyan tartott ár korábban hiányt, sorban állást és importkiesést okozott, majd a rendszer összeomlásakor hirtelen kellett elengedni. Az árstop látványos politikai üzenet volt, de sok kárt okozott, és nem termel több dízelt, nem nyitja meg a lezárt szállítási útvonalakat.
A mostani támogatás magán viseli a Magyar Péterre jellemző gyors politikai intézkedések gyengeségét. Könnyű bejelenteni, egyszerű átutalni, és minden jogosult pontosan látja a bankszámláján. Mintha történt volna valami, valójában semmi. Sokkal nehezebb lenne olyan rendszert kialakítani, amely a rászorultságot, a munkába járást, a lakóhely közlekedési lehetőségeit és a tényleges fogyasztást is figyelembe veszi. Pedig egy igazságos támogatásnak ez volna a feladata.
A Tisza mozgásterét a költségvetés állapota is korlátozza. A hiány az idei évben a vártnál jóval magasabb lehet, miközben egyszerre kellene finanszírozni a közszolgáltatásokat, a gazdaság élénkítését és az Orbán-rendszer után maradt károk helyreállítását. A húszmilliárd forint önmagában nem dönti romba a büdzsét, de sok hasonló, politikailag vonzó támogatás együtt már elhalaszthatja a valódi reformokat. S ha Magyar Péter mindent ilyen géppuska kézzel akar megoldani és lekezelni, annak drága ára lesz. Haszna pedig kevés.
