L. Simon László azt hitte, a Nemzeti Együttműködés Rendszerében a legkisebb önállósága és mozgástere is lehet, amiről korábban azt írta, intézményvezetői önállóság a kommunista diktatúrában is volt. Tévedett, azonnal kirúgták, amint a náci Mihazánk párt könyvdaráló kultúrfelelőse a homofób kormánypropagandát számonkérte rajta, amit ő megtagadott.
Mindenki érthet belőle, nincs szakmai és kulturális mérlegelésnek helye. Aki nem tartja be az utasításokat, legyen a rendszernek olyan hűségese ebe, mint amilyen L. Simon László, az röpül. Itt nincs egyénieskedés, személyes felelősség, kulturális érték, szabadság, józan ész. Csak és kizárólag engedelmesség van a náci szellemiségű utasításoknak.
L. Simon azt hitte, hogy ő egy kultúrpolitikus, aki alakítója a diktatúra kultúrpolitikájának, s ha egy világszínvonalú produkció megjelenik a diktatúrában, és a civilizációval érintkezik a NER kultúrharcosa, akkor tehet engedményeket szakmai követelményeknek és a civilizált vlág normáinak. Most mindenki megérthette, ilyen nincs a NER-ben. Nincs liberális fészek.
L. Simon a fasiszta szellemiségű Mandinerben olyan felvilágosult gondolatokat írt le, hogy „Kiállításainkon meg kell jelenniük a világban zajló háborúk, politikai mozgalmak, sőt még a devianciák megrázó erejű képeinek, tárgyainak. Aki nem érti, ezeknek mi keresnivalójuk van a Nemzeti Múzeumban, az nincs tisztában a történeti múzeumok küldetésével”.
Igaza van, aki pedig azt hiszi, hogy Orbán fasiszta rendszerében helye van e gondolatoknak s egy ilyen szemléletnek, az nincs tisztában az Orbán-rezsim és a kultúraellenesség, a náci tisztogatás küldetésével. Az ilyen embert hamar elküldik. Nem hagynak semmiféle rést az ideológia erős bástyáján, itt nem lesz fideszes Aczél György senki.
Itt nem lesz felvilágosult fasizmus. Nem lesz élhető világ, amelyben vannak szelepek és van némi szabadság. Tanultak a szocializmus bukásából, túl nagy volt a szabadság. Olyan rendszer, amely a felvilágosodás, a liberalizmus, a szabadság és a demokrácia ellen jött létre, amely szándékosan öli meg a kulturális szabadságot, nem tesz semmi engedményt.
L. Simon örüljön, hogy nem eltűnt egy munkatáborban, mint a kínai barátoknál szokás, vagy nem esett ki a múzeum ablakán, ahogy orosz testvéreink reagálnak az efféle önfejű meggondolatlanságokra, hogy 18 éven aluliakat beengednek egy kiállításra, ha a fotókon homoszexuálisok is láthatók, mintha az utcán nem lennének láthatók.
Apropó, van még tennivaló. Az jelképes, hogy Dúró Dóra csendőrködhet, akihez képest a nürnbergi perben halálraítélt nácik liberális elhajlók voltak, a kultúra szabadságáról csak egy kicsit is elmélkedő, és a parancsokat nem azonnal végrehajtó múzeumigazgató röpül. Ehhez tartsa magát mindenki, aki szerint ez demokrácia, nem fasizmus és nem nácizmus.
Ja, meg nem is diktatúra. Ott tartunk, hogy a rendszer olyan hűséges kiszolgálói, mint L. Simon már mártír. Ő már túl liberális. Nem sajnáljuk, amúgy, ezek mind megérdemlik a sorsukat, akik hozzáadták magukat egy ilyen rendszerhez, amely végül felfalja őket is. Jobb lett volna kezdettől tisztességesnek maradni. Van rá példa, nem lehetetlen.
