Miután Márki-Zay Péter, az ellenzéki összefogás közös miniszterelnök-jelöltje nyilvánosan támadja az ellenzéki pártokat, az ATV élő műsorában árulónak bélyegez ellenzéki politikusokat, akiket nem nevez meg, de fenyeget, a vele szemben kritikus ellenzékieket a Fidesz beépített ügynökeinek mondja, „akik nem ússzák meg szárazon”, minden jel arra utal, hogy elveszítette az önkontrollját, és kiszámíthatatlan, milyen károkat okoz az ellenzéknek, veszélyeztetve azt, hogy az ellenzék elérje azt az eredményt, amire egyébként esélye lenne. Fel kell készülni egy rendkívüli helyzetre.
Márki-Zay Péter megválasztása előtt az ellenzéki összefogás pártjai megegyeztek egymással, a szavazók jól reagáltak az egységre, az ellenzék nem vitte a nyilvánosság elé a vitáit, hanem egyezségre jutottak. A „vigyázzunk egymásra” jelszavával zajlott az előválasztás első fordulója, amelynek ideje alatt feledésbe merült az is, hogy még Orbán van hatalmon. Megváltozott az ország hangulata is. Az előválasztás második fordulójában ez már elmúlt, amikor Márki-Zay Péter agresszív és vérre menő kampányában Orbán gyűlöletpropagandáját és a kirekesztés politikáját alkalmazta.
Ennek ellenére Márki-Zay megválasztását elfogadta az ellenzéki összefogás és a szavazóbázis is, legfeljebb az ellenzéket körülvevő emberséges, baráti légkör változott meg. De a sebeket be lehetett volna gyógyítani, ha Márki-Zay nem a törtetés, az önzés és az ellenségeskedés politikáját választja. Az ellenzéki összefogás pártjai dermedten nézték, ahogy kampányolni kezdett nélkülük, annak a kijelentésének a szellemében, hogy megválasztásával „ellenzéket” is váltottak a szavazók. Ez arra utalt, hogy ő nem fogadja el az ellenzéki pártokat, csak önmagát, neki csak a szavazóik kellenek.
Márki-Zay saját személyét előtérbe állító és saját kútfejéből táplálkozó kampánya agresszivitása ellenére meglepően lapos, gyerekes („aki mondja másra, az mondja magára”) stratégiára épült. Az ellenzéki szavazók egy jelentős részének nem tetszett, hogy migránsozik, buzizik, sorosozik, képtelenségeket állít, meggondolatlanul beszél, fideszes szókészletet és ellenségképeket használ, amit először a Momentum frissen megválasztott elnöke, Donáth Anna tett szóvá, elutasítva a migránsszámláló ötletét, amivel Márki-Zay sorosozni is kezdett, Orbánt „legjobb tanítványának” nevezve, ami – ha belegondolunk – abszurd és képtelenség.
Aztán az LMP listavezetője, Ungár Péter fogalmazott meg kritikát egy higgadt és kulturált páros interjúban, amelyben elutasította a „gyurcsányozást”, és kijelentette, hogy Gyurcsány Ferencre szükség van. Leginkább az interjú hangneme, stílusa és gondolatai mutattak hatalmas kontrasztot Márki-Zay Péter hektikus, csapkodó stílusával szemben, akinek mindig minden mondatát meg kell magyarázni, mert soha nem azt jelenti, amit mondott. Aztán szép lassan felszínre kerültek az igazi okok, Márki-Zay önteltsége és az ellenzéki pártokkal szembeni ellenszenve és elutasítása.
Először a legnagyobb ellenzéki párt elnökének ment neki sértő módon a nyilvánosság előtt, hogy őt el kell dugni, aztán nyilvánosan bírálta a második legnagyobb ellenzéki pártot, a Jobbikot, mire Jakab Péter keményen visszaszólt, de Márki-Zay az idézett ATV-s interjúban megismételte a – most már az összes ellenzéki pártra vonatkozó – nyilvános kritikáját, amit ezzel állóháborúvá tett. Olyan érzést keltett, mintha az ellenzéki pártok, amelynek ő a miniszterelnök-jelöltje, nem akarnának kormányváltást, ezért nem támogatják őt, és ez az, ami veszélyezteti Orbán leváltását.
Itt kikotyogott egy másik frontvonalat, amit ő hozott létre azzal az ötletével, hogy egykori bukott és/vagy leselejtezett, háttérbe szorult fideszesekből és kádéenpésekből, és volt emdéefesekből egy saját pártot létrehoz, amit be akar vinni a parlamentbe az ellenzéki közös listán. Ezt a leendő új pártot senki nem választotta, nem jelölte, nincs támogatottsága, nincsenek mögötte szavazók, ennek célja, hogy Márki-Zay ellensúlyt képezzen azokkal szemben, akiknek a miniszterelnök-jelöltje lett, ami nonszensz. Most pedig kijelentette, hogy a Jobbik fél, hogy ez a párt elviszi a tagjait.
Ez azt jelenti, hogy Márki-Zay az ellenzéki összefogásba éket ver, riválisokat támaszt, méghozzá a választási kampány közepén, egy nem létező igényre támaszkodva. Szavai úgy tűnnek, mintha ő hajtana a Jobbik tagságára és szavazóbázisára, pedig azt ígérte, hogy ő majd a Fideszből kiábrándult szavazókat és bizonytalanokat állít az ellenzéki összefogás mellé, aminek a felmérések szerint semmi jele. Két hónap alatt senki nem indult meg Orbántól vagy a bizonytalanoktól Márki-Zay felé. Ezért frusztrált, és az ellenzéki szavazókat saját pártjaik ellen hangolja és uszítja.
Azt kifogásolta, hogy az ellenzéki pártok nem adnak elég pénzt az ő kampányára, ezért most „nekik” kell összeszedniük, amivel érzékeltette azt, hogy ő függetlenítette magát az ellenzéki pártoktól, ami egy nonszensz, és teljes mértékben ellentétes az ellenzéki összefogás pártjainak megállapodásával, amit Márki-Zay semmibe vesz. Ez ellentétes az előválasztás céljával, az ő megbizatásával is. A valós helyzet az, hogy Márki-Zay nagy lendülettel nekiállt a kampánynak, másokat eltiltott tőle, és a kampánya kifulladt. Nem emelkedett, hanem csökkent az ellenzék támogatottsága.
Márki-Zay Péter stratégiája nem jött be, nem veszi tudomásul, hogy a „bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű” taktikára épülő kampánya, hogy mindent visszaforgat Orbán fejére, egyszerűen nem jött be, és nincs más ötlete. Nem igaz, amit állít, hogy ezzel leállította volna a Fidesz migránsozós és homofób kampányát, csak rátett még egy lapáttal. Pedig Márki-Zay elképzelése szerint ez lett volna a mestercsel, a kommunikációs atombomba, a győztes recept, de ez a puska besült, nem működik. Más ötlete pedig nincs. Emberi hangon képtelen megszólítani a szavazókat.
Márki-Zay azt nem hozza nyilvánosságra, hogy az ellenzéki pártoktól (akik saját jelöltjeik kampányára tartalékolják a pénzüket), mire, milyen feltételekkel, mennyi pénzt akar, csak a nyilvánosság előtt támadja és égeti őket, ami rendkívül kártékony a választás szempontjából, mert a nyilvános vita és veszekedés a bukás biztos receptje. Ezt pedig ő kezdte, naponta folytatja, mintha az ellenzék nem a szövetségese, hanem az ellenfele lenne. Diktátori attitűdje alapján ez arra utal, hogy ő mindenki főnöke lenne, és nemcsak Orbánt, hanem az ellenzéket is leváltaná és maga alá rendelné.
Végül pedig előjött Márki-Zay sértett, nárcisztikus személyisége, autokratikus hajlamai, amikor az Szovjetunió Kommunista Pártjának stílusában elkezdett a belső ellenségekről és a Fidesz által beépített árulókról beszélni. Az is kiderült, milyen mélyen megveti az ellenzéki pártokat, amelyek szerinte csak be akarnak ülni melegedni a parlamenti helyeikre. Mintha mindenről ők tehetnének, hogy semmi nem működik Márki-Zay körül, aki összevissza koslat az országban, vonulgat mint egy császár, de két hónap alatt képtelen volt egy kampánystábot és annak munkáját megszervezni.
Ismerve eddigi megnyilvánulásait, biztosra vehető, hogy megosztó viselkedésével nem áll le. Jönnek az összeesküvés-elméletek, előbb-utóbb megnevezi az árulókat, az ügynököket, akik akadályai Orbán leváltásának, s akik nélkül ő kétharmaddal győzné le az oroszlánt is. Ez az ember a habitusa, a beidegződései, az önzése, a karrierizmusa és az ellenzékkel szembeni rögeszméi miatt képtelen az együttműködésre és szétver mindent. Nemcsak megosztja, hanem két részre szakítja az ellenzéket: akik elhiszik neki, amit mond, és akik nem. Ez elkerülhetetlennek látszik.
Ezért az ellenzéki összefogás pártjainak megint félre kell tenniük az ellentéteiket és nézetkülönbségeiket, szembe kell nézniük ezzel a helyzettel, és vészforgatókönyvet kell csinálniuk arra az esetre, ha Márki-Zay Péter saját ellenzéke ellen is kampányol, megosztja és szétszakítja az ellenzéket. Az előválasztást lebonyolítókkal meg kell találniuk azt a demokratikus formát, amivel működésbe lép a bizalmatlansági indítvány intézménye, amelynek segítségével viszahívhatóvá válik egy előválasztáson megválasztott, de totálisan alkalmatlan jelölt.
A felelősség nagy, mert Márki-Zay ezt a Fidesz beépített ügynökeinek tulajdonítja majd, hivatkozik az előválasztáson szerzett szavazatokra, ami legitimálja őt, és csak olyan demokratikus eszközzel hívható vissza szükség esetén (ha nem tudják az ellenzéki összefogás szabályainak betartására rávenni), amely ugyanolyan súlyú demokratikus felhatalmazást ad a visszahívására, mint amilyen a megválasztása volt. Ennek olyannak kell lennie, amit az ellenzéki szavazótábor is elfogad.
Márki-Zay így sem fogad el semmit, azt előre lehet borítékolni, ő lesz a hős, aki egyedül képes lett volna leváltani Orbánt, a kívülről jött „tisza ember”, akivel szemben összefogtak a múlt erői, akik nem akarnak változást és félnek az ő elszámoltatásától. Biztosan lesznek, akik ezt a hazugságot elhiszik, és vele tartanak, aki a visszahívása esetén önállóan indul, megosztva az ellenzéki szavazókat. De akkor legalább megméreti magát, és meglátja, milyen könnyűnek találtatik. Vagy sértetten visszavonul, mint egy legenda, s várja az újabb lehetőséget, hogy mindenki vezére lehessen.
