Sulyok Tamás köztársasági elnök Facebook-posztjának megváltoztatása minden bizonnyal arra utal, hogy a Munkács elleni rakétatámadást először az ukránokra akarták kenni. Ez az opció szervesen illeszkedett volna az Orbán-rezsim brutális ukránellenes propagandájába.
Sulyok háromszor követett el súlyos hibát az ügy kezelésekor: először nem tájékozódott, hogy a Karmelita goebbelsi propagandája hogyan akarja kommunikálni az orosz támadást. Utána villámgyorsan kihúzta az oroszokat, amikor a kormányból leordították a fejét.
De a legnagyobb hibát harmadszorra azzal követte el, amikor azt a magyarázatot adta, hogy a hivatala közölte: „még várta a hivatalos és részletes tájékoztatást, a megerősítést a Munkács elleni rakétatámadás körülményeiről, felelőseinek és végrehajtóinak kilétéről”.
Ez a mondat elárulja, hogy az orbáni propagandában még nem volt eldöntött, hogy ki lesz a végrehajtó. Még nem döntöttek a „végrehajtók kilétéről”. Miután Szamoa nem jön szóba a lehetséges végrehajtók között, ha nem az oroszok, akkor csak az ukránok lehettek.
Ezt a módosítást és utána a magyarázatot nem lehet másképp értelmezni, mint úgy, hogy felmerült annak lehetősége, hogy a magyar kommunikációban ukránok lesznek a tettesek. Annak ellenére, hogy Zelenszkij és az ukrán külügyminiszter is elítélte a támadást.
Sulyok lebuktatta az egész bandát, hogy megfordult a fejükben: a Munkács elleni támadást Ukrajnára fogják, ami a diplomáciai szokások szerint csak néhány órával szokta megelőzni a hadüzenetet. Aki ezt kitalálta, ezt a lehetőséget kockáztatta. De meggondolták magukat.
Az „orosz béke” felkent európai apostola kevés híján beléptette Magyarországot az oroszok oldalán katonailag is a háborúba. A KGB-s észjárást ismerve az sem kizárt, hogy az egész a Kremlben megtervezett provokáció volt, hogy bevonják a háborúba Magyarországot.
Miután amerikai tulajdonú üzemet ért találat, az sem kizárt, hogy a támadás az amerikai felet is manipulálni próbálta. Az nehezen képzelhető el, hogy a Putyin-Trump találkozó után, amikor az oroszok leszerelték Trumpot, nyíltan amerikai célpontot lőjenek.
Hacsaknem Putyin akarta ennyire alázni Trumpot, jelezve, hogy ő irányít. Ahogy Orbánt is. Az orosz gondolkodásba ez is belefér. De azt a mondatot, hogy Sulyok hivatala még várta a „megerősítést a végrehajtók kilétéről”, csak egyféleképp lehet értelmezni.
Mégpedig úgy, hogy odaszóltak Sulyoknak, hogy várjon, mert nem döntötték még el, hogy Budapesten kik lesznek a végrehajtók: az oroszok vagy az ukránok. A gyűlöletpropaganda képes lett volna erre a hazugságra is, ha az nem jár azzal, hogy hadat kell üzenni.
Az nyilvánvaló, hogy a végrehajtók kilétére való várakozás nem Sulyok ötlete volt, mert akkor nem posztolta volna elsőre, hogy „orosz rakétatámadás” érte Munkácsot. Világos, hogy szóltak neki, várja meg, amíg eldöntik, ki lesz a tettes.
Mindez főpróbának is tekinthető, mert az oroszoknak csak 30 kilométerrel távolabb kell végrehajtani egy ukránnak álcázott támadást, hogy az orbáni propagandagépezet ukrán hadüzenetről beszéljen, Ukrajnának tulajdonítsa, s akár háborús vészhelyzetet hirdessen.
Ez a játszma egy pillanat alatt sodorhatná Magyarországot a háborúba, Orbán és orosz „barátai” révén. Ha ez kell ahhoz, hogy megnyerje a választást, vagy eltolja a választást, nem fog habozni. A választási kampány fő üzenete már most is az ukrán „veszély”.
Mintha az ukránellenes propaganda ezt készítené elő. Sulyok közleménye további részében tökéletesen megfelelt az orosz gyarmat narratívájának, mindkét felet hibáztatva a vérontás miatt. Még akkor is, amikor az oroszok Munkácson ontották ártatlan sebesültek vérét.
Orbán a magyar nyelvhasználat korlátai miatt keményen tudta bírálni Ukrajnát, de az nem érte el az ingerküszöbét, hogy az oroszok rakétával lőtték a magyarlakta Munkácsot. Ezért egy szóval nem tiltakozott Moszkvában.
Igaz, sehol nem szokás a főnököt felhívni és felelősségre vonni. Moszkvában főleg nem.
