Nem csitul a felháborodás, amelyet Hanti Vilmos, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének elnöke Facebookon tett nyilatkozata váltott ki. Hanti szövege megszólalásra késztette Frölich Róbert országos főrabbit, Gábor György vallásfilozófust, Gerendás Péter Liszt Ferenc-díjas zeneszerzőt és másokat, akik a MEASZ által alapított Radnóti Miklós Antirasszista-díjat visszaküldték.
Számunkra az igazi meglepetés az, hogy Hanti Vilmos és a MEASZ csupán most bukott meg a nyilvánosság előtt, miután 2000 óta a magyar szellemi és kulturális élet legkiválóbb képviselőivel hitette el, hogy a tőle kapott Radnóti-díj kitüntetés. Valójában a minden évben gondosan kiválasztott, épp legnépszerűbb kiválóságok tüntették ki Hantit és operett szervezetét azzal, hogy a díjat elfogadták.
Nem is volt a díjnak más célja, mint a legitimáció és az önreprezentáció. Ennek a legfőbb bizonyítéka, hogy sok kiválóság úgy kapta meg a díjat. hogy történetesen a díj által elismerni szándékozott antirasszizmus területén semmit nem tett, csak ismertsége, elismertsége és életműve jól mutatott Hanti listáján. A nemes cél és a mártírhalált halt költő neve, s a korábbi díjazottak hitelesítették a szélhámosságot.
Hanti szervezetét annyira lehet komolyan venni, amennyire saját honlapján a bemutatkozása sem éri el az általános iskola 8. osztályos tanulóinak színvonalát. Hanti nem képes a többes számot egyeztetni ("Büszke vagyunk arra"). Az idei Radnóti-díj átadásáról szóló híradásban nem tudta leírni saját díjának nevét: "Idén is megrendezte a MEASZ a hagyományos Radnóti Miklós antrasztista díj átadóját."
Elismert az érdemel, hogy Hanti ilyen sokáig el tudta hitetni a magyar közélet és a kultúra kiválóságaival, hogy szervezete komoly erkölcsi tényező. Hanti mostani megnyilvánulását is csupán az általa kitüntetettek személye teszi fontossá, mert a nyilatkozat csupán azt mutatja meg, amikor Hanti és a MEASZ azonos önmagával. Az általa kiadott antirasszista díj inkább "antrasztista díj", ahogy a honlapja írta.
Az Amerikai Népszava korábban is észrevételezte, hogy ez az ellenálló antifasiszta szövetség egy nagy kóklerség, azt különösen furcsálltuk, hogy a fasiszta Orbán-rendszer kellős közepén az ellenálló és antifasiszta szövetség kitüntetéseket oszt az antifasiszta ellenállás helyett. Időnként arra méltatlanoknak is. Mindez nem is szolgált mást, mint Hanti Vilmos gittegyletének legitimációját és hősies látszatát.
Ez a bevezető önmagában elég magyarázatul szolgál ahhoz, hogy az antirasszista díjat osztogató szervezet elnöke hogyan publikálhat egy antiszemita kiáltványt. A döbbenet az, hogy ennek a förtelmes irománynak nem a szerző, nem a méltatlan célra felhasznált Radnóti Miklós neve (mert azt devalválni nem lehet), hanem az "antrasztista díjjal" kitüntetett kiválóságok rangos névsora ad súlyt.
Hanti Miklós intellektuális és szellemi képességeinek lenyomata a kiáltvány, ami nem mentség. Ahogy az sem, ha találkozott a palesztinkodó antiszemita baloldal némely képviselőjével, s azok szócsöve lett. A Radnóti-díjat azok kapták Hantitól, akik a társadalmi élet különböző területein a legtöbbet tették az antiszemitizmus és kirekesztés ellen. Hanti most azok közé állt, akik az antiszemitizmusért tettek.
Ezért az Amerikai Népszava Hanti Vilmos antiszemita kiáltványa elleni fellépése okán igényt tart a Radnóti-díjra, mert senki nem tesz többet az antiszemitizmus ellen ebben az időszakban, mint aki a Hamasz október 7-i tömegmészárlása és annak valódi célja, az antiszemitizmus világméretű feltámasztása és terjesztése ellen tesz. Ennek egyik legerősebb megnyilvánulása az, amit Hanti összehordott.
Mi azért is hitelesek vagyunk, mert bennünket nem lehet elfogultsággal vádolni, miután Netanjahu miniszterelnök hangos kritikusai vagyunk, s Netanjahut nem azonosítjuk Izraellel (ez nyilvánvaló lehet, ha elveszíti a közeli izraeli választást). Netanjahu-t mi a Trump-Orbán-Finkelstein háromszögben helyezzük el, s számos alkalommal megkérdőjeleztük a gázai hadműveleteit és a személyes motívumait.
De ez nem jelenti azt, hogy a terroristáknak, a Hamasznak van igazuk. Nem is azt jelenti, hogy Izrael a felelős azért, ami történt. Ez nem változtat azon, hogy kik a gyilkosok és kik az áldozatok, melyik oldalon van az igazság. Ez nem változtatja meg az évezredes gyűlölet irányát és okát. Nem menti fel a tömeggyilkosokat, és nem teszi Izrael áldozatává őket. Függetlenül attól, hogy Netanjahu milyen ember.
Ez nem jelenti azt, hogy egyetlen másodpercig elfogadnánk azt, hogy a Hamasz taktikáját visszaigazoló és erősítő, azt igazoló hazug propagandának akár egyetlen szava igaz lenne, amely egyenlőséget húz a terroristák és Izrael között, amely az áldozatot hibáztatja, Izrael létét kérdőjelezi meg és feketíti be, amely azt a hazug látszatot kelti, mintha Izrael lenne a felelős.
Pontosan ez volt az október 7-i embertelen terrorista tömegmészárlás célja, hogy a Hamaszt megválasztó palesztinok Izrael áldozataiként jelenjenek meg, amikor a terrortámadásra Izrael válaszol. Ha nincs október 7-e, nincs izraeli támadás. Azt a szenvedést, amit a palesztinok élnek át, elismerten rengeteg civil áldozattal, azt a Hamasz okozta, méghozzá szándékosan, s a célja minél brutálisabb izraeli válasz.
Ezt fordítja a palesztinkodó propaganda antiszemita gyűlöletkeltésre, egy mítoszt alkotva, makulátlanul tiszta népnek ábrázolva az Izraelt és a zsidókat évszázadok óta bestiálisan gyilkoló mozgalmat, amely a legaljasabb gyilkolást azért követte el, hogy ezt az antiszemita hullámot elindítsa. Az ördögi stratégia az, hogy éppen az antirasszista baloldalt tegye Izraelt befeketítve antiszemitává.
Mert ez kőkemény antiszemitizmus, a legmocskosabb propaganda, amelynek az olyan balekok beugranak, mint amilyen Hanti Vilmos, s azok az emberek, akiknek ő a szószólója lett. Feje tetejére állt a világ, és ez ennek a propagandának a hatása. Hanti Vilmos nyilatkozatának soronkénti bírálatára nem sok hely maradt, mert a MEASZ-jelenséget is be kellett mutatni. De az arra adott reakciókat igen.
Az Amerikai Népszava a legteljesebb mértékben egyetért Frölich Róbert, Gábor György, Gerendás Péter és mások elemzésével, konklúziójával, és csupán azért nem küldi vissza a Radnóti-díjat, mert eddig azt nem kapta meg, viszont a Hanti Vilmos antiszemita kiáltványa elleni felszólalásával arra méltóvá lett és igényt is tart. Hanti szövege a legaljasabb antiszemita irományok sorába tartozik.
Féloldalas lenne a jelenség bemutatása, ha nem idéznénk Gábor György írását, amelyben a progresszív baloldal meghasonlásáról, morális és intellektuális önfelszámolásáról ír, miután a palesztin hazug propaganda hatására antiszemita lett. Ennek a világjelenségnek kis magyarországi farvize a MEASZ és Hanti Vilmos eltévelyedett coming out-ja.
Gábor György egyebek mellett ezt írja: "A nyugati progresszív baloldal egy része október 7. után olyan erkölcsi és intellektuális önfelszámolásba kezdett, amelynek groteszkségét csak súlyosbítja, hogy mindezt változatlanul a morális felsőbbrendűség tudatával teszi. Évtizedeken át tanította nekünk az áldozat feltétlen tiszteletét, a női test sérthetetlenségét, a nemi erőszak politikai relativizálhatatlanságát, a kisebbségi trauma komolyan vételét, a kollektív bűnösség elfogadhatatlanságát, a gyűlöletbeszéd és a dehumanizáció veszélyét. Megtanultuk tőle, hogy az áldozattól nem kérdezzük meg, mit tett azért, hogy áldozattá váljék. Hogy a megerőszakolt nőtől nem kérdezzük meg, milyen politikai konfliktus előzte meg megerőszakolását. Hogy egy meggyilkolt gyermek mögött nem keressük népe történelmi bűneit.
Aztán 2023. október 7-én kiderült, hogy ehhez a nagyszerű univerzalizmushoz tartozik egy apró betűs záradék: kivéve, ha az áldozat zsidó.
Ekkor egyszerre minden bonyolult lett. Egyszerre nélkülözhetetlenné vált a „kontextus”. A meggyilkolt civil mögött megjelent a „kolonizátor”, az elhurcolt ember mögött a „cionista”, a megerőszakolt nő mögött az izraeli állam, a lemészárolt család mögött 1948, 1967, a megszállás, Netanjahu és a Közel-Kelet teljes története. Mintha egy gyermek halálának erkölcsi megítéléséhez előbb el kellene olvasni néhány könyvtárnyi szakirodalmat. Mintha létezhetne olyan geopolitikai összefüggés, amelyben egy család elevenen való elégetése valamivel kevésbé egy család elevenen való elégetése. Mintha a nemi erőszak jelentése attól függne, milyen útlevél volt az áldozat zsebében.
Október 7. azonban még ennél is többet mutatott meg. Megmutatta, milyen gyorsan lehet a barbárságból divatot csinálni, ha megfelelő politikai esztétikát rendelünk hozzá. A mészárlás még szinte véget sem ért, amikor megkezdődött átnevezése. A terrorból „ellenállás”, a gyilkosból „szabadságharcos”, a tömeggyilkosságból „dekolonizáció” lett. A kefija divatjelvénnyé, a megfelelő jelszó társadalmi belépőkártyává, az október 7-ét mentegető szókészlet pedig egy bizonyos progresszív szubkultúrában a morális kifinomultság bizonyítékává vált. A gyilkosságot nem kellett nyíltan helyeselni; elegendő volt olyan hosszú történelmi magyarázatot fűzni hozzá, hogy közben elvesszen az, akit meggyilkoltak."
Ez a legpontosabb megközelítés. A progresszív baloldal köreiben valóban divat lett palesztinkodni és antiszemitának lenni. Ennél tragikusabb meghasonlást elképzelni sem lehet, s ehhez áldoztak fel ártatlan fiatalokat, csecsemőket, nőket és fiatal férfiakat, hogy ez bekövetkezzen. A baloldali progresszív értelmiség formális gondolkodása pedig oda vezetett, hogy önmagukkal fordultak szembe.
Frölich Róbert országos főrabbi "A terror relativizálása" című írásában bemutatta a képmutatást, ahogyan relativizálják az október 7-i tömegmészárlást. Hanti ezt írta: "Többen a háború gazdasági hátterét, a fegyverkezésből és az újjáépítésből várható nyereséget emelik ki. Ezeket az érdekeket vizsgálni kell…”. Frölich Róbert pedig ezt válaszolta: "Nos, nem kell. Ez az állítás korrelál a vagyon megszerzéséért mindenre képes zsidó antiszemita sztereotípiájával, megerősíti a gazdasági hatalom birtokosaként csak és kizárólag Mammont imádó zsidó stürmeri képét."
Frölich Róbert főrabbi Hanti idézi, aki ezt írta: "A konfliktus egészét azonban nem tartom megalapozottnak egyetlen gazdasági magyarázatra visszavezetni. A területi uralom, a nacionalizmus, a vallási szélsőségesség, a biztonságpolitikai döntések és a hatalom megőrzésének törekvése ugyancsak vizsgálatra szorul”.
Frölich Róbert elemzése erről: "E szövegrész megint csak – ki nem mondva bár, de – Izraelt jelöli meg a konfliktus okozójaként, visszhangozva azt a hamis és elfogult narratívát, mely szerint a kolonialista, cionista, a terület vitathatatlanul legerősebb katonai hatalma akarja e pozícióit megőrizni, s ezen akarata robbantotta ki mindazon konfliktusokat, melyek sorozata Hanti előbbiekben ismertetett véleménye szerint az októberi gázai háború kirobbanásához vezetett."
Végül Gerendás Péterrel együtt mondjuk: "Gyűlölet uralja a fejlett nyugat utcáit. Egy mondatban, jelszóban (ami minden szempontból több kérdést vet fel) sűrűsödik össze egyvalami: a kollektív zsidógyűlölet, és ez a lényeg. A szellemet a palackba, sajnos, visszaterelni nem lehet. De visszatérve az alapgondolatra, ne legyen gyáva és hipokrita senki. Most minden szó és mondat számít. És ne felejtsük el a legfontosabbat: mi, zsidók és keresztények, ebben a nehéz világpolitikai helyzetben (mert a III. világháború folyik), szövetségesek vagyunk. Sajnos, a háborúk mindig ártatlan áldozatokkal járnak, és ez fájó. De nézzük meg, ki kezdte ezt a háborút, és milyen céllal."
Hozzászólások
A hozzászólásokat a Disqus szolgáltatja.