A Csendes-óceán trópusi térségében olyan folyamat zajlik, amelynek következményei hamarosan több ezer kilométerrel távolabb is megjelenhetnek. Az El Niño már kialakult, gyorsan erősödik, és az amerikai meteorológiai szolgálat augusztusi előrejelzése szerint több mint 90 százalék az esélye annak, hogy 2026 őszére és telére nagyon erős eseménnyé válik. Ennél is figyelemreméltóbb, hogy a NOAA 69 százalékos valószínűséget adott annak, hogy október és december között eléri a történelmi kategóriát, vagyis erősebb lesz minden 1950 óta mért El Niñónál. A következő hónapokban ezért nem egyszerűen egy újabb El Niño érkezésére készülnek a kutatók. Olyan esemény formálódik, amely átmenetileg az egész bolygó hőmérsékletét megemelheti, átrendezheti a csapadék és a viharok földrajzi eloszlását, Kaliforniában pedig rendkívüli téli esőzések, áradások és minden korábbinál magasabb tengerparti vízszintek kockázatát növelheti. A témáról az American Community Media tartott sajtóbeszélgetést egyetlen speciális szakértő közreműködésével.
Daniel Swain klímakutató hónapok óta követi ennek a különleges El Niñónak a fejlődését. Swain a Kaliforniai Egyetem Agriculture and Natural Resources szervezetéhez tartozó California Institute for Water Resources kutatója, valamint az NSF National Center for Atmospheric Research kutatási partnere. Munkájának középpontjában a szélsőséges időjárási és éghajlati események, az aszályok, árvizek, viharok és erdőtüzek működése áll egy melegedő bolygón. A Weather West oldalán és YouTube-csatornáján rendszeresen közvetlenül is magyarázza a nyilvánosságnak az időjárási folyamatokat. A mostani El Niñóról készített összefoglalójában Swain egyértelművé teszi, hogy önmagában az El Niño természetes jelenség. Ami rendkívülivé teszi a mostanit, az a várható ereje, sajátos földrajzi szerkezete és az, hogy egy már jelentősen felmelegedett világban bontakozik ki.
Az El Niño megértéséhez először azt kell látni, hogy a Csendes-óceán és a fölötte levő légkör egyetlen összekapcsolt rendszerként működik. Normális körülmények között a passzátszelek keletről nyugat felé fújnak az Egyenlítő mentén, és a felszíni meleg vizet Indonézia és a Csendes-óceán nyugati része felé terelik. Dél-Amerika partjainál eközben hidegebb, tápanyagban gazdag víz emelkedik fel a mélyből. El Niño idején ezek a passzátszelek meggyengülnek vagy részben megfordulnak. A meleg víz kelet felé terjed, a középső és keleti trópusi Csendes-óceán felszíne szokatlanul felmelegszik, és vele együtt áthelyeződik az a térség is, ahol a meleg óceán fölött a nedves levegő felemelkedik és zivatarok alakulnak ki. Ez a változás továbbgyűrűzik a légkörben, módosítja a magaslégköri áramlásokat és végül több ezer kilométerre is eltérítheti a viharok útvonalát. Ez az oka annak, hogy egy Peru és a Csendes-óceán egyenlítői térsége közelében kialakuló óceáni anomália hónapokkal később meghatározhatja, mennyi eső esik Los Angelesben vagy milyen tél lesz az Egyesült Államok déli államaiban.
Az El Niño önmagában nem ritka. Az El Niño Southern Oscillation, röviden ENSO nevű természetes ciklus meleg fázisa átlagosan két-hét évente jelentkezik. Ami 2026-ban meglepte a kutatókat, az a folyamat gyorsasága és nagysága. Márciusban még La Niña uralkodott a Csendes-óceánon. Májusban a NOAA még csak az El Niño közeli kialakulását jelezte előre. Júniusra a feltételek már teljesítették az El Niño kritériumait, júliusban pedig a keleti egyenlítői Csendes-óceán felszíni hőmérsékleti eltérése helyenként meghaladta a 2 Celsius-fokot. A felszín alatt ennél sokkal szélsőségesebb állapotot mértek, egyes területeken a víz akár 10 Celsius-fokkal is melegebb volt a szokásosnál. Az óceán és a légkör együttes viselkedése azt mutatta, hogy a rendszer már nem egyszerűen melegszik, hanem egyre erősebben El Niño állapotba kapcsol.
Swain szerint augusztusra már erős El Niño alakult ki, és jelentős további erősödés várható. A kutató szerint több mint 90 százalék az esélye a nagyon erős El Niñónak, és nagyjából 70 százalék annak, hogy az esemény az év végére a legerősebb legyen legalább 1950 óta. A csúcspont október és december között várható. Az El Niño erejét nem egyszerűen az határozza meg, hogy egy adott ponton milyen meleg az óceán. A meteorológusok a trópusi Csendes-óceán meghatározott területeinek több hónapon át fennálló hőmérsékleti eltérését vizsgálják, valamint azt is, hogyan reagál erre a légkör. A mostani esemény különlegessége, hogy a felmelegedés erősen a Csendes-óceán keleti részére koncentrálódik. Swain szerint az ilyen nagyon erős, keleti csendes-óceáni El Niñók nagyobb valószínűséggel gyakorolnak erőteljes és széles körű hatást Kalifornia időjárására.
A veszélyt azonban nem kizárólag az El Niño nagysága adja. A jelenség egy olyan bolygón bontakozik ki, amely már több mint egy évszázadnyi ember okozta felmelegedést hordoz magában. El Niño idején a trópusi Csendes-óceán hatalmas mennyiségű hőt ad át a légkörnek. A melegebb levegő több vízgőzt képes magában tartani, ami megfelelő körülmények között intenzívebb csapadékot is lehetővé tesz. Swain szerint a potenciálisan történelmi El Niño ezért ideiglenesen ráerősít a hosszú távú globális felmelegedésre. Ennek következménye különböző helyeken lehet rendkívüli hőség, aszály vagy szélsőséges csapadék. Swain arra számít, hogy 2026 végén és 2027-ben minden korábbinál nagyobb valószínűséggel születhetnek globális hőmérsékleti és időjárási rekordok. A World Meteorological Organization szeptember elején már arra figyelmeztetett, hogy az El Niño akár a valaha mért legerősebbé válhat, és nagy valószínűséggel 2027 februárjáig fennmarad.
Kalifornia számára az első komoly hatás ráadásul nem feltétlenül az égből érkezik, hanem az óceánból. El Niño idején a Csendes-óceán keleti részén felhalmozódó meleg víz megemeli a tenger szintjét az amerikai nyugati part közelében. A folyamatot 2026-ban egy hatalmas Kelvin-hullám is erősíti. Ez nem hagyományos, parton megtörő hullám, hanem az óceán víztömegének lassan haladó elmozdulása. Közép-Amerika egyes részein már 9-14 hüvelykkel megemelte a tengerszintet, és az előrejelzések szerint szeptember végétől Kalifornia felé terjed. A San Francisco Chronicle szerint a hatás körülbelül egy lábnyi átmeneti tengerszint-emelkedést is okozhat Kalifornia egyes partvidékein.
Ez önmagában sem jelent automatikusan katasztrófát. A probléma akkor kezdődik, amikor az átlagosan magasabb tengerszint egybeesik a téli királydagállyal, nagy hullámzással vagy egy erős viharral. Swain szerint a tengerparti kockázatokkal foglalkozó kutatók komolyan számolnak azzal, hogy Kaliforniában ezen a télen a valaha mért legmagasabb tengerszintek is előfordulhatnak. Ilyen helyzetben a hullámok magasabbról indulnak, messzebbre jutnak a szárazföldön, gyorsítják a strandok és sziklás partok erózióját, és könnyebben elérik az utakat, épületeket és más infrastruktúrát. Ha mindez heves esőzéssel történik egyszerre, a szárazföldről lefolyó víz is nehezebben jut a megemelkedett óceánba. A két folyamat ezért egymás hatását erősítheti.
A legtöbb kaliforniai számára azonban a legfontosabb kérdés az, hogy sok esőt jelent-e a történelmi El Niño. A válasz erre továbbra sem egyszerű igen. Swain hangsúlyozza, hogy még egy rendkívül erős El Niño sem garantál egy meghatározott időjárási eredményt Kaliforniában. Az El Niño nem konkrét viharokat hoz létre és nem lehet belőle hónapokra előre megmondani, hogy január 15-én esni fog-e Los Angelesben. Valószínűségeket változtat meg. A gyenge és közepes El Niñók hatása Kalifornia csapadékára bizonytalan, a nagyon erős események azonban sokkal egyértelműbben növelik a csapadékos tél esélyét, különösen Közép- és Dél-Kaliforniában. A mostani esemény ereje és keleti elhelyezkedése miatt Swain szerint jelentősen megnő az átlagosnál csapadékosabb tél és az egyedi, rendkívül heves csapadékesemények valószínűsége.
A veszély szempontjából nem is feltétlenül az egész téli csapadékmennyiség a döntő. Kaliforniában a legsúlyosabb árvizeket gyakran néhány rendkívül intenzív vihar okozza. Az úgynevezett légköri folyók keskeny, hosszú nedvességfolyosókon hatalmas mennyiségű vízgőzt szállíthatnak a Csendes-óceán felől a kontinensre. Ha egy ilyen rendszer napokon keresztül ugyanazt a területet éri, folyók léphetnek ki medrükből, hegyoldalak csúszhatnak meg és városi vízelvezető rendszerek telhetnek meg. El Niño nem garantál légköri folyókat, és azok El Niño nélkül is kialakulnak, de egy rendkívül nedves és meleg légkörben egy-egy nagy vihar következményei súlyosabbá válhatnak. Swain szerint a mostani helyzet éppen ezért a nagy csapadékesemények esélyét is erősen felfelé tolja.
Az időzítés is fontos. A látványos óceáni változások már ősszel megjelennek, de Kaliforniában az El Niño legerősebb légköri hatása várhatóan később érkezik. Swain szerint a csapadék szempontjából nem annyira az esős évszak első harmada a meghatározó. Az átlagosnál nedvesebb idő valószínűsége december vége körül kezd jelentősebben növekedni, majd januárban, februárban és márciusban lehet a legnagyobb. Swain annyira komolyan veszi ezt a lehetőséget, hogy a Los Angeles Timesnak azt mondta, januártól márciusig szabaddá teszi a naptárát arra az esetre, ha az időjárás „egy kicsit megvadulna”.
A sok eső ugyanakkor Kaliforniában nem egyszerűen jó vagy rossz hír. Egy csapadékos tél feltöltheti a víztározókat, növelheti a Sierra Nevada hókészletét és enyhítheti az aszály kockázatát. Ugyanaz a víz azonban túl rövid idő alatt érkezve árvizeket és földcsuszamlásokat okozhat. A melegedő éghajlat további problémát jelent, mert a hegyekben egyre nagyobb arányban eshet eső hó helyett, illetve a hóhatár magasabbra kerülhet. Így ugyanaz a vihar több vizet juttathat közvetlenül a folyókba, miközben kevesebbet tárol el hónapokra a Sierra Nevada természetes vízraktáraként működő hótakarója. Ez az egyik oka annak, hogy Kalifornia számára nem elegendő azt tudni, mennyi csapadék érkezik. Az is számít, milyen formában, milyen gyorsan és pontosan hol hullik le.
Az El Niño hatása nem áll meg Kalifornia határánál. Az Egyesült Államokban a téli futóáramlás, a jet stream pályájának megváltoztatásával alakítja át a leginkább az időjárást. Erős El Niño idején a csendes-óceáni futóáramlás jellemzően délebbre és keletebbre húzódik, és a viharokat az Egyesült Államok déli sávja fölött vezeti végig. Emiatt Kaliforniától a déli államokon keresztül egészen a Carolinákig nagyobb a hűvösebb és csapadékosabb tél valószínűsége. Ezzel szemben a Pacific Northwest, az északi államok és Alaszka egyes részei gyakran enyhébb telet kapnak. Az északi területeken a havazás is kevesebb lehet, míg a magasabban fekvő délebbi nyugati hegyvidékeken nőhet a havazás esélye. Ezek azonban éghajlati tendenciák, nem garantált előrejelzések minden államra és minden viharra.
Van egy olyan következmény is, amely első pillantásra kedvezőnek tűnik. Az El Niño a trópusi Atlanti-óceán fölött általában növeli a függőleges szélnyírást, ami megnehezíti a trópusi viharok és hurrikánok kialakulását és megerősödését. A NOAA ezért 2026-ra az átlagosnál gyengébb atlanti hurrikánszezont valószínűsítette, és ennek egyik fő oka éppen az erősödő El Niño. A NOAA augusztusi értékelése szerint az El Niño már érzékelhetően zavarja az atlanti trópusi ciklonok kialakulásához kedvező légköri feltételeket. Vagyis ugyanaz a globális rendszer, amely Kaliforniában növeli az árvizek és szélsőséges téli csapadék kockázatát, az Atlanti-óceánon csökkentheti a hurrikántevékenységet.
Swain legfontosabb figyelmeztetése éppen az, hogy a történelmi El Niñót nem szabad egyetlen előre megírt katasztrófaforgatókönyvként értelmezni. Nem lehet szeptemberben megmondani, pontosan melyik kaliforniai folyó fog kiönteni februárban, vagy hogy Los Angeles mennyi esőt kap a tél végéig. Amit már most tudni lehet, az a kockázatok irányának és nagyságának változása. Sokkal több hő került a trópusi Csendes-óceánba, az óceán és a légkör erősen összekapcsolódott El Niño állapotban, a rendszer tovább erősödik, és mindez egy eleve rekordközeli meleg világban történik. Kaliforniában ezért Swain szerint novemberre vagy decemberre érdemes befejezni azokat a felkészülési intézkedéseket, amelyeket egyéneknek és kormányzati szerveknek meg lehet tenniük.
Ez a felkészülés a partvidéken a magas vízállás, az erózió és az elöntés veszélyének figyelembevételét jelenti, a szárazföldön pedig az árvízveszélyes területek, vízelvezetők, folyók és patakok környezetének ellenőrzését. A korábbi nagy El Niñók, különösen az 1982-83-as és az 1997-98-as esemény megmutatták, hogy Kaliforniában a veszteségek jelentős része akkor következik be, amikor a rendkívüli hullámzás, a magas tengerszint és az erős téli viharok egyszerre jelentkeznek. A mostani esemény pedig az eddigi mérések szerint akár ezeknél is erősebb lehet.
A 2026-27-es El Niño ezért különleges természeti kísérlet is lesz. Egy rendkívül erős természetes éghajlati ciklus találkozik az ember által felmelegített légkörrel és óceánnal. Swain szerint éppen ez teszi valószínűvé, hogy legalább néhány következménye példátlan legyen a modern megfigyelések történetében. Nem tudjuk még, hogy Kalifornia történetének legcsapadékosabb telét hozza-e, és azt sem, hogy a legrosszabb forgatókönyvek közül melyik valósul meg. De az már nem puszta lehetőség, hogy egy El Niño talán kialakul. Itt van, gyorsan erősödik, és a következő hónapokban megmutatja, mit jelent, amikor a Csendes-óceán egyik legerősebb természetes éghajlati ingadozása találkozik egy olyan bolygóval, amely melegebb, mint bármikor a modern meteorológiai megfigyelések korábbi El Niñói idején.
