A volt pápa megtalálta a megoldást az elmúlt évtized egyházi pedofil botrányaira. A hatvanas évek szexuális forradalma okozta a tévelygést, emiatt alakultak ki homoszexuális „klikkek” az egyházon belül. Még jó, hogy nem a pedofil papok és nem a papi nőtlenség, esetleg a bálványimádás miatt, mert már majdnem megijedtünk. Megnyugodhatunk, nem a pedofil papok a bűnösök, nem is az egyház, nem is a Róma levélben leírt összefüggés a bálványimádás és a homoszexualitás között, hanem a hatvanas évek szexuális forradalma. Az viszont elmúlt, az egyházi pedofília pedig maradt, de van, ahol el sem kezdődött.
Most nem azokra gondolunk, akik a hatvanas évek szexuális forradalma miatt sem lettek pedofilok, hanem a magyar katolikus egyházra, amely továbbra is azt állítja, hogy márpedig Magyarországon pedofília nincs a katolikus egyházban, nem is volt, és ha ilyen jól sikerül eltussolni és az egész problémát a szőnyeg alá söpörni, nem is lesz. Ezért mindenki megnyugodhat. A baj ott kezdődik, ha beszélnek róla, ha nem lehet elhallgatni, ha nyilvánosságra hozzák, és az egyház nem rejti el a maga jóságos kebelében. A még nagyobb baj az, ha még a világi igazságszolgáltatás elé is kell állni, s nem elég az egyházi áthelyezés.
XVI. Benedek a Klerusblatt című német katolikus lapban közölt nyílt levelében azt írta, hogy a pedofília nem volt „akut” a 80-as évek végéig, és „Isten hiánya” okozta a jelenséget. Ezt nem nagyon értjük, mert ha a hatvanas évek szexuális forradalma okozta a papi pedofíliát, hogyan lehet, hogy csak a 80-as évek végén lett „akut” a téma. Húsz év kellett hozzá? Vagy inkább arról van szó, hogy a nyolcvanas évek végén kezdtek lelepleződni, és nyíltan beszélni erről, maga a probléma pedig akut volt a kezdet kezdetétől fogva?
Azt mondja XVI. Benedek, hogy az ok az „Isten hiánya”. Egyetértünk. De hol? Az egyházban? Ezt állítja a leköszönt volt pápa, hogy a katolikus egyházban „Isten hiánya” van? Vagy volt? Amikor volt, akkor tudott erről a hiányról valaki, vagy az akut nyolcvanas években ugyanazt gondolták, amit most, hogy nincs hiány. De mi van, ha most is ez a helyzet? S ha a pedofília mutatja a katolikus egyházban az Isten hiányát, és a pedofília kezdettől fogva jelen volt a katolikus egyházban, csak leplezték és eltussolták, akkor az Isten hiánya konstans a katolikus egyházban a kezdetektől fogva? S mi újság a gyerekveréssel, ami végigkísérte az egyházi iskolák történetét?
Azt mondja a volt pápa, hogy „a 60-as években az addigi szexuális normák teljesen összeomlottak”. Nem tudjuk, XVI. Benedek mennyit ért a szexhez, de azt elárulhatjuk neki, hogy a szexuális normák soha nem voltak mások. Ami összeomlott, az a képmutatás, amit egyebek mellett a katolikus és más egyházak erőltettek a nem egyházhoz tartozó világi emberekre is. Azoknak ugyanúgy kellett képmutatóskodniuk, mint a vallásos hívőknek. Mintha ők is az egyházon belül lennének a papok képmutató elnyomása alatt. Ebből lett elegük, ez volt az ún. „szexuális forradalom”, amely a szexualitásban semmiféle forradalmat nem hozott, viszont a képmutatást és a hazudozást számolta fel.
Ez a hatás az egyházban csak évtizedek múlva érződött, amikor ott is kísérletet tettek a képmutatás felszámolására, miközben az egyházat csak ez a képmutatás és vallásos szemforgatás különböztette meg a világtól. A világ a szabadságtól egészségesebb lett, és ebben reménykedhet az egyház is, ha tanul a hatvanas évek „szexuális forradalmának” őszinteségéből. Ebben nem nagyon hiszünk, de a világ eljutott oda, hogy most már legalább kikényszerítette az ügyek nyilvánosságát, nem engedi takargatni őket, és követeli a papok bíróság elé állítását, ami még mindig nagyon gyerekcipőben jár. Az „Isten hiánya” nem szűnt meg, ennek ez a bizonyítéka. Egyébként is: a világban zajló szexuális forradalom hogyan okozhatna bármit az egyházban? Hát az nincs ettől elválasztva? Nem ezt jelenti maga a név?
A legfontosabbat a végére hagytuk, ahogy a bibliai vőlegény is a jó bort tartogatta a végére, miután Jézus a vizet borrá változtatta. A pedofil papok miatt a világot, s a „szexuális forradalmat” kárhoztató Benedek megfeledkezik egy dologról. A pedofília nem szexualitás, hanem bűncselekmény. A hatvanas évek „szexuális forradalma” egészséges felszabadulás volt a képmutatás alól, aminek a következő lépése lehet az Istenbe vetett hit is, egyházi képmutatás nélkül. De a katolikus egyház sokkal romlottabb volt, mint a hatvanas évek „szexuális forradalma”, ezért a felelősséget erre hárítani ugyanolyan hazug képmutatás, mint azt mondani, hogy a nyolcvanas évekig nem volt akut probléma a katolikus egyházon belüli pedofília és romlottság. Elég, ha Benedek a pápaság történetét tanulmányozza.
XVI. Benedek megszólalása ezért most sem a megtisztulás felé tett lépés, hanem az eltussolásra és a felelősség elhárítására irányuló igyekezet. De örülhetünk, az már nagy dolog, hogy nem a gyerekeket teszi felelőssé. Ezek még mindig rosszabbak a világnál. A világ egészségesen megissza a bort, és megelégszik vele. Ezek vizet prédikálnak és bort isznak, és holt koki részegre isszák titokban magukat. Valódi és átvitt értelemben is. Ez a pedofília.
