Ha Magyarországon rendszerváltás kezdődött volna az április 12-i választási győzelemmel, akkor a megválasztott új hatalom képviselőinek első dolga lett volna, hogy Iványi Gábort rehabilitálják. Első útjuk a Dankó utcába vezetett volna, és vállukon vitték volna Iványi Gábort a Kossuth térre, ahogy a márciusi ifjak nem feledkeztek meg Táncsicsról, hanem kihozták a börtönéből. Szégyen és gyalázat, hogy az Orbán-rendszer által üldözött és kifosztott Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséget nem helyezték vissza a jogaiba és nem kártalanították.
Nem arról van szó, hogy egy új kormánynak személyes szívességet kellene tennie – nem hiszem, hogy Iványi Gábor ezt elvárná –, hanem arról, hogy az államnak egy dokumentált jogsértést kellene megszüntetnie. Ha az új hatalom ezt hónapokon át nem teszi meg, eközben az Orbán-rendszer más elemeit tovább működteti, Iványi Gábor ügye már nem mulasztás, hanem szándékos törvénytelenség, bizonyíték a rendszer folytonosságára. Nem véletlen, hogy az új hatalom elmulasztotta a rendszerváltás legfontosabb jelképes gesztusát. Mert nem az, aminek látszik.
Ez nem egy személyes sérelemről szól, hanem mércét állít: ahogy ez a hatalom Iványi Gáborral bánik, az mutatja meg a természetét. A diktatúra igazi ellenállójának mellőzése jelképértékű. Ez azt mutatja, hogy az új hatalom nem áll úgy szemben a diktatúrával, mint Iványi Gábor. Ez a magatartás azt üzeni, hogy nem ért egyet Iványi Gáborral. A NER-rel való azonosságára pedig az utal, hogy a törvénytelenség sem tartja vissza, hogy ezt kifejezze. A kormány nem a jog, hanem Magyar Péter politikai ízlésvilágának uralma alatt áll.
Mi sem bizonyítja jobban, hogy Magyarországon nincs rendszerváltás. Orbán Viktort nem egy demokrata váltotta, hanem a szellemi utódja. A NER-t felváltó „Működő és Emberséges Magyarország” (MEM) se nem működő, se nem emberséges. De még csak törvénytisztelő sem. Ha nem rendezik Iványi Gábor egyházának jogtalanul elvett státuszát, amelynek jogsértő elvételét minden lehetséges szinten kimondták a bíróságok, ugyanolyanok, mint Orbán. Ezt nem lehet elfelejteni, ezt csak szándékosan lehet nem megtenni.
Iványi Gábor az egész országtól eltérően, nem hajolt meg az önkénynek (ahogyan az előző diktatúrában sem tette). Nem kötött megalkuvó és elvtelen kompromisszumot. Nem mondta, hogy „éljen Eduárd”. Orbán ezért megalázta, megtaposta, mindenétől megfosztotta. Verette és ütlegelte, az egészségét tönkretette, koholt vádakkal bíróság elé állíttatta, de nem tudta térdre kényszeríteni. Iványi Gábort sós kútba tette, onnan is kivette, kerék alá tette, onnan is kivette. Ruhájára sorsot vetettek, cipeltették vele a keresztet és megfeszítették.
Iványi Gábort Isten igazsága megmentette. Mindent túlélt, és nem hajtott térdet. Megélte, hogy a magyar nép fellázadt, kiszavazta Orbánt, de sem a becsületét, sem a cselekvés szabadságát, sem a jogait, sem a megtaposott méltóságát nem kapta vissza. Nem rehabilitálták, és nem kártalanították. A jogait nem állították helyre. A törvénytelen állapotot nem szüntették meg. Magyar Péter Orbán aljasságát folytatja és hazudik, ha azt állítja, hogy ez nem szándékosan történik. Magyar tudja, hogy Iványi Gábor neki sem borul a lábai elé. Ahogy senkinek.
Onnan lehet tudni, hogy mindezt szándékosan teszik, hogy lebuktak. Amikor Iványi Gábor elmondta, hogy Tarr Zoltán Magyar Péterrel való egyeztetés nélkül megígérte a helyzet rendezését, akkor le kellett tagadnia, hogy ő ilyet mondott. Hazudnia kellett a miniszternek, akinek a minisztériuma illetékes az ügyben. Ebben az esetben is, mint már annyiszor, Magyar Péter lelepleződött. Kettős játékot játszik a színfalak mögött. Csak ő parancsolhatott Tarr Zoltánra, hogy ezt az ígéretet tagadja le, mert nem fogják teljesíteni. S azóta sem teljesítik.
A Tisza sajtóosztálya ennél is tovább ment: szerintük Tarr mindössze „köszönt Iványi Gábornak a Parlamentben”. Ez a mondat önmagában beszédes, mert a megalázás és a lekicsinylés szándéka átüt rajta. Tarr csupán köszönt Iványi Gábornak a Parlamentben, Iványi Gábor pedig egy óvodás gyerek, aki ezt úgy értelmezte, hogy a miniszter megígérte a törvénytelen helyzet rendezését? Ezt elhiszi valaki? De akkor ezek így hazudnak? A közlemény Iványi Gábort próbálja hitelteleníteni azért, hogy Tarr és Magyar kibújhasson a „felelőtlenül tett” ígéret alól.
Mit jelent ez? Azt, hogy Magyar szándékosan halogatja, leplezi, hogy megtagadja Iványi Gábor rehabilitációját.
Vajon miért? Azért, mert ez ő maga. Mesterének jó tanítványa. Ugyanúgy gyűlöl mindent, amit Iványi Gábor képvisel, mint Orbán. Nincs itt semmiféle rendszerváltás. Tatarozzák a NER-t. Elviselhetőbbé teszik egy kicsit, hogy újabb húsz évig kihúzza. Becsapják a bolondokat, akik örülnek a díszletváltásnak. Amikor az Orbán-rezsim a végéhez közeledett, a rendszer bukása előtt hagyták becsapni magukat. Eladták egy tál lencséért a szabadságot. Megalázták őket, hogy nincsenek elveik, nincs gerincük és nincs jellemük. Ezért szolgák maradnak.
Iványi Gábor kálváriája nem ért véget. Mint azt korábban is megírtuk: Iványi Gábor és egyháza lakmuszpapír. Ahogy Iványi Gáborral bánik ez a hatalom, az mutatja meg, milyen a természete, mi a szándéka és mennyi a hitele. Magyar Péter az elmúlt 119 nap alatt bebizonyította, hogy minden szava hazugság, színlelés és képmutatás. A legkisebb mértékben sem lehet megbízni benne. Nem a jó oldalon áll, hanem csak becsapja az embereket és becsapja Magyarországot. Ellopja a szabadságot és a rendszerváltást.
Iványi Gábor jelképe a szabadságnak, az ellenállásnak, a demokráciának. Iványi Gábor soha nem volt a NER kiszolgálója, nem írt alá hamis és túlárazott szerződéseket még Rogán Antal parancsára sem. A jelleme egyenes, a gerince soha nem tört meg. Az ő ellenállása tartotta a lelket sokakban, a Magyar Péter által dicsőített Orbán-rendszer legsötétebb időszakában is. Világító fáklya volt, kiolthatatlan mécses. Ő volt a remény, nem az a ficsúr, akit kirúgtak a pénzes állásaiból, ezért hamis messiásnak jelentkezett, s ellopta a magyarok forradalmát.
Mindkét ember jelkép. Mindent elmond, hogy ki van fent és ki van lent. Rendszerváltás akkor lenne, ha ez fordítva lenne. Feje tetején áll a világ. Akik Magyart támogatták, nem győzték le Orbánt, nem zavarták el Orbánt, hanem egy súlyos csalás áldozatai. Egy csapdába sétáltak bele. Orbán itt van. Orbán él. A rendszere nem tűnt el. A szelleme és a tekintélye, az ideológiája lebeg a „vizek felett”. Orbán uralkodik, s ő irányít. A kijelölt vagy elfogadott utódja maszkírozza át a rendszert, aminek a lényege nem változik. Magyar soha nem volt Orbán-ellenes.
Most ez az ember ítélkezik Iványi Gábor felett. Ez az ember nem adja vissza az elrabolt jogait és a tőle jogtalanul visszatartott milliárdokat, amelyeket Iványi Gábor nem magára, hanem a legelesettebb emberek, idősek, betegek, üldözöttek, hajléktalanok, hátrányos helyzetűek és gyerekek, bántalmazott nők megmentésére és megsegítésére költött volna. Eljött a nap, a szabadság. Orbán háborítatlanul elvonult, Iványi Gábor helyzete nem rendeződött. Nem véletlenül: Iványi Gábor ma is a tisztesség és a szabadság szimbóluma, akit nem tudnak megtörni.
Ezt pedig gőgös, öntelt vezérek nem tűrik. Magyar Péter taktikája nem annyira okos, hogy ne lehetne átlátni rajta. Iványi Gábortól fél, ráküld embereket, hogy látogassák meg, s tartsák féken, kontroll alatt. Ne tudja meg a nép, hogy mit művel vele. Megpróbálja elrejteni a galádságot, megpróbálja elhallgattatni. De Iványi Gábor a maga szelíd és békés módján megszólal, és elmondja az igazságot. Ahogy most is tette. Ez pedig az, hogy üres ígéreteken és álnok látogatásokon kívül semmit nem kapott. Semmi nem történt az ügyében.
Ez pedig már az érzéketlen hatalom hangja: a minisztérium a megkereséseket utólag „rutinszerű látogatásnak” minősítette, aminek nincs köze a státusz rendezéséhez. Pedig a rendezéshez nem kell törvénymódosítás, egyetlen parlamenti határozat elég, ahogy Iványi Gábor mondja: csupán egy „gombnyomással” megoldható. A MET jogászai a javaslatot is kidolgoznák, a kormánynak csak be kellene nyújtania. Ez megsemmisítő érv. Ha ilyen egyszerű, akkor a halogatás nem technikai akadály, hanem szándék kérdése.
Magyar kézzel vezérelt frakciója miért nem nyújtja be, miért nem szünteti meg a törvénytelen állapotot? A státuszmegvonást és az abból fakadó következményeket az Alkotmánybíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága is jogsértőnek mondta ki. Magyar Péter állítsa helyre a törvényes állapotot. Ezért választották meg. Ezért lett miniszterelnök. Ez a dolga. Erre tett esküt a Parlamentben. Nem szívességet tesz. Miért nem teszi a dolgát, egy olyan nyilvánvalóan törvénytelen, szimbolikus ügyben, ami az egész országot felháborította? Miért?
Iványi Gábor sorsa épp annyival jobb, mint amennyivel jobb (egyelőre) a Magyar-rendszerben élni, mint az Orbán-rendszerben. Ez mindent kifejez: nem üldözik, de nem kapta vissza a jogait, a szabadságát, nem rehabilitálták és nem kártalanították. Ezzel szemben Orbán, Rogán, Mészáros és a többiek élnek és virágoznak. Iványi Gábornak nem jár a jog, de emezeket állítólag a jogállam miatt nem lehet elszámoltatni. Ki hiszi ezt el? Képmutatás, álnokság és hamisság Magyar Péter a neved. Magyar istenítteti magát, az Isten szolgáját pedig megveti.
De mindezért nemcsak Magyar felelős. Épeszű ember tőle semmit nem várhatott, csak ezt. A felelősség azokat az áradókat és rajongókat terheli, akik elárultak mindent, hogy ezt az embert a fejükre ültessék. Akik egykori demokrataként nem kérnek számon semmit, hanem a hamis emberrel együtt hazudoznak. Nem állnak ki senki és semmi mellett. Sem a menekültek, sem az ukránok, sem Iványi Gábor mellett. Sem a jog és a demokrácia, sem az emberi tisztesség és szabadság mellett. Akkor minek ez az egész? A tisztességhez mennyi idő kell?
Ellentétei mindennek, amit Iványi Gábor és az egykori igazi demokratikus ellenzék képviselt. Tiszások. Ez mindent elmond róluk. Egykori társaikat és önmagukat is elárulták. Elárulták Iványi Gábort is. Hiába hazudoznak. Szégyen, égbekiáltó, amit művelnek.
