Kiemelt hírek

Magyar Péter szándékosan számolta fel a politikai liberális baloldalt, tudatosan semmisítette meg a baloldali és demokratikus pártokat (a "Tisza" nem az), s ugyanilyen szándékos az, hogy az Orbán-rezsim bukása után nem nyújt segédkezet a fogságba ejtett Népszavának, nem segíti ki a diktatúra csapdájából, amíg létrejön a szabad sajtópiac. Önmagában az is botrány, hogy a Mediaworks még létezik. Ez mindent elmond arról, hogy Magyar elmulasztotta a rendszerváltást, nem tette meg a legalapvetőbb lépéseket sem: a Népszava helyzetéért nemcsak Orbán, hanem Magyar Péter is felelős. A Fideszt a Mediaworks-el és az alaptörvénnyel együtt már rég be kellett volna szántania. Ezért a Népszava most már nemcsak a Fidesz, hanem a "Tisza" áldozata is, amelynek győzelméért a Népszava elég sokat tett: a mi ízlésünk szerint túlságosan is sokat, mert az Orbán-rendszer megdöntése érdekében nyújtott támogatása mellett nem fordított elég gondot a demokratikus garanciák, fékek és ellensúlyok, a rendszerváltás megkövetelésére, hanem a többi álfüggetlen sajtóval együtt bedőlt Magyar Péter hazugságának, hogy az Orbán-rendszert csak egyetlen párttal lehet megdönteni, ezért a Népszava alárulta saját politikai közösségét, a baloldalt is. Ennek áldozata most ő maga is. De hol van ez vétek a 153 éves múlthoz és kulturális örökséghez képest? Az is helytelen, hogy a Népszava elhallgatja ebben Magyar Péter felelősségét, és nem kéri számon rajta a túszul ejtett újság megmentését. Álságos és hazug indok az, ha Magyar azt mondja, hogy ő nem avatkozik a sajtópiacba (nem tart el lapokat), mert ez nem ezt jelenti. Arról nem beszélve, hogy saját öccse által üzemeltetett kormánypropaganda lap, a Kontroll, sem a piacból él, nem az olvasók tartják el, s ha vannak hirdetései, akkor azok nem függetlenek attól, hogy a testvére a miniszterelnök. Ha Magyar a jogállamra akar hivatkozni, akkor ne felejtse el, hogy ez a felállás a testvérével (és annak alakuló médiabirodalmával) önmagában is egy korrupciós szisztéma. A Magyar Pétert támogató baloldal és a liberálisok alapvető kötelessége lenne, hogy Magyart emlékeztesse arra az ígéretére, hogy Orbán legyőzése után plurális demokrácia lesz, "nyíljon száz virág", virágozzék a demokrácia, a sokszínűség, s arányos új választási rendszerben alakuljon ki egy alkotmányos demokrácia politikai térképe. Ha Magyar Péter nem menti meg a Népszavát (vagy eleve nem hoz létre új szabad sajtópiacot), akkor nemcsak a kisstílű politikai és ideológiai érdek vezeti, nem csupán a nagyonalúság hiányzik belőle, hanem úgy semmisít meg egy nemzeti kulturális értéket, hogy közben ennek az ígéretének az alapvető feltételét, a baloldal nyomtatott napilapját számolja fel. Magyar hallgatása azt jelenti: a szélsőjobboldali fideszes Mediaworks maradhat, a baloldali Népszava pusztuljon el. Közös erővel pusztítják el, s ha van különbség, akkor Orbán mellett az szól, hogy minimális követelmények és keretek közepette, de a Népszavát megőrizte és fenntartotta, míg Magyar elpusztítja. Mert a passzivitása is tett, a Népszava megsemmisítésének tette. Akik elhitték, és népszerűsítették, hogy a baliberális oldal "óellenzéknek" bélyegezve átmenetileg szűnjön meg, majd támadjon fel, remélhetőleg nem mulasztják el megemlíteni Magyarnak, hogy nem erről volt szó.

Az, hogy Márki-Zay erre most jön rá, egyáltalán nem meglepő, ez mindent elmond a tisztánlátásáról és a képességeiről. Mindebben semmi különleges nem lenne, azonban van egyetlen mondat, amiért ez a jelenség figyelmet érdemel: ez a mondat pedig az, hogy "ez nem az, amire szavaztunk áprilisban". Ezt egyre többen kezdik majd mondani, ahogy a mámor és a hamis eufória után nyílnak majd fel a szemek. Ezért már most az elején leszögezzük, hogy ez nem igaz. Akik Magyar Péterre szavaztak, pontosan erre szavaztak. Az ellenkező állítás közönséges hazugság. Az első perctől kezdve tudni lehetett, hogy ez lesz, de erre mondták, hogy az sem számít. Csak "Orbán tűnjön el". Az első perctől kezdve megmondtuk, hogy ez lesz. Ahogyan azt is, hogy Magyar választási győzelmével Orbán nem tűnik el, mert megmarad a rendszere, az ideológiája, még a pártja (és a lopott vagyona) is, Magyar Péter pedig egy korábbi fázistól újrakezdve meghosszabbítja az egyébként már omladozott Orbán-rendszert. Most ez történik, méghozzá azzal a különbséggel, amit szintén előre megmondtunk, s amit mindenki láthatott volna, aki nem vak, hogy Magyar kezében az Orbán-rendszernek egy rosszabb változata jön el, mert Magyar kezében akkora hatalom összpontosul majd, amilyen Orbánnak soha nem volt, és azzal sokkal durvábban visszaél majd, mint Orbán valaha. Ezért nagy tisztelettel megkérjük Márki-Zay Pétert és a hozzá hasonlókat, hogy fejezzék be a hazudozást, mert ők pontosan erre szavaztak. Ne hazudjanak, ne beszéljenek mellé, s ne védjék magukat, ne hárítsák el a felelősségüket, mintha nem tehetnének arról, hogy bianco felhatalmazást adtak egy nárcisztikus személyiségjegyekkel rendelkező, emellett diktatórikus hajlamokkal rendelkezőp embert, a támogatásért semmiféle garanciát nem kérve cserébe. Amikor Márki-Zay Péter és társai, karöltve a balliberális értelmiség nagy részével a fékek és ellensúlyok szempontjából nélkülözhetetlen demokratikus pártok (a "Tisza" nem az) ellen uszított, visszalépésre szólított fel, pontosan ezt készítették elő. Márki-Zay és társai, az "áradó" Tisza-szavazók akadályozták meg, hogy fékek és ellensúlyok legyenek, az pedig Magyartól nem volt várható, hogy magától kiépíti azt. Elhitték azt a manipulatív hazugságot Magyartól, hogy Orbánt csak egyetlen párt színeiben lehet legyőzni. Holott, ha a Tisza kétharmada csak demokratikus pártokkal együtt lett volna meg, akkor Magyar nem tudna egypártrendszert és újabb diktatúrát építeni, miközben a koalíciós kényszer mellett is ugyanilyen aránnyal lehetett volna legyőzni Orbánt. De Magyar a hazugságaival pontosan ezt akarta: ne legyenek demokratikus fékei és ellensúlyai. S akik támogatták, ezt pontosan tudták, de nem érdekelte őket semmi. Magyar Péter rászedett mindenkit, s most következik az, hogy nem tudnak vele mit kezdeni. Azt csinál, amit akar. S ezután jön majd, hogy akinek ez nem tetszik, az Orbán és Gyurcsány lesz, óvalami, letűnt kor csökevénye, a nemzet és 3 millió szavazó ellensége. Mert Magyar Péter nyugodtan széttárhatja a kezét, hogy akik rá szavaztak, azok erre szavaztak. Mégcsak nem is nagyon rejtegette. Ezért Márki-Zay és hasonszőrű tiszás szavazó társai ne játsszák el, mintha ők nem erre szavaztak, hanem ismerjék el, és kérjenek bocsánatot, hogy az országra szabadítottak egy új diktátort, s tegyenek meg mindent ellene, még mielőtt teljesen kiépül a korlátlan hatalma, és újra bezárul a börtön ajtaja.

Az Orbán-rendszer önkényesen eltörölte a jogállami Alkotmányt, és helyébe egypárti ideológiai alaptörvényt fogadott el, ami az Orbán-rendszer alapja. Ennek fundamentuma az alaptörvény preambulumában kifejtett keresztény-nemzeti identitás, amely a magyar államiságot a keresztény vallásból eredezteti, és erre építette fel az önkényuralmi rendszer jogi kereteit. A jogállamiságot tagadó valamennyi törvény a preambulum "keresztény gyökereiből" indul ki. Az Orbán-rezsim bukása után elengedhetetlen az alaptörvény eltörlése és semmissé nyilvánítása, s egy széles társadalmi támogatást élvező új Alkotmány megalkotása. Ennek célja és kiindulópontja a keresztény identitás és ideológiai állam eltörlése. Az új Alkotmány alapja a világnézeti semlegesség és az egyenlő jogok elve lehet. Ha Magyar nem akarja felszámolni a keresztény ideológiai államot, az autokratikus rendszer alapját, akkor elutasítja egy új jogállami Alkotmány létrehozását, mert a kettő kizárja egymást. A kettő közötti különbség az, hogy egy jogállami Alkotmány szerint a keresztény kultúra nem azonos az ország önazonosságával, és a védelme nem "az állam minden szervének kötelessége". Magyar Péter ebben a kérdésben most színt vallott, amivel a valódi alkotmányos rendszerváltás alapjait tagadta meg. Az Orbán-rendszer a keresztény identitás hazugságára épülő autokrácia volt, s ezek szerint Magyar kormányzása is az lesz. Magyarország nem keresztény állam, mert a kereszténység alapelvei fogalmilag kizárják, hogy egy állam keresztény legyen. A keresztény ideológiát valló állam pedig kizárja a jogegyenlőséget és a jogállamiságot. Egy ideológiai állam soha nem lehet jogállam, mert az ideológiájához kapcsolódó jogokat előnyben részesíti, míg az attól eltérő világnézet képviselőinek jogait korlátozza és másodrendűvé teszi. Ha Magyar Péter egyetért azzal, hogy Magyarország alkotmányos önazonossága a keresztény kultúrához kapcsolódik, a keresztény kultúra védelme pedig az állam minden szervének kötelessége, akkor Magyar Péter az Orbán-rendszer folytatója, a NER ideológiájának védelmezője. Ebben az esetben hiába szavazott Orbán rendszere ellen 3 millió ember, mert az Orbán-rendszer megmarad. Mi kezdettől fogva erre figyelmeztettünk. Ha Magyar Péter olyan alaptörvényre/alkotmányra építi a hatalmát, amely a keresztény vallás és világnézet ideológiáján alapul, akkor Magyarországon nem lesz rendszerváltás. Generációváltás történt a Fideszben: a "Tisza Párt" neve alatt a Fidesz fiatalabb generációja vette át a hatalmat, miután az illiberális keresztény állam, az Orbán-rendszer idősebb generációja, ennek az ideológiai államnak a bukása után visszavonul, s a hatalomért cserébe szabad elvonulást kap az utódaitól, akik elölről próbálják meg sikerre vinni ugyanazt. Az eredeti alaptörvénymódosítás benyújtója, Melléthei-Barna Márton azt mondta Magyar módosító javaslatával kapcsolatban, hogy "Nem hiszem, hogy bárki komolyan gondolta volna, hogy én a keresztény értékekkel szemben lépnék fel, nem volt ilyen cél". Az államnak semmi köze a keresztény értékekhez, az pedig nem sérti a keresztény értékeket, ha nem lesz a kereszténység az állam ideológiája. A keresztény értékek kizárják a keresztény állam fogalmát. Az államnak nem feladata a kereszténység képviselete és terjesztése, a jogrend nem épülhet egy vallási ideológia elsődlegességére. A vallás magánügy, az államnak nincs joga és nem feladata, hogy világnézeti kérdésekbe beleszóljon.

Az orbáni illiberális állammodell bukását nem a választási vereség jelenti, hanem az, hogy működésképtelen, hazugságra és propagandára épülő tolvajállamot hozott létre, amely az emberi jogoktól és az emberi természettől idegen társadalmi rendszert hozott létre, lerombolta a kultúrát, az egészségügyet, az oktatást, a civil társadalmat, s elpusztította az ország anyagi és erkölcsi tartalékait. Élhetetlen és embertelen rendszert működtetett. Ez fejeződött ki abban, hogy a rendszer vezetői maguk is zsákutcába jutottak, valósággal feladták magukat, megkönnyebbülés volt számukra a választási vereségük. Láthatóan abban bíznak, hogy a sikertelen kísérlet után mindent megúszva távoznak. Ennek a rendszernek az elméleti és "tudományos" központja volt az MCC, amely az orbáni illiberális állammodellel együtt bukott meg. Az MCC nem tudományos teljesítményből vagy organikus akadémiai munkából nőtt ki, hanem politikai projektként épült fel. A rendszer bukása után az MCC a bukott ideológia terjesztőjeként elvesztette létjogosultságát, amelynek nincs természetes helye egy pluralista demokratikus jogállamban. Ezért nem elég az MCC-hez kiszervezett közvagyon visszaszerzése. Az MCC nem közérdeket szolgáló oktatási intézmény, hanem az orbáni illiberális állammodell ideológiai központja, egy olyan méregkeverő szervezet, amelyet be kell tiltani és sóval kell behinteni a helyét. Nevetséges, hogy az MCC képviselői "párbeszédet kezdeményeztek" az új kormánnyal. Ezzel az illiberális janicsárképzővel nincs miről tárgyalni. Tehetséggondozásnak álcázva az állampárt politikai és ideológiai bázisát építette közpénzből, az elnyomó rendszer ideológiai komisszárjait képezték. Nemcsak Orbán Viktor, hanem az ideológiája, az illiberalizmus is megbukott, méghozzá világszinten. Az MCC beszántásával ezt világossá kell tenni a világnak, hogy ez az újabb álcázott fasiszta kísérlet megbukott. Nem lehet az alkotmányos demokráciákat, jogállamokat illiberális önkényuralmi rendszerekkel felcserélni, mert azok működésképtelenek. Erről szól az Orbán-rendszer bukása. Nem maradhat életben olyan intézmény, amely ennek az ellenkezőjét állítja és terjeszti. Az Orbán-rendszernek és az illiberalizmus ideológiájának az írmagját is ki kell irtani. Nem csupán a magyar oktatási rendszerből, hanem Magyar Péter lelkéből is. Nincs működőképes NER, nincs emberséges Orbán-rendszer, nem lehet jobb Fideszt építeni, mert amikor legjobb lesz, s amikor tökéletesen kifejlődik, akkor pontosan olyan lesz, mint az Orbán-rendszer 2026-ban. Magyar Péternek fordított utat kell megtennie, mint Orbánnak: nem a liberalizmustól kell eljutnia a szélsőjobboldali illiberalizmushoz, hanem a szélsőjobboldali illiberalizmustól kell eljutnia a liberális jogállami demokráciához. Ennek első lépése az MCC felszámolása, megszüntetése, vagyonának visszaszerzése, s az illiberalizmus fölötti ítélet kihirdetése. Az MCC egy lakmuszpapír, cseppben a tenger: a rendszerváltás olyan lesz Magyarországon, amilyen sorsot az MCC-nek szánnak. Ezért kell az értelmiségnek követelnie ennek az áltudományos szervezetnek a mielőbbi és teljes felszámolását. Ez fejezi ki az új rendszer viszonyát az Orbán-rendszerhez. S ez mutatja meg azt is, hogy Magyar Péter mennyit őriz magában az illiberalizmus sötétségéből. Ha valóban elfordult a Fidesztől és Orbántól, akkor ezt a propaganda gittegyletet nagyon gyorsan eltünteti a színről, mert nincs mit sajnálni rajta.

Az egyetlen nyitott kérdés, hogy Balog Zoltán püspök (aki Novák Katalin volt köztársasági elnök legfőbb "mentora" és az Orbán-család bizalmasa is) volt a megbízó, vagy Balog csak valakinek a "kérését" tolmácsolta. Balogot közvetlenül találta meg a család, s ő Novák Katalinra gyakorolt hatását és a köztársasági elnöki hivatalban gyakorolt informális befolyását felhasználva intézte el a pedofiltámogató Kónyának a kegyelmet, vagy közvetített az Orbán-család (Magyar és a sajtó utalásai szerint: Lévai Anikó) kérésére? Ha Balog maga intézte az egészet, akkor érthetetlen, hogy Orbán miért nem vágta el sokkal korábban magától és a családjától az egész ügyet. Ugyanakkor eddig egyetlen hivatalos dokumentum vagy megszólaló sem utalt arra, hogy Balog vagy más az Orbán-család bármely tagjára hivatkozott volna. Balognak enélkül is volt olyan elfogadhatatlan informális hatalma Novákra és a köztársasági elnöki palotára, hogy ezt elintézhette, mert Novák két embernek nem tudott volna nemet mondani: az egyik Balog, a másik Orbán (vagy a felesége). De ez volt az első eset, amikor Orbán nem állt a helyzet magaslatán. Nem rendezte le időben ezt a botrányt, hanem engedte, hogy a fejére nőjön, a családjára rossz fényt vessen. Holott egy nap alatt tisztázhatta volna, ki "kérte/utasította" Novákot, s magától eltolva, azonnal lemondásra szólíthatta volna fel. Ez a bénultság a legerősebb alapja a gyanúnak, hogy az Orbán-családnak köze lehetett az ügyhöz. Orbán hónapokon át nem tett semmit, hanem sodródott, noha semmi szükség nem lett volna erre. A társadalom igazságérzetének fontos lenne, hogy kiderüljön, hogyan történhetett meg ez a botrányos kegyelmi döntés, ki és miért adott megbízást, hogy a gyermekbántalmazó pedofil igazgató bűntársa (aki fedezte a bűncselekményeket, s kényszerítette a gyerekeket, hogy vonják vissza a vallomásukat), kegyelmet kaphatott. Azért is, mert Magyarországon az ilyen ügyeknek évtizedek óta nincsenek elkövetői és felelősei, minden a homályban marad. Ezért precedens értékű lenne, ha ez most nem így lenne. Éppen ezért az is fontos, hogy a kegyelmi ügy tisztázása legyen a cél, ne propagandacélokat, figyelemelterelést szolgáljon. Az Orbán-rezsim elmúlt 16 éves ténykedésének ez az ügy kétségtelenül az egyik szimbolikus esete, mely mindent elmond az álkeresztény képmutató rendszer működéséről, moráljáról és értékeiről. De nem válhat propagandisztikus eszközzé, amely eltereli a figyelmet a rendszer intézményes működéséről, bűnözéséről, az illiberális rendszer felszámolásáról, a jogállam helyreállításáról, a felelősségre vonásról. Mert jogászok szerint a kegyelmi ügynek nincs büntetőjogi következménye, míg az Orbán-rendszer létrejöttének és működésének vannak. Azt a látszatot is el kellene kerülni, hogy a gyermekbántalmazás és a kegyelmi ügy propagandacélokat szolgál, esetleg Magyar Péter személyes ügye, amivel a volt feleségének üzen. Magyar olyan látszatot igyekezett kelteni, hogy Varga Judit nem felelős a kegyelmi botrány miatt, mert nem javasolta a kérelem elfogadását. Fanatikus hívei ebből máris a "gyermekei anyját" védelmező hőst faragtak belőle, megfeledkezve a bántalmazó kapcsolatról, amelyben Varga Judit Magyar Péterrel élt. Varga Judit a döntést végül aláírta, és ez nem menti fel a felelősség alól. Nem tartottak pisztolyt a fejéhez. Varga pedig egy hegedű-orgona duettel adott jelzést Magyarnak, hogy lezárta a kapcsolatukat.

A miniszterelnöki pozíció betöltésének 8 évre való korlátozása helyes döntés, de fel kell tenni a kérdést, miért ez a legfontosabb most, amikor Orbán visszatérése nem fenyeget, s ha a kétharmados felhatalmazást a "Tisza Párt" alkotmányos rendszerváltásra akarja felhasználni, s az új Alkotmányt ebben a ciklusban meg akarja alkotni? Ebben az esetben a 8 éves korlát az átfogó alkotmányos reform részét képezhetné, méghozzá nem Orbánra testre szabott módon, hanem úgy, hogy azt kiterjesszék a többi közjogi funkcióra is, hogy a 8 éves miniszterelnöki pozíció után ne ülhessen át senki (Magyar Péter sem) a köztársasági elnöki székbe egy megerősített elnöki rendszerben (s koronát se tehessen a fejére). Márpedig Magyar Péternek sürgősen be kellene jelentenie az alkotmányozás szándékát és széles társadalmi részvétellel való előkészítését, amíg a rendszerváltó hangulat létezik, amely elengedhetetlen egy új Alkotmány létrehozásához. Magyar Péter személyével és szándékaival szemben éppen azért él a gyanú, mert ezek a megkerülhetetlen intézkedések nem látszanak. Az nem egy indok, hogy még nem volt rá idő, mert eddig is lett volna rá idő, az ezzel kapcsolatos szándék bejelentése pedig két perc, ha ez a szándék létezik. A 8 éves korlátozás ezért veti fel újra annak a gyanúját, hogy a cél Orbán kimenekítése, a felelősségre vonás elsikkasztása, ami alapot ad összeesküvések feltételezésére. De az eltiltás nem pótolja, nem helyettesíti a törvényes felelősségre vonást, nem azonos azzal, s a kettőnek semmi köze nincs egymáshoz. Mivel Magyar kormányzásának ebben a korszakában fontosnak tartja a társadalmi visszajelzéseket, támogatóinak egyértelművé kell tenniük, hogy valódi rendszerváltást akarnak. Még nem történt rendszerváltás, a kormányváltás nem azonos a rendszerváltással. Nincs rendszerváltás az alaptörvény eltörlése és új demokratikus Alkotmány nélkül, valamint az alkotmányos rend megdöntése és köztörvényes bűncselekmények miatt a rendszer vezetőinek, élükön Orbán Viktor felelősségre vonása nélkül. Ennek megvannak a jogi alapjai, van megfelelő társadalmi támogatás, ez a társadalmi elvárás. Remény, optimizmus, pozitív várakozás addig van, amíg ezek napirenden vannak. Ha Magyar futni engedi az Orbán-rendszer elsőszámú vezetőit és haszonélvezőit, az országot kifosztó rablóbandát, a társadalmat megnyomorító terroristákat, ha nem számolja fel a rendszer ideológiai és közjogi alapjait, s az elszámoltatás, a felelősségre vonás elmarad, a lelkesedésnek és az örömnek vége. Igazság nélkül nincs békesség. A felvilágosult abszolutizmus nem pótolja a demokratikus intézményes garanciákat. Magyar akkor oszlathat el minden gyanakvást, ha valódi rendszerváltást hajt végre. Ezek még mindig pozitív elvárások, mert nem derültek ki az igazi szándékok, de a rendszerváltás lehetősége még fennáll. Nem áll végtelen idő a rendelkezésre hozzá. Ha Magyar Péter ezt elkeni és elsikkasztja, akkor becsapott mindenkit. Orbánt nem legyőzte, hanem megegyeztek. A hatalomért egérutat adott, s ezt a látszatot nem tudja eltörölni. Ha nem így van, tegye egyértelművé, hogy az alaptörvényt eltörlik, széles társadalmi egyeztetéssel új Alkotmányt hoznak létre. Az alkotmányos rend megdöntése, az ország elnyomása, lerombolása, megnyomorítása és kifosztása miatt az Orbán által vezetett bűnszervezetet elszámoltatják, törvényesen felelősségre vonják, és a lopott vagyont visszaszerzik. Nem a harmadrendű vádlottakról beszélünk. Csak remélni tudjuk, hogy elszámoltatás és felelősségre vonás helyett nem kell megelégedni Magyar beolvasásával az Orbán-kormány minisztereinek, s Orbán eltiltásával attól, amit már maga sem kapacitál. Megelégszik azzal, hogy szabadlábon marad ő és a családja, megtartják a százmilliárdos vagyont, amit lassanként Mészáros Lőrinc átad neki, és visszavonul Hatvanpusztára, ahonnan idővel egyre szemtelenebb nyilatkozatokat ad. Neki az is egy öröm, hogy megszabadulhatott az oroszok fogságából. Ha Magyarországnak ezt tétlenül kell néznie az elmúlt 16 év után, azt nem lehet másképp értelmezni, mint az Orbán-rendszer folytatásának.

Magyar azért kapott korlátlan hatalmat, hogy megszüntesse a korlátlan hatalmat. Ha nem szünteti meg a korlátlan hatalmat, akkor pontosan azzá válik, amit leváltani ígért. Hiba volt, hogy erre semmiféle garanciát nem kértek és nem kaptak tőle. Semmi nincs, ami megakadályozza, ha a korlátlan hatalmat nem megszüntetni, hanem felhasználni akarja. A kérdés nem az, hogy elég "jó ember-e" Magyar ahhoz, hogy ne legyen diktátor belőle, mert erről mindenki azt gondol, amit akar. Hanem az, hogy ezt milyen rendszer korlátozza. Ha a diktatórikus struktúra megmarad, csak a vezető emberségesebb vagy modernebb működést ígér, abból nem lehet más, csak diktatúra. Diktatúra pedig jó nem lehet. A hangsúly az "intézményes" korlátokon van, amelyek törvényesen és jogi úton korlátozzák a végrehajtó hatalmat. Csak az intézményes korlátok jelentenek garanciát arra, hogy Magyarországon demokrácia, jogállam és szabadság legyen, nem pedig egy intézményes korlátok nélküli uralkodó (nevezzék akár miniszterelnöknek) önmérséklete és belátása. Magyar Péter a megválasztása után, s kormányának eskütétele előtt, semmiféle utalást nem tett arra, hogy az Orbán-rendszert intézményesen megváltoztassa. A két ciklusra korlátozott miniszterelnöki klauzula célja bevallottan Orbán távoltartása, nem saját hatalmának korlátozása. Ha Magyar Péter kormánya is úgy működik, mint a Tisza Párt, ezt is bármikor megváltoztathatja. Magyarország e pillanatban nincs abban a mentális állapotban, hogy Magyart korlátozza, ellenőrizze és fékentartsa. Semmiféle eszköze nincs arra, hogy a valódi rendszerváltást kikényszerítse. Kizárólag abban reménykedhet, hogy Magyar saját jószántából lemond az orbáni látszatdemokráciába burkolt abszolút hatalomról. De erre semmiféle garancia nincs: sem Magyar fideszes ideológiája, sem demokratikus elkötelezettsége, sem személyiségének legfőbb vonásai nem adnak objektív alapot ebben reménykedni. Nem jó uralkodókra, hanem korlátokra épül a szabadság. Magyar a megválasztása óta láthatóan arra törekszik, hogy népszerű, szeretett és elfogadott uralkodó legyen, akit nem az intézményes korlátok, pártjának belső demokráciája, hanem felvilágosultsága és saját arányérzéke vezet. Azt a látszatot keltve, mintha ez elég garancia lenne arra, hogy Magyarország szabad ország lesz. Mondani sem kell, hogy a mézeshetek után ennek hamar látszani fognak a korlátai. Most még igyekezett figyelembe venni a visszajelzéseket, nem erőszakolt át semmit, fideszesekből álló kormányában a liberális demokratákat kielégítő személyek is helyet kaptak, kifizette őket egy miniszteri és egy államtitkári poszttal. De még hozzáértő minisztert is választott. Ám ezek a személyi döntések sem demokratikus mechanizmusok alapján születtek, hanem egyetlen teljhatalmú ember akaratán és józan belátásán múltak. Lehet azt mondani, hogy a demokratikus intézményi normák még nem alakultak ki, de ha Magyar Péter szeretné és igényt tartana azokra, akkor már kiépíthette és használhatta volna. Azonban azt lehet látni, hogy Magyar minden alkalommal, amikor valamilyen demokratikus legitimitást akart adni a döntéseinek, Orbán útját és módszereit követte, minden alkalommal csalt. Soha nem az volt a demokratikusnak álcázott mechanizmus, mint aminek mondta, vagy aminek látszott. Ez nem jó előjel azoknak, akik nem álmoskönyvekből jósolnak.

Orbán leváltása után az egyetlen elfogadható alternatíva a jogállami, demokratikus rendszerváltás, nem egy felvilágosult(abb) abszolutizmus. Ám erre továbbra sem látszanak garanciák. Márpedig a választási győzelem és a kormányváltás csak az első lépcső, bármilyen irányt vesz Magyar Péter (s az ijesztő az, hogy ez kizárólag az ő személyes döntése lehet). Mindenképpen kétlépcsős lesz a változás: a kormányváltás - a rendszert illetően - csak kiindulópontnak tekinthető. Vagy kétlépcsős forradalom lesz, amely továbbviszi a kormányváltást a demokratikus rendszerváltás felé, vagy kétlépcsős ellenforradalom, amely legitimálja és bebetonozza az Orbán-rendszert, s egy jobb diktatúrát ígér. Ha kétlépcsős ellenforradalom lesz, azt Magyar szavazói tűzzel-vassal megvédik. Nem lesznek hajlandóak szembenézni azzal, hogy Magyar átverte őket, egy diktátort juttattak hatalomra, s a diktatúrát nem demokráciára cserélték, hanem egy másik diktatúrára. Diktátort cseréltek diktátorra. Ígéreteiktől eltérően, semmit nem kérnek számon Magyar Péteren, hanem minden hazugságát megvédik. Ha nem így lesz, hanem Magyar 180 fokos fordulatot tesz, és valódi demokratikus rendszerváltást hajt végre, azt nem kényszer hatására teszi, mert ilyen kényszer nincs. Minden antidemokratikus lépésére van magyarázat. Ha változtat, azt saját belátásából teszi, amíg tartanak a mézeshetek. Mivel Magyar Péter az elmúlt két évben és a választási győzelme óta sem győzte meg a kételkedőket arról, hogy ő egy igazi demokrata, aki valódi rendszerváltást akar, mi nem hiszünk abban, hogy Magyar visszaállítja a jogállamot és az alkotmányos demokráciát. Nem készül intézményes reformokra, a személyiségében pedig nem lehet megbízni. Mi azt szeretnénk, ha nem így lenne. Boldogok lennénk, ha Magyar rácáfolna a félelmeinkre. De az nem a mi hibánk, hogy erről nem győzött meg senkit (hívei e tekintetben egyáltalán nem mérvadóak, mert ők varázslat alatt vannak, képtelenek objektív ítéletalkotásra). Mi úgy gondoljuk, hogy ez az örömünnep egy nagyon sötét korszak kezdete lehet, ha Magyart nem korlátozzák intézményes garanciák, és a korlátlan hatalmát az önkontrolljára kell bízni, mert hosszútávon neki nincs olyan (nem véletlen, hogy intézményes kontrollra van szüksége minden alkotmányos demokráciának). Magyar nem valódi demokráciát, hanem jobb Orbán-rendszert ígér, jobb Fideszt, emberségesebb és kevésbé korrupt diktatúrát. Ma még igyekszik mindenkinek a kedvében járni, de ez csak rajta múlik. Nem tart ez örökké, s a legrosszabb forgatókönyv az, ha az Orbán-rendszerből idővel Magyar-rendszer lesz. Hatalmas a felelősségük azoknak, akik korlátlan hatalommal ruházták fel. Ha nem kérik számon rajta az alkotmányos rendszerváltást, ha kiszúrja a szemüket a másodvonalbeli tolvajok hangos üldözésével, s Orbánt, az Orbán-családot, Mészárost, Rogánt, Szijjártót, a rendszer irányítóit, a maffia vezetőit futni hagyják, akkor rosszabb helyzetbe került az ország, mintha kivárták volna, hogy Orbán-rendszere összeomlik, az elégedetlenség simán elsöpri, és megmaradt volna az ország szabadsága a demokratikus rendszerváltásra. Könnyen lehet, hogy Magyar ellopta ezt a szabadságot. Kimenekítette a bűnözőket a hatalomért cserébe, Magyarország a mai nappal újabb sötét fejezetet nyit a történelmében.

A Tisza-rajongók újabb alkalmat kaptak az ámuldozásra: Melléthei-Barna Márton, Magyar Péter sógora, visszalépett az igazságügyi miniszteri jelöléstől. A hívek úgy gondolják, ez újabb bizonyítéka...

Ebből az következik, hogy Balásy Gyulát és bűntársait vagy büntetőjogi felelősségre vonják, s ebben az esetben nem mentesülhet Magyar Péter sem, vagy Balásy és bűntársai is megússzák, hogy Magyar Péterrel szemben ne kelljen büntetőeljárást indítani (ugyanazért a bűncselekményért őt is börtönbe csukni). Mindennek a tétjét nem szabad szem elől téveszteni: 2011-től mintegy 1135 milliárd forint értékben kaptak állami megbízásokat Balásy cégei. A túlárazott állami szerződések után a zsebében maradt milliárdokból Balásy az ország 30. leggazdagabb embere lett a semmiből. Morálisan pedig arról az emberről van szó, aki 15 éven át mérgezte az ország lelkét a gyűlöletpropaganda gigaposztereivel. Ezért könnyen lehet, hogy Balásy és Magyar Péter közös kimenekítése kezdődött azzal, hogy Balásy Gyula elment Magyar Péter testvérének stúdiójába (!), s a Kontroll kameráinak elmondta, hogy a rogáni propagandagépezet piszkos munkáját végző cégeit felajánlja és átadja a Magyar Péter kezébe került magyar államnak. Döntését közjegyzői okiratba is foglalta. A közpénzmilliárdokból felhízlalt cégekből az elmúlt években 92 milliárd forint osztalékot vett fel, s ebben benne vannak a Magyar Péter által aláírt túlárazott szerződések bevételei is. A felajánlás után Magyar "elbábozhatja", hogy egyfajta vádalku keretében Balásy a cégek átadásával mentesül a felelősségre vonás alól, s vele együtt ő is. Ha Magyar Péter eljátssza, hogy Balásy Gyula jó példát mutatott a többi oligarchának is, és felszólítja őket, hogy önmaguktól adják vissza a lopott közvagyon (egy részét), ezzel mentesülhetnek a bírósági felelősségre vonás alól, akkor ez egy előre kitalált forgatókönyv, amelynek lényege, hogy Balásy ellen ne induljon nyomozás, és ne kelljen a Diákhitel Központ szerződéseivel, s az ott elkövetett hűtlen kezeléssel Magyar Péternek elszámolnia. Balásyval együtt ő is megússza a börtönt. Magyar Péter bűntársa volt azoknak, akiket most ígérete szerint felelősségre kellene vonnia, de ha azok börtönbe mennek, akkor neki is ott a helye. Ezért inkább (a vagyonuk egy részéért cserébe) kimenekíti őket. Ha nem így lenne, akkor Magyar Péter bizonyíthatná, hogy kormánya fellép a korrupció ellen, és elszámoltatja az Orbán-rendszer oligarcháit, méghozzá kivétel és részrehajlás nélkül. Ahhoz, hogy a jog előtti egyenlőség ígérete megvalósuljon, s a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás mindenkire érvényes legyen (ahogy Magyar Péter számos alkalommal kijelentette, hogy a választási győzelme után Magyarország nem lesz következmények nélküli ország), neki férfiasan oda kellene állnia az igazságszolgáltatás elé, vállalva, hogy a törvény mindenkire (rá is) érvényes. Vélhetően, előbb tűnik el az utolsó Tisza-sziget a mocsárban, minthogy erre valaha is sor kerüljön.