Kiemelt hírek

A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége (MEASZ) hamarosan virágkorát élheti, mert a választási vereség után rohamosan szaporodnak az ellenállók és a partizánok, akik titokban...

Azzal már mindenki találkozott, hogy egyes közvéleménykutatások ellenkező eredményt mutatnak attől függően, hogy ki a megrendelő. Ennek súlyos veszélyei is lehetnek, ha például táplálkozási vagy egészségügyi kérdésekről van szó. Hasonlóan súlyos veszélyei lehetnek politikai kampányokban is, mert a populista politika egyik leghatékonyabb fegyvere lehet, s nemcsak jó célok, hanem rossz célok érdekében is. A közvélemény félrevezetése és manipulálása veszélyes egy egészséges társadalom műküdésére. Ebben az esetben a Medián jó célt szolgált, egy sötét diktatúra megdöntésében segédkezett. Nyilván ez mentette fel a lelkiismeretet: Orbán legyőzése minden szempontnál fontosabb. De ez a metódus, amikor egy közvéleménykutató nem kutatja, hanem irányítja, befolyásolja és vezeti a közvéleményt, rossz célokra is felhasználható. Abban sem vagyunk biztosak, hogy egy diktatúra megdöntése is elegendő indok arra, hogy minden szakmai és morális szabályt felfüggesszenek, mert az hosszú távon akár egy másik diktatúrát is létrehozhat. A sajtó, a nyilvánosság kontrollja elengedhetetlen a társadalmi önvédelem szempontjából. Ebbe beletartozik az is, hogy a közvéleménykutatások megalapozottak és hitelesek legyenek, ne manipulációs célt szolgáljanak. Ez új szint ahhoz képest, hogy az egyes pártokhoz közelebb álló felmérések kicsit kedvezőbben mérnek "haza". Ez teljesen új szerepbe állítja a közvéleménykuatatásokat és az egész szakmát. Lehet, hogy ez zseniális volt, de attól még nem biztos, hogy legitim. A veszély éppen az, hogy legitimmé válhat, miközben másnak mutatja magát. Nem tükrözi a valóságot, hanem megteremti. Ez precedens. Ez innentől eszköz lehet. És nemcsak jó célra. Bele is szerethet a megalkotója, és ennek az "iskolának" a követői. Mindnki jó ügynek tartja azt, amit szolgál. A machiavellizmus csapdája ez. Nem beszélve arról, hogy sokkal nagyobb üzleti lehetőséget is kínál ez a modell, mint csak egy mérés, noha annak is megmarad a funkciója. A mellékszereplők politikai aktorrá válhatnak. Igazán vonzó szerep. Összességében, mi továbbra is erénynek tartjuk az önkritikát, a beismerést és a bocsánatkérést, de e pillanatban nem vagyunk meggyőződve arról, hogy nem egy fantasztikus és hibátlanul kivitelezett kampánytechnikáról van szó. Ezt pedig azért sem kívánjuk elkenni, mert ennek a választásnak ez az egyik specifikus területe, amit kutatni érdemes. Ezért Hann Endrétől nem kérünk bocsánatot a felismerésünkért, viszont gartulálunk ahhoz, hogy valami teljesen újat alkottak, s azt tökéletesen kivitelezték. Azt sem vonjuk kétségbe, hogy a feltolt és letolt eredményeknek nem voltak mérésekben szereplő alapjai, de a tendenciák célorientált felhasználása egy új minőséget teremtett. Ezért Hann Endrének minden alapja megvan arra, hogy nevessen a sajtóban, mert zseniálisat alkotott. Pontosan eltalálta, amire éppen szükség volt: se többre, se kevesebbre. A nevetés nyilván nem annak szólt, hogy a mérései pontosak voltak, és igazolódtak, hanem annak, hogy megcsinálták azt, amit kellett, amit célnak kitűztek. Működött a technika. Ez a magyarázata annak, hogy a többi mérés mindig lemaradt a Mediántól, mert az soha nem azt mutatta, ami van, hanem azt, ami lesz. Még inkább: aminek lenni kellene. És a valóság utolérte a próféciát. Pontosan ez volt a célja.

Magyar nem megdöntötte az Orbán-rendszert, hanem helyet cserélt Orbánnal, majd azt mondta neki a telefonba: "mától közös felelősségünk az, hogy újraegyesítsük a nemzetet". Magyar Péter, aki mögé beállt az Orbán által üldözött, megtaposott, kifosztott, megalázott ellenzék, azt mondta a rendszer vezérének, Magyarország gyűlölt diktátorának, hogy mától közös felelősségünk, hogy újraegyesítsük a nemzetet. Orbánnal akarja egyesíteni a nemzetet.  Ez nem az "út a börtönbe" program, hanem a Fidesz és a Tisza egyesítésének programja. Ez azt jelenti, hogy a pluralizmust felváltja a "centrális erőtér". Magyar hízeleg Orbánnak. Megvan a közös ideológiai és politikai alap. Magyar azt mondta: "védeni fogja az emberi jogokat, de szerinte az EU-nak nem szabad lábon lőnie magát." Az Európai Unió lábon lövi magát? Ezek betű szerint Orbán szavai. Emberi jogi kérdésekben mivel lőheti magát lábon az Európai Unió? Csakis azzal, ha olyan emberi jogokat véd, ami a fideszes ideológia szerint lábon lövés. Ez az antiwokizmus. A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatal olyannyira a Szuverenitásvédelmi Hivatal antijogállami megfelelője, hogy még a költségvetését is ide irányítják át. Az Orbán falán levő Nagy-Magyarország térképben Magyar nem lát semmi kivetni valót. Nem gondolja revizionizmusnak, ha valaki ilyen szimbólumokat visel, vagy helyez ki a falra. De azért jó kapcsolatokra törekszik, úgymond, a szomszédos országokkal, amelyekhez ezek a területek tartoznak. Ez a Fidesz revizionista politikája, nacionalizmus és magyar szupremácia. Magyar azt mondja, nyitottak a kínaiakkal való együttműködésre: szívesen megy Pekingbe és szívesen várják itt a kínai vezetőket. A befektetőket is várják, csak szerinte meg kell találni a közös érdekeket. Fogadunk, hogy megtalálják? Magyart kérdezték az LGBTQ+ jogokkal és a Pride-al kapcsolatban is. Erre ezt mondta: "A Tisza úgy véli, hogy mindenki úgy él, azzal és azt szeret, akivel és akit akar, amíg az jogszabályokat nem sért." Ez látszólag jól hangzik, ha ott van vége a mondatnak, hogy "akit akar". Csakhogy úgy folytatódott, hogy "amíg az jogszabályokat nem sért". Milyen jogszabályokat sérthet az, ha valaki azt szeret, akit akar? Csak nem a Fidesz melegellenes jogszabályait, melyek eltörléséről Magyar egy szót sem szólt, pedig azok is sértik az uniós törvényeket? Ez nem arról szól, hogy a Tisza a Fidesz puhább és enyhébb változata, mint ahogy feltételeztük, hanem arról, hogy ez ugyanaz a rendszer, ugyanazzal a logikával, ugyanazzal az ideológiával. Ez  rendszerszintű azonosság. Nem az a baj, hogy mit mond Magyar a migrációról vagy az energiáról, hanem az, hogy minden kulcskérdésben ugyanazt mondja, mint Orbán. Ez még csak nem is a "fiatal Orbán", hanem Orbán maga, csak más néven. Nem átmenet van, nem is egy folyamat, hanem folytonosság. A Fidesz-program változatlanul él tovább. S ami a döbbenetes: Magyar nem is tud mást. Ez félelmetes. Nem gondoltuk, hogy ilyen hamar, egyetlen nap alatt megérkezünk a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe. Talán azért, mert el sem hagytuk.

Even before the vote count had ended, given the clear lead of the "Tisza Party", Orbán acknowledged Fidesz’s electoral defeat and congratulated Péter Magyar...

Orbánnak ugyanis minden eszköz a kezében volt, hogy szükség esetén a választást az eddigiekhez hasonlóan elcsalja. Bármikor elbújtathatott volna egy saláta törvénycsomagban újabb változtatásokat, amelyek megakadályozták volna Magyar győzelmét. De Orbán látványosan nem tette, ahogy látványos volt az is, hogy szabadon engedte a Fidesz ideológiáját soha meg nem tagadó Magyart szónokolni, kampányolni. Láthatóan arra törekedett, hogy a Fideszt egyben tartsa és legitim ellenzéki pozíciót szerezzen meg. Úgy tűnt, rábízta a sorsra, ez mihez elég, mert neki mindkét eset győzelmet jelent. A vereség is. Orbán megkönnyebbüléssel jelentette be, hogy "a kormányzás súlya nem nyomja a vállunkat". 16 év országlás után egy kifosztott, lepusztult, anyagilag és morálisan tönkretett országot ad át, felmérhetetlen és részben ismeretlen mértékű eladósodással. Birkózzon meg vele, aki akar. Méghozzá úgy, hogy nem kell félnie attól, hogy börtönbe kerül, a vagyonát elkobozzák, a pártját betiltják az államcsíny miatt, amit elkövetett. Ha nem Magyar Péter az ellenfele, hanem valódi demokrata, akkor Orbán jogosan számíthatott volna arra, hogy államellenes- és köztörvényes bűncselekmények miatt felelősségre vonják. Most viszont úgy tűnik, hogy az illiberális diktatúra létrehozása után szabadon elvonulhat. A rendszer nem változik, hanem egy "tanítványa" viszi tovább, és újítja fel. Orbán és a családja strómanok segítségével elrabolta a fél országot, amivel most büntetlenül elsétálhat. Gyanúsan nem sok szó esett Mészáros Lőrincről és másokról, akik Magyar Péternek kamuállásokat és munka nélküli milliós jövedelmeket biztosítottak éveken át. Várhatóan majd a békés átmenetre hivatkozva elfelejtődik az, hogy a nevükön kilopott vagyon visszakerüljön. Eljátsszák, hogy papíron törvényes, nem lehet mit tenni. Magyar Péter egyrészt "elszámoltatást ígért" és "megbékélést" hirdet. Elszámoltatás vár azokra, akik ellen a Fidesz is vizsgálatot indított, így várhatóan elverik a port az MNB 600 milliárdos vagyonának ellopása miatt a kegyvesztett Matolcsy Györgyön és körén. A megbékélés Orbánnak és azoknak jár, akik Orbán listáján vannak, amelyet nyilván átad Magyarnak. A fideszeseknek azt ígérte, hogy "a ti miniszterelnökötök is leszek, és azért fogok dolgozni, hogy begyógyítsuk a sebeket". Ebbe nyilván nem fér bele Orbán elszámoltatása és felelősségre vonása. Nem ilyen rendszerváltást képzeltünk 16 éven át. A "megbékélés" és az "elszámoltatás" kettőssége politikai trükk. Ezek egymást kizáró fogalmak, az egyik csak díszlet. A díszlet pedig az elszámoltatás lesz. Nincs rendszerváltás, mert nincs rendszerkritika. Magyar nem bontja le azt, amit átvesz, hanem működtetni készül. Orbán nem tűnik el, hanem pozíciót vált. Mindene megmarad. Nem bukott vezető lesz, hanem ellenzéki erőközpont. A rendszer nem zárult le, hanem új erőre kapott. Ezért nem tudjuk, hogy milyen eredmény született volna akkor, ha a választási vereség nem egérutat jelentett volna Orbán számára, hogy büntetlenül megússza az elmúlt 16 évet. Így azonban még a rendszere is megmarad, mert Magyar nem valódi rendszerváltást, a diktatúra alapját jelentő alaptörvény eltörlését, s nem igazi jogállamot, hanem egy jobban működő és kevésbé korrupt Orbán-rendszert ígért. Generációváltás ez a Fideszben, és Orbán azzal járt jól, hogy nem liberális demokrácia, hanem saját rendszere követi. Magyar utólag legitimálja az Orbán-rendszert és az alkotmányos rend megdöntését.

Szemeink előtt értékelődik át a "hős" fogalma, olyannyira, hogy ember legyen a talpán, aki merészeli megkérdőjelezni a "Tisza Párt" (így idézőjelben) hőseit. Mi megkérdőjelezzük...

Oda jutott az egykori demokratikus ellenzék, hogy ha Magyar nyer, akkor Orbán lesz a fék és az ellensúly. Magyartól továbbra is el kell fogadniuk mindent, mert különben az a veszély fenyeget, hogy "visszatér Orbán". Ekkora csapdába akkor sem eshettek volna, ha maga Orbán állítja a csapdát. Kezdődik elölről a pávatánc az Európai Unióban, ahol Magyar korábbi nyilatkozataival összhangban, sokkal közelebb áll Orbán álláspontjához, mint az Európai Unióhoz. Ha nem adják bianco a pénzeket, Magyar pedig nem csinál liberális demokráciát, akkor Brüsszel megint ugyanolyan ellenség lesz, mint most. A demokratikus ellenzék saját maga számolja fel a létezésének feltételeit. Ez már nem egyszerű tévedés, hanem önfelszámolás, amelyet mégcsak nem is a kényszer, hanem a hisztéria, a vakhit vezérel. Aki ebben részt vesz, az nem áldozat, hanem bűntárs. Ha Magyar nyer, rosszabb lesz. Ha nem nyer, Orbán marad. Nincs helye annak a kényelmes illúziónak, hogy "valahogy majd jobb lesz". A messiásvárás ezúttal sem old meg semmit. Az pedig különösen nem, hogy az "ördögre" bízták a messiás szerepét. Elmosódik a különbség a Fidesz, a Tisza és a Mihazánk között. Az egykori ellenzék beleolvadt ebbe. Akik Orbán és Magyar között választanak, nem két rendszer között választanak, hanem ugyanannak a rendszernek két fázisa között. Megszavazzák az Orbán-rendszer másodszori nekifutását és újrakezdését, egy Orbánnál gátlástalanabb, agresszívebb és nagyságrendekkel tehetségtelenebb emberrel. Ez nem rendszerváltás, hanem rendszer újrakezdés: reset. Magyar nemcsak Orbánnak egérút, hanem az egész Orbán-rendszernek. A cirkuszi mutatvány az lesz, hogy Magyar majd hepciáskodik egy kicsit a személyes ellenségeivel. Bosszút áll azokn, akin tud. Ezzel kell beérni az igazságtételt. Feltéve, ha nyer. Eddig egy fideszes vezértől kellett szenvedni, mostantól (akár kormányon, akár ellenzékben) kettőtől. Mindezt úgy, hogy az egyiket muszáj isteníteni, hogy a másik vissza ne térjen vagy megbukjon (ha nagy szomorúságára mégis nyerne). Azoknak a demokratikus elveknek, melyekről az ellenzékiek taktikainak mondott okok miatt lemondtak, semmiféle képviselete, szószólója nem lesz, hanem azokat le kell tagadni, mint egy letűnt világ téves ideológiáját. Ez pedig maga az orbáni illiberális fasiszta ideológia, amellyel pszichológiai okokból azonosulni kell, hogy az Orbán-Magyar világ lelkileg túlélhető legyen. Akárki nyer, Magyarország vasárnaptól rosszabb helyzetben lesz, mint az elmúlt 16 évben bármikor, mert a demokratikus rendszerváltás lehetősége akár évtizedekre eltűnhet. Az Orbán-rendszer túléli a névadót, mert ha akár most, akár később, Magyar ölébe hullik a hatalom, ő meghosszabbítja a rendszert. Akik nem tudtak még Orbántól sem megszabadulni, azok Magyartól még úgysem fognak. Magyar Péter az a fideszes, aki radikalizmusa és gátlástalansága miatt nem tudott Orbán alatt az élvonalba kerülni. Egy csapás lesz Magyarországra. Hozzá képest Orbán egy mérsékelt, visszafogott, mértéktartó fasiszta. Ha Magyar győz, az biztos út az Orbán-kultuszhoz. Aki a kezeit mossa, az utoljára még valamilyen demokratikus pártra és jelöltre szavaz.

A "Tisza Párt" híveinek minden mértéket meghaladó, fanatikus hisztéria- és gyűlöletkampánya messze túltesz az Orbán-rezsim gyűlöletorgiáin, ami azért nagy szó, mert ezt Orbán minden korábbinál magasabb szintre emelte. Magyar Péter is ott tanulta, onnan hozza, csak belőle hiányzik minden fék, minden önmegtartóztatás és mérték. Ez nyilvánul meg a tiszás "áradók" feneketlen gyűlöletében, fizikai fenyegetéseiben. Bejárta az internetet az egyik tipikusnak mondható fenyegetés, amely szerint "meg lesznek jegyezve", akik merészelnek nem félreállni Magyar útjából, állásuk sem lesz, s a családtagjaiknak sem. Pontosan erre számítunk, és Magyar Péter megjelenésének pillanatától erre figyelmeztetünk. Ezekben a fenyegetésekben semmi túlzás, egyéni túlkapás nincs. Magyar Péter rendszerében pontosan erre lehet számítani. Hívei hűen tükrözik és adják vissza a vezérük habitusát és uralmának lényegét. Annak tudatában, hogy a Medián már biztos kétharmados győzelmet prognosztizált, teljesen érthetetlen, miért zavarja a tiszás híveket 3-4 nem tiszás, hanem demokratikus jelölt a választáson. Miért akarják a demokrácia nyomait is megsemmisíteni? A válasz egyszerű: Magyar inspirációjára. Ezt a közösségi médián keresztül fanatizált és tréningelt tömeget Magyar Péter szocializálta tiszássá, ami a fideszesség felső foka. A két tömeg közötti különbség kifejezi a két vezér közötti különbséget. Orbán aljas propagandával, goebbelsi módszerekkel dolgozott mindig, de soha nem dobta a lovak közé a gyeplőt, uszításait keretek közé szorította, s nem keltett lincshangulatot. Ez még a 2006-os utcai puccskísérletére is igaz, amelyben nem a Fidesz hívei, hanem focihuligánok vettek részt, rohamcsapatként a futballstadionok bűnözőit, maffiacsoportjait aktivizálta. Magyar minden tiszás támogatóból minimum verbális verőlegényt képez, amely az értelmésigi megmagyarázó emberektől, a magyarista szennysajtón át a közösségi média rikácsolójáig terjed. Akik valamilyen kapcsolatot tartanak fenn a tiszaszigeteken túli világgal és valósággal, azok válogatott eszközökkel próbálják a gondolkodás írmagját is kiirtani, a demokratikus normák létezését és elfogadhatóságát megsemmisíteni. A legcinikusabb érvek egyike az, hogy voltaképpen csak diktatúrák léteznek, hamis álca a demokrácia, nem is kell jobbat várni, s most egy megunt diktatúrát "lazább" diktatúrára cserélnek. Ebbe a logikába kérik belépni azokat, akik szerint az elmúlt két évszázad harca a demokráciáért, nem ezt bizonyította. A demokratikus intézményrendszer szabadabb, jobb és virágzóbb életet jelent minden nehézségével és ellentmondásával együtt, mint a legpuhább vezérelvű diktatúra. Az emberi jogoknak nincs alternatívája, csak az elnyomás, a megfélemlítés, a jogtiprás és a terror. Az ilyen rendszerek tömeges támogatására azért hibás hivatkozni, mert a legnagyobb támogatottságot a tömegpszichózis és tömeghisztéria nyomán a legdurvább diktatúrák élveztek. Tiszásnak lenni is ezt jelenti.

Ez még olyan kérdéseket is felvet, hogy a titkosszolgálati érintettség miatt milyen szinten játszik össze Magyar Péter az Orbán-rezsimmel, amelynek tagjai joggal remélhetnek szabad ellenzékbe vonulást (beleértve az alkotmányos rendet megdöntő Orbán Viktort is), mert Magyar legitimálja az Orbán-rendszert, mint demokratikus jogállamot. Ha két korábban beszervezett magyar (fideszes-orosz) titkosszolgálati ügynököt a Tisza Párttal visszacsempésztek az EU-s intézmények közelébe, akkor felmerül a kérdés, hogy a Tisza EP-frakciójában dolgozó két beszervezett kém dolgozik-e még Orbán titkosszolgálatának? Ha Orbán titkosszolgálata el tudta érni azt, hogy Magyar Péter két korábbi titkosszolgálati ügynöküket juttassa be az Európai Parlamentbe, akkor vajon mennyire zsarolható Magyar Péter, s mennyiben van Orbán markában vagy zsebében? Mindez súlyos kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban is, amivel a Magyar Péter melletti végső érveket magyarázzák, miszerint Orbánnal szemben Magyar nyugati és európai elkötelezettségű. Ha igazak Dobrev Klára információi, akkor e pillanatban a Tisza Párt EP-képviseletének kötelékében két magyar (közvetve Orbán és orosz) ügynök dolgozik az EU ellen. Magyar Péter intézte el az Európai Néppártban, hogy a legnagyobb uniós pártcsalád megakadályozza vizsgálóbizottság felállítását, méghozzá arra való tekintettel, hogy az hátrányosan érintené a Tisza Pártot (amely a Néppárt tagja) a választás előtt. Ebben az esetben Magyarnak tudnia kell, hogy az EU elleni titkosszolgálati tevékenységet vizsgáló bizottság az ő pártjára és a személyére hátrányos információkat és tényeket tárhatna fel. Az EU-val szembeni ellenséges hírszerző tevékenység, amely a Tiszát is érinti, Magyarország uniós tagságát veszélyezteti. Ha a Tisza nyerne, akkor is. Mivel a populista Magyar Péter minden jogos kritikát és kérdést lesöpört az asztalról, balliberális értelmiségi hívei pedig helyette magyarázzák meg ezeket az ügyeket minden tényszerűséget és megfontolást nélkülöző módon, Magyar Péter egy hét múlva miniszterelnök vagy a legnagyobb (egyetlen) ellenzéki frakciójának vezetője (tulajdonosa) lehet. Magyarország olyan helyzetbe került, hogy nem lehet tudni: a két Fidesz milyen mértékben játszik össze, milyen titkosszolgálati kapcsolatok állnak fenn, a demokratikus ellenzéket megsemmisítő új fideszes vezér mennyire zsarolható Orbán és az oroszok által. Magyar elvakult híveinek állításával szemben, éppen ezért van szükség arra, hogy Orbán Viktor és Magyar Péter mellett demokratikus ellenzéki párt és politikusok is bekerüljenek a magyar parlamentbe, s ez nem egy párt, hanem Magyarország, s ha úgy tetszik, a nemzet és a haza érdeke. Ez az eset is mutatja, hogy szükség van a két Fidesz demokratikus kontrolljára. Ha eltűnik az utolsó demokratikus párt is a színről, senki nem fog tudni semmit arról, hogy Orbán és Magyar hogyan osztja fel egymás között a hatalmat és a pénzt, hogyan játszanak össze az oroszokkal Magyarország érdekei ellen.

Végezetül, a saját értékeit, ideológiáját és közösségét megtagadó volt baloldali vezetők legnagyobb hazugsága, amivel rá akarják szedni a maradékot az árulásra, hogy "baloldalnak lennie kell és lesz is, bármilyen szervezeti keretek között, de az Orbán-rendszerben a baloldalnak nincs mozgástere". Orbánnál nem semmisítettek meg egyetlen baloldali és liberális pártot sem. A mozgásterük korlátozott volt, de nem szűnt meg. Magyar annyival rosszabb Orbánnál, hogy nem elégedett meg a mozgásterük szűkítésével, hanem minden erejével gyalázta és elpusztította őket. Ehhez asszisztálnak a baloldal volt vezetői. A baloldal felszámolásában játszott szerepük leggyalázatosabb hazugsága az, hogy szerintük "az új váltóerő kormányzásában egy új, parlamenten kívüli baloldali mozgalomnak is szerepe lesz." Hogy minek? Mije? Parlamenten kívüli baloldali mozgalomnak? Szerepe? Miről beszélnek? A parlamenten kívül a baloldalnak semmiféle mozgalma nem lesz, de még ha lenne is, az "új váltóerő" kormányzásában aztán semmiféle szerepe nem lesz. Magyar még a saját parlamenti képviselőinek sem szán semmiféle szerepet, nemhogy a "parlamenten kívüli baloldali mozgalomnak". Akik Magyarnak engedtek, eltűnnek. Ez a szöveg már megalázó is: úgy beszél a megmaradt baloldali demokratákkal, mint a kisgyerekekkel, akiket be lehet csapni, lehet nekik hazudni, csak menjenek haza a játszótérről. Ezzel a hazugsággal vigasztalják őket. Baloldali mozgalom még úgy sem volt, hogy voltak baloldali pártok a parlamentben. Ha bármilyen baloldali mozgalom megszületne, az orbánista illiberális populista Magyar abban a pillanatban kiáltana bukott óellenzéket, gyurcsányozna és azzal fenyegetne, hogy visszajön a "Gyurcsány-Orbán" korszak. Tisztességes baloldali azonnal hátat fordított volna neki, amikor ezt kiejtette a száján. A baloldal volt vezetői ezzel a kiáltvánnyal bűnrészessé váltak, a magyar történelem legnagyobb és leghazugabb árulói közé írták be a nevüket. Az utókor megvetése lesz az osztályrészük azért, amit tettek. Magyar Péterrel nem a demokratikus rendszerváltást, hanem a fasiszta diktatúra konszolidálását és meghosszabbítását készítették elő. Segédkeztek a magyar demokrácia és a pluralizmus maradékának felszámolásában. A Fidesz generációváltásához adták a nevüket, rendszerváltást hazudtak, és megsemmisítették a baloldalt. Még egyszer: megsemmisítették a baloldalt, odadobták egy fideszes fasisztának. Ne mondják, hogy Magyar nem fasiszta, mert Orbánról is ezt mondták, aztán kiderült, hogy mégis az. Becsapták a baloldaliakat, az ellenzékieket és az egész magyar népet. Felelősek azért, ami a következő húsz évben történik. Ha nem sikerül a két lépésben való rendszerváltás, mert Magyartól nem tudnak többé megszabadulni, akkor nincs mentség. Ezt lehetett tudni előre.