Ausztria nem tett panaszt Brüsszelben a paksi fenékküszöb miatt, ahogy azt a miniszterelnök szerdán állította. A valóság ennél kellemetlenebb: nem egyetlen ország kifogásol, hanem a Duna menti államok mindegyike közös álláspontot dolgozott ki, amelyet a magyar kormányfőnek és a közlekedési miniszternek is eljuttattak. A vita nem arról szól, hogy legyen-e hűtővize az atomerőműnek, hanem arról, amiről Magyar Péter nem beszél: a műtárgy teljes folyószélességű kiépítéséről és a tervezett magasságáról.
Magyar Péter szerda reggel nyolc óra negyven perckor tette közzé a Facebookon: „Jelenleg csak a megépített fenékküszöbnek köszönhetően tud zavartalanul üzemelni a Paksi Atomerőmű. Eközben Ausztria bepanaszolta hazánkat Brüsszelben az építkezés miatt. Jó lenne, ha az osztrákok azbeszt ügyben lennének ilyen aktívak…”
Megdöbbentő és szokatlan, a diplomáciai normáktól eltérő ez a durva hangnem, miközben a két ügynek nincs köze egymáshoz. Ráadásul, az osztrák Innovációs, Mobilitási és Infrastrukturális Minisztérium (BMIMI) az APA hírügynökség megkeresésére közölte: nem nyújtottak be panaszt az Európai Bizottsághoz. Ugyanezt erősítette meg a tárca szóvivője a Telex kérdésére is.
Nem panasz, hanem közös regionális álláspont
Az osztrák minisztérium válaszából viszont kiderült valami, ami súlyosabb annál, mint amit a miniszterelnök állított. Az EU Duna Régió Stratégiája (EUSDR) keretében a Duna menti államok által közösen elfogadott álláspontot fogalmaztak meg, és azt az EUSDR technikai titkárságán keresztül eljuttatták Vitézy Dávid közlekedési miniszterhez és magához a kormányfőhöz.
A budapesti székhelyű Duna Bizottságnak Ausztria mellett Bulgária, Németország, Horvátország, Moldova, Románia, Szerbia, Szlovákia, Ukrajna és Magyarország a tagja. Vagyis nem egy sértődött szomszéd akadékoskodik, hanem a folyó teljes hosszán érintett országok együtt.
A Duna Bizottság az APA-nak adott állásfoglalásában egyértelművé tette, hol húzódik a határ: „Szorosan együttműködünk a magyar hatóságokkal, és nem kérdőjelezzük meg Magyarország célját, hogy biztosítsa a paksi atomerőmű hűtővízellátását.” A folytatás viszont a lényeg: vitatott marad a fenékküszöb további kiépítése a teljes folyószélességben, valamint a tervezett magassága.
Ez az a mondat, amely a magyar sajtóban alig kapott figyelmet, pedig ez a vita tárgya. Nem a hűtővíz, hanem az, hogy a haváriára hivatkozva indított beavatkozásból végleges, a teljes folyómedret elzáró műtárgy lesz-e.
A hajózás külön ügy
A Pro Danube International, amely a dunai belvízi hajózás és logisztika érdekeit képviseli, nyílt levelet írt, amelyet az Európai Bizottság is megkapott. Ebben biztonságos, megbízható és tervezhető hajózást követelnek a munkálatok alatt és után. A szervezet jelezte: tisztában vannak a rendkívüli körülményekkel és a kritikus infrastruktúra védelmének fontosságával.
Ugyanakkor a lezárásokkal és az ideiglenes megnyitásokkal kapcsolatos bizonytalanság komoly nehézséget okoz a hajózási vállalkozásoknak, a kikötőknek, az iparnak és a logisztikai cégeknek. A Duna a Fekete-tengert köti össze Közép-Európával. Egy kiszámíthatatlan magyarországi zárlat nem magyar belügy: Románia, Szlovákia, Ausztria és Németország gazdasága is rajta múlik.
Az azbeszt mint ellentámadás
Magyar az osztrák kifogásra nem érdemben válaszolt, hanem egy másik ügyre mutatott. A burgenlandi azbesztbotrány valós: négy bányából évtizedekig termeltek ki azbeszttel szennyezett követ, amely Magyarországra is került. Gajdos László élő környezetért felelős miniszter májusban jelentette be, hogy bécsi tárgyalásai eredményeként nem érkezik több szennyezett kőzet.
A két ügynek azonban nincs köze egymáshoz. Magyar Péter maga is másképp kezelte, amíg együttműködésről volt szó: Christian Stocker osztrák kancellárral tartott közös sajtótájékoztatón teljes átláthatóságot és osztrák–magyar együttműködést hirdetett, s közös bizottság alakult szakemberek bevonásával. Hogy az a bizottság hol tart, arról azóta sem osztrák, sem magyar tájékoztatás nem volt.
Amit álhírnek nevezett
Az Átlátszó a múlt héten arról írt, hogy az építkezés következtében felgyorsult a víz sodrása a fenékküszöb két fala között, ami miatt jelentősen mélyülhetett a Duna medre, és a víz magát a műtárgyat is kikezdte. Magyar Péter ezt „a sajtóban megjelent álhírnek” minősítette, ami kínosan emlékeztet voluntarista autokratikus rendszerek reakciójára.
A Duna Bizottság állásfoglalása ugyanakkor pontosan azokat a kérdéseket veti fel – a kiépítés mértékét és a magasságot –, amelyek a mederváltozás miatt merülnek fel. A fenékküszöb építéséről a kormány augusztus 12-én döntött, a beruházás hatmilliárd forintba kerül, és közel 150 ezer köbméter követ használnak fel hozzá. A kormány célja, hogy a vízszintet akár egy méterrel megemeljék.
A közbeszerzés nélkül odaítélt 6 milliárd forint felhasználásának részleteiről semmit nem tudunk. Az átláthatóságról szóló hangzatos ígéretek elhalkultak. Azok a sajtóorgánumok, amelyek az ilyen beruházások közpénzefelhasználásai után szorgalmasan nyomoztak az előző kormány esetében, jelenleg passzívnak tűnnek.
Vajon mikor kéri ki valaki a 6 milliárd forint felhasználásának dokumentumait, s a kormány vajon kiadja-e, vagy nemzetellenesnek minősíti azt, aki a paksi hőstettek ára és pénzfelhasználása után érdeklődik?
