Magyar Péter elmúlt hetekben (100 napban) bemutatott performansza kísértetiesen hasonlít a nárcisztikus kapcsolatok modelljére. A politikatudomány és a politikai szociológia is előszeretettel használja ezt az analógiát diktatúrák, tekintélyelvű rendszerek és személyi kultuszok leírására. Nem véletlen az sem, hogy a diktátorok többségénél kimutathatók nárcisztikus jegyek, a totális rendszerekben pedig tetten érhetők a bántalmazó kapcsolatok mechanizmusai. A nárcisztikus jegyek megjelenése piros zászlót jelenthet, mert a párhuzamok alkalmasak arra, hogy következtetni lehessen a politikai következményekre. Magyar Péter 100 napos influenszerkedése figyelmeztető jel.
Magyar Péter imádata és személyi kultusza már színre lépésekor megkezdődött, ami a kampányban csak fokozódott. Ez ma már odáig jutott, hogy sokan a győzelem zálogának tartják, s a hatalom megtartásának egyetlen módjaként emlegetik azt, ahogy Magyar kommunikál és a rajongóit gyűjti. Demokratikus rendszerekben nincs szükség kritikátlan rajongásra, a vezető személyének istenítésére, a tények elutasítására és minden kritikus ellenséggé nyilvánítására. Ha egy politikus körül már hatalom nélkül is ilyen mértékű érzelmi függés, lelki rabság, személyi kultusz és minden kritikát elutasító fanatizmus keletkezik, az a nárcisztikus modell jele. Ez nem természetes.
Nem az a baj, hogy Magyar népszerű vagy hatásosan kommunikál, hanem az, hogy a politikai éberség helyét a személyes rajongás, érzelmi alárendelődés és a kritikát elutasító hit foglalja el. A változás lehetőségét kizárólag a saját személyéhez kötötte, de személyi kultusza miatt a követői akkor sem kérdőjelezik meg a megváltói státuszát, amikor már a megígért változás is elmarad. Ez a személyi kultusz egyik legfontosabb ismérve: a vezető már nem a teljesítménye miatt nélkülözhetetlen, hanem a teljesítményétől függetlenül az. Az egyre rosszabb teljesítményt pedig hisztérikusan le kell tagadni, hogy az imádott bálvány képe ne sérüljön.
A politikában a nárcisztikus alakzat nem szövetségeseket keres, hanem kizárólagos uralmat akar. Egy vezéralkat saját magán kívül nem fogad el senkit. Magyar önmagán kívül minden politikai alternatívát a leváltandó régi világ részévé tett, ami a valóság meghamisítása: sokkal inkább képviseli a régi fideszes világot ő, mint az „óellenzéknek” bélyegzett demokratikus gondolkodású polgárok, akik éppen a személyiségjegyei miatt nem csatlakoztak hozzá, s ez tette „óellenzékivé” őket. Akik ugyanonnan jöttek, de behódoltak, ezzel a hódolatukkal kikerültek az „óellenzéki” kategóriából. Nem is gondolkodnak a különbség okán, de ők is „óellenzékinek” nevezik azokat, akik a bűvkörön kívül maradtak.
Magyar Péter messiási szerepet tulajdonított magának és a kommunikációjában rájátszott arra, hogy személyében megérkezett a messiás. Saját személyéhez kötötte a változás lehetőségét, amit utólag sem kérdőjelez meg senki, akkor sem, ha a rendszerváltás elmarad. Ez a probléma. Követői minden kritikát „óellenzéki” támadásként értékelnek, vagy a Fideszre asszociálnak. Miközben e körben egyetlen ember van, akinek köze volt a Fideszhez: Magyar Péter. A baloldali és liberális pártok megsemmisítésére sem a győzelem miatt volt szükség, mert össze is lehetett volna adni a mandátumokat. Magyar a riválisait akarta kiküszöbölni, s a követőit akarta elvágni és izolálni minden más kötődéstől.
Ez tipikus bántalmazó magatartás. Erre azért hívjuk fel a figyelmet, hogy adalékot szolgáltassunk a „Magyar Péter-jelenség” mibenlétének meghatározásához. Egyes tudományos kutatások szerint a makroszintű elnyomás (az államhatalmi diktatúra) és a mikroszintű elnyomás (a bántalmazó párkapcsolat) struktúrája ugyanazokra a mechanizmusokra épül. A klasszikus nárcisztikus minta négy lépcsőből áll: az első a love bombing (a szeretetbombázás), amikor a nárcisztikus személyiség lenyűgöző dolgokkal árasztja el az áldozatot, sziporkázik, szerepel, elbűvölő és csodálatos, amivel rendkívüli kötődést és függést hoz létre. A partner elszédül, a bántalmazottat lenyűgözi a produkció.
A második szakasz akkor jön, amikor a csodáló elkábult. Ez a devaluation (lerombolás) szakasza, amikor a nárcisztikus elkezdi kikezdeni a partner önbecsülését. Ez a szakasz is a teljes függőséget és kiszolgáltatottságot erősíti, az elbűvölt áldozat igyekszik megfelelni, méltó lenni, magában keresi a hibát. Amikor a partnert teljesen lerombolta, összezúzta, maga alá kényszerítette a csodált személy, akkor látszik meg, hogy a nárcisztikus soha nem szerette, csak függőségben tartja, elvágja a külvilágtól, hogy csak az ő imádója legyen, ami kielégíti a nárcizmusát. Minden az önimádat kielégítésére szolgál. A gázlángozás (gaslighting), beszólások finom módszereivel az áldozatot lelkileg megsemmisíti.
A legteljesebb lelki szolgaság után jön a discard szakasza, amikor a nárcisztikus már nem leplezi a megvetését, bántalmazza az áldozatot, mert soha nem elégíti ki a kényszeres vágyait az imádásra. Amikor az áldozat kezd józanodni, ellenállni és kilépni a lelki függőségből, a nárcisztikus szerepet vált, újra elbűvölő lesz, és úgy kér bocsánatot, ahogy senki más nem tud. Ez a hoovering, a visszaédesgetés, behálózás, újabb levadászás. Az áldozat ezt elhiszi, nem tud kilépni, és minden kezdődik elölről. Egy nárcisztikus tönkreteszi a bántalmazott áldozatot, ahogy egy nárcisztikus politikus egy országot is. Egy diktátor hatalmának kiépítése lelkileg ugyanezeket a stációkat járja végig.
Ezt az analógiát használja a politikatudomány annak leírására, ahogyan a nárcisztikus személy kiépíti a fizikai és lelki hatalmát egy ország fölött. Ugyanez a mechanizmus játszódik le, s onnan lehet tudni, hogy egy bántalmazó kapcsolat zajlik, hogy a nárcisztikus olyan csodálatot és irracionális elfogadást, függést épít ki, amilyen normális kapcsolatban nincs. A politikában olyan elfogult dicsőítés kezdődik, amilyen demokráciában nincs. Az áldozatok képtelenek szembenézni a tényekkel, teljes bódulatban vannak. Ez alapján a „Magyar Péter-jelenségnek” nevezett látványosság könnyen beazonosítható a nárcisztikus bántalmazás első szakaszával.
A jelenséget először nem a családi bántalmazó kapcsolatokban írták le, hanem a szektákban. Minden szekta diktatúra, és minden szektavezér nárcisztikus bántalmazó. A „love bombing” jelenségét először az 1970-es években az Egyesítő Egyház (a Mun-szekta) vonatkozásában tárták fel. A jelenség hasonlóan játszódik le a politikában. A nárcisztikus vezér a rezsim elején lenyűgözi, elkápráztatja a polgárokat, elhiteti velük, hogy mindent neki köszönhetnek, ő kivételes, és nélküle nem jutnának semmire. Ez a manipulálás egyre erősebb lesz, s egyre nagyobb csodálatot vár a vezér. Ezért beindul az izoláció, a leválasztás. A külvilág egyforma és ellenséges: ezt jelenti a Gyurcsány-Orbán korszak.
Aki minimális kritikát fogalmaz meg, aki veszélyt jelent az önképre és a társadalmi csodálatra, azt a hatalom üldözi, becsmérli, ügynöknek és hazaárulónak bélyegzi, végül teljesen eldobja (kivégzi, börtönbe zárja, puha diktatúrában ellehetetleníti). Az idealizáció, lerombolás, a visszaédesgetés kudarca esetén az eldobás és kivetés egy univerzális nárcisztikus modell, amely egyaránt igaz a toxikus párkapcsolatokra, a vallási szektákra, a nárcisztikusok által vezetett vállalatokra és autoriter politikai rezsimekre. Ezért már a folyamat kezdetén fel kell ismerni a mechanizmust, le kell leplezni és ellene kell állni, mert később sokkal nehezebb lesz.
A nárcisztikus elvárja a teljes behódolást a „mézeshetekért” cserébe, de saját instabilitása miatt a jutalmazás és a büntetés kiszámíthatatlan váltakozásaival állandó rettegésben tartja az országot. Magyar Péter első 100 napos ténykedése a love bombing jegyében telt, megvannak az elvarázsolt és elbűvölt imádók, akik nem is mernek szembenézni semmilyen kritikával (ez egy demokratikus társadalomban, nem nárcisztikus vezér esetén nem jellemző). Elég Donald Trumpra gondolni. A modell alapján Magyar Péter és Magyarország bántalmazó kapcsolata az első szakaszban tart. Ilyenkor nagyon fontos, hogy az áldozatok felismerjék azt, ami velük történik, hogy még időben ki tudjanak lépni.
Egy nárcisztikus uralomból csak légmentes, kategorikus szakítás útján lehet megszabadulni. Ezt mondja a téma szakirodalma. Magyar Péter fanatikus hívei is áldozatok, egy bántalmazó kapcsolat áldozatai. Már az is bántalmazás, hogy ebbe a lelki függőségbe hozta őket. A bántalmazás áldozatait soha nem lehet és nem szabad hibáztatni. De azzal tisztában kell lenni, hogy egy párkapcsolatban egy bántalmazott csak a saját és gyermekei életét veszélyezteti. Egy nárcisztikus diktátor bántalmazott áldozatai, akik az imádói lesznek, nemcsak magukat veszélyeztetik, hanem másokat is: egy egész társadalmat, egy egész országot.
Friss hír: Magyar Péter augusztus 20-án bocsánatot kért a Tisza Szigetek tagjaitól, hogy teljesen magukra hagyta őket (a választás után nem volt rájuk szüksége). De elterjedt, hogy a csalódott és kiábrándult szerelmes tiszaszigetesek Magyar Péter ellen fordulhatnak. Magyar nem sajtónyilvános eseményen (nehogy valami kellemetlenség legyen, ha ott valaki nyilvánosan számonkéri Magyart) látványosan bocsánatot kért, fűt-fát megígért, és megfogadta, hogy mostantól ilyen nem lesz (megváltozik). Ez tipikus nárcisztikus modell. Minden forgatókönyv szerint zajlik, és előre meg lehetett volna mondani a nárcisztikus „mintázat” alapján, hogy most mi fog következni.
De ugyanez történt a köztársasági elnök-választás kapcsán elkövetett mellőzés alkalmával. Magyar a harmadik stációnak megfelelően (discard) semmibe vette saját követőit, majd a reakció láttán jött a látványos bocsánatkérés, a hoovering, a visszaédesgetés, behálózás, újabb levadászás. A bántalmazottak pedig nem tanultak abból, ami történt, hanem csodálattal hirdették, hogy Magyar Péter tud bocsánatot kérni. Nem tudták, hogy ez a negyedik stációnak megfelelő megjátszott magatartása. És a körforgás kezdődik elölről: Magyar Péter lába alá parancsolta a Dunát. Pakson bevetett újra mindent, hogy meghódítsa az elbizonytalanodókat.
Ez az eset megmutat egy elhanyagolás–elégedetlenség–bocsánatkérés–visszahódítás láncolatot Magyar ténykedésében, ami bizonyítja azt, hogy ez nem egy személyére húzott teória, hanem a személye alapján mutatja meg az elméleti hátteret a felismerhetőség érdekében. Az érdekes az, hogy van egy fáziseltolódás, mert Magyar a Tisza-támogatók között már több kört leírt, míg Magyarország vonatkozásában még csak az első fázisban tart. Ennek leglátványosabb előadása Pakson zajlott.
Azok a bántalmazott nők, akik évtizedeken át megélték ezeket a stációkat, és meg tudtak szabadulni nagy nehezen, mert megértették, mibe kerültek bele, csak mosolyognának azon, ami augusztus 20-án a Margitszigeten történt. Magyarország bántalmazó kapcsolatba került. Ha az áldozatok nem ismerik fel időben, hogy mibe kerültek, Magyarország könnyen Magyar ország lehet, egy olyan diktatúra, amelyben az imádás és a gyűlölet váltja egymást, de az áldozat a bántalmazó rabja lesz. Helyesen teszi, aki felelősségteljesen figyel a tünetekre. Magyar Péter pedig minden megmozdulásában tankönyvi példája ennek a modellnek.
