Félő, hogy sokan nem veszik komolyan azt, ahogyan a „Tisza Párt” szerveződik és kommunikál, de a parlamenti vastapssal kiegészülve az a legsötétebb történelmi időket idézi. Ez Magyar Péter stílusa, amely már meghaladta azt, amikor a kampányban a támadásokra úgy válaszolt, hogy nem tagadta, hanem rátett még egy lapáttal (bár ennek is láttuk az orbáni változatát, amikor a felcsúti kisvasútról azt mondta, hogy ha nem tetszik, meghosszabbítja Lovasberényig, de az mégis más volt). Itt már egyértelműen vezényszóra ad a parlamenti többség frakciója kollektív reakciót, amely az online térben használt röhögő emojik megfelelője. Az is azt jelentette, hogy az érvelés és a vita helyett megaláz, leolt.
Ugyanaz a magatartás költözött át az online térből a parlamentbe. Ez Magyar védjegye. Ugyanannak magatartásnak és stílusnak másik megnyilvánulási formája. A közösségi média trollkultúrája intézményesült, és a vezényelt vastaps ugyanazt a funkciót tölti be, mint korábban a tömeges röhögő emojik.
Magyar Péter saját képére és hasonlatosságára alakítja az Országgyűlést is, miniszterei versenyeznek az őt utánzó sértegetésben, indulatos és durva beszédben. A házelnököt ideiglenesen váltó Hallerné Nagy Anikó belé fojtja a szót a Tisza kritikusaiba, ténykedése elfogadhatatlan és botrányos, amire Kövér László után senki nem számított. A végén állandóra is megkaphatja a házelnöki posztot, mert az ő stílusa kompatibilis leginkább Magyar stílusával. A legújabb performansz, amikor mintegy vezényszóra vastapssal fojtják bele a szót az ellenzéki felszólalókba, egyszerűen ijesztő. Nem mentség, hogy a felszólaló képviselő fideszes.
Ebben a megnyilvánulásban nem az a dermesztő, amit a megszólalóval tesznek (bár demokratikusnak nem mondható), hanem az, amivé egy párt frakciójának tagjai válnak, s amire használják őket. Egy véletlenül bekapcsolt mikrofon egyszer felvette, amikor Magyar arra utasította a frakciót, hogy mivel „itt az egész sajtó, mindenki csak két mondat”, nem több. Ezek az emberek nem szólhatnak szabadon hozzá egy vitához, nem azt mondják, amit akarnak, és nem olyan terjedelemben, ahogyan szeretnék. Emlékezhetünk, a kampányban nem adhattak interjút, nem vehettek részt vitán, szinte be sem mutatkozhattak. Ezek az emberek nem egyéniségek, hanem egyéniségüktől megfosztott robotok.
De Magyar ugyanilyen tömegembereket csinált a Facebookon a híveiből, akik tömegesen és szervezetten röhögő emojikkal reagáltak minden ellenvetésre, kritikára, vagy felvetett kérdésre, amivel azt üzenték, hogy nem válaszolnak, hanem elnémítanak, nem tisztelnek, hanem megaláznak, lesöpörnek, beléd fojtják a szót. Mindez nem individuális reakció formájában, hanem rajokban, szervezetten, utasításra. Nemcsak az ellenfelet alázták meg, magukat is lefokozták egy arctalan, névtelen tömegember szintjére. Ezt Magyar teszi velük, ő csinál arctalan tömeget belőlük. A most elindított parlamenti vastaps, amely nem spontán, hanem vezényszóra zajlik, mert mindenkinek tapsolnia kell, riasztó látvány.
A külső szemlélő azt érzi, hogy ezekkel bármit meg lehet csináltatni, ezek bármire képesek. Ezeket idomítják. A tapasztalat pedig azt mutatja, hogy ami megtörténik kicsiben, az megjelenik nagyban is. Ez Magyar Péter országa, ahol eltűnnek az individuumok, az egyéniségek, és arctalan irányított tömegemberekké válnak. Minden disztópia erről szól, ez a falanszter jelenet az Ember tragédiájában, ez a Mátrix, ahol Magyar Péter van megsokszorozva, de felvehetnék a Guy Fawkes-maszkot is, mert ez olyan, mint egy trollhadsereg. A legkifejezőbb mégis az lenne, ha valamennyi tiszás képviselő a kollektív gúnyos vastaps esetén egy facebookos röhögő emojit tenne a fejére, mert ez annak a megfelelője.
Magyar bevitte a közösségi média trollkultúráját a parlamentbe. De magukat a képviselőket is lefokozza, együtt pedig a tömeg erejének demonstrálása ez az érvek megvitatása helyett. A vitapartner lesöprése. Hannah Arendt szerint a totalitárius rendszerek egyik célja az egyéniség felszámolása és a tömeggé formálás. Ez zajlik a szemünk előtt. A tömeg demonstrálja az erejét, és erőszakot alkalmaz a gondolkodás, a vita és az érvek helyett. Az nem elég érv, hogy a Fidesz megérdemli, mert a Fidesz a törvényes feloszlatást és a bűnszervezetté vált párt betiltását, a vezetők felelősségre vonását és bebörtönzését érdemelné. Nem ezt a trollkodást, amely ijesztő masszává teszi a Tisza frakciót és bázist.
Az sem érv, hogy a Fidesz ugyanezt csinálta, belefojtotta a szót a kisebbségbe, az ellenzékbe, eltaposott mindenkit, ha nem is ezekkel a disztópikus módszerekkel. Mert akkor a kérdés az, hogy mi különbözteti meg a Fideszt és a Tiszát? Hogyan lehet a Fidesz egyáltalán egy viszonyítási pont? S ha a Tisza ugyanazt csinálja, amit a Fidesz, akkor hol van itt a rendszerváltás, a demokrácia és a jogállam helyreállítása? Két minősíthetetlen csoport áll egymással szemben, s egymást gyalázza, alázza, s ezt kell nézni a parlamenti munka helyett, ahol megint minden csak erőből megy át, hogy egy vezérelvű párt névtelen, íztelen, szagtalan, arctalan trollhadserege szavazza meg a vezér álmait.
Magyar ugyanezzel a módszerrel, az „óellenzéki” hazugsággal, s az Orbán elleni elégedetlenség felhasználásával (amit ő meglovagolt és saját maga alá csatornázott be) kinyírta a demokratikus pártokat már a választás előtt. Az a röhögő emojik terrorja és sikere volt. Baloldali, liberális, demokratikus párt nem látható, nem hallható, ha megjelennek hasonló hangok, vagy javasolnak demokratikus jelölteket bármilyen pozícióra, azokat „óellenzékként” lesöpörik, akik Magyar előtt léteztek és a NER ellenállói és kritikusai voltak, azokat adminisztratív úton és trollkodással, a tömeggé züllesztett hívek uszításával eltapossa.
Aki a gúnyos vastapsnak örül, egy kommunikációs csapdába esik. Nem veszi észre, hogy se rendszerváltás, se felelősségre vonás, se kormányzás nincs. A legrosszabb ebben, hogy Magyar egyre szimpatikusabbá fogja tenni a Fideszt, mert azok egyénként fognak megszólalni, hozzájuk képest emberi arcot fognak mutatni, és abban a néhány percben, amit Hallerné megenged nekik, mielőtt felcsattan a Tisza-frakció vezényelt vastapsa, elmondják, hogy Magyar milyen ígéreteit nem teljesítette, miben hazudott. Amire a válasz a táncoló egészségügyi miniszter részéről legutóbb is a vádaskodás, az indulatos gyalázkodás volt, miközben tételesen a be nem tiltott Fidesz képviselőjének tök igaza volt.
Ez így együtt mindennél sötétebb, veszélyesebb. Magyarország jobb helyzetben volt Magyar megjelenése előtt, mert Orbán mindenképpen megbukott volna, de Magyar ellopta a szabadságot és a demokráciát, ami nélküle a NER bukása után lehetett volna. Orbán már börtönben ülne, előzetesben a bűntársaival együtt. Most pedig nézhetjjük a ripacskodást és három szélsőjobboldali párt riasztó acsarkodását. A három közül most a Tisza látszik hosszú távon a legveszélyesebbnek. Alternatíva a szabadlábon levő Orbán és Toroczkai. Gratulálunk a liberális értelmiségnek, amely ezt kitalálta és létrehozta. Kezdhetnek gondolkodni, hogyan szabadulnak meg a messiásuktól.
