A parlamenti vastaps a röhögő emojik új megfelelője
Magyar Péter saját képére és hasonlatosságára alakítja az Országgyűlést is, miniszterei versenyeznek az őt utánzó sértegetésben, indulatos és durva beszédben. A házelnököt ideiglenesen váltó Hallerné Nagy Anikó belé fojtja a szót a Tisza kritikusaiba, ténykedése elfogadhatatlan és botrányos, amire Kövér László után senki nem számított. A végén állandóra is megkaphatja a házelnöki posztot, mert az ő stílusa kompatibilis leginkább Magyar stílusával. A legújabb performansz, amikor mintegy vezényszóra vastapssal fojtják bele a szót az ellenzéki felszólalókba, egyszerűen ijesztő. Nem mentség, hogy a felszólaló képviselő fideszes.
Ebben a megnyilvánulásban nem az a dermesztő, amit a megszólalóval tesznek (bár demokratikusnak nem mondható), hanem az, amivé egy párt frakciójának tagjai válnak, s amire használják őket. Egy véletlenül bekapcsolt mikrofon egyszer felvette, amikor Magyar arra utasította a frakciót, hogy mivel "itt az egész sajtó, mindenki csak két mondat", nem több. Ezek az emberek nem szólhatnak szabadon hozzá egy vitához, nem azt mondják, amit akarnak, és nem olyan terjedelemben, ahogyan szeretnék. Emlékezhetünk, a kampányban nem adhattak interjút, nem vehettek részt vitán, szinte be sem mutatkozhattak. Ezek az emberek nem egyéniségek, hanem egyéniségüktől megfosztott robotok.
De Magyar ugyanilyen tömegembereket csinált a Facebookon a híveiből, akik tömegesen és szervezetten röhögő emojikkal reagáltak minden ellenvetésre, kritikára, vagy felvetett kérdésre, amivel azt üzenték, hogy nem válaszolnak, hanem elnémítanak, nem tisztelnek, hanem megaláznak, lesöpörnek, beléd fojtják a szót. Mindez nem individuális reakció formájában, hanem rajokban, szervezetten, utasításra. Nemcsak az ellenfelet alázták meg, magukat is lefokozták egy arctalan, névtelen tömegember szintjére. Ezt Magyar teszi velük, ő csinál arctalan tömeget belőlük. A most elindított parlamenti vastaps, amely nem spontán, hanem vezényszóra zajlik, mert mindenkinek tapsolnia kell, riasztó látvány.
A külső szemlélő azt érzi, hogy ezekkel bármit meg lehet csináltatni, ezek bármire képesek. Ezeket idomítják. A tapasztalat pedig azt mutatja, hogy ami megtörténik kicsiben, az megjelenik nagyban is. Ez Magyar Péter országa, ahol eltűnnek az individuumok, az egyéniségek, és arctalan irányított tömegemberekké válnak. Minden disztópia erről szól, ez a falanszter jelenet az Ember tragédiájában, ez a Mátrix, ahol Magyar Péter van megsokszorozva, de felvehetnék a Guy Fawkes-maszkot is, mert ez olyan, mint egy trollhadsereg. A legkifejezőbb mégis az lenne, ha valamennyi tiszás képviselő a kollektív gúnyos vastaps esetén egy facebookos röhögő emojit tenne a fejére, mert ez annak a megfelelője.
Magyar bevitte a közösségi média trollkultúráját a parlamentbe. De magukat a képviselőket is lefokozza, együtt pedig a tömeg erejének demonstrálása ez az érvek megvitatása helyett. A vitapartner lesöprése. Hannah Arendt szerint a totalitárius rendszerek egyik célja az egyéniség felszámolása és a tömeggé formálás. Ez zajlik a szemünk előtt. A tömeg demonstrálja az erejét, és erőszakot alkalmaz a gondolkodás, a vita és az érvek helyett. Az nem elég érv, hogy a Fidesz megérdemli, mert a Fidesz a törvényes feloszlatást és a bűnszervezetté vált párt betiltását, a vezetők felelősségre vonását és bebörtönzését érdemelné. Nem ezt a trollkodást, amely ijesztő masszává teszi a Tisza frakciót és bázist.
