Tag: trollkodás

Magyar Péter saját képére és hasonlatosságára alakítja az Országgyűlést is, miniszterei versenyeznek az őt utánzó sértegetésben, indulatos és durva beszédben. A házelnököt ideiglenesen váltó Hallerné Nagy Anikó belé fojtja a szót a Tisza kritikusaiba, ténykedése elfogadhatatlan és botrányos, amire Kövér László után senki nem számított. A végén állandóra is megkaphatja a házelnöki posztot, mert az ő stílusa kompatibilis leginkább Magyar stílusával. A legújabb performansz, amikor mintegy vezényszóra vastapssal fojtják bele a szót az ellenzéki felszólalókba, egyszerűen ijesztő. Nem mentség, hogy a felszólaló képviselő fideszes. Ebben a megnyilvánulásban nem az a dermesztő, amit a megszólalóval tesznek (bár demokratikusnak nem mondható), hanem az, amivé egy párt frakciójának tagjai válnak, s amire használják őket. Egy véletlenül bekapcsolt mikrofon egyszer felvette, amikor Magyar arra utasította a frakciót, hogy mivel "itt az egész sajtó, mindenki csak két mondat", nem több. Ezek az emberek nem szólhatnak szabadon hozzá egy vitához, nem azt mondják, amit akarnak, és nem olyan terjedelemben, ahogyan szeretnék. Emlékezhetünk, a kampányban nem adhattak interjút, nem vehettek részt vitán, szinte be sem mutatkozhattak. Ezek az emberek nem egyéniségek, hanem egyéniségüktől megfosztott robotok. De Magyar ugyanilyen tömegembereket csinált a Facebookon a híveiből, akik tömegesen és szervezetten röhögő emojikkal reagáltak minden ellenvetésre, kritikára, vagy felvetett kérdésre, amivel azt üzenték, hogy nem válaszolnak, hanem elnémítanak, nem tisztelnek, hanem megaláznak, lesöpörnek, beléd fojtják a szót. Mindez nem individuális reakció formájában, hanem rajokban, szervezetten, utasításra. Nemcsak az ellenfelet alázták meg, magukat is lefokozták egy arctalan, névtelen tömegember szintjére. Ezt Magyar teszi velük, ő csinál arctalan tömeget belőlük. A most elindított parlamenti vastaps, amely nem spontán, hanem vezényszóra zajlik, mert mindenkinek tapsolnia kell, riasztó látvány. A külső szemlélő azt érzi, hogy ezekkel bármit meg lehet csináltatni, ezek bármire képesek. Ezeket idomítják. A tapasztalat pedig azt mutatja, hogy ami megtörténik kicsiben, az megjelenik nagyban is. Ez Magyar Péter országa, ahol eltűnnek az individuumok, az egyéniségek, és arctalan irányított tömegemberekké válnak. Minden disztópia erről szól, ez a falanszter jelenet az Ember tragédiájában, ez a Mátrix, ahol Magyar Péter van megsokszorozva, de felvehetnék a Guy Fawkes-maszkot is, mert ez olyan, mint egy trollhadsereg. A legkifejezőbb mégis az lenne, ha valamennyi tiszás képviselő a kollektív gúnyos vastaps esetén egy facebookos röhögő emojit tenne a fejére, mert ez annak a megfelelője. Magyar bevitte a közösségi média trollkultúráját a parlamentbe. De magukat a képviselőket is lefokozza, együtt pedig a tömeg erejének demonstrálása ez az érvek megvitatása helyett. A vitapartner lesöprése. Hannah Arendt szerint a totalitárius rendszerek egyik célja az egyéniség felszámolása és a tömeggé formálás. Ez zajlik a szemünk előtt. A tömeg demonstrálja az erejét, és erőszakot alkalmaz a gondolkodás, a vita és az érvek helyett. Az nem elég érv, hogy a Fidesz megérdemli, mert a Fidesz a törvényes feloszlatást és a bűnszervezetté vált párt betiltását, a vezetők felelősségre vonását és bebörtönzését érdemelné. Nem ezt a trollkodást, amely ijesztő masszává teszi a Tisza frakciót és bázist.

Sulyok az elutasító nyilatkozában egyértelmű hűségesküt tett, és megígérte, hogy Magyar Péternek éppen olyan kritikátlan és elvtelen kiszolgálója lesz, mint amilyen Orbánnak volt. Magyart azonban ez nem elégíti ki, neki saját köztársasági elnök kell, akit ő ültet díszletnek a köztársasági elnöki székbe. A közvetlen köztársasági elnökválasztást sem meri megkockáztatni, mert nem biztos abban, hogy az ő jelöltjénél nem lenne népszerűbb, s a feladatra alkalmasabb jelölt, akit a többség megválaszt (például Iványi Gábor). Ez pedig morálisan is megkérdőjelezi a Sulyokkal szembeni akcióját, mert Sulyok helyére nem egy valódi köztársasági elnököt akar állítani, hanem egy másik ("tiszás") Sulyokot. A durva támadás és a megalázás azt eredményezheti, hogy a Sulyokkal szembeni fellépés veszélyesebb és ellenszenvesebb lehet, mint maga Sulyok. Az önkény még egy rossz köztársasági elnök esetében sem elfogadható. Főleg, ha Magyar nem helyre akarja állítani a köztársaságot, hanem birtokba akarja venni ugyanazokat az intézményeket, amelyeket korábban a Fidesz uralt. Az agresszív hatalomgyakorlás könnyen szimpátiát kelthet az iránt is, akit sokan alkalmatlannak tartanak. A túlzott erőfitogtatás gyakran legitimálja az ellenfelét, ha valaki annyira túlfeszíti a húrt, hogy saját ellenfelét teszi rokonszenvessé. Az agresszió mártírt csinálhat Sulyokból.  Mindez azt a kontraproduktív helyzetet hozza létre, hogy akik Sulyok megválasztása ellen is tiltakoztak, s az elmozdításával egyetértenének, Sulyoknak kezdhetnek el szurkolni, mert a jelenlegi helyzetben egy korlátlan hatalommal rendelkező, s láthatóan azt megtartani szándékozó akarnok áll vele szemben. Aki azért akarja törvénytelenül elmozdítani (azért trollkodik, terrorizálja, azért alázza meg naponta), hogy a helyére a saját Sulyokját ültesse. Az agresszió szimpatikussá teszi az áldozatát, és Magyar színházias terrorjával szemben azért szurkolhtnak egyre többen, hogy az emberi méltóságában megalázott Sulyok szedje össze magát, s rúgja ki a köztársasági elnöki palotából az agresszort. Erre nyilvánvalóan nem kerül sor, mert Sulyokból hiányzik ez a fajta öntudatos és méltóságteljes fellépés, éppen ezért választotta Orbán. De enélkül is, Magyar fellépése Sulyok mellé állíthatja azokat is, akik méltatlannak és alkalmatlannak tartják a feladatára, akik a diktatúra egyik maradványát látják benne. Annál is inkább, hogy funkcióját tekintve egy ugyanolyan bábra akarja cserélni, ezért akarja kirúgni, nem pedig azért, hogy helyreállítsa a köztársaságot. Sulyok ellenállása a rendszerváltás szempontjából hasznos lehet, mert az alaptörvény megváltoztatására kényszerítheti Magyart, aki ezért nem teheti meg, hogy csak úgy beüljön Orbán rendszerébe következő diktátorként. Nem mintha ezt meg lehetne akadályozni. De legalább ne legyen olyan könnyű, s az általános iskola 6. osztályát elvégzett népességtől felfelé mindenki számára nyilvánvaló legyen, hogy Magyar az új diktátor, aki semmi mást nem csinál, csak Orbán embereit a sajátjaira cseréli. Ha ez az agresszió folytatódik, ellentétes hatást válthat ki, mert az emberek igazságérzetét az erősítheti, ha ehhez a performanszhoz Sulyok nem asszisztál. Sokak számára elégtétel lehet, ha Magyar nem képzelheti azt, hogy bármit megtehet. Ennek a színjátéknak a legtragikusabb vége az lehet, ha egyszer az jön ki az emberek száján, hogy "hajrá Sulyok"!

Csupán emlékeztetünk, hogy a lehallgatott felvételekkel való színre lépése, a feszes nadrág viselésével elkövetett ízléstelen provokációja, az EP-választás ellenzéki meghekkelése civil "bábokkal", az Orbánt árnyékként követő stratégia, most a domain név ellopása, nem más, mint trollkodás. Minden megnyilvánulása, reakciója és rezdülése trollkodás. Magyar csak konfrontációt ismer. Ehhez kell az Orbán bábu, ezért követi oda, ahova megy. Ötlete sincs, nem tud mást csinálni. Ezért lopja el a domain nevet. Normatívát, alternatívát és pozitív identitást építeni nem tud. Csak másolni és trollkodni képes. Ezért alkalmatlan a kormányzásra is, a bizalomra is, a győzelemre is.  Egy másik populistát nem lehet ezzel legyőzni, mert ezzel nem alternatívát kínál, hanem versenyez a populistával annak saját pályáján. Ezen a pályán mindig az eredeti hitelesebb. S a populista kommunikáció krízist szimulál, nem megold. A trollkodás rövidtávon pimasz, látványos lehet, de mainstream politikai erőként kontraproduktív és káros. A demokratikus szavazókat megrémíti és elidegeníti. A kutatások szerint a bizonytalan, mérsékelt, demokratikus szavazók nem szeretik a cinizmust, és nem akarnak "okosba megoldott" politikát. Ők nem tapsolnak, hanem csendben elfordulnak. Alkalmatlannak és kockázatosnak, stabil és megbízható alapok nélkülinek érzik a trollpolitikusokat. Magyar Péter pártjának nincsenek tagjai, nincsenek szervezetei és testületei, kizárólag a Facebookon működik, mert egész tevékenysége egyetlen szóval jellemezhető: trollkodás. A közösségi médiában ez alkalmas figyelem felkeltésére, az állandó posztolással a figyelem fenntartására, de építésre, alkotásra, kormányzásra, bizalomépítésre alkalmatlan.

A zsurnalisztikában elterjedt fordulat, hogy Magyar Péter pártját "Magyar Péterék" néven illetik. A Tisza Párt nevét ritkán és nem szívesen említik, mert egyrészt 19...

Magyar Péter szerint a Tisza Párt célja, hogy "kontrollt tudjon gyakorolni minden megyében a bal- és a jobboldal fölött". Ennek az a célja, hogy...

Nem mellesleg, az Orbán-banda ezzel a húzásával bizonyította, hogy a finnek és a svédek milyen jogállamiságra vonatkozó kritikája igaz, mert egy jogállamban nem akarnak szankcionálni senkit a véleménye és a szólásszabadsága miatt, s nem kapcsolnak össze olyan dolgokat, amik nem tartoznak össze: a két ország NATO-csatlakozásához semmi köze annak, hogy az Európai Unióban a finn és a svéd politikusok mit mondanak konkrét ügyekben. A NATO vétójoga sem arról szól, amire az Orbán-maffia használja.

Trump egy álhíreket közlő, konspirációs elméleteket gyártó szennyportállal azonosul. Az amerikai elnök a szélsőjobb mocskát osztja meg Twitteren.