Az amerikai autós a benzinkúton látja meg először a háború árát, de a dízel drágulását akkor is megfizeti, ha nincs dízelautója. Az országos átlagár pénteken először emelkedett gallononként hat dollár fölé. A 6,06 dolláros ár több mint hatvan százalékkal magasabb az egy évvel korábbinál, és körülbelül 2,30 dollárral haladja meg az iráni háború kezdete előtti szintet.
A dízel az amerikai gazdaság vérkeringésének üzemanyaga. Ezzel működik a mezőgazdasági gépek nagy része, a távolsági kamionok, számos tehervonat és hajó, valamint az építőipari berendezések. A benzin drágulása közvetlenül az autós családot terheli. A dízel áremelkedése viszont szinte minden termék árában megjelenik, mert ugyanazt az árut többször is szállítják, mire a gyárból vagy a földekről a vásárlóhoz ér.
A leggyorsabban a romlandó élelmiszereknél látszik a hatás. A hűtött kamion nem állhat le, a tej, a hús, a zöldség és a gyümölcs pedig nem várhat olcsóbb fuvarra. A gazda már a vetésnél és a betakarításnál többet fizet, a feldolgozó az energia- és szállítási költséget adja hozzá, majd a nagykereskedő és az üzlet is beépíti a saját árába. Mire az élelmiszer a polcra kerül, ugyanaz a dízelár több ponton terhelte meg.
Az AP beszámolója szerint a csomagküldő és kereskedelmi cégek egy része már üzemanyag-pótdíjakkal reagál. Ez azt jelenti, hogy az online vásárlás, a kisvállalkozások beszerzése és a házhoz szállítás is drágul. A költséget kezdetben viselheti a fuvarozó vagy a kereskedő, tartósan azonban egyikük sem tudja lenyelni. Végül a fogyasztó fizet.
A dízelválság közvetlen oka nem egyetlen finomító hibája. Trump Irán ellen indított háborúja megzavarta a Perzsa-öböl olajforgalmát, a Hormuzi-szoros működése továbbra sem állt teljesen helyre, a húszik pedig a Vörös-tenger déli kapuját fenyegetik. Ehhez járulnak az orosz finomítók elleni ukrán támadások. A világ egyszerre veszített nyersolajat, finomítói kapacitást és biztonságos szállítási útvonalakat.
A nyersolaj ára száz dollár fölé került, de a dízel ennél is érzékenyebb. A készletek szűkösek, a finomítók közel teljes kapacitással dolgoznak, és az Egyesült Államoknak a világpiac hiányát is pótolnia kell. Az amerikai dízelkészletek a beszámolók szerint mintegy 13 százalékkal maradnak el az előző öt év átlagától. Ilyen helyzetben egy újabb katonai támadás, kikötői fennakadás vagy finomítói leállás azonnal megjelenhet az árban.
A kormány azt sugallja, hogy a helyzet a novemberi félidős választások után enyhülhet. Ebből mindenki tudhatja, hogy a szöveg csupán választási propaganda. Miért kötüdnének a világpiaci árak a választáshoz. Az energiapiac szereplői sem a választási naptárból dolgoznak. Mike Wirth, a Chevron vezérigazgatója arra figyelmeztetett, hogy a háború kezdetén felhasznált olajtartalékok és átmeneti piaci pufferek kimerülőben vannak. Ha a közel-keleti szállítás nem normalizálódik, az árakat egyre kevesebb tartalék fékezi.
A politikai felelősséget nem lehet az olajtársaságokra vagy a benzinkutakra hárítani. A háborút a Trump-kormány indította, miközben azt ígérte, hogy gyors és korlátozott katonai művelettel eléri céljait. Hónapokkal később nincs világos lezárásra esély, a közel-keleti olajtermelés nem állt helyre, és az amerikai családok olyan konfliktus költségét fizetik, amelynek eredményét a Fehér Ház sem tudja egyértelműen megmutatni. Trump a nukleáris fenyegetésre hivatkozott, de az nem volt nagyobb, mint bármikor az elmúlt évtizedekben.
A drágulás különösen rosszkor érkezik. Az augusztusi fogyasztói árak ismét gyorsabban emelkedtek, a Michigani Egyetem szeptemberi felmérésében pedig romlott a fogyasztói hangulat és nőttek az inflációs várakozások. Amikor a családok arra számítanak, hogy minden drágább lesz, visszafogják a vásárlást, a vállalkozások pedig óvatosabban ruháznak be. A dízel ára így nemcsak a pénztárcát, hanem a gazdasági növekedést is terheli.
A Fehér Ház kérheti az amerikaiaktól, hogy tekintsék szükséges áldozatnak a magasabb árakat. Ehhez azonban legalább világosan meg kellene mondania, mi a háború elérhető célja, mennyi ideig tarthat, és mekkora költséget vállal érte az ország. A patriotizmus nem üres csekk. A választónak joga van tudni, miért fizet többet az élelmiszerért, a szállításért és a mindennapi életért. De ezt senki nem tudja.
A 6 dolláros dízel ezért nem csupán energiapiaci rekord. Egy elhúzódó háború számlája, amelyet nem a döntéshozók, hanem a gazdák, a fuvarozók, a kisvállalkozások és végül minden amerikai háztartás kap kézhez. Novemberben kiderül, mekkora árat fizet ezért Trump.
