Az ellenzék súlyos választási veresége után az Orbán-rezsim ellenfelei egyik végletből esnek a másikba: amíg Márki-Zay kapitány eszeveszett kampánya zajlott, amiről előre megmondtuk, hogy az ellenzék súlyos vereségéhez vezet, akkor legszívesebben a földbe taposták volna azokat, akik kritizálni merték a miniszterelnök-jelöltet, akik követelték az azonnali menesztését, és hibáztatták az ellenzéki pártokat, hogy ezt nem teszik meg.
Miután bekövetkezett a súlyos vereség, az ellenzék támogatói egyetlen percre sem ismerték fel saját felelősségüket, hogy ők teremtettek olyan légkört, amiben nem lehetett bírálni egy idiótát, aki tisztázatlan körülmények között néhány nap alatt a harmadik helyről megkaparitotta magának a miniszterelnök-jelölti pozíciót, ők voltak, akik Márki-Zay kritizálását és menesztését elutasították, és akik az ellenzéki pártokat is erre ösztönözték, ezért nagyon nagy mértékben felelősei a vereség mértékének. De magukba nem tekintenek, magukat nem hibáztatják, bocsánatot nem kérnek.
Viszont a megsemmisítő erejű vereség után, amelynek nagy mértékben (a fentiek alapján) előidézői voltak, azt a hisztérikus, irracionális és ostoba dühüket, amivel azok ellen fordultak, akik előre meg merték írni az igazságot, akik előre megmondták, hogy ha Márki-Zay-t nem rúgják ki, akkor borzasztó vereség lesz a vége, ezt a dühüket most az ellenzéki pártok ellen fordították, akik ezúttal nem tehetnek szinte semmiről, mert a sok ostoba buta ember megválasztott miniszterelnök-jelöltnek egy totálisan alkalmatlan hülyét, utána pedig fenyegette a pártokat, hogy ne merjék leváltani.
Márki-Zay semmihez nem ért, kivéve a manipulálást és a zsarolást, s megfenyegette, megzsarolta az ellenzéki pártokat, hogy ha le merik váltani őt, akkor a „nyilvánosságot” ellenük fordítja és az ellenzéki szavazótábort szétveri. Az ellenzéki szavazótábornak nem volt annyi esze, hogy ezzel szembeszálljon és az összefogást megvédje a karrierista diktátor önjelölttől, aki még el is tiltotta őket attól, hogy kampányoljanak, ezért semmit nem tehettek: nem is kampányolhattak, ki sem rúghatták az idióta féleszűt, a vereség miatt viszont most őket (is) hibáztatják, pedig semmi közük hozzá.
Ezzel együtt megszaporodtak azok a hangok, amelyek az „ellenzék leváltását” követelik. Lapunkban is megjelent egy írás, amely e hangok közül a legszelídebben fogalmazza meg a változás igényét. Mi nem erre, hanem azokra reflektálunk, amelyek ugyanazzal a csőcselők és csürhe mentalitással követeli az ellenzék leváltását, mint azok elnémítását követelték, akik még időben figyelmeztettek arra, hogy Márkival hatalmas zakó lesz, ha nem zavarják el, akár egy nappal a választás előtt is. Még akkor sem lett volna későn.
Csakhogy ez nem így működik, nem lehet az „ellenzéket leváltani” úgy, ahogy ezek az emberek képzelik. Ők azt gondolják, hogy majd ráparancsolnak azokra, akik a mai ellenzéki pártokat vezetik, hogy vonuljanak vissza, és adják át a helyüket. Nem is tudjuk, hogy akik így gondolkodnak, mit képzelnek, miért nevezik még magukat demokratának, miért is akarják leváltani Orbánt, aki náluk sokkal nagyobb demokrata, mert ezt még ő sem követelte, pedig megtehetné. Senkit nem lehet eltiltani a közélettől, azért, mert valakinek nem tetszik.
Arról nem beszélve, hogy nincs is senki, akire „leválthatnák” őket, mert a jelenlegi ellenzék senkit nem akadályozott meg abban, hogy versenyre keljen velük, alternatívát mutasson velük szemben. Senki nincs eltiltva, hogy a szabad versenyben „leváltsa” az ellenzéket saját magára, de ilyen jelentkezők a láthatáron sincsenek. Kivéve az egyetlen idiótát, aki megsemmisítő vereségbe vitte bele az ellenzéket, de ő sem „leváltani” akarta őket, hanem felhasználni, mert nélkülük és a szavazóik nélkül még hódmezővásárhelyi polgármester sem lesz két év múlva, amit nagyon remélünk.
Akik az ellenzék „leváltásáról” delírálnak, azok éppenséggel a diktátor önjelölt Márki-Zay malmára hajtják a vizet, aki nem leváltani, hanem megsemmisíteni akarja az ellenzéket, eltüntetni, hogy se a baloldalon, se a jobboldalon ne legyen senki. Csak ő legyen egymaga, aki egyesíti a jobboldalt és a baloldalt („Mindenki Magyarországa”), ami még Orbán centrális erőterénél is primitívebb és ócskább önkényuralom terve és programja, amit az előválasztás után egy héttel minden normális embernek észre kellett volna vennie, és két lábbal kirúgni a demokratikus ellenzékből.
Mivel az „ellenzék leáltásának” programjával itt áll egy Orbánnál is szörnyűbb manipulátor, akinek egyetlen eredménye az ellenzék totális szétverése volt, ezt az ellenzéket most nem megszüntetni, „leváltani”, hanem megerősíteni kell, hogy ha egyszer Orbán megbuktatja magát, vagy a diktatúrája befutja a maga pályáját, nehogy a hódmezővásárhelyi hétgyerekes keresztény strici ölébe hulljon az ország, mert akkor minden kezdődik elölről. Ha valaki nem tudja, miért veszélyes Márki-Zay, kérdezze meg a környezetét, hogy kire hallgatott ez az ember életében.
Márki-Zay Orbánnál is erőszakosabb, törtetőbb, gátlástalanabb, ellentmondást nem tűrőbb diktátor, aki magán kívül fel akar számolni mindenkit. Ebben a pillanatban ez a kollaboráns, pénzért az Orbán-rezsimet legitimáló borzalmas ellenzék úgy kell, mint egy falat kenyér, mert ellenállhatnak a következő diktátornak és valamiféle pluralizmust mégiscsak megtestesítenek. Nem lehet senkit leváltani úgy, hogy megtiltják neki, hogy a közéletben részt vegyen. Nincs is kire leváltani, de ebben a helyzetben nem is szabad. Őket nem „leváltani”, hanem megkerülni kell.
Ez az ellenzék az Orbán-rendszer része, ezt így kell tudomásul venni és elfogadni. Ezzel együtt nem lehet őket Orbánnal azonosítani és egyenlőségjelet húzni közöttük. Azért ezek nem diktátorok, hanem jellemgyenge kisemberek, akikből hiányzik a politikai nagyság, és egy tál lencséért eladják az elsőszülöttségüket. Kétségkívül, ők az Orbán-rendszer erős támaszai, mert ők legitimálják a diktatúrát, és ők kölcsönöznek demokratikus látszatot az önkényuralomnak. De ezt csak azért tehetik meg, mert az Orbánnal szemben álló polgárok ezt eltűrik, támogatják. Van rá kereslet.
A rendszert nem ők fogják megdönteni, az biztos. Az kívülről történik, és ők csak hápognak, amikor a történelem elsöpri őket, és a történelemkönyvekben a szépen előadott jószándékukkal együtt mennek a levesbe. De akik őket „leváltani” akarják, azok még náluk is rosszabbak, mert a demokratikus normákat taposva tennék ezt. Őket úgy lehetne „leváltani”, és kellett volna már 12 éve, hogy amikor el akarnak indulni a csaló választásokon legitimálni Orbánt, akkor mindenki kifütyüli őket, rohadt paradicsommal dobálják meg őket, és senki nem szavaz rájuk.
De nem ezt teszi az ellenzéki csőcselék, amely összevissza hőzöng, hanem akkor mögéjük áll. Aki a választás és a rendszer bojkottjáról beszél (ami az ellenzék „leváltásának” egyetlen demokratikus és elvszerű módja), azt megfojtanák egy kanál vízben. Amikor pedig kiderül az igazság, hogy a választás már jó előre el van csalva (most még egy beképzelt, öntelt majmot is adtak hozzá, hogy a vereség még nagyobb legyen), akkor követelik, hogy ne menjenek be a parlamentbe, vonuljanak vissza, takarodjanak, váltsa le őket valaki. Dehát ők szavazták be őket! Miről beszélnek?
Mi mondhatjuk, hogy ne menjenek be a parlamentbe, mert mi nem szavaztunk rájuk. Mi 12 éve következetesen bojkottáljuk az Orbán-rendszert és a választásokat. Márki-Zayra pedig ugyanazért nem szavaztunk volna, amiért Orbánra sem szavaztunk. A kettő közül Orbán a jobb, de a regnáló diktátorra azért mégsem szavazunk… Akik az ellenzék leváltását követelik, azok követeljék a saját leváltásukat is, mert nélkülük ez az ellenzék nem létezne, és nem tudná legitimálni az Orbán-rendszert. Ők elválaszthatatlanok és a felelősségük is azonos. Kérdezzük megint: miről beszélnek?
Ezt a hangulatot próbálja meglovagolni a populista Márki-Zay, és mindenkit próbál maga alá gyűjteni, aki csalódott, elkeseredett és az ellenzéket „leváltaná”. Aki Márki-Zay katyvasz köreihez csatlakozik, az még ennél a „leváltandó” ellenzéknél is rosszab lóra tesz, mert az Orbán utáni következő potenciális diktátort támogatja. Gondoljunk bele, hogy Márki egyrészt civileknek nevezi a szerveződését, miközben pártot akar csinálni belőlük, de abban a pillanatban már nem civilek. Nem elutasítja a választási részvételt, mint legitimációt, hanem már készül az EU-választásra.
Bibó meggyalázása, amikor a szabadság és a demokrácia „kis köreinek” nevezi a Kossuth-köröket, amelyeket elindított, mert ezeknek semmi közük a Bibó-féle gondolathoz. Ezek Márki-Zay hatalmi törekvéseit szolgáló képződmények, inkább hasonlítanak Orbán „polgári köreihez”. Az ideológiai zűrzavarra jellemző, hogy Márki-Zay nemzeti-keresztény jobboldaliként Kossuthról nevezte el ezeket a kamu-köröket, miközben Kossuth Lajos a legnagyobb magyar liberális, a legnagyobb antiklerikális, de ezt ők nem tudják. Kossuth ezekbe a körökbe még véletlenül sem lépne be.
Főleg, ha meghallaná, hogy olyan ember vezeti, aki azzal hitelesíti magát, mint politikust, hogy hét gyereke van és keresztény. Ha még azt is meghallaná, hogy Márki-Zay mindenkit vár ezekbe a körökbe, jobboldalit és baloldalit, liberálist és nép-nemzetit, a nevét is letiltaná, mert Kossuthnak ez olyan lenne, mintha Széchenyivel kellett volna egy körbe tartoznia. Ez egyértelműen mutatja, hogy szélhámosság az egész, valaki fel akarja használni a jóhiszemű embereket a saját hasznára. Márki-Zay mozgalma és körei a politológia alapjait tagadják, és nem a politológia fog megbukni.
Márki-Zay gyűjti azokat, akik le akarják váltani azt az ellenzéket, amelyiknek három hete még ő volt a miniszterelnök-jelöltje, az első számú vezetője. Ha ezt az ellenzéket le kell váltani, akkor Márkival az élen kell leváltani, mert ő mindenben részes és bűnös, ami Orbán legújabb legitimációját illeti. A kétszínűség világbajnoka egyik oldalról azt mondja, már nincs „ellenzék”, hanem csak „ellenállás” van, ami azt jelenti magyarra fordítva, hogy mindenki hagyja el az ellenzéket és csatlakozzon hozzá, mert ő maga az „ellenállás”. Ellenzék nincs, csak ő van.
Mondja ezt az a pali, aki vezette őket még két hete, és aki farizeus módon arról beszél emellett, hogy „ne engedjük el egymás kezét”. Magyarra fordítva ez azt jelenti, hogy miközben ő az ellenzéket fúrja, faragja, nem létezőnek nyilvánította, az ellenzék őt ne lökje el, hanem legitimálja, mert azért még arra is szüksége van. Undorító, aljas, mocskos, gyomorforgató. Hozzá képest az ellenzéknek a parlamentbe bevonuló képviselői egyenes, gerinces, jellemes, tisztességes és becsületes emberek, akik ráadásul még demokraták is, akikkel minden hibájuk ellenére még azonosulni is lehet.
A hódmezővásárhelyi szélkakas karrieristával nem lehet. Márpedig az ellenzéket leváltani akaró hőzöngők orra előtt nincs más, aki erre a szerepre jelentkezik, mint Márki-Zay. De Márki-Zayhoz képest a „leváltásra” ítélt ellenzék maga a fenség, a tündöklő fényes csillag. Ahogy az is egy nagy hülyeség, hogy kellene egy „mérsékelt jobboldali párt”, ami szintén Márki-Zay malmára hajtja a vizet, miközben mindenki láthatja, hogy Magyarországon nincs „mérsékelt jobboldal”, mérsékelt jobboldalnak nincs bázisa, csak a szélsőjobbnak. Ez az egész egy nagy hazugság.
Ezért ennek a hazugságnak sem kellene bedőlni, mert aki demokrata, az a liberális demokratikus ellenzékben van, aminek vannak árnyalatai, aki viszont nem demokrata, az nem mérsékelt. Orbán is mérsékelt jobboldali akart lenni, aztán rájött, hogy ott semmi nincs. A Jobbik is elveszíti a támogatóit, ha nem marad fasiszta. Már meg is jelent a parlamentben az új náci párt, a Mi hazánk. Ezekre van igény.
Márki-Zay a következő potenciális szélsőjobboldali fasiszta, amihez a balliberálisok köréből gyűjti a bázist. Azok némelyike pedig annyira hülye, hogy képes ezt támogatni. Az ellenzék legnagyobb feladata és létezésük egyetlen lehetséges célja ennek megakadályozása. Mert Orbán egyszer megbukik, és nem akarjuk elölről kezdeni egy másik diktátorral, aki egy pillanat alatt hazaárulóvá minősít bárkit, aki bírálni meri vagy neki nem tetsző dolgot mond vagy tesz. Hozzá képest Orbán egy ravasz, dörzsölt róka, árnyalt, megfontolt úriember. Na, képzeljük el, akkor ez kicsoda.
