Tag: Orbán

Minden nap, amikor Magyar nem tesz semmit az alkotmányos rend helyreállítása, a számonkérés és a felelősségre vonás érdekében, Orbánt és a Fideszt erősíti. Orbán bábjainak ad bátorítást. Magyar a parlamentben kapott egy hatalmas erőgépet, kétharmados többsége van, a képviselői azt szavazzák meg, amit mond. De Magyar nem használja ezt az erőgépet, hanem lefojtja. Ha nincsenek kész tervei arra, hogy a kétharmaddal hogyan bontsa le az Orbán-rendszert, akkor nem készült fel a kormányzásra, mert az önmutogatás és a szereplési vágy lekötötte. Ebben az esetben sürgősen pótolja. Idejét ne a Facebookon töltse, hanem a feladatát végezze. Ha így megy tovább, a Fidesz visszaerősödik. Semmiféle elszámoltatás nem lesz. Orbán szellemi vezér lesz, aki készül a visszatérésre, miután Magyar átmeneti kormányzása tisztára mossa az elmúlt 16 évet. Nem lehet majd észrevenni a parlamentben a kétharmados többséget. Magyar egyedül harcol majd egy önbizalomtól duzzadó Fidesz emberei ellen, mint lúd a jégen, s akik rászavaztak, kétségbeesve nézik, hogy mi lesz ebből. Ordenáré köztörvényes bűnözők maradnak szabadlábon. Mészáros Lőrinc ügyes vállalkozó lesz, akihez nem mernek nyúlni. Orbán és családja megtartja az iszonyatos vagyonát, amit elrabolt, az emberek pedig újra félni kezdenek és rettegnek a következő választástól. Ha Magyarországon nem sikerül a demokratikus rend helyreállítása a bukott és romlott illiberális (fasiszta) kísérlet után, mert Magyar Péter eljátssza és elszórakozza a szabadság és a jogállam lehetőségét, s önmagában gyönyörködik ahelyett, hogy tenné a dolgát, annak súlyos következményei lesznek az egész világra. Mert a "magyar modell" fordítva is a világ egyik barométere lesz, s a részleteket nem ismerőknek azt üzeni majd, hogy az illiberális autokráciák bukása után nem lehet helyreállítani az alkotmányos rendet. Pedig annyi történt csupán, hogy amikor megérett az Orbánnal szembeni ellenállás, akkor egy ember kisajátította a hatalmat magának, de nem teszi azt, amivel megbízták. Ha nem így van, akkor Magyar bizonyítsa be. Fejezze be a pótcselekvést, az influenszerkedést, rombolja le az Orbán-rendszert és indítsák meg a büntetőeljárásokat Orbán, a családja, a strómanjai, az oligarchái és a NER korrupt vezetői ellen. A fanatikus hívei pedig fejezzék be a hazudozást, hogy mindent megmagyaráznak, s szólítsák fel Magyart, hogy hajtsa végre, fejezze be azt a forradalmat, amit a választáson megnyert a magyar nép. Ez nem Magyar Péter játékszere. Induljon el az "út a börtönbe program", lehetőleg ne a parkfenntartó által megvesztegetett pitiáner tolvajokkal, hanem az évszázad bűncselekményét elkövető Orbán Viktorral és szervezett bűnözői csoportjával szemben. Nem az történik, amit a választók vártak. Orbánnak el kellett volna tűnnie a közéletből, ehelyett ismét napirendet alakító szereplő lett. Ha Magyarországon nem sikerül a demokrácia helyreállítása, annak üzenete az lesz, hogy az autokráciák bukása után nem lehet visszaállítani a jogállamot. Ami nem igaz, mert ez csak Magyar személyén bukik meg. Mégis ez lesz a látszat. Megerősödik újra az illiberális szélsőjobb. Orbán sorsa lakmuszpapír Magyarország és a világ szélsőségeseinek: akkor is, ha felelősségre vonják, és akkor is, ha futni hagyják. Nem kicsit a tét. Magyar nem tudja, mivel játszik. A felelősség azoké, akik Magyart felépítették és megválasztották. Szóljanak neki.

Pedig az Orbán-rendszer (leánykori nevén: a NER) valóban az évszázad bűncselekménye volt. Naponta követtek el égbekiáltó bűntetteket, a nevükre íratták a fél országot, az oktatást, az egészségügyet lepusztították, az emberek jogait lábbal taposták, százmilliárdokat költöttek propagandára, élhetetlenné tették az országot, elűzték a fiatalokat és a tehetségeket, zsebre kiárusították az országot a kínaiaknak, tízezrek halálát okozták, bűnözők ezreit engedték be korrupt letelepedési kötvényekkel, Magyarország az oroszok gyarmata, a Nyugat, az EU és a NATO ellensége lett. Hazaárulók és orosz kémek irányították az országot és a külügyet, pusztították a kultúrát. De ezek az emberek békésen élnek, metróznak, vállalkoznak, a kormánynak üzengetnek, a parlamentben szemtelenkednek, és egyre szemtelenebbek lesznek. Orbán odáig megy az arcátlanságban, hogy a totális veresége után Felcsútról üzenget, hogyan kell tárgyalni az Európai Unióval. Magyar Péter láthatóan az "út a börtönbe" programot nem fideszes bűntársainak, nem egykori példaképének és bálványának készítette, mert Orbán és bűntársai, tolvaj családtagjai, strómanjai a legnagyobb nyugalomban élnek. A börtönbe a Tisza balliberális politikai riválisai, s a Fidesz legjelentéktelenebb piti tolvajai mennek. A nehézsúlyú bűnözők, Orbán vezetésével, Magyar Péter védelmét élvezik. Magyar becsapott mindenkit, és most is ugyanúgy hazudik, ahogy eddig. Semmit nem csinál, de a híveivel úgy magasztaltatja magát, mint Trump. Az alkotmányozásról szó sem esik, a rendszerváltásnak nyoma sincs. Pótcselekvés zajlik, kormányzás helyett trollkodás és színjáték folyik, látványpolitizálás érdemi intézményes változások nélkül. Magyar az eszét játssza, Sulyokkal izmozik, hogy a köztársasági elnöki székbe is a saját bábját ültethesse, s azzal a "rendszerváltást" kipipálja. Elmulasztotta, amit a szavazók reméltek: az alaptörvényt nem törölte el, hanem legitimálja és toldozgatja, saját céljaihoz igazítgatja. Magyar nem tudja letagadni, hogy Orbánnal megegyezett, ha néhány héten belül nem indul meg Orbán és bandája (családja) ellen semmiféle bűntetőeljárás. Ahogy múlik az idő, egyre kevésbé lesz napirenden az elszámoltatás, a felelősségre vonás, a vagyonelkobzás, a rendszerváltás, az alkotmányozás. Lépésről lépésre csúszunk vissza az apátiába és az Orbán-rendszerbe. A tiszás fanatikusok mindent letagadnak, mindent megmagyaráznak, semmit nem vesznek észre. A Fidesz pedig erősödik, a bűnözők legitim ellenzékiek, és az Orbán-család éli világát. Mészáros Lőrinc még mindig százmilliárdos lopott vagyonnal bír, még nem ül a börtönben, és nem ment vissza gázszerelőnek. Orbán, Rogán, Szijjártó, Mészáros, Kósa, Lánczi, Lázár, Semjén Hernádi, Balásy, s valamennyi név a Karmelita naptárában, minden félelem és aggodalom nélkül éli az életét, és nem történik semmi. Hazudik, aki még mindig azt állítja, hogy ennyi idő alatt még nem lehetett elindítani egyetlen eljárást sem. Magyar továbbra is saját személyét állítja a középpontba, eltereli a figyelmet a lényegről, s nem történik semmi. A türelmi időnek lassan vége lesz. Mikor kezdenek el ordítani, akik ezt a szélhámost választották meg, hogy megszabaduljanak Orbántól, de nem szabadulnak meg tőle, mert Magyar a hatalomért cserébe futni hagyja? Magyar handabandázott: senki nem menekült el. Ők tudják miért.

Magyar egyelőre semmit nem tett, semmit nem hozott "haza", csupán az uniós tagságból eredő jogsértő állapot megszüntetésére tett ígéretet. A pénz csak akkor érkezik meg, ha ezek a vállalt feltételek teljesülnek. Ezzel kapcsolatban még lehetnek kétségek, mert Magyar Péter Varga Judittal karöltve nagy tapasztalatot szerzett az uniós törvényekkel szembeni érvelésben, félreértelmezésben és kijátszásban. Ahogy Magyar mást ért rendszerváltáson, és ahogy korábban is eltérően értelmezte a demokráciát és a jogállamot, még egyáltalán nem biztos, hogy az uniós jogot ugyanúgy értelmezi és elfogadja, mint a demokratikus tagállamok. Ez majd a részletekből derül ki, az EU-nak résen kell lennie. Ahogy Magyar az Orbán-rezsim orosz-politikáját is folytatja a gázvásárlással, az Ukrajnának küldendő katonai segítség megtagadásával, az uniós jogállami feltételek tekintetében is lehetnek még olyan csavarok, amelyek lépésről lépésre (tégláról téglára) vezetnek majd a "Tisza" és az EU konfliktusához, az uniós pénzek távolmaradásához. Bekövetkezhet a hívek újabb pálfordulása, hogy amikor Magyar tagadja és sérti az uniós jogot, s nem Orbán, akkor majd tapsolják a "kettős mércéről", a magyarellenességről, a szuverenitással szembeni támadásról szóló hazugságokat. Ezért szögezzük le, hogy az uniós pénzekből Magyar még egy fillért sem hozott "haza", és az nem lesz egy sétagalopp. Ha egy demokratikus kormány váltotta volna Orbánt, e tekintetben nem lenne semmi kétség és kockázat, mert egy demokratikus kormány a határidőhöz szükséges futószalagon legyártotta volna az európai uniós jognak, a klasszikus jogállami demokratikus feltételeknek megfelelő törvényeket, ami Magyarország alapvető érdeke. De Magyar esetében ez nem garantált, ha ez jelentene nyugodt álmot az ország lakóinak, akkor egy cseppet sem lehetnek nyugodtak az álmaik. Ahogyan egy demokratikus kormány miniszterelnöke az uniós pénzekről sem csúsztatna, és nem állítaná azt, hogy azt már hazahozta, hanem korrektül nyilatkozna a tényszerű valós helyzetről. Ez önmagában is gyanús és ijesztő. Már csak azért is, mert előkészítheti az érzelmi fordulatot, mert mindenki az ország zsebében érezheti az uniós tízmilliárdos eurókat, így még inkább csalódást okozhat, amikor az EU nem teljesítés vagy nem megfelelő teljesítés esetén mégsem fizeti ki az összeget vagy a teljes összeget. Magyar előre manipulál, ezúttal is a propagandával korbácsolja fel az indulatokat, amely újabb EU-ellenességben és bűnbakkeresésben végződhet, ezúttal Orbán egykori ellenzéke részéről. Nagyon is komoly aggodalomra ad okot a kommunikáció, mert egyrészt nem igaz, másrészt egy hatásvadász manipuláció lehet, ha Magyar a szokásos fideszes trükközésbe kezdene és azt az EU felismeri és nem fogadja el. Már az is visszatetsző, ahogy az uniós pénzek "hazahozatala" fordulat beivódott a kampány révén a köztudatba, mintha ez valaha is a magyarok pénze lett volna, amit elvettek, s amit Magyar Péter "hazahoz" (visszahoz) a jogos tulajdonosainak. Ebből egy szó sem igaz, mert ez a pénz soha nem volt a magyaroké, ennek a pénznek a hazája nem Budapest, nem Magyarország, hanem ez a pénz az Európai Unió közös pénze, amelyből megfelelő törvényi feltételek mellett Magyarország is részesülhet. Ez megszerezhető pénz, ami nem feltétel nélkül jár, nem a magyaroké, legfeljebb az lehet, ha betartják az uniós demokratikus és jogállami normákat. Azokat a normákat, melyeket Magyar világéletében tagadott.

Sulyok az elutasító nyilatkozában egyértelmű hűségesküt tett, és megígérte, hogy Magyar Péternek éppen olyan kritikátlan és elvtelen kiszolgálója lesz, mint amilyen Orbánnak volt. Magyart azonban ez nem elégíti ki, neki saját köztársasági elnök kell, akit ő ültet díszletnek a köztársasági elnöki székbe. A közvetlen köztársasági elnökválasztást sem meri megkockáztatni, mert nem biztos abban, hogy az ő jelöltjénél nem lenne népszerűbb, s a feladatra alkalmasabb jelölt, akit a többség megválaszt (például Iványi Gábor). Ez pedig morálisan is megkérdőjelezi a Sulyokkal szembeni akcióját, mert Sulyok helyére nem egy valódi köztársasági elnököt akar állítani, hanem egy másik ("tiszás") Sulyokot. A durva támadás és a megalázás azt eredményezheti, hogy a Sulyokkal szembeni fellépés veszélyesebb és ellenszenvesebb lehet, mint maga Sulyok. Az önkény még egy rossz köztársasági elnök esetében sem elfogadható. Főleg, ha Magyar nem helyre akarja állítani a köztársaságot, hanem birtokba akarja venni ugyanazokat az intézményeket, amelyeket korábban a Fidesz uralt. Az agresszív hatalomgyakorlás könnyen szimpátiát kelthet az iránt is, akit sokan alkalmatlannak tartanak. A túlzott erőfitogtatás gyakran legitimálja az ellenfelét, ha valaki annyira túlfeszíti a húrt, hogy saját ellenfelét teszi rokonszenvessé. Az agresszió mártírt csinálhat Sulyokból.  Mindez azt a kontraproduktív helyzetet hozza létre, hogy akik Sulyok megválasztása ellen is tiltakoztak, s az elmozdításával egyetértenének, Sulyoknak kezdhetnek el szurkolni, mert a jelenlegi helyzetben egy korlátlan hatalommal rendelkező, s láthatóan azt megtartani szándékozó akarnok áll vele szemben. Aki azért akarja törvénytelenül elmozdítani (azért trollkodik, terrorizálja, azért alázza meg naponta), hogy a helyére a saját Sulyokját ültesse. Az agresszió szimpatikussá teszi az áldozatát, és Magyar színházias terrorjával szemben azért szurkolhtnak egyre többen, hogy az emberi méltóságában megalázott Sulyok szedje össze magát, s rúgja ki a köztársasági elnöki palotából az agresszort. Erre nyilvánvalóan nem kerül sor, mert Sulyokból hiányzik ez a fajta öntudatos és méltóságteljes fellépés, éppen ezért választotta Orbán. De enélkül is, Magyar fellépése Sulyok mellé állíthatja azokat is, akik méltatlannak és alkalmatlannak tartják a feladatára, akik a diktatúra egyik maradványát látják benne. Annál is inkább, hogy funkcióját tekintve egy ugyanolyan bábra akarja cserélni, ezért akarja kirúgni, nem pedig azért, hogy helyreállítsa a köztársaságot. Sulyok ellenállása a rendszerváltás szempontjából hasznos lehet, mert az alaptörvény megváltoztatására kényszerítheti Magyart, aki ezért nem teheti meg, hogy csak úgy beüljön Orbán rendszerébe következő diktátorként. Nem mintha ezt meg lehetne akadályozni. De legalább ne legyen olyan könnyű, s az általános iskola 6. osztályát elvégzett népességtől felfelé mindenki számára nyilvánvaló legyen, hogy Magyar az új diktátor, aki semmi mást nem csinál, csak Orbán embereit a sajátjaira cseréli. Ha ez az agresszió folytatódik, ellentétes hatást válthat ki, mert az emberek igazságérzetét az erősítheti, ha ehhez a performanszhoz Sulyok nem asszisztál. Sokak számára elégtétel lehet, ha Magyar nem képzelheti azt, hogy bármit megtehet. Ennek a színjátéknak a legtragikusabb vége az lehet, ha egyszer az jön ki az emberek száján, hogy "hajrá Sulyok"!

Magyar Péter szándékosan számolta fel a politikai liberális baloldalt, tudatosan semmisítette meg a baloldali és demokratikus pártokat (a "Tisza" nem az), s ugyanilyen szándékos az, hogy az Orbán-rezsim bukása után nem nyújt segédkezet a fogságba ejtett Népszavának, nem segíti ki a diktatúra csapdájából, amíg létrejön a szabad sajtópiac. Önmagában az is botrány, hogy a Mediaworks még létezik. Ez mindent elmond arról, hogy Magyar elmulasztotta a rendszerváltást, nem tette meg a legalapvetőbb lépéseket sem: a Népszava helyzetéért nemcsak Orbán, hanem Magyar Péter is felelős. A Fideszt a Mediaworks-el és az alaptörvénnyel együtt már rég be kellett volna szántania. Ezért a Népszava most már nemcsak a Fidesz, hanem a "Tisza" áldozata is, amelynek győzelméért a Népszava elég sokat tett: a mi ízlésünk szerint túlságosan is sokat, mert az Orbán-rendszer megdöntése érdekében nyújtott támogatása mellett nem fordított elég gondot a demokratikus garanciák, fékek és ellensúlyok, a rendszerváltás megkövetelésére, hanem a többi álfüggetlen sajtóval együtt bedőlt Magyar Péter hazugságának, hogy az Orbán-rendszert csak egyetlen párttal lehet megdönteni, ezért a Népszava alárulta saját politikai közösségét, a baloldalt is. Ennek áldozata most ő maga is. De hol van ez vétek a 153 éves múlthoz és kulturális örökséghez képest? Az is helytelen, hogy a Népszava elhallgatja ebben Magyar Péter felelősségét, és nem kéri számon rajta a túszul ejtett újság megmentését. Álságos és hazug indok az, ha Magyar azt mondja, hogy ő nem avatkozik a sajtópiacba (nem tart el lapokat), mert ez nem ezt jelenti. Arról nem beszélve, hogy saját öccse által üzemeltetett kormánypropaganda lap, a Kontroll, sem a piacból él, nem az olvasók tartják el, s ha vannak hirdetései, akkor azok nem függetlenek attól, hogy a testvére a miniszterelnök. Ha Magyar a jogállamra akar hivatkozni, akkor ne felejtse el, hogy ez a felállás a testvérével (és annak alakuló médiabirodalmával) önmagában is egy korrupciós szisztéma. A Magyar Pétert támogató baloldal és a liberálisok alapvető kötelessége lenne, hogy Magyart emlékeztesse arra az ígéretére, hogy Orbán legyőzése után plurális demokrácia lesz, "nyíljon száz virág", virágozzék a demokrácia, a sokszínűség, s arányos új választási rendszerben alakuljon ki egy alkotmányos demokrácia politikai térképe. Ha Magyar Péter nem menti meg a Népszavát (vagy eleve nem hoz létre új szabad sajtópiacot), akkor nemcsak a kisstílű politikai és ideológiai érdek vezeti, nem csupán a nagyonalúság hiányzik belőle, hanem úgy semmisít meg egy nemzeti kulturális értéket, hogy közben ennek az ígéretének az alapvető feltételét, a baloldal nyomtatott napilapját számolja fel. Magyar hallgatása azt jelenti: a szélsőjobboldali fideszes Mediaworks maradhat, a baloldali Népszava pusztuljon el. Közös erővel pusztítják el, s ha van különbség, akkor Orbán mellett az szól, hogy minimális követelmények és keretek közepette, de a Népszavát megőrizte és fenntartotta, míg Magyar elpusztítja. Mert a passzivitása is tett, a Népszava megsemmisítésének tette. Akik elhitték, és népszerűsítették, hogy a baliberális oldal "óellenzéknek" bélyegezve átmenetileg szűnjön meg, majd támadjon fel, remélhetőleg nem mulasztják el megemlíteni Magyarnak, hogy nem erről volt szó.

Az orbáni illiberális állammodell bukását nem a választási vereség jelenti, hanem az, hogy működésképtelen, hazugságra és propagandára épülő tolvajállamot hozott létre, amely az emberi jogoktól és az emberi természettől idegen társadalmi rendszert hozott létre, lerombolta a kultúrát, az egészségügyet, az oktatást, a civil társadalmat, s elpusztította az ország anyagi és erkölcsi tartalékait. Élhetetlen és embertelen rendszert működtetett. Ez fejeződött ki abban, hogy a rendszer vezetői maguk is zsákutcába jutottak, valósággal feladták magukat, megkönnyebbülés volt számukra a választási vereségük. Láthatóan abban bíznak, hogy a sikertelen kísérlet után mindent megúszva távoznak. Ennek a rendszernek az elméleti és "tudományos" központja volt az MCC, amely az orbáni illiberális állammodellel együtt bukott meg. Az MCC nem tudományos teljesítményből vagy organikus akadémiai munkából nőtt ki, hanem politikai projektként épült fel. A rendszer bukása után az MCC a bukott ideológia terjesztőjeként elvesztette létjogosultságát, amelynek nincs természetes helye egy pluralista demokratikus jogállamban. Ezért nem elég az MCC-hez kiszervezett közvagyon visszaszerzése. Az MCC nem közérdeket szolgáló oktatási intézmény, hanem az orbáni illiberális állammodell ideológiai központja, egy olyan méregkeverő szervezet, amelyet be kell tiltani és sóval kell behinteni a helyét. Nevetséges, hogy az MCC képviselői "párbeszédet kezdeményeztek" az új kormánnyal. Ezzel az illiberális janicsárképzővel nincs miről tárgyalni. Tehetséggondozásnak álcázva az állampárt politikai és ideológiai bázisát építette közpénzből, az elnyomó rendszer ideológiai komisszárjait képezték. Nemcsak Orbán Viktor, hanem az ideológiája, az illiberalizmus is megbukott, méghozzá világszinten. Az MCC beszántásával ezt világossá kell tenni a világnak, hogy ez az újabb álcázott fasiszta kísérlet megbukott. Nem lehet az alkotmányos demokráciákat, jogállamokat illiberális önkényuralmi rendszerekkel felcserélni, mert azok működésképtelenek. Erről szól az Orbán-rendszer bukása. Nem maradhat életben olyan intézmény, amely ennek az ellenkezőjét állítja és terjeszti. Az Orbán-rendszernek és az illiberalizmus ideológiájának az írmagját is ki kell irtani. Nem csupán a magyar oktatási rendszerből, hanem Magyar Péter lelkéből is. Nincs működőképes NER, nincs emberséges Orbán-rendszer, nem lehet jobb Fideszt építeni, mert amikor legjobb lesz, s amikor tökéletesen kifejlődik, akkor pontosan olyan lesz, mint az Orbán-rendszer 2026-ban. Magyar Péternek fordított utat kell megtennie, mint Orbánnak: nem a liberalizmustól kell eljutnia a szélsőjobboldali illiberalizmushoz, hanem a szélsőjobboldali illiberalizmustól kell eljutnia a liberális jogállami demokráciához. Ennek első lépése az MCC felszámolása, megszüntetése, vagyonának visszaszerzése, s az illiberalizmus fölötti ítélet kihirdetése. Az MCC egy lakmuszpapír, cseppben a tenger: a rendszerváltás olyan lesz Magyarországon, amilyen sorsot az MCC-nek szánnak. Ezért kell az értelmiségnek követelnie ennek az áltudományos szervezetnek a mielőbbi és teljes felszámolását. Ez fejezi ki az új rendszer viszonyát az Orbán-rendszerhez. S ez mutatja meg azt is, hogy Magyar Péter mennyit őriz magában az illiberalizmus sötétségéből. Ha valóban elfordult a Fidesztől és Orbántól, akkor ezt a propaganda gittegyletet nagyon gyorsan eltünteti a színről, mert nincs mit sajnálni rajta.

Magyar figyelmen kívül hagyja, hogy az orosz gáz és olaj importjával finanszírozza az ukrajnai háborút. A földrajzra való hivatkozásnak mást kellene jelentenie: azt, hogy Magyarország az Európai Unió része és a NATO tagja, független és védett Oroszországtól. Ez a földrajzi helyzet nem változott, de sajnálatosan az sem, hogy a döntéseknél Magyar sem veszi ezt figyelembe. Amikor azzal a kérdéssel szembesítették, hogy "Három év múlva Magyarország már nem vásárol orosz gázt vagy olajat? Ez az EU politikája", Magyar nemcsak kitérő választ adott, hanem egyenesen Orbán logikáját követte. Ezt mondta: "Tudom ezt, de azt hiszem, ez az EU-politika jelentősen meg fog változni a háború vége után. Reméljük, hogy ez nagyon gyorsan megtörténik. Versenyképesnek kell lennünk, Magyarországnak és Lengyelországnak. Ehhez pedig elengedhetetlenek az alacsonyabb energiaárak. Ebben a tekintetben nagyon pragmatikus vagyok. Tudom, hogy ezért kritizálnak. Értem ezt a kritikát. És bár nem tetszik, elfogadom. De én egyszerűen nemcsak az ellátás biztonságát akarom, hanem az alacsonyabb árakat is. Ez a magyar nép megbízatása." A magyar nép megbízatása nem ez volt, hanem az oroszoktól való elszakadás, és az Európai Unióhoz való visszatérés. Magyar Orbánhoz hasonlóan jósol arra vonatkozóan, hogy az ukrajnai háború befejezése után az egész Európai Unió várhatóan visszatér az olcsóbb orosz gázhoz. Ez egyáltalán nem valószínű, miután az orosz háborús fenyegetés nem csökkent, hanem erősödött. Különben is, majd az Európai Unió ezt eldönti. De Magyar erre a feltételezésre hivatkozva kerüli meg az egyenes választ, hogy csatlakozik Európához, és három év múlva már nem vásárol orosz gázt vagy olajat. Ehelyett kijelenti, hogy az egész Európai Unió az orosz gázt és az olajat fogja vásárolni, még azt is feltételezve, hogy addigra véget ér a háború. Ezeknek semmi alapja nincs, csak annyit lehet tudni, hogy Magyar Péter válasza: nem. Magyar a versenyképességre (az árra) és a földrajzra hivatkozik, mint Orbán. Láttuk, hogy ez hova vezetett. Az Európához való visszatérés, az orosz függőségtől való elszakadás legegyszerűbb és legegyértelműbb módja az lenne, hogy Magyar csatlakozik az Európai Unió energia- és biztonságpolitikájához, kihasználja a pillanatot, és lerázza az orosz igát. Teljesen érthetetlen, hogy miért hagyja nyitva a kiskaput az oroszok felé, még annak árán is, hogy Orbán hivatkozásait hangsúlyozza és politikáját követi. Ez tovább erősíti azt a félelmet, hogy Magyar pávatánca mögött is a fideszes illiberalizmus ideológiája áll, ezért van szüksége az oroszokra. Ezt a gyanút nem éleszteni, hanem eloszlatni kellene. Magyar a tűzzel játszik, ha nem teszi egyértelművé az oroszokkal szembeni politikáját. Magyarország elemi érdeke a liberális demokratikus Európához való tartozás. Az oroszok még a spájzban vannak. Ki kellene kergetni onnan őket. Ez az új kormány (szándékosan nem írtuk, hogy demokratikus kormány, mert még nem az) legfontosabb feladata. Ehhez pedig elengedhetetlen lenne, hogy a Magyart támogató sajtó és értelmiség tegye egyértelművé: nem tűrik az oroszokkal való összejátszást. Különben kezdődik minden elölről. Nem jó jel, hogy egyetlen kritikus szó vagy cáfolat nem hangzik el. Magyart szembesíteni kellene azzal, hogy ez az orbáni út, amelyet nem támogatnak. Rettegve várjuk az első Putyin-Magyar Péter találkozó bejelentését. 

A miniszterelnöki pozíció betöltésének 8 évre való korlátozása helyes döntés, de fel kell tenni a kérdést, miért ez a legfontosabb most, amikor Orbán visszatérése nem fenyeget, s ha a kétharmados felhatalmazást a "Tisza Párt" alkotmányos rendszerváltásra akarja felhasználni, s az új Alkotmányt ebben a ciklusban meg akarja alkotni? Ebben az esetben a 8 éves korlát az átfogó alkotmányos reform részét képezhetné, méghozzá nem Orbánra testre szabott módon, hanem úgy, hogy azt kiterjesszék a többi közjogi funkcióra is, hogy a 8 éves miniszterelnöki pozíció után ne ülhessen át senki (Magyar Péter sem) a köztársasági elnöki székbe egy megerősített elnöki rendszerben (s koronát se tehessen a fejére). Márpedig Magyar Péternek sürgősen be kellene jelentenie az alkotmányozás szándékát és széles társadalmi részvétellel való előkészítését, amíg a rendszerváltó hangulat létezik, amely elengedhetetlen egy új Alkotmány létrehozásához. Magyar Péter személyével és szándékaival szemben éppen azért él a gyanú, mert ezek a megkerülhetetlen intézkedések nem látszanak. Az nem egy indok, hogy még nem volt rá idő, mert eddig is lett volna rá idő, az ezzel kapcsolatos szándék bejelentése pedig két perc, ha ez a szándék létezik. A 8 éves korlátozás ezért veti fel újra annak a gyanúját, hogy a cél Orbán kimenekítése, a felelősségre vonás elsikkasztása, ami alapot ad összeesküvések feltételezésére. De az eltiltás nem pótolja, nem helyettesíti a törvényes felelősségre vonást, nem azonos azzal, s a kettőnek semmi köze nincs egymáshoz. Mivel Magyar kormányzásának ebben a korszakában fontosnak tartja a társadalmi visszajelzéseket, támogatóinak egyértelművé kell tenniük, hogy valódi rendszerváltást akarnak. Még nem történt rendszerváltás, a kormányváltás nem azonos a rendszerváltással. Nincs rendszerváltás az alaptörvény eltörlése és új demokratikus Alkotmány nélkül, valamint az alkotmányos rend megdöntése és köztörvényes bűncselekmények miatt a rendszer vezetőinek, élükön Orbán Viktor felelősségre vonása nélkül. Ennek megvannak a jogi alapjai, van megfelelő társadalmi támogatás, ez a társadalmi elvárás. Remény, optimizmus, pozitív várakozás addig van, amíg ezek napirenden vannak. Ha Magyar futni engedi az Orbán-rendszer elsőszámú vezetőit és haszonélvezőit, az országot kifosztó rablóbandát, a társadalmat megnyomorító terroristákat, ha nem számolja fel a rendszer ideológiai és közjogi alapjait, s az elszámoltatás, a felelősségre vonás elmarad, a lelkesedésnek és az örömnek vége. Igazság nélkül nincs békesség. A felvilágosult abszolutizmus nem pótolja a demokratikus intézményes garanciákat. Magyar akkor oszlathat el minden gyanakvást, ha valódi rendszerváltást hajt végre. Ezek még mindig pozitív elvárások, mert nem derültek ki az igazi szándékok, de a rendszerváltás lehetősége még fennáll. Nem áll végtelen idő a rendelkezésre hozzá. Ha Magyar Péter ezt elkeni és elsikkasztja, akkor becsapott mindenkit. Orbánt nem legyőzte, hanem megegyeztek. A hatalomért egérutat adott, s ezt a látszatot nem tudja eltörölni. Ha nem így van, tegye egyértelművé, hogy az alaptörvényt eltörlik, széles társadalmi egyeztetéssel új Alkotmányt hoznak létre. Az alkotmányos rend megdöntése, az ország elnyomása, lerombolása, megnyomorítása és kifosztása miatt az Orbán által vezetett bűnszervezetet elszámoltatják, törvényesen felelősségre vonják, és a lopott vagyont visszaszerzik. Nem a harmadrendű vádlottakról beszélünk. Csak remélni tudjuk, hogy elszámoltatás és felelősségre vonás helyett nem kell megelégedni Magyar beolvasásával az Orbán-kormány minisztereinek, s Orbán eltiltásával attól, amit már maga sem kapacitál. Megelégszik azzal, hogy szabadlábon marad ő és a családja, megtartják a százmilliárdos vagyont, amit lassanként Mészáros Lőrinc átad neki, és visszavonul Hatvanpusztára, ahonnan idővel egyre szemtelenebb nyilatkozatokat ad. Neki az is egy öröm, hogy megszabadulhatott az oroszok fogságából. Ha Magyarországnak ezt tétlenül kell néznie az elmúlt 16 év után, azt nem lehet másképp értelmezni, mint az Orbán-rendszer folytatásának.

Miközben Sulyok Tamást báb szerepe miatt alázza, ő maga is bábot csinált belőle, s nem lehet tudni, kinek szemelte ki Sulyok székét, amiért annyira fontos az egyébként mind személyében, mind szakmailag alkalmatlan és méltatlan Sulyok eltávolítása. De ennél is súlyosabb fejlemény, hogy miközben a figyelmet Sulyokra irányítja, szó sem esik Sulyok "gazdájáról", Orbánról, a tolvaj családjáról, a lányáról, a vejéről, az apjáról, a feleségéről, a testvéréről, a strómanjáról, az elrabolt százmilliárdokról. Sulyok és az összes látványelem, díszlet és epizódszereplő, megannyi rikácsolós fordulat figyelemelterelés, hogy ne kelljen a rendszer irányítóival, a rendszert irányító szervezett bűnözői csoport tagjaival, az Orbán-maffia vezetőivel és irányítóival foglalkozni. Rágódjon a köznép azon, hogy milyen gazdagság van a Karmelita falain belül, de ne jusson eszükbe, hogy akik ezt a luxust folytatták, Hatvanpusztát ellopták, felépítették, az ország javait törvénytelenül birtokolják, szabadlábon vannak. A bűnbakokkal szemben lesz elszámoltatás, amivel kielégítik a tömeg jogos igazságérzetét, de a fő bűnösöknek szól a békés átmenet. Ám amíg Orbánt, a családját, Mészáros Lőrincet és a családját, a letelepedési kötvényes korrupt propagandaminiszter Rogánt, az orosz kém Szijjártót, a pitiáner tolvaj Lázárt, a korrupciós szerződéseket kötő honvédelmi minisztert és a társaikat nem állítják bíróság elé, és törvényesen nem ítélik el őket, addig igazság és béke nem lesz, Magyar pedig gyanúba kerül. A gyanú pedig az, hogy a hatalmat oly könnyen átengedő Orbán megegyezett Magyar Péterrel, átengedte neki a hatalmat, és cserébe szabad elvonulást, vagyona megtartását, családja és strómanjai védelmét kérte. Magyar pedig megígérte. Van egy lista Magyar kezében, hogy kik érinthetetlenek. Ha ennek a láthatatlan, de sejthető listának a tagjai megmenekülnek, akkor Magyar nem legyőzte Orbánt, hanem kimenekítette, egérutat adott neki, megegyezett vele a nép feje fölött, és átvertek mindenkit. Akkor nemcsak az egész világ színház, hanem Magyar Péter választási győzelme, kormányzása, igazságtétele, minden beszéde és ígérete, a rendszerváltásról nem is beszélve. Akkor a Fidesz így újította meg magát, az Orbán-rendszert, a diktatúrát. Akkor a kiégett és megutált első vonal átadta a helyét egy fiatalabb generációnak, amely elölről kezdi az illiberalizmus eleve halálra ítélt kísérletét. Akkor Magyar Péter a bolondját járatja mindenkivel és az orránál fogva vezeti az országot.

Magyar olyan teóriát állít fel, amely egyenlőséget húz a diktatúra és az ellenzéke közé, azonos felelősséggel és azonos tevékenységgel vádolva őket. Orbán és Gyurcsány két jelkép, jobboldal és baloldal szimbóluma, amely "egymásból élt", és együtt fosztotta ki az országot. Orbán fosztotta ki az országot, méghozzá 14 éven át Magyar közreműködésével, Gyurcsány nélkül. Úgy állítja be, mintha szembenállásuk élte volna fel Magyarország gazdasági, erkölcsi és társadalmi tartalékait. Mintha a jobboldal és baloldal léte lenne a felelős azért a pusztításért, amit a Fidesz tett. Ennek tulajdonítja, hogy az ország felperzselt föld lett. A politikai pluralizmus, a szembenállás az ok. Azt állítja, hogy együtt fosztották ki, rabolták szét, árulták el és vezették meg "szeretett hazánkat". Ebben nemcsak az a baj, hogy hazugság, hanem az, hogy a hamis beállítás célt szolgál: összemosni az áldozatot a tettessel, felelőssé tenni mindkettőt és magát a pluralizmust, s megszűnésre ítélni azt. A Orbán-Gyurcsány korszak részeként említett "Gyurcsány-korszak" nem a történelmi személyről, a volt miniszterelnökről szól, hanem az általa képviselt liberális demokratikus rendszerről, a baloldalról és a liberálisokról, akik megkülönböztették magukat az illiberális Orbántól és rendszerétől. A "Gyurcsány" ma ezt jelenti, a liberális demokratikus rendet és a híveit. Magyar el akarja mosni a határokat baloldal és jobboldal, liberálisok és illiberálisok, demokraták és fasiszták között, magába olvasztva mindent és mindenkit, a Csurkától örökölt jelszóban: se nem jobb, se nem bal, csak magyar. Ez tőrölmetszett, velejét tekintve szélsőjobboldali, vezérelvű autokrácia ideológiája, amely meghaladni próbálja a pluralizmust, a világnézeti és politikai szabadságot. Ez egy ugyanolyan alapvetés, mint Orbán illiberalizmusa, centrális erőtere, ez maga a NER. Ez a kettősség pedig nyugtalanító, mert ha Magyar erről nem mond le, ha a rendszerváltás reményében úszó tömeg ezt nem mossa ki az agyából, hanem ez egy tudatos politikai program, amiből nem enged, akkor a populista látványpolitizálás hamar egy ideológiai állam fullasztó légkörébe csaphat át.

Orbán leváltása után az egyetlen elfogadható alternatíva a jogállami, demokratikus rendszerváltás, nem egy felvilágosult(abb) abszolutizmus. Ám erre továbbra sem látszanak garanciák. Márpedig a választási győzelem és a kormányváltás csak az első lépcső, bármilyen irányt vesz Magyar Péter (s az ijesztő az, hogy ez kizárólag az ő személyes döntése lehet). Mindenképpen kétlépcsős lesz a változás: a kormányváltás - a rendszert illetően - csak kiindulópontnak tekinthető. Vagy kétlépcsős forradalom lesz, amely továbbviszi a kormányváltást a demokratikus rendszerváltás felé, vagy kétlépcsős ellenforradalom, amely legitimálja és bebetonozza az Orbán-rendszert, s egy jobb diktatúrát ígér. Ha kétlépcsős ellenforradalom lesz, azt Magyar szavazói tűzzel-vassal megvédik. Nem lesznek hajlandóak szembenézni azzal, hogy Magyar átverte őket, egy diktátort juttattak hatalomra, s a diktatúrát nem demokráciára cserélték, hanem egy másik diktatúrára. Diktátort cseréltek diktátorra. Ígéreteiktől eltérően, semmit nem kérnek számon Magyar Péteren, hanem minden hazugságát megvédik. Ha nem így lesz, hanem Magyar 180 fokos fordulatot tesz, és valódi demokratikus rendszerváltást hajt végre, azt nem kényszer hatására teszi, mert ilyen kényszer nincs. Minden antidemokratikus lépésére van magyarázat. Ha változtat, azt saját belátásából teszi, amíg tartanak a mézeshetek. Mivel Magyar Péter az elmúlt két évben és a választási győzelme óta sem győzte meg a kételkedőket arról, hogy ő egy igazi demokrata, aki valódi rendszerváltást akar, mi nem hiszünk abban, hogy Magyar visszaállítja a jogállamot és az alkotmányos demokráciát. Nem készül intézményes reformokra, a személyiségében pedig nem lehet megbízni. Mi azt szeretnénk, ha nem így lenne. Boldogok lennénk, ha Magyar rácáfolna a félelmeinkre. De az nem a mi hibánk, hogy erről nem győzött meg senkit (hívei e tekintetben egyáltalán nem mérvadóak, mert ők varázslat alatt vannak, képtelenek objektív ítéletalkotásra). Mi úgy gondoljuk, hogy ez az örömünnep egy nagyon sötét korszak kezdete lehet, ha Magyart nem korlátozzák intézményes garanciák, és a korlátlan hatalmát az önkontrolljára kell bízni, mert hosszútávon neki nincs olyan (nem véletlen, hogy intézményes kontrollra van szüksége minden alkotmányos demokráciának). Magyar nem valódi demokráciát, hanem jobb Orbán-rendszert ígér, jobb Fideszt, emberségesebb és kevésbé korrupt diktatúrát. Ma még igyekszik mindenkinek a kedvében járni, de ez csak rajta múlik. Nem tart ez örökké, s a legrosszabb forgatókönyv az, ha az Orbán-rendszerből idővel Magyar-rendszer lesz. Hatalmas a felelősségük azoknak, akik korlátlan hatalommal ruházták fel. Ha nem kérik számon rajta az alkotmányos rendszerváltást, ha kiszúrja a szemüket a másodvonalbeli tolvajok hangos üldözésével, s Orbánt, az Orbán-családot, Mészárost, Rogánt, Szijjártót, a rendszer irányítóit, a maffia vezetőit futni hagyják, akkor rosszabb helyzetbe került az ország, mintha kivárták volna, hogy Orbán-rendszere összeomlik, az elégedetlenség simán elsöpri, és megmaradt volna az ország szabadsága a demokratikus rendszerváltásra. Könnyen lehet, hogy Magyar ellopta ezt a szabadságot. Kimenekítette a bűnözőket a hatalomért cserébe, Magyarország a mai nappal újabb sötét fejezetet nyit a történelmében.

Éppen ez volt kezdettől fogva a demokratikus tábor megosztottságának oka. Abban nem volt vita, hogy Orbánnak és a Fidesznek mennie kell. Akik azonban nem csak választási győzelemben, hanem rendszerváltásban gondolkodtak, Magyar személyében nem láttak garanciát arra, hogy a kormányváltásból rendszerváltás is lesz. Annál is inkább, mert erre sem intézményes garanciák, sem közös értékek, etikai és demokratikus normák nem léteztek, s egyetértés sem született arról, hogy mit tekintenek rendszerváltásnak azok, akik az ellenzék választási győzelme után rendszerváltásban reménykedtek. Magyar nem könnyítette meg a dolgukat azzal, hogy ezt világosan és egyértelműen tisztázta volna. Magyar Péternek csaknem két év kellett ahhoz, hogy kimondja a demokrácia, a jogállam és a rendszerváltás szavakat, azonban ezek nem nyugtatták meg a kételkedőket, mert ő egyértelműen mást értett ezek alatt. Demokrácia az, amikor a többség mögötte áll. Jogállam alatt nem a hatalmi ágak megosztását, a fékek és ellensúlyok rendszerét, valamint a hatalmat korlátozó intézményes garanciákat értette, hanem a jog előtti egyenlőséget. A rendszerváltás alatt pedig leginkább azt értette, hogy Orbán embereit a sajátjaira cseréli. Az Orbán-rendszer ideológiai és jogi alapjait jelentő alaptörvény eltörléséről, s új demokratikus Alkotmány megalkotásáról, Orbán büntetőjogi felelősségre vonásáról szó nincs. Amikor Magyar Péter támogatóit szembesítették a jövőre vonatkozó kérdésekkel, miszerint nemcsak az számít, hogy Orbánt a választáson legyőzzék, de legalább olyan fontos, hogy mi lesz utána, a legjellemzőbb válasz az volt, hogy az nem számít. Csak "Orbán tűnjön el". Arra az ellenvetésre már bezárultak a fülek, hogy ha nincs rendszerváltás, akkor Orbán nem tűnik el, csak helyet cserél Magyar Péterrel. Az Orbán-rendszer megmarad, Orbán nem börtönbe, hanem ellenzékbe megy, a lopott vagyonát pedig megtarthatja. Ez a lehetőség azzal fenyegetett, hogy a népi elégedetlenség Magyar Péter vitorlájába kerül, s nem Orbán eltüntetése, hanem kimenekítése lesz rendszerváltás helyett. Magyar támogatóit a jövő nem nagyon érdekelte, miközben a választási győzelem érdekében minden jogos kritikától megvédték. Elhitették magukkal, hogy Magyarban meg lehet bízni, és rá lehet bízni az aránytalan választási rendszer révén létrejött kétharmados többséggel járó korlátlan hatalmat, mert az alkotmányos demokratikus rend helyreállítására használja. Erre vonatkozóan azonban semmiféle garanciát nem kértek és nem kaptak, még a rendszerváltás mibenlétét sem tisztázták, ezért mindenki mást ért alatta. Eközben Magyar Péter körül olyan személyi kultusz alakult ki, amely már nemcsak garanciák nélküli bizalmat, hanem hatalmának kritikátlan elfogadását és támogatását jelenti sokaknak. Az egyetlen ígéret, amit Magyar támogatói megfogalmaztak, hogy "ha nem teljesíti az ígéreteit, akkor őt is elzavarjuk". Mondták ezt azok, akik Orbánt sem zavarták el 16 évig, holott 2012-ben már tudni lehetett, hogy a rendszere mit jelent. Nincsenek normatív ígéretek és szabályok, amelyeket számon lehetne kérni, mert a rendszerváltás tartalma sem tisztázott. Magyar Péter a "választási forradalomnak" köszönhetően olyan korlátlan hatalommal rendelkezik a megörökölt Orbán-rendszerben, mint Orbán. Semmi intézményes kontroll és garancia nincs arra, hogy ezt a korlátlan hatalmat mire használja: a "kétlépcsős forradalom" befejezésével rendszerváltásra, vagy saját hatalmának megszilárdítására.

Összességében a rendszerváltáshoz alkotmányos változásra és törvényes elszámoltatásra van szükség. A kettő úgy is összefügg, hogy az alkotmányos rend megdöntését ki kell zárni a jövőben, méghozzá alkotmányos garanciák által, bebetonozni pedig nem az Orbán-rendszert kell ezzel, hanem egy új Alkotmányra épülő demokratikus jogállami rendet. A felelősségre vonásnak precedens értéke is van, hogy mindenki megértse, mi a büntetése annak, aki megdönti az alkotmányos rendet, és mindenki tisztában legyen az Orbán-rendszer és egy demokratikus jogállam közötti különbséggel. Az külön vizsgálatot igényel, hogy Orbán, Szijjártó és mások milyen minőségben szolgálták az oroszok érdekeit. Magyar Péter megkapta a felhatalmazást, hogy ezt a rendszerváltást végrehajtsa. Ehhez ki kell nyilvánítania az Orbán-rendszer önkényuralmi jellegét, és be kell jelentenie a NER felszámolását, s új Alkotmány létrehozását. Az elfogadhatatlan, hogy azt próbálja elhitetni, hogy a rendszerváltás személycseréket jelent, és Orbánnal az volt a baj, hogy nem jól kormányzott. A felhatalmazást nem jobb kormányzásra kapta az Orbán-rendszerben, hanem a rendszer megsemmisítésére, mert ebben a rendszerben nem lehet demokratikusan és jól kormányozni. Ez az út csak ugyanoda vezethet, ahova Orbán jutott. Magyar Péter megkapta a lehetőséget, hogy történelmet írjon. Mindenki ezt várja tőle. A türelem is jár neki, amíg az látszik, hogy valódi rendszerváltást, nem szemfényvesztést akar. Mindenkinek az a dolga, hogy ezt a bizalmat és türelmet megadja, de az első perctől kezdve résen legyen, s ne legitimáljon semmiféle trükköt, ami a rendszerváltást el akarja sikkasztani. Magyar Péternek semmiféle intézményes kontrollja nincs, ezeket neki magának kell létrehoznia. Az egyetlen eszköz a nyilvánosság, a nyíltság és őszinteség, a szavazói kontrollja, amit megígértek, amikor Magyar személyével kapcsolatban a demokratikus elkötelezettségét illetően kétségek merültek fel. Ezek a kétségek megalapozottak és nem múltak el. De Magyar kezében a lehetőség, hogy bizonyítsa ennek az ellenkezőjét. Minden kritikusa, élén az Amerikai Népszavával, a vállán hordozza és éljenzi, ha nem lopja el a magyaroktól a szabadságot, a valódi demokratikus rendszerváltás lehetőségét. Ha nem hagyja futni Orbánt, ha az utolsó szöget is visszaveszi az Orbán-családtól, Mészáros Lőrinctől, és nemcsak a sokadik oligarcháktól, s ha a korlátlan hatalmát nem saját önkényuralma, hanem egy demokratikus jogállam létrehozására használja. A felhatalmazás és a bizalom hatalmas, de nem végtelen. A tiszás támogatók feladata nem az, hogy falazzanak a rendszerváltás elmulasztásához, hanem az, hogy követeljék a rendszerváltást. Simicska Lajos ideje lejárt, senkinek nincs joga hülyének lenni. Sem a hülyét eljátszani. Most kell résen lenni, mert ilyen lehetőség nem lesz mostanában. Nekünk vannak aggályaink, de boldogok leszünk, ha nem lesz igazunk. Mi azt szeretnénk, hogy Magyar Péter egy boldog demokratikus ország miniszterelnöke legyen. Ne engedje futni a bűnözőket, és ne azt folytassa, aminek véget akartak vetni a magyarok. Most nem az a feladat, hogy Magyart mindentől megvédjék. Hanem az, hogy a rendszerváltásra: új Alkotmányra és Orbán felelősségre vonására kényszerítsék.

Ha Magyar rendszerváltásról és jogállamról beszél, akkor Orbán nem úszhatja meg. Ha mégis így lesz, Magyar csak handabandázik, aztán elverik a port azokon, akiket Orbán sem véd meg, Orbán pedig megússza, akkor ez egy csalás és átverés. Akkor Magyar nem legyőzte és elkapta, hanem kiszabadította Orbánt. Akkor kiegyeztek a háttérben, mert az képtelenség, hogy ezért a 16 évért Orbánt és a családját nem lehet tetten érni és törvényesen bíróság elé állítani. Ha Magyar azt akarja előadni, hogy mindent lepapíroztak, és a súlyos bűncselekményeket nem lehet bizonyítani, százmilliárdos lopott vagyonokat nem lehet visszaszerezni, akkor hazudik és Orbánnal közösen mindenkit átver. Nem szeretnénk összeesküvéselméleteket gyártani, de ha Orbán elsétálhat a lopott vagyonával Amerikába, és élheti világát, akkor a magyarokat csúnyán becsapták. Semmi nem az, aminek látszik. Akkor ez nem egy győzelem, nem a diktatúra megsemmisítése, s nem Orbántól való megszabadítás, hanem egy csel, jól megszervezett csapda, amibe Magyar támogatói belesétáltak. A választás előtt azt ígérték, hogy ha Magyar nem tartja be az ígéreteit (és az elszámoltatás az egyik legfontosabb ígéret), akkor Magyart is elzavarják, vagy az ígéreteit számonkérik és behajtják. Eddig ez nem történt meg, egyelőre ugyanúgy ájuldoznak minden cselnek, mint korábban, most egyes új kormánytagoknak. Csak a bolond nem látja, hogy elkezdődött az "érzékenyítés" arra, hogy Orbánt és legfőbb bűnösöket ne vonják felelősségre. Már zengi a kórus, hogy békés átmenet, mert erre van szükség. Miközben az is egy gyalázat, hogy ezek az emberek még szabadlábon vannak, hogy a Fidesz a parlamentbe készül, és az alkotmányos rend megsértése miatt nem tiltják be, az önkényuralmi rendszer kiépítése és az ország kirablása után. Nekünk már ez is sok, felháborítónak tartjuk, ami történik. Ez nem rendszerváltás, hanem Orbán és a bandája kimenekítése. Mi, akik nem voltunk 14 évig a NER kiszolgálói és élősködői, hanem 16 éve szenvedünk és harcolunk Orbán ellen, nem így képzeltük a bukását. Követeljük, hogy Orbánt vonják felelősségre, a családtagjaival és a strómanjaival (Mészárossal és Tiborcczal) együtt, akik 16 év alatt a világ leggazdagabb emberei közé kerültek, s nem a kétkezi munkájukkal. Magyar Péter támogatóinak nincs joga szabad elvonulást adni Orbánnak, nincs joga elengedni az elrabolt közvagyont, és nincs joga hülyének sem lenni, és bedőlni a szélhámos álmessiásnak, aki már két éve az orruknál fogva vezeti őket. Az Orbán-családtól az utolsó lopott szöget is vissza kell venni. Mészáros Lőrincnek élete végéig börtönben a helye. Orbánnal együtt. Csak ez védi meg Magyarországot attól, hogy még egy ilyen államcsíny bekövetkezzen. Hacsak már nem ugyanez zajlik. Orbán elsétál, előtte lepasszolja Magyar haverjainak a pártot, összejátszanak, és a végén talán egyesülhet is a Fidesz és a Tisza. Magyar támogatói egy fideszes összejátszás áldozatai. Abba már beletörődtek, hogy elölről kezdődik a Fidesz. Abba nem törődhetnek bele, ha ezt a két Fidesz egymás között lepacsizta, és mindenkit átvernek. Ehhez nincs joguk. Besétáltak a fideszes centrális erőtérbe. Csak ők vannak, és senki más. Orbán megcsinálta. Most pedig élvezi majd a lopott százmilliárdjait.