Tag: Orbán

Gulyás Gergely váratlan lemondása azt üzente, hogy most tudta meg, Orbán kiszállt, és magukra hagyta őket. Orbán a beszédében körülírta, hogy a kínaiaknál ő szerzett állást Szijjártónak, mert felelősnek érezte magát, hogy a leghűségesebb eb találjon valami civil állást, ahova elmenekülhet. Az orosz maffiaállam nem látott hasznot a bukott Szijjártó foglalkoztatásával, de legalább nem dobták ki az ablakon, mert Orbán megígérte, hogy hallgatni fog. A kínaiak védelme alá helyezte el a kettős ügynököt, amit megérdemelt a kínai szeméttel Magyarországot elárasztó Szijjártó, mert legalább megismeri, hogyan működik a Kínai Népköztársaság. Örülhet, ha túléli. Mindenki eltűnt, lepattant, aki tudhatta (mert Orbán bizalmasan elmondta nekik), hogy vége: megegyezett Magyarral, a hatalom békés átengedése fejében szabad elvonulást kap ő, a családja, a legfőbb strómanjai, az általa megnevezett oligarchái és miniszterei. Orbán úgy oszlatta fel a Fidesz nevű bűnszervezetet, hogy a maffia katonáinak nem mondta meg, hogy mostantól magukra maradtak. Azt ígérte nekik, hogy ha elég ügyesek lesznek, akkor leeshet valami. Ha Magyarra ráomlik a kifosztott gazdaság, s megutálják egyszer az elkábult hívei, ők az egyetlen váltópárt, akiknek ölébe hullhat a hatalom. Ezt hagyta rájuk. A tusványosi beszédnek ez volt az egyetlen igaz kijelentése, ami valójában riasztó. Adott nekik néhány ötletet, hogy mivel próbálkozzanak Magyarral szemben: használják ki, hogy Magyar nem minősítette az Orbán-rendszert önkényuralomnak, nem nevezte az alkotmányos rend megdöntésének a NER-t, ezzel saját magát, s a magyarok forradalmát, belesodorta abba a helyzetbe, hogy ennek híján nincs jogi alapja az önkényuralommal szembeni fellépéseinek. Még annak sem, hogy Orbán bábjait saját bábjaira cserélje. Így a jogállam helyreállítása irányába tett lépései (melyek valójában csak a személycseréket és az Orbán-rendszer megtartását jelentik), formailag jogellenesek és diktatórikusak. Magyar saját diktatúráját építi velük, de a támogatói ezt nem tudják (nem hiszik el). Orbán ezután felteszi a kapitányi kalapját, övéből kiteszi az asztalra a pisztolyát és a maradék lőszerét, az összehajtogatott halálfejes zászlót, a Magyarral kötött összetekert megállapodást zubbonyába tűzi, s elevez egyedül, ismeretlen barlangok felé, ahol az összerabolt és a többiek elől elrejtett kincseit tartja. Ott már várja a családja, az unokák. Leveszi a kalóz egyenruhát, polgári öltözéket vesz magára, s fordított Edmond Dantès-ként (aki nem kerül börtönbe, s akitől nem veszik el a vagyonát) visszatér Felcsútra, ahol egy ideig meghúzza magát, majd Monte Cristo grófjaként elfoglalja és belakja a hatvanpusztai birtokot. Lánya, veje, rokonai és hűséges Mészárosa mindig maguknál hordják Magyar Péter szabadságlevelét. Magyar Péter pedig egy új államalapítást tart, kihirdeti a Centrális Erőtér Rendszerét, adminisztratív úton betiltja a múlt lezárásaként az összes rajta kívüli politikai mozgalmat. Mindenkit eltilt a közélettől, aki 2026 előtt politikai szerepet vállalt. Kivéve a volt fideszeseket. Megteremti a soha nem látott nemzeti egységet: egy a zászló, egy a tábor, egy nemzet, egy vezér, egy nép, egy vér. Csak azoknak lesz rossz, akik nem értik meg, hogy ez a rendszerváltás, s a magyar történelem legsötétebb korszakát, a Gyurcsány-Orbán korszakot akarják visszahozni. Az ilyeneket elítéli a maradék "független sajtó", a Kontroll, a 444, a Telex, a HVG és mások, valamint a CER média zászlóshajója, a Klubrádió.

Ez éppen olyan szennyes és korrupt, mint minden, amihez az Orbán vezette (Fidesznek is nevezett) bűnszervezetnek bármi köze lehetett. Mindezek ismeretében meglepő, hogy egykori fideszesek, ma tiszások, milyen nosztalgiával sóvárognak Tusványos után, s leghőbb vágyuk, hogy Tusványost átvegyék és belakják. Ennek egyik szép példája, ahogyan Barna Judit "lelkes tusványozó" és a "Tisza Párt fővárosi képviselője" (nyilván nem tagja, mert tagokat nem vesz fel a "párt") a Facebook oldalán azt kifogásolja, hogy miért nem a regnáló miniszterelnököt hívták meg, hanem megint Orbánt. Barna Judit azt szorgalmazza, hogy a Tisza-kormány tagjainak kellene részt venni az eseményen. Barna Judit azt kérdezi, hogy "ugye nem gondolják komolyan, hogy a hazai közpénzmilliárdokat szétlopó Fidesz-elnök, ex-miniszterelnök megtarthatja idén is szokásos szombati beszédét? Ugye nem?" De igen, megtarthatja. Ez továbbra is Orbán és a Fidesz rendezvénye, méghozzá továbbra is közpénzből. Ez azt jelenti, hogy a Tisza-kormány pénzeli az idei Tusványost, az önkényuralmi rendszer "szellemi műhelyét", Orbán idei bomlasztó és uszító beszédét, egy párt programját. S Magyarral az élen, maguk is oda vágyakoznak, arra hivatkozva, hogy ha ők adják a közpénzt, akkor nekik is helyük van ott lenni Orbán megdicsőülésének helyszínén, s ha pénzt akarnak, ez az erdélyiek érdeke is. Ez lenne állítólag a "rendszerváltó" kormány, amely dörgölődzik Orbánhoz és a Fideszhez, ott akar lenni, ami ennek a bűnöző fasiszta bandának a fesztiválja, Orbán-beszéddel súlyosbítva. Ami még rosszabb, át akarja venni a Fidesz helyét. Barna Judit posztja arra utal, hogy Tusványost nem megszüntetni kellene, hanem tiszásítani. Ne a Fidesz, hanem a Tisza szellemi neveldéje legyen. Orbán helyett Magyar mondjon beszédet (ezt most úgy próbálja eladni, hogy a "mindenkori" miniszterelnök, ám a mindenkori miniszterelnök most újabb évtizedekre Magyar lesz, ha ezt valaki nem tudná) ezen a méregtelepen, ami a magyar közélet elmúlt 16 évének szellemi dögkútja. Tusványost nem lehet tisztára mosni, mert Tusványos neve összenőtt a Fidesszel, Orbánnal és a NER-rel. Szimbolikus hely, amelyet nem átvenni és belakni kellene, hanem felégetni, beszántani és a helyét sóval behinteni, hogy írmagja se maradjon (a Bethlen Gábor Alappal együtt). Ha van egyetlen névben és helyszínben kifejezhető jelképe az illiberális Orbán-rendszernek, az Tusványos. Az önkényuralmi rendszerek jelképeit meg kell semmisíteni. Szégyen, hogy ezt az álnemzeti, álkeresztény fideszes förmedvényt az új kormány pénzzel támogatja. Szégyen, hogy a demokratikus rendszerváltást ígérő kormány nem meri szétválasztani a jogállami és demokratikus nemzetpolitikát a fideszes nacionalizmustól, a szélsőjobboldali uszítástól, Orbán hazug gyűlöletpolitikájától. A 2026-os "rendszerváltás" próbája lesz, hogy Tusványos megmarad közpénzen eltartott szélsőjobboldali nacionalista szeánsznak, a Fidesz emlékhelyének és folytonosságának, vagy megvonják tőle a közpénzt. Ha a Fidesz akar magának fesztivált rendezni, akkor rendezzen saját pénzén akárhol. De legyen figyelmeztető jel, ha Magyar Tusványost (s amit jelent), tiszteli. Az pedig már a The Hunger Games és a disztópiák világa, amikor majd Magyar mondja a tusványosi beszédet.

A Fidesz legfőbb ügyésze a lemondásával azt az orbáni narratívát erősítette, hogy a Tisza önkényuralmat gyakorol. Bóka János, a Fidesz új frakcióvezetője szerint a...

Az egész választási kampányban, Magyar felbukkanása óta erre figyelmeztettünk, s ez bontakozik ki a szemeink előtt. Ennek következménye az, hogy a NER bűnözői, akik egy embertelen elnyomó rendszert kényszerítettek az országra, most a demokráciáért és a jogállamért aggódnak, mert ha az ő rendszerük jogállam volt, akkor az Orbán-rendszerrel szembeni támadás önkény. Magyar miatt megint (még mindig) feje tetején áll a világ Magyarországon, továbbra is hazug alapokon áll minden, és Orbán cinikus aljassága ellen kell küzdeni, mert Magyar hibájából fakadóan a jogállam védelmezőjének szerepében tetszeleghet, miközben az alkotmányos rend megdöntése miatt börtönben lenne a helye. Ezért elérkezett az idő, hogy Magyar liberális demokrata támogatói közbelépjenek, és határozottan szólítsák fel Magyart, hogy ezt a trükközést fejezze be. Tegye egyértelművé a NER lényegét, s abból vonja le a következtetést, hogy Orbán-rendszere egy Alkotmányon kívüli önkényuralom volt, amely a hatalom kizárólagos birtoklására irányult. Fejezze be a spekulációt, hogy Orbán-rendszerét megtartja, s beül Orbán helyére. Követeljenek valódi rendszerváltást, és igazi alkotmányozást. Mert Magyar eddigi kormányzásából látszik, hogy az alkotmányozást is elbábozza, olyan alkotmányt akar magának, mint amilyen köztársasági elnököt. Figyelmeztetünk: Magyar Péter egy sunyi autokráciát épít, amelyben "óellenzékiként" megbélyegez és megkérdőjelez mindenkit, aki az Orbán-rendszer ellen harcolt, akinek bármilyen tisztsége vagy funkciója volt az Orbán-rendszer előtti demokráciában. Csak a volt fideszesek (ófideszesek) és a rendszer kiszolgálói, akik soha semmit nem tettek a NER ellen, vagy semmiféle politikai és államigazgatási tapasztalattal nem rendelkeznek, juthatnak pozícióba, állásba, hozhatnak létre politikai pártot Magyar megbélyegzése nélkül. Ez már most Orbán visszataszító, gyomorforgató és undorító diktatúrájánál rosszabb rendszerrel és uralommal fenyeget. Ennek bizonyítéka az, ami a köztársasági elnöki jelöléssel történt. Orbán pedig nem tűnt el, hanem most éppen a jogállam védelmezője, és Magyar egyetlen alternatívája. Vagy Magyar marad a nép nyakán, vagy Orbán mumus jön vissza. Bekövetkezni látszik, ami előre látható volt. Ideje a táncolást abbahagyni, és valódi rendszerváltást kiharcolni. Amíg nem késő. Nem segít a helyzeten, hogy szinte a teljes magyar nemfideszes sajtó beállt Magyar csicskásának, és gyakorlatilag a független sajtó megszűnt Magyarországon. Csak az a kérdés, hogyan egyezett meg Magyar és Orbán? Az alku része, hogy Orbán egy év múlva teljesen visszavonul, vagy a demokrácia védelmezőjeként visszatér fehér lovon. Ha rendszerváltás lenne, jogilag felkészültek lennének, Orbánt éppen akkor kellene megbilincselni, őrizetbe venni, az alkotmányos rend megdöntése miatt bíróság elé állítani, amikor önkényuralomról okoskodik. Éppen ő. Ha Magyar náluk hagyja a lopott pénzt, s abból újjáépítik a fideszes propagandasajtót, akkor nem történt semmi, maradt a Fidesz, maradt Orbán, csak egy Fidesz helyett lett kettő, egy Orbánból lett kettő. Efelé haladunk. Mindent elmond, hogy a NER alapító okirata, a NENYI helyére 2021-ben a "Nemzeti Hitvallás" került, amely kimondja a "kereszténység nemzetmegtartó erejét". Ezt a Tisza-kormány levette a falról, és megtartotta az alaptörvényben. Ennyi változott.

Hajdu hivatalosan az orosz olaj érdekében ment lobbizni, de ezt egy ilyen szervezettel nem teheti meg, mert a kapcsolatfelvételnek politikai tartalma és üzenete van. Egy ilyen szervezettel a kapcsolatfelvétel maga is politikai aktus, függetlenül attól, mi a tárgyalás témája. A Heritage Foundation nem egy semleges lobbicég vagy egy techni­kai szakértői intézet, amelyet pragmatikusan fel lehet keresni bármilyen ügyben. Ez egy ideológiai műhely, amelynek a puszta felkeresése üzenetet hordoz, a legitimálás, az elismerés, a szövetség üzenetét. Egy demokratikus rendszerváltást ígérő párt nem legitimálhatja a puszta megjelenésével azt a szervezetet, amely a demokrácia lebontásának útitervét írta. A gyanú inkább az, hogy az orosz energiafüggőség fenntartása érdekében folytatott lobbitevékenység csupán álca és ürügy a Heritage Foundationnal való kapcsolatfelvételre és a korábbi fideszes együttműködés folytatására. A magyar sajtóban az MTI híradása alapján csak közölték, de sehol nem kommentálták a látogatás tényét. Egyetlen újság sem kérdezett rá, hogy a Tisza Pártnak és az általa ígért demokratikus Magyarországnak mi köze lehet a trumpista, szélsőjobboldali Heritage Foundation működéséhez, amely az orbánizmus amerikai importőre és terjesztője. A legjobb szándékkal sem tételezhetjük fel, hogy a Tisza ezúttal az illiberális orbánizmus megsemmisítésének receptjét akarná átadni a Heritage Foundationnek, mert nem látjuk az erre irányuló terveit és a végrehajtást sem, a személycseréken és az ígérgetésen kívül. Miközben a Magyar Péter által emlegetett szavak gyanúsan mást jelentenek, mint eddig. Magyar rendszerváltás és jogállamiság alatt feltűnően nem azt érti, amit a nyugati demokráciák, hanem sokkal inkább az Orbán-rendszer maradékának átmentését, legalizálását. Ha ez az együttműködés folytatásának alapja, akkor a "Tisza" egyre gazdagabb tapasztalattal rendelkezik, amit átadhat a Heritage Foundationnak Trump bukása esetére. Magyar Péter és kialakuló rendszere ebben is sikeresen őrizte meg a folytonosságot, nem kellett hozzá kapcsolatokat építenie, csak a Fidesz kapcsolatait megtartani és újraéleszteni. Ez a washingtoni látogatás többet mond arról, ami Budapesten történik, mint az összes Magyar Péter-beszéd díszkötésben kiadva és egy értelmező szótárral kiegészítve. Hajdu Márton látogatása azért kérdéses, mert nem jelent meg nyilatkozata arról, hogy a Heritage Foundationt arról tájékoztatta volna, hogy az Orbán-rendszer ideológiája és az Orbán-modell Magyarország gazdasági, kulturális és morális lepusztításához, az emberi értékek megsemmisítéséhez, az ország kirablásához, egy sötét embertelen rendszerhez vezetett, amely csak azért nem végződött véres polgárháborúval, mert az alkotmányos rendet megdöntő bűnszervezet a totális összeomlás előtt a szervezett elvonulást és a hatalom békés átadását választotta, a felelősségre vonás elengedéséért és a vagyon megtartásáért cserébe. Szerintünk hazai és nemzetközi botrány az, hogy az Orbán-rendszert felváltó Tisza-kormány bármilyen szinten felveszi a kapcsolatot a Heritage Foundation képviselőivel. Ez csak abban az esetben lenne elfogadható, ha azt közölnék velük, hogy "az Orbán-modell és az illiberális kísérlet megbukott, nem sikerült, ezért javasoljuk, fejezzék be Amerikában is". Ezt a nyilatkozatot még nem adta ki Magyar Péter, Hajdu Márton és a Tisza Párt sajtóosztálya. A Heritage Foundation felé tett látogatás nemcsak lobbizás az orosz gáz és az orosz olaj mellett, ami önmagában is elfogadhatatlan, hanem elkerülhetetlenül egy politikai üzenet, amit a Tiszának meg kellene magyaráznia. Nyilván csak késik. Kitartóan várjuk.

Azt mindenki fantáziájára bízhatjuk, hogy a Vagyonvisszaszerzési Sóhivatal (amelynek célja, hogy távol tartsa Magyar Pétertől és "kormányától" az igazságtétel és a felelősségre vonás ügyét) hogyan simítja majd el az évszázad bűncselekményét, amelyet az Orbán által vezetett szervezett bűnözői csoport (leánykori nevén: Fidesz) elkövetett. Magyar így a jogállamiság bajnokaként tárhatja szét a kezét, hogy a mindenkitől független (de általa kiválasztott vezető révén irányított) Vagyonvisszaszerzési Sóhivatal nem talált vádemelést alátámasztó bizonyítékokat Orbán és családja, Mészáros, a strómanjai, oligarchái, miniszterei ellen, ezért nem tehet semmit. Orbán láthatóan paktumot kötött Magyarral. Ilyen véletlenek nincsenek, hogy Orbán emberei vezényszóra távoznak, senki nem marad a politikában, s egész véletlenül semmiféle eljárás nem indul ellenük. A "magyarista" sajtó, amely kitüntetett érdemeket szerzett ennek a hatalomváltásnak az előkészítésében és lebonyolításában, nagy erővel veri a dobot a Fidesz sokadrangú pitiáner tolvajaival kapcsolatos ügyekben, de mélyen hallgat arról, hogy Orbánt és a kleptokrata rendszert irányító, ezermilliárdokat eltulajdonító társait nem üldözi az igazságszolgáltatás, nincsenek eljárások, nincsenek feljelentések és nyomozások. Bűntársai annak a nagy átverésnek, amit egyesek rendszerváltásnak hittek, de csak generációváltás lett belőle. Az sem érdekel senkit, hogy még az Orbánék által is fenyegetett Matolcsy-klán elleni nyomozásról sem lehet hallani semmit. Végtelen nyugalomban menekíthették ki a lopott vagyont, miközben már Magyar színrelépésekor felmerült a gyanú, hogy az ismeretlen eredetű százmilliós kampányköltségek mögött (részben) Matolcsyék állhatnak. Itt még az sem lehet kifogás, hogy adatokat kell gyűjteni, bizonyítékokat kell beszerezni (Orbánnal és társaival szemben sem lehet ez kifogás, mert a bűncselekményeik nyilvánosak voltak és jól dokumentáltak). Már Lech Wałęsa is szóvá tette, hogy Magyar feltűnően kerüli a felelősségre vonást, és Orbánék közül még senki nincs börtönben. Ha valaki azt mondja, hogy Magyarországon rendszerváltás van, miközben Mészáros Lőrinc gázszerelő, a felcsúti futballcsapat dollárban multimilliárdos gondnoka, Orbán stróman barátja még szabadlábon van, egyetlen feljelentés vagy nyomozás nem indult ellene, és a lopott közvagyon egésze a birtokában van, annak súlyos látásproblémái vannak, s ez a jobbik eset, különben olyan szintű elfogultsággal gyanúsítható, amely a bűnpártolás kategóriáját súrolja. Magyarország szótlanul figyeli, hogy orra előtt kijátsszák az igazságszolgáltatást, a felelősségre vonást, ellopják és elhazudják a demokratikus rendszerváltást, futni hagyják Orbán bűnszervezetét, kifosztják és becsapják a magyar népet. Magyar Péter élére állt az Orbán-rendszerrel szembeni elégedetlenségnek és elrabolta a demokratikus rendszerváltást és a szabadságot. Ha intézményes rendszerváltás egy rövid időn belül nem lesz, amely garantálja a fékek és ellensúlyok rendszerét, a hatalmi ágak szétválasztását, akkor csak új vezetője lett az Orbán-rendszernek, ami az újabb diktatúra veszélyét hordozza. Nemcsak az esély és a lehetőség veszhet el, hanem sokkal jobban koncentrálódhat a hatalom, az önkény erősebb lehet, mert most a demokratikus oldal egy jelentős része áll feltétel nélkül Magyar mögött áll (akiket vélhetően lecserél vagy kiegészít a széteső Fidesz támogatóival), s nincs demokratikus, liberális és baloldali ellenzék.

Azt nem szükséges mondani (mégis mindenki megteszi, aki az eltávolítás módját és okát firtatja), hogy Sulyok Tamás egy minden tekintetben méltatlan, alkalmatlan személy a köztársasági elnöki poszt betöltésére, a NER ideáltipikus bábfigurája, akit azért helyeztek a pozíciójába, hogy ne lássa el a funkciót, ne legyen a fékek és ellensúlyok része. Még ez sem elég, mert apja nyilastámogató múltjának letagadásával morálisan összeférhetetlen a pozícióval, s mint magyar földeket külföldiek kezére játszó zugügyvéd, jogilag is elfogadhatatlan, mert bizonyítottan bűncselekményeket követett el. Eltávolításának azonban nemcsak a módja kérdéses, hanem az oka is. Annál is inkább, mert Magyar Péter nem antitézise és ellentéte a Fidesz ideológiájának és rendszerének, amelyben 14 éven át nem talált kivetni valót, egészen addig, amíg nem fosztották meg NER-lovagként a tisztességtelen fideszes pénzforrásaitól. Emellett az Orbán-rendszer számos kétes figurája (ő maga is az) maradhatott a pozíciójában. Ahogyan a volt pénzügyminiszter, Varga Mihály szerepe is kétséges, miután az orbáni önkényuralmi rendszerben a pézügyminisztersége alatt zavartalan folyt az ország szervezett kirablása. De Varga maradhat jegybankelnök, ami rendkívül bizalmi pozíció, de sorolhatnánk másokat is, míg az egyszem Sulyoknak közellenségként távoznia kell. Ez azért is felvet kérdéseket, mert Sulyok Vargához hasonlóan jelezte, hogy kész kiszolgálni Magyart és kormányát, s ezt bizonyította is. Sulyok nem létező gerincét nem törné meg az, hogy Orbán után Magyar Péter bábja legyen. Neki mégis mennie kell. Ebben az esetben csak két oka lehet a könyörtelen levadászásának: az egyik, hogy Magyar Péter egy olyan elvhű demokrata (amivel eddig nem ismert oldalát ismernénk meg), aki magának sem tűr meg egy bábot, mert neki olyan független köztársasági elnök kell, aki féke és ellensúlya a kormánynak, a parlamenti többségnek, s jelenlegi vezetőjének, saját magának. Erre az eshetőségre nagy tétekben nem fogadnánk. A másik lehetséges indok, hogy Magyar Sulyok helyett saját bábot akar. Egy saját Sulyokot akar a köztársasági elnöki székbe ültetni, illetve valakit nagyon meg akar ajándékozni a nagy presztizssel járó funkcióval. Azt a lehetőséget kizárhatjuk, hogy Magyar csupán ezzel akarja demonstrálni a rendszerváltást, mert olyan propaganda és üldözés senki ellen nem folyik, mint Sulyok ellen. Más bebetonozott bábokról semmit nem hallani. Az is nevetséges például, hogy még mindig a Fidesz legfőbb ügyésze van pozícióban, és nem indít semmiféle eljárást Orbán és bűntársai ellen, ami szintén nem zavarja Magyar szemét. Talán azért nem, mert nem bánja, s ez egybevág a szándékaival. Sulyok kétes formában történő levadászása nem azért kétes, mert nem jogos, hanem azért, mert megkerüli annak kimondását, hogy Orbán rendszere autokrácia (világosabban: diktatúra) volt, s nem ezen a jogcímen távolítják el az önkényuralom bábját a székéből, a jogállam létrehozásának nevében, hanem személyre szabott alaptörvénymódosítással. De ez nem minden, mert a szándék akkor mutatja meg az igazi arcát, amikor Magyar megnevezi Sulyok utódját, akit mindjárt meg is szavaztat a - Sulyokhoz hasonlóan báb szerepét betöltő - parlamenti képviselőivel. Akkor meglátjuk, miért volt ennyire fontos éppen a készséges és "nyájas" Sulyok menesztése. Vajon kinek készíti Magyar a helyet?

Mi nem látunk a vagyonvisszaszerzési hivatal felállításában sem mást, mint szemfényvesztést: egy ilyen sóhivatalra semmi szükség nincs egy jól működő jogállamban (amelynek helyreállítása Magyar legfontosabb feladata lenne), ahol a rendőrség, az ügyészség és a független igazságszolgáltatás teszi a dolgát. A vagyonvisszaszerzési hivatal körüli csinnadratta ezúttal is arra jó, hogy fenntartsa a reményt Orbán, a családja és legfontosabb emberei elszámoltatására, de csupán húzza az időt vele. Valamiért nem látszik nagy félelem és izgalom Orbán és köreiben. Senki nem fél, senki nem menekül, zavartalanul élnek, mint akik tudják, hogy semmiféle veszély nem fenyegeti őket és a családjukat. Érzésünk szerint Magyar az orránál fogva vezeti az embereket. Előbb felébresztve a reményt és elterelve a gyanút, majd idővel sajnálkozva azon, hogy nem tehet semmit a magas sóhivatal, mert Orbán, a listáján szereplő strómanok, oligarchák és haszonélvezők lepapíroztak mindent. S ez a "jogállam". Ezeket az eseményeket nem lehet másképp értelmezni, mint egy megállapodást Orbán és Magyar között. Minden jel szerint Magyar Orbán akaratát teljesítette be, erősítette meg (saját szempontjából bebiztosítva saját uralmát is), amikor "eltiltatta" attól, hogy újra miniszterelnök legyen. Orbán fokozatosan akar kivonulni a közéletből. Egy évig pozícióban, s ha egy év alatt semmi eljárás nem indul ellene, a családtagjai, Mészáros, Rogán, Szijjártó, stb. ellen, akkor büntetlenül kiszáll a politikából. Nem tudjuk, mi késztette erre, mi az a szempont, amely felülírja a hatalom iránti féktelen vágyát és szenvedélyét, de nem elképzelhetetlen, hogy a családja, a gyerekei, az unokái szabadlábon maradása és vagyonbiztonsága miatt meggyőzték, hogy éljen a szabad elvonulás lehetőségével, amit Magyar hatalomátvétele jelent. Azt sem lehet tudni, hogy az oroszokkal és másokkal folytatott titkosszolgálati játszmái és üzletei miatt nem kínál-e neki egérutat a látszat, hogy politikailag megbukott. A szemünk előtt játszódó események és tények (ha hirtelen meg nem változnak), csak erre a következtetésre vezetnek, s nem kínálnak más értelmezést arra, hogy 16 év diktatúra, államellenes bűncselekmény, köztörvényes bűncselekmények garmadája, a magyar történelem legnagyobb államilag szervezett rablása után ez az ember minden felelősségre vonás nélkül elsétál, s a hatalomról (amely számára mindig a létezést és a levegőt jelentette), minden különösebb erőfeszítés nélkül lemond.

Magyar nem véletlenül migránsozik, hiszen jogászként pontosan tudja, mi a különbség az illegális bevándorlók és a menekültek között, akiket tendenciózusan összemos egymással. Magyar nem véletlenül használja Orbán retorikáját, mert ugyanaz a célja ezzel, mint ami Orbánnak volt. Megfélemlíteni, manipulálni azembereket, a nacionalista érzelmekre játszani. Az embertelenség és a hazugság szélsőjobboldali célokat szolgál: ellenségképzéssel és gyűlölettel egyesíteni maga mögött a híveket. Az ellenségképzés egyenes út a szélsőjobboldali hatalomgyakorláshoz, ahol a ellenségek köre egyre bővül, "migránssá" válik mindenki, aki másképpen él, gondolkodik, más világnézetet vagy politikai értékrendet követ. Magyar a migránsozással kijelöli a "Tisza" útját és kormányzásának jellegét. Magyarnak már nincs semmi oka arra, hogy a bevándorlókkal fenyegessen, mert már véget ért a kampány (migránsozni kampányban is gyalázatos taktika). Magyart semmi nem kényszeríti arra, hogy elutasítsa a demokratikus normákat, a törvényességet és az emberséget. Neki az lenne a feladata, hogy rámutasson a migránsozás szélsőjobboldali jellegére, hazugságára és valódi céljára. Megnyugtathatná az országot, hogy nincs mitől félnie, különösen egy olyan országban, amelyben senki nem tud mutatni egy színtiszta magyart, ami még a nevekben is jól érzékelhető. A migránsozás faji kérdéssé válik, aogy a végére Orbán ki is mondta ezt. Ha magát jobboldaliként akarja definiálni, hvatkozhatna Szent István Imre herceghez írt intelmeire: "Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak." Ezt kellene István királytól átvenni és az ország vezető gondolatává tenni, ami felszabadítaná az ország polgárait a félelem és a gyűlölködés megalázó gyengesége alól. Ez lenne Magyar feladata, ha kicsit is értené és tiszteletben tartaná a 3 millió magyar szavazó akaratát, akik szabadulni akartak az Orbán-rendszertől és a szélsőjobboldali ideológiájától, s mindattól, ami ennek része. Még akkor is, ha nincsenek tisztában az illiberális szélsőjobboldali rezsimek és a migránsozás összefüggéseivel. Neki kellene rámutatnia erre, s találhatna erre példát az európai konzervatívok és kereszténydemokraták politikájában, amit elválaszthatna az illiberális "patrióta" szélsőjobboldaltól.

Minden nap, amikor Magyar nem tesz semmit az alkotmányos rend helyreállítása, a számonkérés és a felelősségre vonás érdekében, Orbánt és a Fideszt erősíti. Orbán bábjainak ad bátorítást. Magyar a parlamentben kapott egy hatalmas erőgépet, kétharmados többsége van, a képviselői azt szavazzák meg, amit mond. De Magyar nem használja ezt az erőgépet, hanem lefojtja. Ha nincsenek kész tervei arra, hogy a kétharmaddal hogyan bontsa le az Orbán-rendszert, akkor nem készült fel a kormányzásra, mert az önmutogatás és a szereplési vágy lekötötte. Ebben az esetben sürgősen pótolja. Idejét ne a Facebookon töltse, hanem a feladatát végezze. Ha így megy tovább, a Fidesz visszaerősödik. Semmiféle elszámoltatás nem lesz. Orbán szellemi vezér lesz, aki készül a visszatérésre, miután Magyar átmeneti kormányzása tisztára mossa az elmúlt 16 évet. Nem lehet majd észrevenni a parlamentben a kétharmados többséget. Magyar egyedül harcol majd egy önbizalomtól duzzadó Fidesz emberei ellen, mint lúd a jégen, s akik rászavaztak, kétségbeesve nézik, hogy mi lesz ebből. Ordenáré köztörvényes bűnözők maradnak szabadlábon. Mészáros Lőrinc ügyes vállalkozó lesz, akihez nem mernek nyúlni. Orbán és családja megtartja az iszonyatos vagyonát, amit elrabolt, az emberek pedig újra félni kezdenek és rettegnek a következő választástól. Ha Magyarországon nem sikerül a demokratikus rend helyreállítása a bukott és romlott illiberális (fasiszta) kísérlet után, mert Magyar Péter eljátssza és elszórakozza a szabadság és a jogállam lehetőségét, s önmagában gyönyörködik ahelyett, hogy tenné a dolgát, annak súlyos következményei lesznek az egész világra. Mert a "magyar modell" fordítva is a világ egyik barométere lesz, s a részleteket nem ismerőknek azt üzeni majd, hogy az illiberális autokráciák bukása után nem lehet helyreállítani az alkotmányos rendet. Pedig annyi történt csupán, hogy amikor megérett az Orbánnal szembeni ellenállás, akkor egy ember kisajátította a hatalmat magának, de nem teszi azt, amivel megbízták. Ha nem így van, akkor Magyar bizonyítsa be. Fejezze be a pótcselekvést, az influenszerkedést, rombolja le az Orbán-rendszert és indítsák meg a büntetőeljárásokat Orbán, a családja, a strómanjai, az oligarchái és a NER korrupt vezetői ellen. A fanatikus hívei pedig fejezzék be a hazudozást, hogy mindent megmagyaráznak, s szólítsák fel Magyart, hogy hajtsa végre, fejezze be azt a forradalmat, amit a választáson megnyert a magyar nép. Ez nem Magyar Péter játékszere. Induljon el az "út a börtönbe program", lehetőleg ne a parkfenntartó által megvesztegetett pitiáner tolvajokkal, hanem az évszázad bűncselekményét elkövető Orbán Viktorral és szervezett bűnözői csoportjával szemben. Nem az történik, amit a választók vártak. Orbánnak el kellett volna tűnnie a közéletből, ehelyett ismét napirendet alakító szereplő lett. Ha Magyarországon nem sikerül a demokrácia helyreállítása, annak üzenete az lesz, hogy az autokráciák bukása után nem lehet visszaállítani a jogállamot. Ami nem igaz, mert ez csak Magyar személyén bukik meg. Mégis ez lesz a látszat. Megerősödik újra az illiberális szélsőjobb. Orbán sorsa lakmuszpapír Magyarország és a világ szélsőségeseinek: akkor is, ha felelősségre vonják, és akkor is, ha futni hagyják. Nem kicsit a tét. Magyar nem tudja, mivel játszik. A felelősség azoké, akik Magyart felépítették és megválasztották. Szóljanak neki.

Pedig az Orbán-rendszer (leánykori nevén: a NER) valóban az évszázad bűncselekménye volt. Naponta követtek el égbekiáltó bűntetteket, a nevükre íratták a fél országot, az oktatást, az egészségügyet lepusztították, az emberek jogait lábbal taposták, százmilliárdokat költöttek propagandára, élhetetlenné tették az országot, elűzték a fiatalokat és a tehetségeket, zsebre kiárusították az országot a kínaiaknak, tízezrek halálát okozták, bűnözők ezreit engedték be korrupt letelepedési kötvényekkel, Magyarország az oroszok gyarmata, a Nyugat, az EU és a NATO ellensége lett. Hazaárulók és orosz kémek irányították az országot és a külügyet, pusztították a kultúrát. De ezek az emberek békésen élnek, metróznak, vállalkoznak, a kormánynak üzengetnek, a parlamentben szemtelenkednek, és egyre szemtelenebbek lesznek. Orbán odáig megy az arcátlanságban, hogy a totális veresége után Felcsútról üzenget, hogyan kell tárgyalni az Európai Unióval. Magyar Péter láthatóan az "út a börtönbe" programot nem fideszes bűntársainak, nem egykori példaképének és bálványának készítette, mert Orbán és bűntársai, tolvaj családtagjai, strómanjai a legnagyobb nyugalomban élnek. A börtönbe a Tisza balliberális politikai riválisai, s a Fidesz legjelentéktelenebb piti tolvajai mennek. A nehézsúlyú bűnözők, Orbán vezetésével, Magyar Péter védelmét élvezik. Magyar becsapott mindenkit, és most is ugyanúgy hazudik, ahogy eddig. Semmit nem csinál, de a híveivel úgy magasztaltatja magát, mint Trump. Az alkotmányozásról szó sem esik, a rendszerváltásnak nyoma sincs. Pótcselekvés zajlik, kormányzás helyett trollkodás és színjáték folyik, látványpolitizálás érdemi intézményes változások nélkül. Magyar az eszét játssza, Sulyokkal izmozik, hogy a köztársasági elnöki székbe is a saját bábját ültethesse, s azzal a "rendszerváltást" kipipálja. Elmulasztotta, amit a szavazók reméltek: az alaptörvényt nem törölte el, hanem legitimálja és toldozgatja, saját céljaihoz igazítgatja. Magyar nem tudja letagadni, hogy Orbánnal megegyezett, ha néhány héten belül nem indul meg Orbán és bandája (családja) ellen semmiféle bűntetőeljárás. Ahogy múlik az idő, egyre kevésbé lesz napirenden az elszámoltatás, a felelősségre vonás, a vagyonelkobzás, a rendszerváltás, az alkotmányozás. Lépésről lépésre csúszunk vissza az apátiába és az Orbán-rendszerbe. A tiszás fanatikusok mindent letagadnak, mindent megmagyaráznak, semmit nem vesznek észre. A Fidesz pedig erősödik, a bűnözők legitim ellenzékiek, és az Orbán-család éli világát. Mészáros Lőrinc még mindig százmilliárdos lopott vagyonnal bír, még nem ül a börtönben, és nem ment vissza gázszerelőnek. Orbán, Rogán, Szijjártó, Mészáros, Kósa, Lánczi, Lázár, Semjén Hernádi, Balásy, s valamennyi név a Karmelita naptárában, minden félelem és aggodalom nélkül éli az életét, és nem történik semmi. Hazudik, aki még mindig azt állítja, hogy ennyi idő alatt még nem lehetett elindítani egyetlen eljárást sem. Magyar továbbra is saját személyét állítja a középpontba, eltereli a figyelmet a lényegről, s nem történik semmi. A türelmi időnek lassan vége lesz. Mikor kezdenek el ordítani, akik ezt a szélhámost választották meg, hogy megszabaduljanak Orbántól, de nem szabadulnak meg tőle, mert Magyar a hatalomért cserébe futni hagyja? Magyar handabandázott: senki nem menekült el. Ők tudják miért.

Magyar egyelőre semmit nem tett, semmit nem hozott "haza", csupán az uniós tagságból eredő jogsértő állapot megszüntetésére tett ígéretet. A pénz csak akkor érkezik meg, ha ezek a vállalt feltételek teljesülnek. Ezzel kapcsolatban még lehetnek kétségek, mert Magyar Péter Varga Judittal karöltve nagy tapasztalatot szerzett az uniós törvényekkel szembeni érvelésben, félreértelmezésben és kijátszásban. Ahogy Magyar mást ért rendszerváltáson, és ahogy korábban is eltérően értelmezte a demokráciát és a jogállamot, még egyáltalán nem biztos, hogy az uniós jogot ugyanúgy értelmezi és elfogadja, mint a demokratikus tagállamok. Ez majd a részletekből derül ki, az EU-nak résen kell lennie. Ahogy Magyar az Orbán-rezsim orosz-politikáját is folytatja a gázvásárlással, az Ukrajnának küldendő katonai segítség megtagadásával, az uniós jogállami feltételek tekintetében is lehetnek még olyan csavarok, amelyek lépésről lépésre (tégláról téglára) vezetnek majd a "Tisza" és az EU konfliktusához, az uniós pénzek távolmaradásához. Bekövetkezhet a hívek újabb pálfordulása, hogy amikor Magyar tagadja és sérti az uniós jogot, s nem Orbán, akkor majd tapsolják a "kettős mércéről", a magyarellenességről, a szuverenitással szembeni támadásról szóló hazugságokat. Ezért szögezzük le, hogy az uniós pénzekből Magyar még egy fillért sem hozott "haza", és az nem lesz egy sétagalopp. Ha egy demokratikus kormány váltotta volna Orbánt, e tekintetben nem lenne semmi kétség és kockázat, mert egy demokratikus kormány a határidőhöz szükséges futószalagon legyártotta volna az európai uniós jognak, a klasszikus jogállami demokratikus feltételeknek megfelelő törvényeket, ami Magyarország alapvető érdeke. De Magyar esetében ez nem garantált, ha ez jelentene nyugodt álmot az ország lakóinak, akkor egy cseppet sem lehetnek nyugodtak az álmaik. Ahogyan egy demokratikus kormány miniszterelnöke az uniós pénzekről sem csúsztatna, és nem állítaná azt, hogy azt már hazahozta, hanem korrektül nyilatkozna a tényszerű valós helyzetről. Ez önmagában is gyanús és ijesztő. Már csak azért is, mert előkészítheti az érzelmi fordulatot, mert mindenki az ország zsebében érezheti az uniós tízmilliárdos eurókat, így még inkább csalódást okozhat, amikor az EU nem teljesítés vagy nem megfelelő teljesítés esetén mégsem fizeti ki az összeget vagy a teljes összeget. Magyar előre manipulál, ezúttal is a propagandával korbácsolja fel az indulatokat, amely újabb EU-ellenességben és bűnbakkeresésben végződhet, ezúttal Orbán egykori ellenzéke részéről. Nagyon is komoly aggodalomra ad okot a kommunikáció, mert egyrészt nem igaz, másrészt egy hatásvadász manipuláció lehet, ha Magyar a szokásos fideszes trükközésbe kezdene és azt az EU felismeri és nem fogadja el. Már az is visszatetsző, ahogy az uniós pénzek "hazahozatala" fordulat beivódott a kampány révén a köztudatba, mintha ez valaha is a magyarok pénze lett volna, amit elvettek, s amit Magyar Péter "hazahoz" (visszahoz) a jogos tulajdonosainak. Ebből egy szó sem igaz, mert ez a pénz soha nem volt a magyaroké, ennek a pénznek a hazája nem Budapest, nem Magyarország, hanem ez a pénz az Európai Unió közös pénze, amelyből megfelelő törvényi feltételek mellett Magyarország is részesülhet. Ez megszerezhető pénz, ami nem feltétel nélkül jár, nem a magyaroké, legfeljebb az lehet, ha betartják az uniós demokratikus és jogállami normákat. Azokat a normákat, melyeket Magyar világéletében tagadott.

Sulyok az elutasító nyilatkozában egyértelmű hűségesküt tett, és megígérte, hogy Magyar Péternek éppen olyan kritikátlan és elvtelen kiszolgálója lesz, mint amilyen Orbánnak volt. Magyart azonban ez nem elégíti ki, neki saját köztársasági elnök kell, akit ő ültet díszletnek a köztársasági elnöki székbe. A közvetlen köztársasági elnökválasztást sem meri megkockáztatni, mert nem biztos abban, hogy az ő jelöltjénél nem lenne népszerűbb, s a feladatra alkalmasabb jelölt, akit a többség megválaszt (például Iványi Gábor). Ez pedig morálisan is megkérdőjelezi a Sulyokkal szembeni akcióját, mert Sulyok helyére nem egy valódi köztársasági elnököt akar állítani, hanem egy másik ("tiszás") Sulyokot. A durva támadás és a megalázás azt eredményezheti, hogy a Sulyokkal szembeni fellépés veszélyesebb és ellenszenvesebb lehet, mint maga Sulyok. Az önkény még egy rossz köztársasági elnök esetében sem elfogadható. Főleg, ha Magyar nem helyre akarja állítani a köztársaságot, hanem birtokba akarja venni ugyanazokat az intézményeket, amelyeket korábban a Fidesz uralt. Az agresszív hatalomgyakorlás könnyen szimpátiát kelthet az iránt is, akit sokan alkalmatlannak tartanak. A túlzott erőfitogtatás gyakran legitimálja az ellenfelét, ha valaki annyira túlfeszíti a húrt, hogy saját ellenfelét teszi rokonszenvessé. Az agresszió mártírt csinálhat Sulyokból.  Mindez azt a kontraproduktív helyzetet hozza létre, hogy akik Sulyok megválasztása ellen is tiltakoztak, s az elmozdításával egyetértenének, Sulyoknak kezdhetnek el szurkolni, mert a jelenlegi helyzetben egy korlátlan hatalommal rendelkező, s láthatóan azt megtartani szándékozó akarnok áll vele szemben. Aki azért akarja törvénytelenül elmozdítani (azért trollkodik, terrorizálja, azért alázza meg naponta), hogy a helyére a saját Sulyokját ültesse. Az agresszió szimpatikussá teszi az áldozatát, és Magyar színházias terrorjával szemben azért szurkolhtnak egyre többen, hogy az emberi méltóságában megalázott Sulyok szedje össze magát, s rúgja ki a köztársasági elnöki palotából az agresszort. Erre nyilvánvalóan nem kerül sor, mert Sulyokból hiányzik ez a fajta öntudatos és méltóságteljes fellépés, éppen ezért választotta Orbán. De enélkül is, Magyar fellépése Sulyok mellé állíthatja azokat is, akik méltatlannak és alkalmatlannak tartják a feladatára, akik a diktatúra egyik maradványát látják benne. Annál is inkább, hogy funkcióját tekintve egy ugyanolyan bábra akarja cserélni, ezért akarja kirúgni, nem pedig azért, hogy helyreállítsa a köztársaságot. Sulyok ellenállása a rendszerváltás szempontjából hasznos lehet, mert az alaptörvény megváltoztatására kényszerítheti Magyart, aki ezért nem teheti meg, hogy csak úgy beüljön Orbán rendszerébe következő diktátorként. Nem mintha ezt meg lehetne akadályozni. De legalább ne legyen olyan könnyű, s az általános iskola 6. osztályát elvégzett népességtől felfelé mindenki számára nyilvánvaló legyen, hogy Magyar az új diktátor, aki semmi mást nem csinál, csak Orbán embereit a sajátjaira cseréli. Ha ez az agresszió folytatódik, ellentétes hatást válthat ki, mert az emberek igazságérzetét az erősítheti, ha ehhez a performanszhoz Sulyok nem asszisztál. Sokak számára elégtétel lehet, ha Magyar nem képzelheti azt, hogy bármit megtehet. Ennek a színjátéknak a legtragikusabb vége az lehet, ha egyszer az jön ki az emberek száján, hogy "hajrá Sulyok"!

Magyar Péter szándékosan számolta fel a politikai liberális baloldalt, tudatosan semmisítette meg a baloldali és demokratikus pártokat (a "Tisza" nem az), s ugyanilyen szándékos az, hogy az Orbán-rezsim bukása után nem nyújt segédkezet a fogságba ejtett Népszavának, nem segíti ki a diktatúra csapdájából, amíg létrejön a szabad sajtópiac. Önmagában az is botrány, hogy a Mediaworks még létezik. Ez mindent elmond arról, hogy Magyar elmulasztotta a rendszerváltást, nem tette meg a legalapvetőbb lépéseket sem: a Népszava helyzetéért nemcsak Orbán, hanem Magyar Péter is felelős. A Fideszt a Mediaworks-el és az alaptörvénnyel együtt már rég be kellett volna szántania. Ezért a Népszava most már nemcsak a Fidesz, hanem a "Tisza" áldozata is, amelynek győzelméért a Népszava elég sokat tett: a mi ízlésünk szerint túlságosan is sokat, mert az Orbán-rendszer megdöntése érdekében nyújtott támogatása mellett nem fordított elég gondot a demokratikus garanciák, fékek és ellensúlyok, a rendszerváltás megkövetelésére, hanem a többi álfüggetlen sajtóval együtt bedőlt Magyar Péter hazugságának, hogy az Orbán-rendszert csak egyetlen párttal lehet megdönteni, ezért a Népszava alárulta saját politikai közösségét, a baloldalt is. Ennek áldozata most ő maga is. De hol van ez vétek a 153 éves múlthoz és kulturális örökséghez képest? Az is helytelen, hogy a Népszava elhallgatja ebben Magyar Péter felelősségét, és nem kéri számon rajta a túszul ejtett újság megmentését. Álságos és hazug indok az, ha Magyar azt mondja, hogy ő nem avatkozik a sajtópiacba (nem tart el lapokat), mert ez nem ezt jelenti. Arról nem beszélve, hogy saját öccse által üzemeltetett kormánypropaganda lap, a Kontroll, sem a piacból él, nem az olvasók tartják el, s ha vannak hirdetései, akkor azok nem függetlenek attól, hogy a testvére a miniszterelnök. Ha Magyar a jogállamra akar hivatkozni, akkor ne felejtse el, hogy ez a felállás a testvérével (és annak alakuló médiabirodalmával) önmagában is egy korrupciós szisztéma. A Magyar Pétert támogató baloldal és a liberálisok alapvető kötelessége lenne, hogy Magyart emlékeztesse arra az ígéretére, hogy Orbán legyőzése után plurális demokrácia lesz, "nyíljon száz virág", virágozzék a demokrácia, a sokszínűség, s arányos új választási rendszerben alakuljon ki egy alkotmányos demokrácia politikai térképe. Ha Magyar Péter nem menti meg a Népszavát (vagy eleve nem hoz létre új szabad sajtópiacot), akkor nemcsak a kisstílű politikai és ideológiai érdek vezeti, nem csupán a nagyonalúság hiányzik belőle, hanem úgy semmisít meg egy nemzeti kulturális értéket, hogy közben ennek az ígéretének az alapvető feltételét, a baloldal nyomtatott napilapját számolja fel. Magyar hallgatása azt jelenti: a szélsőjobboldali fideszes Mediaworks maradhat, a baloldali Népszava pusztuljon el. Közös erővel pusztítják el, s ha van különbség, akkor Orbán mellett az szól, hogy minimális követelmények és keretek közepette, de a Népszavát megőrizte és fenntartotta, míg Magyar elpusztítja. Mert a passzivitása is tett, a Népszava megsemmisítésének tette. Akik elhitték, és népszerűsítették, hogy a baliberális oldal "óellenzéknek" bélyegezve átmenetileg szűnjön meg, majd támadjon fel, remélhetőleg nem mulasztják el megemlíteni Magyarnak, hogy nem erről volt szó.