Iványi Gábor igazi köztársasági elnök lenne, ezért nem ő lesz
Magyar Péter még javában a Fideszben ette a belső ellenállók keserű kenyerét, megnyomorítva három év alatt kétszáz millió forinttal, amikor Iványi Gábor már a rendszer keresztre feszített mártírja volt, s már egy ciklussal korábban is őt akarta a nép köztársasági elnökjelöltnek (amit csalárd módon megfúrtak). Ezért, ha valódi rendszerváltás lenne, s a nép választhatna köztársasági elnököt, akkor az Iványi Gábor lenne. Magyar Péter azonban egy ilyen fontos választást nem bíz az óellenzéki mentalitással rendelkező népre, inkább maga veszi kézbe az ügyet. Iványi Gábort éppen az alkalmassága és a függetlensége zárja ki a versenyből. Ez mindent elmond arról, ami zajlik.
Ezért arra viszont mindenki mérget vehet, hogy Magyar végül saját jelöltjét fogja megszavaztatni a frakciójában ugyancsak bábként viselkedő képviselőkkel. Magyar eljátssza megint azt a bohózatot, amivel a demokráciát járatja le, hogy várja a jelölteket mindenkitől, mintha a jelöléseknek bármiféle szerepe lenne. Magyar minden alkalommal csalt, amikor úgy tett, mintha demokratikusan választana, vagy döntene el bármit, kezdve saját EP-mandátumától a "Tisza" képviselőjelöltek kiválasztásáig, s ez ezúttal sem lesz másképp. Saját jelöltje lesz a befutó, s ő újra elbábozza, mintha meghajolna a köz (saját fanatikus Facebook-követői) akarata előtt.
Ahogy szemfényvesztés Sulyok eltávolítása is, s annak interpretációja, mintha ezzel az Orbán-rendszert váltaná le, holott éppen azt teszi most is, ami cáfolja ezt: csupán személycserék vannak, rendszerváltás nincs. Orbán embereit ugyanazzal a módszerrel Magyar embereire cserélik. Ahogy nem sok jót várunk attól az alkotmánytól sem, amit Magyar Péter ad majd az országnak, mert az nagyjából ugyanezzel a módszerrel váltja majd fel az alaptörvényt. Orbán is írt magának egy alaptörvényt, Magyar is ír magának egy alkotmányt, amely a lényegét tekintve nem sok mindenben különbözik majd a másiktól.
Erre pedig abból következtetünk, ahogy a köztársasági elnökválasztást is elbábozza, és ígéretei ellenére saját embereivel a saját jelöltjét választatja meg, s nem bocsátja népszavazásra a jelölteket. A köztársasági elnökválasztást igazi népszavazás esetén magasan Iványi Gábor nyerné, abszolút megérdemelten, s ez rendszerváltást jelentene. De Magyar éppen ezért nem közvetlenül választat köztársasági elnököt, mert Iványi Gábor igazi köztársasági elnök lenne: ahogyan Orbánnak nem volt, így neki sem lenne a bábja. Ha Magyar valóban igazi köztársasági elnököt akarna, s nem egy bábot, akkor ő maga javasolná az erre legalkalmasabb és legméltóbb személyt, Iványi Gábort.
Megismételjük: ha Magyar valódi köztársasági elnököt akarna, Iványi Gábort javasolná. Ha népszavazás lenne, Iványi Gábor nyerne. Ezért nincs népszavazás. Tudjuk, majd kitalálnak minden hazugságot, hogy őt miért nem lehet. Vagy megpróbálnák rávenni, hogy ő maga lépjen vissza. De még ezt sem kockáztatja.
Üdvözöljük Magyarországot a NER-ben.
A rendszerváltás elbábozása: leveszik a falról, de megtartják az Alaptörvényben
A demokrácia nem "bábozás", a rendszerváltás sem "bábozás", hanem a szabadság és a jogegyenlőség garanciája. De Magyar Péter csak elbábozza ezeket, amikor a külső látszatot teremti meg, s azzal leplezi el a rendszerváltás hiányát. Ehhez pedig nem időre van szükség, hanem politikai akaratra, az pedig nincs. Nagyon fontos megkülönböztetni azt, hogy Magyar jobboldali vagy antidemokratikus, mert a keresztény gyökerekre hivatkozó alaptörvény nem jobboldali, hanem antidemokratikus iromány.
Az alaptörvény még jobboldali sem lehetne, mert ki kell fejeznie az egész ország sokszínűségét és azonos jogait. De keresztény ideológiájú végképp nem lehet, mert a "keresztény állam" ideológiája antidemokratikus. Abból csak olyan rendszer lehet, mint a NER. Ezért ez nem Magyar magánügye, vagy Magyar politikai identitásának kérdése. Nem menthető fel Magyar a keresztény ideológiai állam alaptörvényének megtartása miatt azzal, hogy ő egy jobboldali, mert a kettő nem azonos egymással.
Mert jobboldali és keresztény politikus is csak a liberális demokratikus jogállam keretei között működhet, hasonlóan másféle ideológiákkal és politikai irányzatokkal. Ha a keresztény vallási ideológia az alaptörvény alapja, akkor az megszünteti az ország más világnézetű, más vallású, ateista és/vagy más ideológiát (esetleg ideológia nélküliséget) képviselő polgárai egyenlő jogait. Nem a fóliát kell eltüntetni, nem a falról kell a Nemzeti Hitvallást levenni, hanem a vallási ideológiát az Alkotmányból eltüntetni.
De Magyar kiállt ezek mellett, s támogatói nem értik, vagy nem hajlandóak világossá tenni, hogy ez ellentátes a jogállammal és a demokráciával. Ha Magyar meghagyja ezeket, akkor megakadályozza, hogy az Orbánt elzavaró milliók megszabaduljanak Orbántól, a rendszerétől és a diktatúrától. Mert ha a struktúra és az ideológia megmarad, akkor nem old meg semmit, ha Magyar azt "felvilágosultabban" és kevésbé elnyomó módon használja. Egyelőre.
Ezeket pedig az új Alkotmány megalkotása és széleskörű társadalmi elfogadása nélkül is ki lehetne venni az alaptörvényből. De Magyar ezt nem akarja. Ebből következik az orbáni reflexek visszatérése és beépülése a kormányzás gyakorlatába, amilyen a migránsozás és a menekültellenesség, az idegengyűlölet, a rasszizmus, amely következik a keresztény állam ideológiájából, s ennek semmi köze nincs a jogállamhoz, a demokráciához és a szabadsághoz.
