Tag: NER

Ezért fontos az eufória közepette figyelmeztetni arra, hogy Hankó és Seszták legfeljebb a kezdet lehet, de semmiképpen nem a vég. Magyar Péter ne mondja, hogy ezzel eljutottak a legfelsőbb körökhöz, mert ez hazugság, és tovább erősíti a gyanút, hogy a szájkarate hátterében Orbánnal megegyezés született a hatalom átadásáról a "fideszes maffia" legfelső köreinek, Orbánnak és családjának szabad elvonulásáról.

Seszták és Hankó ugyanis kishalak a NER korrupciós tavában. Nem ők irányították a maffiaállamot, nem hozájuk ment a legtöbb pénzt, és nem ők a legnagyobb bűnözői a fideszes bűnszervezetnek. Ez nem kisebbíti a felelősségüket és az elkövetett bűncselekményeket, de nem lehetnek azok, akikkel kielégítik a nép jogos elvárását, hogy az ország kirablóit, megszállóit, bűnözőit vonják felelősségre.

Független és az ügyészség szabadsága fölött őrködő legfőbb ügyész kinevezésére csak akkor lehet számítani, ha azoknak, akik kinevezik, nincs semmi titkolni valójuk. Nincsenek ügyeik, amelyeket el kell tussolni. Ebből a szempontból az ügyészségnek gyorsnak kell lennie, mert a kegyelmi időszak hamar véget érhet. Magyar Péter túlárazott szerződéseinek nem szabad vádemelési szakba kerülniük, de a jelek szerint még az eljárás megkezdéséig sem juthatnak el. Ehhez pedig olyan legfőbb ügyészt szavaz majd meg a "Tisza", aki garanciát jelent erre.

Az őszödi beszéd melegen tartása és értelmezése mutatja meg Magyar Péter valódi ideológiáját és a jogállamhoz való viszonyát. Ebből lehet következtetni arra, milyen rendszerváltást tervez Magyarországnak a "Tisza". Semmilyet. Mert azt a demokratikus jogállamot, amihez vissza kellene térni, Magyar "Gyurcsánnyal", az őszödi beszéddel, a hazafiak elleni terrorral és illegitim hatalommal azonosítja. Ez azt jelenti, hogy Magyar a demokratikus jogállamot ma is a Fidesz húszéves hazugságain keresztül szemléli. Amíg ez nem változik, rendszerváltás nem lesz.

Nem az összeg számít, mert az csak azt mutatja, hogy kihagyták a nagy pénzekből (ezért a bosszú), hanem a morális értéke. Ebben pedig nincs különbség. Magyar politikai fellépése azután kezdődött, hogy még ezeket az állásokat is elveszítette. Ezért a fellépésében személyes bosszú motiválja, és éppen a pénz miatt. Ha közpénz lennék, az előzmények és a motívumok után nem lennék nyugodt a kasszában.

A Terror Háza nem reformálható, a kiállítás egyetlen részlete sem menthető. Szégyene a Tisza-kormánynak, hogy Schmidt Máriát csak 5 hónap után rúgták ki, s a propagandaintézményt nem azonnal és nem örökre zárták be. Ez ugyanazt a rossz érzést veti fel, hogy a "Tisza" nem ideológiai ellentéte a Fidesznek, és nem akarja a Fidesz ideológiai örökségét elítélni és megsemmisíteni. Demokratikus rendszerváltást ez az intézmény nem élhet túl. Ha nem számolják fel, akkor Schmidt Máriát, Orbán Viktort és Magyar Pétert is szerepeltetni kell benne.

Ha nincs feljelentés, nincs dokumentált nyomozási kezdeményezés és nincs ügyészségi elutasító határozat, nincs bizonyíték az ügyészségi blokádra sem. Akkor nem az történt, hogy a kormány cselekedett, de az ügyészség megakadályozta, hanem az, hogy a kormány el sem juttatta az ügyeket addig a pontig, ahol az ügyészségnek akadályoznia kellett volna.

A NER bűnözői miatt rendkívüli jogokat gyakorló szervezet a civil életben már nem élhetne ilyen jogkörökkel, mert ez alkotmányellenes és jogállamellenes.

Mindig az okot kell keresni. A "miértre" kell megtalálni a választ. Ha Magyar Péter egy alapvetően bűnüldöző (vád)hatóság élére a bölcsész társadalomtudóst választja a korrupció elleni küzdelemben tapasztalt jelölttel szemben, aki csökönyösen a NER rendszerszintű feltárását és tudományos megértését tekinti a hivatal feladatának, nem a konkrét bűnügyek felderítését és az elkövetők felelősségre vonását, annak oka csak az lehet, hogy Magyar Péter nem akarja a NER bűnözőinek, Orbán és társainak felelősségre vonását. Magyar a hivatalnak nem azt a funkciót szánja, ami az eredeti rendeltetése, hogy elszámoltassa az évszázad bűncselekményének elkövetőit, hanem fordítva. Ezt a hivatalt arra hozta létre, hogy eltávolítsa magától a számonkérés eltussolását, és egy függetlennek látszó intézmény hitelesítse, mondja ki helyette Orbán és bandája érinthetetlenségét, a jogállami felelősségre vonás lehetetlenségét, az elszámoltatás kudarcát. Erre a feladatra választotta inkább Unger Annát, mint Ligeti Miklóst, mert ő felelt meg jobban ennek a szándéknak. Magyar el akarja kenni az elkövetett bűncselekményeket. De a támogatói, akik miniszterelnököt csináltak belőle (a "megmondó emberek"), nem akarják szőnyeg alá söpörni az elmúlt 16 év mocskát, és nem szeretnék, ha egy volt fideszes futni hagyná a volt bűntársait az ország vagyonával. Magyar ezt nem döntheti el egyedül. Ehhez köze van a magyar népnek is. Unger Anna ebbe a konfliktusba csöppent bele, aki láthatóan makacsul nem érti, hogy ennek a szervezetnek a funkciója nem az, amit neki vezetni kellene (egy illiberalizmuskutató intézetet), hanem ez kőkemény bűnözéssel szembeni kőkemény bűnüldözői munka, konkrét bűncselekményekkel kapcsolatban. Neki ezt kellene nagy tapasztalattal és szakértelemmel napi szinten koordinálni és irányítani. Unger Anna sok mindenre alkalmas lehet, de erre nem alkalmas, az egészen biztos. Nem is erre vállalkozott, hanem egy olyan feladatra, amit ő adott az intézménynek, ami egy tévedés. Neki ezt be kellene látnia. Ahogy nem tudná elvezetni a rendőrséget és az ügyészséget sem. Ez a hivatal egy bűnüldöző csúcsszervezet, ezt még inkább nem tudja elvezetni. De azért is vissza kellene lépnie, mert ilyen bizalmi tőkehiánnyal nem lehet egy ilyen hivatalt vezetni. Az ügyben azért zajlik még mindig siketek párbeszéde, mert a kommunikációban nem nevezik meg a konfliktus voltaképpeni okát. Még mindig nem arról beszélnek, hogy Magyar Péter akar elszámoltatást vagy nem. Mert ha akar, akkor tegyen ennek az intézménynek az élére egy felkészült, tapasztalt és elkötelezett, alkalmas vezetőt. Azt mindenki tudja, hogy a kiválasztás egy bohózat, ő választja ki azt, akit akar. Vagy ha nem akar elszámoltatást, akkor mondja meg, ne játssza el ezt a Vagyonvisszaszerzési Hivatal showműsort egy bölcsésszel.

A vállalatok pontosan tudják, hogy az állam szabályozója, adóztatója, engedélyezője és potenciális megbízója a cégeknek. Ebben a viszonyban a miniszterelnök kérése nem lehet egyenrangú felek közötti ártatlan adománygyűjtés. Ez hatalmi elvárás, majdhogynem utasítás. A "ne kelljen mindig szólni", nyílt fenyegetésnek is értelmezhető, mint amikor egy apa figyelmezteti a gyerekét, mielőtt megbüntetné. A cég pénzt ad a hatalom által kijelölt célra, később ugyanattól a hatalomtól vár engedélyt, támogatást, közbeszerzést vagy kedvező elbírálást. Magyar ezt nem egyszeri válságkezelésnek tekinti, hanem hagyományként intézményesíteni akarja. Ez gyakorlatilag a TAO korrupciós gyakorlatának egy másik formája. A TAO-támogatásokat a cégek az adójukból leírták (az államtól vettek el), és Orbán futballcsapatának adhatták a milliárdokat. Cserébe azt remélhették, hogy Orbán kormánya kedvezményekkel viszonozza majd a TAO-adományokat. Felcsúton lehetett a korrupciós pénzt fizetni, az államkasszánál lehetett az ellenszolgáltatást valamilyen kedvezmény formájában a közösből megkapni. Konkrét összefüggéseket lehetett kimutatni a TAO-támogatások és állami kedvezmények, juttatások között. Mivel ez a korrupciós modell annyira átlátszó volt, kiterjesztették a támogatás lehetőségét másokra is. De a legtöbb pénz Felcsútra ment. Magyar korrupciós modellje egyelőre az állam zsebébe megy, az állami programokba lehet befizetni a korrupciós pénzt, és az állam másik zsebéből lehet kivenni az ellentételezést és a kedvezményeket. Ez elindít egy olyan korrupciós láncot a gazdasági életben, ami megfertőzi az egész gazdaságot, s idővel kiterjedhet magánjellegű kedvezményekre is. Az egész országot arra tanítja, hogy valamilyen kedvezményt, juttatást remélhetsz, jobb elbírálásban részesülhetsz, ha Magyar Péter kormányának fizetsz. Ez a mentalitás átjárja az egész országot, az államhatalom működését, ami átláthatatlanná és kaotikussá válik. Magyar 100 nap után úgy érzi, hogy azt tehet, amit akar, mintha az ország az övé lenne. Ha valami megtetszik neki, azt bevezetheti. Csakhogy a demokratikus jogállamban az állam és a magánvagyon elválik egymástól. A szabályokat és a normákat nem lehet átlépni. Az állam és a magáncégek szabályozott és törvények által irányított kapcsolatban áll egymással. Az állam a saját feladatait a befizetett adókból oldja meg, és nem háríthatja át a magáncégekre. Nem várhatja el, hogy magáncégek az adójukon kívül fizessenek, mintha ez erkölcsi kötelességük lenne. Ez az elvárás hatalmi nyomásként nehezedik a magáncégekre, és az államot felettes pozícióba helyezi. Ez nem önkéntes társadalmi felelősségvállalás, hanem egyrészt zsarolás, másrészt megvesztegetés, és korrupciós kapcsolat. Ez a hivatalos és törvényes csatornákon kívüli mederbe tereli az állam és a magáncégek, köztük külföldi vállalatok kapcsolatát. Elkerülhetetlenné válik, hogy bármilyen pályázat, közbeszerzés vagy kedvezmények esetén a bírálók ne vegyék figyelembe a "társadalmi felelősségvállalás" mértékét, esetleg arra hivatkozva kérhetnek is előnyt. Ez a konstrukció megbetegíti a gazdaságot és a társadalmat, a török szultán udvarához hasonlóvá teszi Magyarországot.

Az utolsó lennék, aki meg akarná védeni Orbán Győzőt, Tiborczot vagy Schmidt Máriát. Én már akkor elítéltem és megvetettem ezeket az embereket, amikor Magyar még legyeskedett körülöttük, hogy a húsosfazék közelébe jusson. Én egy rendes óellenzéki vagyok. Ám demokrataként visszautasítom, hogy ebben a stílusban kérjenek tőlem bármit, éppen ezért nem adnék, mert a miniszterelnöknek nincs joga nyilvánosan megszégyeníteni azért, mert nem adok. Ha bűnöző vagyok, akkor bizonyítsa be. Ha elítélnek, akasszanak fel. De ezt a pimasz és arrogáns megszégyenítést, amivel nyilvánosan közszemlére állít, és megköveztet, leköpdöstet, mint a középkori piacokon, mert önként nem adtam, elutasítom. Ráadásul egy olyan ember, aki annak a rendszernek, amelyben ezek oligarchák voltak, 14 éven át volt a támogatója, az élősködője. Oligarcha csak azért nem lett belőle, mert nem volt elég tehetséges hozzá, és ezt az arroganciát még a Fideszben sem tűrték. Ezt csak az önmagát is eláruló, az ő szintjére süllyedt volt balliberális értelmiség tűri el, s a rosszabbak még élvezik is. Minden filmben lehet látni a tiszás verbális verőlegények megfelelőit. Ehhez nem asszisztálnék. Én elzárnám az összes követ előle. Küldhet katonákat, felgyújthatja a házamat, tőlem egyetlen követ nem kapna. Magyar rendszerében én egy Robin Hood lennék, mert ő a zsarnok. Magyar azt akarja, hogy behódoljanak neki. Attól, hogy valaki NER-oligarcha volt, s fél a felelősségre vonástól, még nem kell olyan puha gerincűnek lennie, mint Garancsi. Egyébként is, akinek oligarcha létére nincs annyi esze, és nem látja, hogy Magyar nem fog felelősségre vonni senkit, egyetlen NER-bűnözőt sem fenyeget semmi veszély, az még oligarchának sem jó. Magyar csak arra használja őket, hogy a nyelvét köszörülje rajtuk. Ostoba híveit kápráztassa a hatalommal való visszaéléssel, vagy így próbálja magának megszelídíteni, maga alá kényszeríteni Orbán volt oligarcháit. De ennek az embernek még oligarchája sem lennék. Neki még a pénze sem kellene. Megbízhatatlan, kiszámíthatatlan, az üzleti életre alkalmatlan. Különösen érdekes Schmidt Mária megnevezése. Magyar őt is az "oligarchák" közé sorolja. Schmidt Mária egy holokausztrelativizáló áltörténész, Orbán fasiszta rendszerének egy főideológusa. Kivételesen kártékony és hitvány személyisége volt az Orbán-rendszernek, de a vagyonát történetesen nem oligarchaként szerezte, ha ezalatt jogellenesen szerzett vagyont kell érteni. Ha ez politikai minősítés, abból milyen alapon következik anyagi kötelezettség? Ha pedig ennél többet jelent, és tolvajnak nevezi, megint ugyanoda jutunk el: hol az eljárás? Mert korrupciós kapcsolat Schmidt Mária és Orbán között is volt. Azt derítsék ki. Ne követ hordasson Schmidt Máriával, hanem ítéltesse el, és juttassa kőbányába. Az arrogancia azonban csak felszín. A mélyebb probléma Magyar felfogása a hatalomról. Egy miniszterelnöknek nincs hatalma és erkölcsi jogosultsága arra, hogy bárkit nyilvános megszégyenítéssel arra utasítson, hogy a magánvagyonából adjon az állam aktuális ügyeihez. Azt képzeli, bármit megtehet. Akiknek ez tetszik, nehogy elfelejtsék, hogy most köveket akar, holnap mást, mert valamilyen akciófilmet forgat megint valamilyen kormányzati feladatból. Ma a NER-oligarchákat szégyeníti meg és szólítja fel az önkéntességre, holnap téged, bárki mást. Itt az idő, hogy a magyarok köveket hordjanak a miniszterelnöki túlhatalom útjába és fenékküszöböt építsenek Magyarnak, ami megállítja.

Magyar Péter a paksi sajtótájékoztatón név szerint hiányolta Szíjj László, Garancsi István és Mészáros Lőrinc felajánlását. Azt mondta, felháborítónak tartja, hogy az osztrák Strabag...

Mivel az ország jövője szempontjából kulcskérdésről van szó, nem tehetjük meg, hogy Karácsony Gergely hangzatos, de az igazságot messze elkerülő kijelentését ne cáfoljuk tételesen. A NER nem Baka András kirúgásával kezdődött. A 2010-es választás éjszakáján Orbán már "fülkeforradalomról" és egy új rendszer létrehozásáról beszélt, ami a vele szemben indítandó (egyik) eljárásban perdöntő bizonyíték: Orbán előre eltervezett mindent, a beszéd az alkotmányos rend megdöntésére irányuló szándék bejelentése. A 2010. június 14-én elfogadott NENYI (a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata) az alkotmányos rend megdöntésének előkészülete büntető jogi tényállása volt. (Btk. 254. § (2) bek.) A NER 2011. április 25-én, az Alaptörvény elfogadásával kezdődött. Ekkor Baka Andrást még nem rúgták ki. Baka András eltávolítása az Alaptörvény átmeneti rendelkezései révén történt. Ez az Alaptörvény elfogadásától különálló aktus volt. Az Átmeneti Rendelkezéseket csak hónapokkal később, 2011. december 30-án szavazták meg. Ebben a Legfelsőbb Bíróságot Kúriának nevezték át, ezzel formálisan megszűnt a Legfelsőbb Bíróság, s vele együtt a bírósági rendszer átalakítását kritizáló elnök, Baka András tisztsége és megbízatása is. Az Átmeneti Rendelkezéseket különálló, önálló törvényként fogadták el. Az Alkotmánybíróság azt is megsemmisítette, hogy az Alaptörvény részévé tegyék. Ezek a tények. A NER nem Baka András kirúgásával, hanem az Alaptörvény elfogadásával kezdődött. A kettő időben sem esett egybe. Ennek azért van jelentősége, mert a NER nem is Baka András köztársasági elnökké választásával ér véget, hanem az Alaptörvényt felváltó demokratikus, jogállami (világnézetileg semleges) új Alkotmány elfogadásával. Ennek kimondása rendkívül fontos, mert ha valaki azt hiszi, hogy Karácsony Gergely hangzatos lódítása igaz, akkor megelégszik azzal, hogy Baka Andrást elnökké választották, s attól a NER megszűnt, semmiféle közjogi átalakításra nincs szükség. Ám a NER nem személyekből áll, hanem közjogi rendszerből. Ezért nem személycserével ér véget, hanem a rendszer megszüntetésével. Ezért Karácsony Gergely állítása nem igaz. Ennek cáfolata azért is fontos, mert Magyar Péter mutat arra irányuló jeleket, hogy ezt ő maga is elhitesse az országgal, hogy megelégedjenek az emberek a személycserékkel. A személycserékkel azonban a rendszer nem változott meg. Magyarország Baka András köztársasági elnöki esküje után is az Orbán-rendszerben él, az ország államformája a NER, a Nemzeti Együttműködés Rendszere (mely az alkotmányos rend megdöntése után felváltotta a köztársaságot). A NER akkor szűnik meg, ha alapdokumentuma, az Alaptörvény megszűnik. Mindezt azért is fontos hangsúlyozni, mert a Magyar Péter szolgálatába állt új lakájmédia is azt írta: Baka András elnökké választásával jelképesen véget ér a NER.

Baka András nem egy ismert emberi jogvédő, saját eltávolításának szakmai okain kívül nem ismerünk egyetlen megnyilvánulását sem, amelyben az Orbán-rendszer 16 évét jogi szempontból kifogásolta volna, beleértve az egypárti ideológiai fideszes alaptörvényt, amelynek megvédésére esküt tesz. Baka kiválasztásának és megválasztásának módja is elfogadhatatlan. Formálisan három jelölt közül választotta ki a "Tisza-frakció", mindhárom jelölt Magyar Péter jelöltje volt, és azok közül lehetett tudni, hogy a legutoljára közös fotóra került Baka András az igazi jelöltje. Csodák csodája, a Magyar által összeválogatott frakció is őt választotta. A parlament, a frakció, az intézmények megint csak díszlet. Magyar saját szavazóit, saját híveit sem hallgatta meg. A nem létező Tisza Pártot helyettesítő Tisza Szigetekről nem lehet hallani, miután szerepüket elvégezték, a továbbiakban nincs rájuk szükség. Magyar közvetlen elnökválasztást ígért a kampányban, hogy a köztársasági elnököt a nép választhatja meg. Ezt az ígéretét sem tartotta be, majd a "széles társadalmi egyeztetésből" sem lett semmi. Itt még saját híveinek sincs esélye beleszólni semmibe, ismert demokratikus gondolkodású ellenzéki személyiség szóba sem jöhetett. Baka András csak bizonyos értelemben zsákbamacska, mert biztosan hálás lesz, s leginkább az támaszt kételyeket, hogy Magyar ismert preferenciáinak megfelelt. Ahogy Sulyok eltávolítása, annak nem jogszerű indoka és módja sem volt törvényes, úgy Baka megválasztásának legitimitása is ezer sebből vérzik. Mindennek oka, hogy Magyar szándékosan kerüli a rendszerváltáshoz szükséges lépéseket, amelyek ellentmondásos és jogszerűtlen helyzeteket teremtenek. Mindenesetre e pillanatig semmi nem változott, az új hatalom stílusában és működési módjában teljes mértékben a Fidesz mintáját követi. A várakozásokból, reményekből eddig nem lett semmi, de a közösségi médiában látható megnyilvánulásokból az következik, hogy Magyar támogatói nem hajlandóak szembenézni ezzel, még mindig abban reménykednek, hogy csak idő kérdése és ez megváltozik. Erre azonban semmi reális esély nincs, mert semmi nem mutat ebbe az irányba. Magyar intézkedései önkényesek, jogszerűtlenek, antidemokratikusak, a látszat megteremtésére szolgálnak, mindez csupán pótcselekvés és szemfényvesztés. A strukturális és intézményes rendszerváltás elmaradt, Magyar Péter az Orbán-rendszerben uralkodik, s ez alól nem kivétel a köztársasági elnök megválasztása sem. Érthetetlen, miben reménykednek azok, akik még mindig az idő rövidségére hivatkoznak. Rendszerváltás az lett volna, ha az alaptörvényt a választás után azonnal eltörlik, visszahelyezik jogaiba az utolsó törvényes Alkotmányt, ennek alapján távolítanak el törvényesen mindenkit, választanak másokat. Köztük közvetlen népszavazással köztársasági elnököt. Ez a rendszerváltás katarzist eredményezett volna. Ami zajlik, az egy sunyi ellenforradalom, Magyar Péter hatalmának és egyeduralmának bebetonozása. Az "óvatos bizakodásnak" nevezett optimizmus nem tényekre és valóságra, hanem megalapozatlan reményekre épül, és a manipulációra adott válasz. Magyar arra törekszik, hogy ezt a várakozó hangulatot fenntartsa, de ezt nem a tények alapozzák meg, hanem a kommunikáció és az influenszer stratégia, amit a hívei nem akarnak észrevenni. Ez még mindig ugyanaz az önáltatás, ahogy a NER 16 évében élt az ország. Magyar biztos választás azoknak, akik nem mernek szabadok lenni.