Tag: ellenzék

Ez is tökéletes ábrázolása a valóságnak, s Orbán saját szempontjából helyesen teszi, ha a híveinek Magyart nem egy ellenzéki politikusnak, hanem csak a főnök szerepére és pénzére ácsingózó fiatal maffiózónak mutatja be. Még az sem drága neki ehhez, hogy ezzel saját magát is maffiafőnöknek nevezi, mert így mindenki számára világos a felállás a "Családban": van egy áruló, aki a Keresztapa helyére tör, amihez felhasználja a Keresztapa ellenfeleit, de a cél nem az "emberséges Magyarország", s más ehhez hasonló lózungok és hazugságok, hanem a hatalom és a pénz megkaparintása, a maffia átvétele. Orbán és Magyar választási küzdelemnek és politikai harcnak látszó konfliktusa valójában a Fideszen belül zajló maffiaháború. A Tisza csupán fikció, nem egy másik párt, ez a Fidesz lázadóinak elnevezése. A maffiaháború tétje az, hogy az államot elfoglaló maffiát ki vezesse és kié legyen a rablás lehetősége. A maffiaháború képe pontosan elhelyezi a Magyar Péter mellett álló álfüggetlen sajtó és az egykor demokratikus értelmiség és politikai ellenzék szerepét, s helyét ebben a történetben. Ők nem politikai rendszerváltást készítenek elő, hanem egy maffiaháború katonái, lealacsonyadva a Fidesz-maffia mocskába. A Klubrádió, Bolgár György és társai, a 444, a Telex, a Magyar Narancs, a HVG és a többi újság maffiaháborúban vesznek részt, ócska maffiamódszereket támogatnak és legitimálnak, s a parlamenti választásokat egy maffiaháború részévé silányították le. Orbán és Magyar pontosan tudják, hogy ez zajlik, és a fegyverek, a fojtásra használt zsinegek, kötelek, a betonba öntés helyett a harcot politikai választásnak álcázva vívják meg, de ez csak díszlet. Valójában a klasszikus politikai kampányokhoz ennek semmi köze nincs. Orbán és Magyar úgy kampányol, ahogy a Corleone-család tette volna. A maffiaháborút az robbantotta ki, hogy Orbán elszámolta magát, nem fizette ki az egyik fiatal maffiózót, aki bosszúból maga mögé állította azokat, akiket az Orbán-maffia elnyomott, kizsigerelt, kifosztott. Magához vette azokat, akik a Fidesz-maffiában nem jutottak előre, nem kaptak nagyobb lehetőségeket, s akik Magyarhoz hasonlóan frusztráltak és mellőzöttek voltak. Ám a nyíltan vállalt alvilági harc szabályai alkalmat adnak arra is, hogy a kimenetelt meg lehessen jósolni előre. A demokratikus rendszerváltást mindenki felejtse el. Itt vagy maffialeszámolás lesz, vagy maffiabéke, a piac felosztása. Orbánnak tudnia kell, hogy ha gyengének látszik, elveszíti a maffiafőnök szerepét, és a Család tagjai elpártolnak oda, ahol erőt látnak és remélnek. Minden eszköz a kezében van, hogy ne adja át a hatalmat, és a választott fegyvernemben, egy politikai választás álcája mögött, maffiamódszerekkel a lázadást leverje. Neki a leghatékonyabb fegyvere az lenne, ha a Magyar mögött állóknak bebizonyítaná, hogy a reményeik hamisak, Magyar becsapja őket. Nem az általuk remélt politikai változást kapnák Magyar győzelmével, hanem csak egy gátlástalanabb és éhesebb új maffiafőnököt a jóllakott régi helyett.

Sorban lépnek vissza baloldali demokratikus képviselőjelöltek a "Tisza Párt" (értsd: Magyar Péter) javára, amelyet látványosan ünnepel az Indexből kivált és osztódással szaporodott, függetlennek nevezett...

Az egyértelmű, hogy Szijjártót dekonspirálták, ilyenkor a megbízó titkosszolgálat ejti, ha elég értékes, haza menekítik Moszkvába. A pozíciójáról leváltják, esetleg vizsgálat indul ellene. A választási kampányban azonban az orosz kémbotrány jelentős gellert kap, s a kormányban azért is védelmet élvez, mert a lebukás elismerése a választási vereséggel lenne egyenlő. Ugyanakkor a választástól függetlenül súlyos kérdéseket vet fel az orosz titkosszolgálat szoros beépülése a magyar minisztériumokban és a közszolgálat minden területén. Beleértve Magyar Pétert és a Tisza Pártnak nevezett azonosítatlan tárgyat is. Magyarország nem orosz gyarmatnak, hanem orosz tagköztársaságnak, Oroszország részének tűnik. Az egészen biztos, hogy orosz felségterület, és ezt a problémát nem oldja meg egy esetleges kormányváltás sem. Különösen egy minden tekintetben korrumpálható és zsarolható fideszes politikussal, aki az oroszok által irányított magyar kormány hivatalos diplomatájaként, az ellenséges területnek számító Európai Unióban szolgált, az EU ellen dolgozott. Ezt az orosz megszállást csak egy valóban kívülről érkező, az oroszokkal közvetett kapcsolatban sem álló új politikai elit lenne képes felszámolni. Erre azonban nincs esély, mert Orbán balliberális ellenzéke a Fidesz világát választotta, s a választásával Moszkvától azt kéri, hogy a helytartót cserélje le egy fiatalabb és erőszakosabb helytartóra (aki erre a szerepre fel is kínálkozott Moszkvának). Az orosz titkosszolgálat beavatkozása alapján azonban úgy tűnik, hogy Putyin még nem akarja lecserélni Orbánt, mert kritikus időben kellene betanítani Magyart a feladatra és kiépíteni az új hálózatot, amire nincsen elég idő. Ugyanakkor ráér, mert a kijelölt utód már elfoglalta a helyét. Vélhetően ez el is döntötte a magyarországi választást. A Kreml már szavazott. Még azt sem lehet tudni, hogy Magyar Pétert ki találta ki, honnan jött a sugallat és a támogatás. Egy ideig ezt még az érintettek sem tudják, egészen addig, amíg egyszer csak nem kérnek valamit.

Nyilván feltűnt mindenkinek, hogy kivétel nélkül mindenki úgy védelmezi a "Tisza Pártot" (értsd: Magyar Pétert), hogy előre kijelenti, ő nem "tiszás", vagy semmi elfogadhatót...

A logikus gondolkodás alapjait tagadják azok az állítások, hogy "csak Magyar Péternek (vagy a Tiszának) van esélye legyőzni Orbánt". Ez hazugság, mert a magyar népnek van esélye és lehetősége legyőzni Orbánt, nem Magyar Péternek, de az nem mindegy, hogy a magyar népnek mit mond az értelmisége: milyen utat mutat, s kit állít az élére. Történelmi bűne a magyar demokratikus értelmiségnek, hogy fideszes vezérelvű autokratát nevezett ki messiásnak, védett meg minden kritikával szemben, a fideszesek közül is a legrosszabb fajtából valót. Ezzel pedig egy újabb sötét diktatúra alapjait vetették meg. Még az sem áll, hogy Magyar Péter az Európai Unióban tartja Magyarországot, Orbán pedig kilépteti. Orbán tudja, hogy neki addig van orosz támogatása, amíg az EU-ban marad, s addig képzelheti világpolitikai tényezőnek magát, amíg az uniós vétójoggal visszaélhet. Az EU nélkül ő egy bukásra ítélt senki. Magyar nála semmivel nem nagyobb demokrata, ellenkezőleg: Orbán régi vágású politikus, aki megőrzött valamennyit az egykori demokratikus korlátaiból, de Magyar Péternek nincsenek korlátjai. Magyar még az uniós tagság szempontjából sem jelent semmiféle védelmet. Ezzel szemben Magyar garancia az Orbán-rendszer legitimációjára, a NER fenntartására. Egyedül Magyar mellett van esélye Orbánnak, hogy megússza a felelősségre vonást, a rendszere felszámolását, az anyagi elszámoltatást. Magyar Péter ígéretei, hogy a két Fideszen kívül, amelyet előbb-utóbb egyesíteni akar, nyílhat még száz virág, csak nyerje meg a választásokat, éppen olyanok, mint az eddigi ígéretei, amelyekből soha nem tartott be semmit. Most sem tűr a Tiszán kívül (ami egy száraz kóró a régi Fidesszel együtt), egyetlen virágot sem. A legnagyobb hazugsága, hogy csak két ciklusban uralkodhatna. Ezt egy nemzeti konzultációhoz hasonló "bábozással", amelyből már csinált néhányat Orbán mintájára, öt perc alatt megváltoztatná. Hogyan képzelheti bárki, hogy az az ember, aki a legkisebb együttműködésre sem hajlandó egyetlen baloldali vagy liberális demokratikus párttal, s halálra ítélt saját "pártján" kívül mindenki mást, még párttagokat sem tűr meg a saját pártjában, majd virágzó, sokszínű, plurális demokráciát, szabad országot fog építeni, ha egyszer hatalomra kerül? Az "út a börtönbe" program kicsit átalakul majd, mert egyszer csak nem a Fidesz, hanem a demokratikus ellenzék lesz a célpont, amelyet Magyar kézivezérlésű ügyészsége fog üldözni. Az "út a börtönbe" nekik készül. Miért gondolja bárki, hogy ez nem lehetséges?

Hasonlóan félreértik a helyzetet azok, akik azt gondolják, hogy ők a trójai falóban ülnek, amit Magyar betol a közéletbe, s amikor Magyar megbuktatja Orbánt, akkor ők majd kiugranak a trójai falóból, és Magyar helyett csinálnak egy demokráciát. Soha nem fognak tudni kiszállni Magyar trójai falovából, amely nem foglalja el a trójai várat, csak kiveszi a maga részét a parlamenti mandátumokkal és elbohóckodja az ellenzéket. De ha Magyar nyerne, nekik akkor sincs esélyük, hogy a legkisebb mértékben befolyásolják, mert a bábjait Magyar választotta ki a parlamentbe, ahogy az árnyékkormányába is. A balliberális ellenzék azt hiszi, hogy a "Tisza" az ő hamis zászlójuk, amivel megtévesztik a jobboldali szavazókat (akiktől nem azt várják, hogy változzanak meg, esetleg értékeljék felül az orbáni illiberalizmust, hanem abban erősödjenek meg), és higgyék azt, hogy Magyar Péter személyében is egy illiberálisra szavazhatnak. Csakhogy Magyar tényleg egy illiberális. Magyar balliberális támogatói azt hiszik, hogy a "Tisza" az ő cselük. De tévednek. A "Tisza" hamis zászlós hadművelet Magyar Péter csele, az ő csapdája, amibe beleestek, s amiből nem tudnak kimászni, mert a másik választás Orbán marad. A "Tisza" pedig csak addig marad hamis zászló, amíg az összes támogatója bele nem kényszerül, bele nem szocializálódik a fideszes fasizmusba, mint az Orbántól való menekülés egyetlen zsákutcájába, a kognitív disszonancia átkával megkötözve. Tökéletes csapdát állítottak maguknak. Aki menekülni mer, és baloldali vagy liberális demokrata pártot próbál keresni/csinálni/szervezni, az maga lesz a patás Gyurcsány. Aki a pléhmessiást kritizálni meri, azt azzal fenyegetik meg, hogy visszatér a patás Orbán. Ha a választást most elveszítik, akkor is beleszorultak a hamis zászlós hadműveletbe.

Iványi Gábor súlyos betegen, idős emberként, életét kockáztatva jár Ukrajnába, hogy a kis szerény adományait elvigye a szenvedőknek. Nem érdekli, hogy mit mond erről Orbán propagandája, kineveti, hogy ettől Zelenszkij bábjának neveznék. Ez az egyedül elfogadható magatartás, amely kioltja a propaganda hazugságait. Magyar nem taktikai okokból utasítja el Ukrajnát, hanem azért, mert egy ugyanolyan fasiszta, mint Orbán. Magyar hitelessége ezen dől meg, s ez nem csupán azt jelenti, hogy Ukrajnával szemben nem tisztességes. Ez mindent elmond róla, hogy mi várható tőle, és ez ijesztő. Ismerjük Magyar stílusát: ha nem gyűlölné az ukránokat, és ha az oroszokkal nemcsak az lenne a baja, hogy most Orbán kampányát segítik, akkor nem tagadná, nem elzárkózna, hanem csak azért is büszkén lobogtatná az ukrán zászlót. De azért nem teszi, mert egyetért Orbánnal, mert ugyanolyan, mint Orbán. De ha ő nem is teszi, a demokrata ellenzékieknek ezt kellene tenniük. Nincs nagyobb Orbán-ellenes megnyilvánulás, mint az ukrán zászló. Hamis és hazug a "Ruszkik haza!" szólam, ha közben a ruszkik által gyilkolt Ukrajna zászlója egy provokáció lehet. Szégyellje magát mindenki, aki ide süllyedt! Azok is, beleértve Lendvai Ildikó volt MSZP-s elnököt és másokat, akik istenítették a Magyar-féle felvonulást (a gyomrunk nem engedi meg "nemzetinek" nevezni), mert ennek a felvonulásnak a része volt az is, hogy az ukrán zászlót elutasítják, megtapossák, jelképesen leköpdösik az 1848-as forradalom évfordulóján, amit az orosz hadsereg fojtott vérbe ugyanúgy, mint most Ukrajnában. Mi nyíltan kimondjuk ezek után, hogy a demokrácia, a szabadság ellensége minden ember, aki Magyar Pétert, az orbánista fasiszta idológia és hazaárulás képviselőjét támogatja. Erre nincs mentség, nincs bocsánat. Jegyezzék meg: megszűntek ezzel demokraták, tisztességes emberek lenni. Az orbánizmus kiszolgálói, lakájai lettek, ugyanolyan hazaárulók, orosz bérencek, mint Magyar Péter és az ő mestere, akit követ. Ebben nincs taktika, nincs elnézés. Ukrajnában embereket gyilkolnak az oroszok, s aki nem tiltakozik ez ellen, aki nem szolidáris Ukrajnával, aki kriminalizálja az ukrán zászlót, az semmivel nem különb, mint Orbán. Így teljesen érthető, ha az orbánista Magyar Péter támogatója. Beolvadtak a Fideszbe. Ellenségei mostantól minden valódi demokratának. Hallani nem akarunk róluk soha többé. Az Ukrajna melletti kiállás a demokrácia erkölcsi minimuma, és aki ezt nem teljesíti, az nem része a demokratikus közösségnek. Akik erről lemondanak, azok nem rendszerváltók. Ez nem taktikai hiba, hanem erkölcsi bukás, ocsmány meghasonlás és totális identitásvesztés. Orbánnal és Magyarral együtt menniük kell. Ez nem ellenzék. El kell kezdeni egy valódi demokratikus ellenzéket építeni. Ellenük.

Magyar hiába próbálja azt a látszatot kelteni, hogy rendszerváltó hangulat van, mert a március 15-i "Nemzeti menete" megmutatta, hogy Magyarországon nincs rendszerváltó hangulat. Mert azt még a kampányát teljes erővel támogató pszeudo-független sajtó sem merte állítani, hogy a "Tisza" menetén több ember vett részt, mint Orbán ugyancsak hazug Béke menetén. Ez nem rendszerváltó hangulat, s azért nincs rendszerváltó hangulat, mert a fideszes múltú Magyar Péter nem ígér valódi rendszerváltást, csak személycserét és a Fidesz eredeti "polgári Magyarország" programját, ami nem más, mint a jelenlegi. Magyar propagandasajtója, a 444.hu is azt írta Magyar március 15-i beszédéről, hogy "szlogenekkel telepakolt, de rengeteg ismétlést tartalmazó, emiatt sokszor a körbe-körbe járkálás érzetét adó beszédet mondott", továbbá "a beszéd végére viszont a tömeg egy része elfáradt". Magyar nyelvre fordítva: a tömeg elunta magát. Ez nem rendszerváltó hangulat és főleg nem országos rendszerváltó hangulat. A március 15-i nagy seregszemle nem győzelmi érzést árasztott, hanem egy vereség érzését. A vezér unalmas, a programja nem lelkesítő, a pátosza hamis és hazug. Ami pedig a Fidesz eredeti "polgári Magyarország" programját illeti, az nem kisiklott Orbán kezében, hanem beteljesült. Az illiberális, antiszemita, fasiszta program, amit Orbán "polgári Magyarország" programjának nevezett el, s amiben Magyar Péter még ma is hisz, csak így végződhetett. Ha Magyar ehhez tér vissza, csak ugyanoda juthat vele, mint Orbán. Nincs két "polgári Magyarország" program, s nincs demokratikus "polgári Magyarország" program, mely másképp végződhet. Orbán 16 év alatt jutott ide, Magyar 16 hónap alatt ott lenne vele, ahol most van Orbán. Vagy hamarabb.

Az Orbán-ellenes szavazók nem tanultak abból, hogy Magyar visszaélt a szavazataikkal, amikor hamis ígéretek alapján az ő bábjaira cserélték a demokrata ellenzéki képviselőket az EP-ben, s Magyar Orbánnal és az európai szélsőjobboldallal együtt szavaz minden esetben. Az EP-ben emiatt már megszűnt a magyar demokratikus szavazók képviselete. Ugyanez várható április után, amikor az Orbántól szabadulni vágyók megkapják Magyart a kézzel vezérelt névtelen és hangtalan képviselőivel a magyar parlamentben. Így elérik azt, hogy egy Orbán helyett két Orbán, egy Fidesz helyett két Fidesz legyen, s egymást váltsák a hatalomban, ha azt Orbán megengedi. Magyarnak a kizárólagos ellenzéki szerep is jó. Ezzel megakadályozták azt is, hogy Magyarországon demokratikus rendszerváltás legyen. Magyar Péter támogatásával bebiztosították, hogy az ellenzék választási győzelme esetén is Orbán meghatározó politikus maradjon, ő és a bandája börtön helyett ellenzéki szerepbe vonuljon. Magyar Péterrel nem megszabadulnak Orbántól, hanem megkettőzik az erejét. Akik fenyegetnek, hogy Magyaron kívül senki ne induljon el a választáson, senki szavazzon másra, azok a két Fideszen kívül minden szabad és demokratikus képviseletet meg akarnak fojtani a két Fideszen kívül. Magyar feladata lenne, hogy meggyőzze azokat, akik a Tiszára nem akarnak szavazni, a fenyegetés és a zsarolás helyett. Például azzal, hogy Ukrajnát támogatja. De ilyen engedményt Magyar nem tesz a választás érdekében sem a demokratikus szavazóknak. Ehelyett megbélyegzi és hazaárulónak nevezi őket ugyanúgy, mint Orbán. Sőt még jobban. Ezért nem szavaznak rá sokan, ezért nem fog nyerni, mert rá akkor sem szavaznának, ha rajta kívül nem indulna senki.

Ha nem hajlandó visszaléptetni a jelöltjeit ott, ahol kisebb az esélyük, akkor maga idézi elő, hogy a Fidesz jelöltje legyen a nevető harmadik. Jakab Péter magabiztos fellépése azt jelzi, hogy Magyar hangerejétől, erőszakos stílusától és fenyegetéseitől, zsarolásaitól nem kell megijedni, és egyáltalán nem természetes, amit követel, hogy mindenki álljon félre. Demokrata ilyet nem mond. Mentségére legye mondva, Magyar Péter nem demokrata. Ha Jakab kijózanítja és felbátorítja azokat, akik az elmúlt 15 évet nem Orbán élősködő kiszolgálójaként töltötték, hanem egy élet becsületes munkája áll mögöttük, akik helyben kivívták az emberek bizalmát, akkor Magyar saját csapdájába esik azzal, hogy próbálta a demokratikus ellenzéket megsemmisíteni, hazugságokkal megfélemlíteni. Magyar Péter nem a rendszerváltás. Éppen azért kell elindulni ellene, hogy rákényszerüljön a rendszerváltásra. A parlamentbe önálló személyiségek, a választókat képviselő jelöltek kellenek. Nem olyan bábok, akiket Magyar kézzel vezérel, mint a Fideszben, akik meg sem szólalhatnak, még önálló véleményük sem lehet. Ez a parlamentarizmus megcsúfolása, a népakarat és a választás meggyalázása, minden demokratikus és emberi norma semmibe vétele. Ez már most rosszabb, mint Orbán és a Fidesz. Jakab Péter azt mutatta meg a színre lépésével, hogy nem szabad megijedni és a hazugságokat elfogadni, ki kell állni és meg kell védeni a demokratikus értékeket. Jakab Péter "ébresztőt" fújt, és elsőnek a DK-nak kellene felébrednie a bénultságból, és ki kellene jönnie Magyar Péter árnyékából. Magyar súlyos veszélyt jelen a demokratikus jövő szempontjából. Orbán rendszerének a meghosszabbítását, évtizedekre való bebetonozását jelentheti. Minden demokratikus érzelmű embernek joga és kötelessége fellépni ez ellen.

Megdöbbentő milyen könnyen hitették el értelmes emberekkel is, hogy a szavazatokat úgy lehet maximalizálni, s különösen, úgy lehet demokratikus "rendszerváltást" elérni, ha nem indul senki más a választáson, hanem csak egy. Ezzel szemben a legtöbb szavazatot úgy lehet elérni, ha minden párt begyűjti a szavazatokat, és azok összeadódnak. Ha csak egyetlen párt indul, amelynek egyébként is csak egyetlen arca van (mert a most megnevezett miniszterjelöltek nem önálló személyiségei és arcai a pártnak, hiszen Magyar kegyétől függenek), akkor azok szavazatai mind elvesznek, akik Magyarra nem akarnak szavazni, saját választási lehetőségük pedig nincs. Ilyenek pedig nagyon sokan vannak. Az nem működik, hogy az Orbántól való szabadulás reményével megzsarolnak mindenkit, hogy muszáj Magyar Péterre szavazni, akit sokan nagyobb veszélynek tartanak, mint Orbánt. Vagy csak mérhetetlenül taszítónak találják és nem bíznak benne. Magyar dolga lenne az, hogy ezeket a szavazókat meggyőzze, hogy nyílt versenyben rá szavazzanak. Meggyőzni nem úgy kell, ahogy az orosz maffia, hogy fegyvert tesznek a választó fejéhez, hogy erre az emberre kötelező szavazni, különben nincs rendszerváltás. Ilyen módszerek eleve kizárják, hogy rendszerváltás legyen. Ez nem okoz felszabadulást, örömöt, ebből a stílusból és módszerből szabadság, boldogság nem nő ki. A pisztoly nem tűnik el, marad. Orbán azzal zsarol, hogy háborúban halsz meg, ha nem rá szavazol. Magyar azzal zsarol, hogy nem lesz rendszerváltás, ha nem rá szavazol. Ez ugyanaz a pisztoly csőre töltve. Az emberi normákhoz akár csak ösztönösen ragaszkodó emberek mindkettőt elutasítják. Azt szeretik, ha tisztelik őket. A szavazataik nem vesznek el. Az önazonosságukat védik meg.

Ha valamilyen okból rövid időn belül Kapitány váltaná Magyart az Orbán-ellenes ellenzék élén, az megmozgatná az állóvizet, mert áprilisig még éppen elég idő van ahhoz, hogy a messiáshívőket átprogramozzák a kapitányra, azoknak úgyis mindegy: arra mennek, amit mutatnak nekik. Ha Kapitány egyszerűen csak normális és nem simlis, már sokkal jobb. Nem tudjuk, mennyi igaz abból, amit Dobrev Klára mond, hogy 800 ezer ember Magyar miatt nem hajlandó szavazni a Tiszára. De az biztos, hogy százezres nagyságrendről van szó, akik akkor sem húznak ikszet Magyarra, ha levágják a kezüket, és ez érthető. Ezért Kapitány elérhetne Orbán-ellenes szavazókat csak azért, mert ő nem Magyar Péter. Mivel a Magyarra nem szavazók többnyire megfontolt és értelmes emberek, akik tovább látnak az orruknál, ez csak abban az esetben működne, ha ez nem átlátszó trükk. Magyar pedig nem veszi vissza az egyszemélyes show-t, mert abból a rá nem szavazóknak elegük van. Egy ilyen váltás, hogy Magyar eltűnik, növelhetné Orbán leváltásának esélyeit. Az látszik, hogy Magyar elérte a csúcsformát, új ötlete nincs (eddig sem volt), senkire nem hallgat, képességeit az a vágy hosszabbítja meg, hogy sokan meg akarnak már szabadulni Orbántól. Ezért az alkalmatlanságát nem akarják elismerni, az otrombaságait, szavazásait az EU-ban és a fővárosban, a fideszes stílusát, a "stratégia" részének magyarázzák. Magyarból még sokan kiábrándulhatnak, itt már csak Orbánnak vannak esélyei, mert az ő kezében van minden eszköz, s Magyar eddig is csak másolni tudta a mesterét. Ebből egy hatalmas zakó néz ki, minden közvéleménykutatási machinációk ellenére. Ezen segíthetne még, ha Magyartól és az általa jelentett veszélytől, az új Fidesztől meg lehetne szabadulni.

Ezért az értelmiségi támogatók már tudomásul is vették, hogy egyelőre Orbántól szabadul meg az ország, a rendszerétől nem, ha Magyar mögé elvtelenül beáll mindenki, aki Orbánt nem akarja. De ez a megszabadulás sem végleges, mert Magyar törvényesnek ismeri el a NER-t, ezért esetleges választási veresége esetén Orbán "törvényesen" ellenzékbe kerülne. Ez azt is jelenti, hogy bármikor vissza is térhetne, egy immár alkotmányosnak elfogadott és az ellenzék által is legitimált Orbán-rendszer élére. Mintha az Orbán-rendszer alkotmányos rendszer, normális állapot lenne. Az alkotmányos rend megdöntése örökre "el van felejtve". Ezért a Tisza Párt létrejötte az Orbán-rendszer felszámolásának esélyét szüntette meg. Magyar támogatóinak egy jelentős része intellektuálisan és morálisan nem jut el oda, hogy felismerje a "kormányváltás" és a "rendszerváltás" közötti különbséget, nem fogja fel azt, hogy az milyen veszélyt jelent hosszútávon az országra. Ők azok, akik mindent elhisznek, akikkel Magyar egy esetleges választási győzelem esetén is elfogadtatna mindent. Magyar támogatóinak egy másik része megértette, hogy Magyar önjáró lett, és nem lehet őt sem kontrollálni, sem befolyásolni, mert szóba sem áll velük. Ezért feladták a reményt, hogy egyértelmű és automatikus rendszerváltást jelentsen a Tisza Párt. Megelégednének már azzal is, ha Orbán és bandája megbukik és ellenzékbe kerül. Ez egy kényszerkompromisszum, mely abból fakad, hogy nincs más választásuk. Az általuk  életre keltett Gólem elszabadult, nem tudják megállítani. Azzal hitegetik magukat, ha Orbántól megszabadulnak általa, akkor majd kontrollálni fogják vagy megszabadulnak tőle is. Csakhogy bálványt csináltak belőle, és a bábjai fölött ő rendelkezik a parlamentben.

Akár így, akár úgy, de a választás időpontja azt üzeni, hogy Orbánék gyorsan le akarják rendezni Magyart. Nem látszik még annyi izgalom és félelem sem, mint hónapokkal ezelőtt látszott, mielőtt Orbán vissza nem tért a belpolitikai küzdelemhez. A Tisza párti propaganda részének tekinthető Medián mindent megtesz, hogy az eseményeket egy irányba tolja. Rajtuk semmi nem múlik, az öncsalásban élő hisztérikus magyarista értelmiség örömére. Ha ezek után bejön a papírforma, amely még mindig Fidesz-győzelmet ígér (a többség a felmérések szerint is erre számít, beleszámítva Orbán ellenfeleit is), akkor az értelmiségi álomkergetők és dilettáns királycsinálók minden eddiginél nagyobbat koppannak. Erre minden esély megvan, mert az Orbán-rezsim még nem ért el a gödör aljára, nincsen általános közutálat. Még csalás nélkül is az ország fele mellettük áll. Ebben az esetben az értelmiségi magyaristák könnyen abban a helyzetben találhatják magukat, hogy senki más nem lesz a parlamentben, csak két Fidesz, esetleg még a fideszes Minácik párt. Ezzel felteszik a koronát az életművükre, ami abból állt, hogy először Orbán kezére adták az országot, utána 15 éven át nem csináltak semmit, s most a lovak közé dobták a gyeplőt, rábízták magukat egy fideszes orbánista pszichopatára, akiről sokan azt tartják, Orbánnál is veszélyesebb. Mindenesetre semmi jóra nem számíthatnak, s nem szabadulnak tőle. Kizártnak tartjuk, hogy Orbán átadja a fideszes árulónak, általa súlytalan paprikajancsinak tartott Magyarnak a hatalmat, és mindazt, ami azzal jár. Még akkor is, ha ez egyben a NER utólagos teljes legitimációját, az alkotmányos rendet megdöntő államcsíny elboronálását és a büntetlenséget, a vagyonnal való szabad elvonulást jelentené számára.