Tag: propaganda

A Terror Háza nem reformálható, a kiállítás egyetlen részlete sem menthető. Szégyene a Tisza-kormánynak, hogy Schmidt Máriát csak 5 hónap után rúgták ki, s a propagandaintézményt nem azonnal és nem örökre zárták be. Ez ugyanazt a rossz érzést veti fel, hogy a "Tisza" nem ideológiai ellentéte a Fidesznek, és nem akarja a Fidesz ideológiai örökségét elítélni és megsemmisíteni. Demokratikus rendszerváltást ez az intézmény nem élhet túl. Ha nem számolják fel, akkor Schmidt Máriát, Orbán Viktort és Magyar Pétert is szerepeltetni kell benne.

A Telex cikke Magyar Péter döntéséhez próbált elfogadható indokot találni. Végül azonban maga bizonyította be, hogy ilyen indok nincs.

Az látható volt, hogy a nagy hősködésnek rossz vége lehet. Mert egy Vezér nem szarozik, nem töpreng és nem mérlegel, hanem belevág. Ez imponál a népeknek, a meggondolatlan gyorsaságot határozottságnak hiszik.

A legnagyobb díjat maga a Duna érdemli, amely a legtürelmesebben viselte a ripacskodást és a propaganda érdekében elkövetett súlyos fizikai bántalmazást.

Orbán ugyanerre hivatkozva blokkolta Ukrajna uniós csatlakozását. Zelenszkij júniusban egyezséget kötött Magyarországgal, amely túlment a követeléseken.

De Unger Anna milyen hangsúlyt fektet a bűnüldözésre, ha azt mondja, hogy a Hivatalnak "nem ez a feladata"? Miért nem az ELTE politológia tanszékével kell az állományt feltölteni?

Mészáros Lőrinc nem Magyarország, hanem a világ egyik leggazdagabb embere, állítólag gazdagabb, mint az angol király. Képességeit tekintve egy falusi gázszerelő, akinek zsenialitása addig nem derült ki, amíg nem a gyerekkori barátja, a felcsúti öltöző sztárja lett a miniszterelnök. Attól kezdve közbeszerzésnek álcázott szervezett közpénzrablás folyt, dollármilliárdos tételben. A felcsúti átmenetel nem "pofára" történne egy felkészült vezető és felkészült kormányzat esetében, száz nap múlva, hanem a gyanúsítást megalapozó tényekkel. Fontos felhívni a figyelmet arra, milyen veszélyekkel jár a jogállamiságra való hamis hivatkozás, miközben Magyarországon e pillanatban még nincs is jogállam, a Fidesz közjogi rendszere működik. A jogállamiság helyreállítása lenne az új kétharmados parlamenti többség legfőbb feladata, nem pedig az, hogy a "jogállamiság" szót furkósbotként használja a semmittevés és az elszámoltatás elszabotálásának leplezésére. Ez súlyos visszaélés a jogállamiság jelentésével, és rendkívül veszélyes, mert ezzel törvénytelen mulasztásokat fedezhetnek. A jogállami megoldás az lenne, ha felkészült vezetője lenne az NVVH-nak, ha az elszámoltatást valóban akaró kormánya lenne az országnak. Mészáros pedig már 100 napja letartóztatásban lenne, továbbá a vagyonát a magyar állam már zárolta volna. Ez lenne a jogállami megoldás. A jogállammal ellentétes az, hogy felkészületlen, hozzá nem értő elnököt neveznek ki egy ilyen bűnüldöző hatóság élére, és megpróbálják a fél ország elrablását eltussolni, az elkövetőket pedig a lopott vagyonnal együtt futni hagyni. Mert ez történik. Nem az a jogállami, ha nem történik semmi, hanem az, ha a bizonyítékok alapján eljárás indul. Unger a jogállamiságra hivatkozva indokolja a tétlenséget, de éppen a tétlenség jogállamellenes. Unger Annának már az első interjújának érvelése sem jogállami, mert szemben áll a tényekkel és a valósággal. Arra adott példa, milyen hamis érveléssel fog kibújni saját számonkérése elől.

Jancsó Miklós ellenfilmet csinált volna, ami erről az ürességről és cinikus haszonelvűségről szól, ahogy Magyar Péter a természeti katasztrófából egy öntömjénező propagandát csinált. A baj az, hogy még szakmailag is igénytelent, mert egyrészt hiányzott egy rendező, aki fékezi és önmérsékletre inti a túlmozgásos főszereplőt, hogy méltóságot adjon neki, s elrejtse a nyers manipulációs szándékot. Emellett Leni Riefenstahl is pancser munkának minősítette volna, mert a propagandafilm klasszikusait lejárató amatőr és giccses munka született, amely nem használta ki a látványt, a monumentalitást és a zenét. Kicsi, sárga, lapos (piti, ízléstelen és nívótlan), de a mienk. Ezen nem segít az sem, hogy a végére Magyar rátalált a bukósisakos, arcvédős, fehér szkafanderruhára, és tárlatvezetést kért azért, hogy azt felvehesse. Ezért az atomerőmű belsejét, annak érzékeny részeit mutatták be, amely biztonsági, sőt, nemzetbiztonsági szempontból is egy végtelenül felelőtlen döntés lehet, mert atomerőművek belsejét nem mutatja normális ember és normális ország a Facebookon a külvilágnak. Az üzemi és biztonsági területeken a fényképezés és a videózás szigorúan tilos nemzetbiztonsági és ipari okokból. Magyar egy jó szkafanderes felvételért Magyarország egyetlen atomerőművét kitette a terroristák és az ipari kémek elé. Megszülettek az előre borítékolható és már nagyon várt eredmények és sikerjelentések, amelyek szerencsésen elkerülték augusztus 20-át, mert akkor a főszereplő másik filmen dolgozott. De utána egyből megemelkedett a Duna, működni kezdett a beépített műtárgy. A legalkalmasabb forgatási időpontban újraindították a harmadik turbinát, amit élőben közvetített maga a miniszterelnök, mintha ő lenne Kovalik Károly és Feledy Péter. Ő 100 nap alatt teljesen feleslegessé tette a médiát. Ezután be lehetett jelenteni álszerényen, hogy "Magyarország megcsinálta. Szívből köszönöm a Paksnál dolgozó sok száz szakember munkáját! Minden magyar büszke Önökre!" De a fotón nem a Paksnál dolgozó sok száz szakember látszik, hanem csak egy ember, aki nem szakember, de akiről ez az egész szólt: Magyar Péter, egy SECUMAR márkájú, professzionális, automatikusan felfúvódó vízi mentőmellényben a szárazon. A kép olyan, mint a karórában szereplő török janicsár az Egri Csillagokban. A kép azt mutatja, amit mindenki tud. Nem Magyarország csinálta meg, hanem Magyar Péter. Az utolsó mondat helyesen így hangzik: "Minden magyar büszke Önre!" Mivel nincs Jancsó Miklós, aki ezt a nárcisztikus hatalmi gőgöt nívósan bemutatja, a közönség elhiszi. Igaz, ez már nem a művészfilmek kora, hanem a brazil és indiai sorozatoké, meg a szappanoperáké. Erre a színvonalra viszi a Tisza-kormányzás az országot. Azt a részét is, ami még normálisnak megmaradt. Hazug is, igénytelen is. De megvan rá a közönség és az igény.

Az utolsó lennék, aki meg akarná védeni Orbán Győzőt, Tiborczot vagy Schmidt Máriát. Én már akkor elítéltem és megvetettem ezeket az embereket, amikor Magyar még legyeskedett körülöttük, hogy a húsosfazék közelébe jusson. Én egy rendes óellenzéki vagyok. Ám demokrataként visszautasítom, hogy ebben a stílusban kérjenek tőlem bármit, éppen ezért nem adnék, mert a miniszterelnöknek nincs joga nyilvánosan megszégyeníteni azért, mert nem adok. Ha bűnöző vagyok, akkor bizonyítsa be. Ha elítélnek, akasszanak fel. De ezt a pimasz és arrogáns megszégyenítést, amivel nyilvánosan közszemlére állít, és megköveztet, leköpdöstet, mint a középkori piacokon, mert önként nem adtam, elutasítom. Ráadásul egy olyan ember, aki annak a rendszernek, amelyben ezek oligarchák voltak, 14 éven át volt a támogatója, az élősködője. Oligarcha csak azért nem lett belőle, mert nem volt elég tehetséges hozzá, és ezt az arroganciát még a Fideszben sem tűrték. Ezt csak az önmagát is eláruló, az ő szintjére süllyedt volt balliberális értelmiség tűri el, s a rosszabbak még élvezik is. Minden filmben lehet látni a tiszás verbális verőlegények megfelelőit. Ehhez nem asszisztálnék. Én elzárnám az összes követ előle. Küldhet katonákat, felgyújthatja a házamat, tőlem egyetlen követ nem kapna. Magyar rendszerében én egy Robin Hood lennék, mert ő a zsarnok. Magyar azt akarja, hogy behódoljanak neki. Attól, hogy valaki NER-oligarcha volt, s fél a felelősségre vonástól, még nem kell olyan puha gerincűnek lennie, mint Garancsi. Egyébként is, akinek oligarcha létére nincs annyi esze, és nem látja, hogy Magyar nem fog felelősségre vonni senkit, egyetlen NER-bűnözőt sem fenyeget semmi veszély, az még oligarchának sem jó. Magyar csak arra használja őket, hogy a nyelvét köszörülje rajtuk. Ostoba híveit kápráztassa a hatalommal való visszaéléssel, vagy így próbálja magának megszelídíteni, maga alá kényszeríteni Orbán volt oligarcháit. De ennek az embernek még oligarchája sem lennék. Neki még a pénze sem kellene. Megbízhatatlan, kiszámíthatatlan, az üzleti életre alkalmatlan. Különösen érdekes Schmidt Mária megnevezése. Magyar őt is az "oligarchák" közé sorolja. Schmidt Mária egy holokausztrelativizáló áltörténész, Orbán fasiszta rendszerének egy főideológusa. Kivételesen kártékony és hitvány személyisége volt az Orbán-rendszernek, de a vagyonát történetesen nem oligarchaként szerezte, ha ezalatt jogellenesen szerzett vagyont kell érteni. Ha ez politikai minősítés, abból milyen alapon következik anyagi kötelezettség? Ha pedig ennél többet jelent, és tolvajnak nevezi, megint ugyanoda jutunk el: hol az eljárás? Mert korrupciós kapcsolat Schmidt Mária és Orbán között is volt. Azt derítsék ki. Ne követ hordasson Schmidt Máriával, hanem ítéltesse el, és juttassa kőbányába. Az arrogancia azonban csak felszín. A mélyebb probléma Magyar felfogása a hatalomról. Egy miniszterelnöknek nincs hatalma és erkölcsi jogosultsága arra, hogy bárkit nyilvános megszégyenítéssel arra utasítson, hogy a magánvagyonából adjon az állam aktuális ügyeihez. Azt képzeli, bármit megtehet. Akiknek ez tetszik, nehogy elfelejtsék, hogy most köveket akar, holnap mást, mert valamilyen akciófilmet forgat megint valamilyen kormányzati feladatból. Ma a NER-oligarchákat szégyeníti meg és szólítja fel az önkéntességre, holnap téged, bárki mást. Itt az idő, hogy a magyarok köveket hordjanak a miniszterelnöki túlhatalom útjába és fenékküszöböt építsenek Magyarnak, ami megállítja.

Hűtlen kezelés és hivatali visszaélés gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen feljelentést tett a Miniszterelnökség Orbán közösségi médiás megjelenéseire kötött, összesen 4 milliárd forint közpénzt...

A zseni miniszterelnök a Duna teljes ökológiai egyensúlyát felborító döntéseket fél óra alatt hoz meg egy helikopteren, meg sem hallgatva az olyan szakembereket, akik szerint "ha a meder mélyebbé válik a beavatkozástól, kisvízkor még alacsonyabb vízállások várhatók az alvízi részeken, vagyis a folyó fenékküszöb utáni szakaszán. Ez hozzájárulhat a térség kiszáradásának gyorsulásához". Magyar Péter lendületes döntése teljes kiszáradáshoz vezethet. Más szakemberek szerint is ez csak ideiglenes megoldás lehet, amit aztán el kellene tüntetni. Magyar azonban végleges műtárgyról beszélt, s nem biztos, hogy érdekelni fogja, ha már egy másik eseményen és helyszínen zajlik a Facebook-forgatás. Bardóczi Sándor, Budapest tájépítésze is lekésett a helikopterról, ezért ő is csak a Facebookon írta, ahol a kormányzás zajlik, hogy "aztán itt van az a probléma, hogy egy fenékküszöb megfogja a hordalékot és feliszapolódik. Lehet majd szépen kotorni. Az alvizen meg ez a hordalék hiányozni fog, szóval a Paks alatti meder tovább mélyül, vele együtt a térség talajvize is. Most dől el pontosan, hogy csak az energetika és a vízépítés, vagy a vízminőség, a talajvízszint emelés, a vízbázisok, az ökológia és a fenntarthatóság is számít-e. Egy válságnak vannak gyors beavatkozási pontjai, de mögötte mindig kell lennie hosszú távú stratégiának is. Hogy mit gondolunk egy komplex problémáról". Ebből a helikopterezésből az derült ki, hogy itt minden a jó felvételekről és az azonnal intézkedő miniszterelnökről szól. A Duna, az atomerőmű, a kormány, a honvédség csupán háttér, mindenki csak statiszta. Egy olyan forgatást látunk, ahol a miniszterelnöki imázs a fontos, nem az ökológia, a hordalék, az iszap, a kiszáradás. Magyar úgy dönt el komoly, bonyolult szakmai kérdéseket, ahogy Clint Eastwood egy kocsmai vitát valamelyik spagetti-westernben. Ennél már csak az rémisztőbb, hogy a Tisza-nézők is úgy fogadják, mint egy hollywood-i filmet, és tapsolnak a főhősnek, aki gondolkodás nélkül lő. Úgy tűnik, Magyarország komoly veszélyben van, mert egy filmsztár csak miniszterelnököt játszik. A politikai kommunikációban a gyorsaságot határozottságként, a kétely hiányát hozzáértésként, a személyes jelenlétet pedig cselekvésként érzékeli a néző. Ez nemcsak azt jelenti, hogy Magyar szeret szerepelni. Ez egy szemfényvesztés, amelynek a mélyén inkompetencia, hozzá nem értés, felszínesség és felületesség lapul. Az atomerőműről és az országnak életet jelentő folyóról van szó. Vajon mernek-e szólni neki, ha valami nem jó? A látványkormányzás éppen arra alkalmas, hogy a valódi kormányzást helyettesítse. A valódi kormányzás nem látványpékség és nem akciófilm. A látványkormányzás itt nem ártalmatlan imázsépítés, hanem érdemi, visszafordíthatatlan szakmai döntést rejt el. Magyar mindent részletesen megmutat, de nem pazarol sok szót arra, hogy a gyorsított munkához ugyanolyan rendeletet hoztak a közbeszerzés megkerülésére, amilyeneket az Orbán-kormány szokott. Valaki 145 ezer köbméter követ szállít majd a Dunába. Egyéb építési munkákról nem beszélve. Vajon kit bíztak meg versenyeztetés nélkül? Erről nem tesz említést egyik propaganda-videó sem. Csak arról nem tudnak meg semmit az emberek, ami fontos. A döntéshozatal valódi szakmai folyamata, megalapozottsága és főleg a pénz (6 milliárd forint) útja láthatatlan marad. Mi lesz ebből?

Minden Magyar személyére redukálódik. Itt nincs állam, nincsenek intézmények, szervezetek, szakértők, csak egy ember van, aki egyszemélyben minden. Láthatóan minden rajta áll vagy bukik. Magyar úgy tesz, mintha jelenlétével bármi is történne, bármit befolyásolna, holott semmi nem rajta múlik, hanem a Dunán. Az ő feladata az lenne, hogy okos és a vízügyhöz értő emberekkel a vízutánpótláson gondolkodjon, víztárolókat tervezzen, megoldja a magyar folyók szabályozását. Nem, Magyar vízállásjelentéseket ad, és sokkolja a nézőket, mint egy rossz tévésorozat, s legfőképpen önmagát mutogatja és fényezi. Lassan egy afrikai banánköztársaság hibbant uralkodójára emlékeztet. Van a jelenségnek egy aspektusa, amely nem ártalmatlan. Magyar tudatosan, vagy spontán zseniként, a politikai kommunikáció legveszélyesebb műfaját gyakorolja. Észrevétlen építi ki a mindenható vezér kultuszát, a megváltó Vezető típusát, aki nem egyszerű döntéshozóként jelenik meg, hanem olyan emberként, akinek rendkívüli képességei vannak, személyesen képes megoldani a válságokat. Előbb-utóbb a Duna vízállása majd nő. Ahogy Magyar mondja, hogy a Duna néhány centimétert már emelkedett, az olyan, mintha az ő jelenléte okozta volna. Az "utolsó paksi turbina stabilan termel, a vízállás nem változott". Nem is tehet mást, ha Magyar ott van. Megnyugszik a nép, Magyar Péter elintézte. Magyar számára a Duna, az atomerőmű, a válság csak dramaturgiai kellék a szerephez és a felvételekhez. Felveszi az atomerőmű védősisakját, gondterhelten, ráncolt homlokkal járkál, mórickásan közvetíti: "megdöbbentő méretek, hatalmas műszaki tudás jellemzi hazánk legfontosabb erőművét". Minden erőmű hatalmas, vannak nagyobb és fejlettebb erőművek is. A populista a kisembernek beszél, helyette és érte csodálkozik, az ő szemével néz és lát. Kielégíti az abszolút vezető, az újabb apafigura iránti vágyat. Egyszer csak megoldódik magától a válság, de annak ő lesz az oka. Erről szólnak a napi tudósítások, ahol a válság kommunikációs díszletté válik. Itt a legfontosabb kormányzati eszköz a kamera és a fényképezőgép. Ennek tömény változatát élvezhetik az észak-koreaiak. De van részük belőle az amerikaiaknak is, ahogyan a semmihez nem értő, abszolút dilettáns és közveszélyes elnökük megváltóként irányítja a világot a közösségi média posztjaival, amiből nem felejt el pénzt csinálni. Miközben az ország ilyen borzalmas állapotban és helyzetben talán még nem volt a II. világháború óta. De sokan megeszik. Ez vár arra a Magyarországra is, amely nem veszi észre, hogy egy magamutogató, önimádó imitátor mászik bele az emberek lelkébe és bénítja meg kígyóként a gondolkodásukat. Egyetlen normális cikk nincs, amely szóvá tenné ezt a bohózatot. A politikai kommunikáció megelőzte az újságírást és eszközként használja. Miközben a sajtó feladata ennek felismerése és korlátozása lenne. A sajtónak védekeznie kellene a manipulációval szemben. Ez nem ártalmatlan nárcizmus, hanem a sötét oldal mérnöki pontossággal kidolgozott hatásmechanizmusa. Maga a politikai cselekvés látvánnyá válik. Nem az a fontos, hogy mi történt, hanem az, hogy a vezető ott volt, látta, kommentálta, átélte, megoldotta. Színház lesz belőle, ahol a hős vezető a válságot narratívává alakítja. Ő maga a történet főhőse, nem a Duna. Nem az energiarendszer, nem az atomerőmű, nem a szakemberek, hanem ő maga. Itt egyetlen fontos látnivaló van, a tökéletes vezető.

Magyar egy ismeretlen ügyvédet, Dr. Horváth P. Andrást, nevezett ki az MTVA ideiglenes vezérigazgatójának, akinek nincsenek médiakapcsolatai, közmédiás múltja, sajtószakmai tapasztalata. Az indoklás szerint Horváth feladata a cég átvilágítása, mielőtt pályáztatással megtalálják az utódját. A Magyar Péter-féle pályáztatásokat már jól ismerjük. Valódi, szakmailag korrekt, nyílt pályázatra nem lehet számítani, s Magyar ezt a bizalmatlanságot három és fél hónap alatti működéssel érte el. Horváth is biztosan valakinek a valakije, de a legfontosabb, hogy Magyarnak "megbízható" ember. Idáig ez maga a Fidesz. Semmi csodálkozni való nincs, mert Magyar is maga a Fidesz. Ezt tudni lehetett róla. Magyar alkalmatlanságára és hozzá nem értésére jellemző, hogy a cég átvilágításával megbízott jogászra (aki nem ért a médiához), bízta az átalakítást, hogy a propaganda televízióból független közszolgálati médiumot csináljon. Az átvilágítást végző jogász mellé ki kellett volna neveznie ideiglenesen szakmai vezetőt is, olyan közismert, szakmailag kiváló, demokrataként feddhetetlen ember személyében (ilyenek jellemzően az "óellenzéki" oldalon vannak), aki levezényli ezt a váltást. Enélkül a köztévé úgy alakul át, hogy a közmédiának gyakorlatilag nincs alkalmas és hozzáértő vezetője. Méghozzá azért, mert Magyar nem mer odatenni egy független szakmai kiválóságot. Kell a hely a megbízható embernek, akit még nem talált meg, vagy nem mert kinevezni. Ezért van káosz. Sokatmondó, hogy az általa kinevezett vezető egy propagandistát, Mészáros emberét, akarta kinevezni az M1 Híradó főszerkesztőjének, mert valamiért azt gondolta, Magyarnak az tetszeni fog. Ha egy szavára (pontosabban kettőre) egy nap alatt leváltja, akit kinevezett, abból látszik, hogy Magyarnak próbál megfelelni. Nehéz elképzelni, hogy Magyart nem kérdezték meg előtte, s nem egyeztettek vele, hanem a sajtóból tudta meg. Ha utóbbi történt, az is elfogadhatatlan. Megismétlődött az eset, amikor Hadházy Ákos leleplezése után Magyar egy kommenttel törölte az országgyűlési kinevezést. Most a Telex cikke alá kommentelt annyit, hogy "nem hinném...", majd egy napon belül visszavonták a megbízást. Ez újabb kérdést vet fel, mert ha a közmédia úgy működik, hogy a miniszterelnök két szóból álló Facebook-kommentjére kirúgják a híradó-főszerkesztőt (bárki legyen az), az a legsötétebb időket idézi: amikor a kormánypropaganda szócsöve volt a közmédia, és a pártházból szóltak le, milyenek legyenek a műsorok, miről, mit mondjanak, és kit rúgjanak ki. Ez a kilencvenes évek MDF-es médiaháborúját idézi, amely kivégezte a sajtó színe-javát, s attól kezdve nincs rendes, független és szakmailag megfelelő közmédia. Hol van itt a beígért független közmédia? A köztévé ugyanúgy kézivezérelt, mint a NER alatt, csak most Magyar a kéz. A zűrzavar oka a legzavaróbb az egészben, nevezetesen az, hogy Magyar mindent az uralma és a kontrollja alatt akar tartani, nem tűri a fékek és ellensúlyok rendszerét, s a szabad, független sajtót sem. Magyar a saját autokratikus rendszerét építi rendszerváltás helyett. Már csak az a kérdés, kiknek, hol és hova kell két szót kommentelniük ahhoz, hogy kirúgják azt az embert, aki ezért a káoszért felelős: Magyar Pétert.

A pesszimisták azt hitték, hogy a 444.hu, a Tisza Párt propagandaújságja, már nem tud nagyobbat dobni, mint amikor Magyar Péter kampánykörútjairól könnyes riportokat készítettek,...