Tag: EU

A szankció meghosszabbításának csont nélküli megszavazása azt jelenti, hogy Trump az új amerikai irányvonalnak megfelelően (nem Moszkvának akarja átadni a világuralmat, hanem magának akarja megszerezni, maga alá hajtva Putyint is) azt az utasítást adta Orbánnak, hogy ne blokkolja, hanem szavazza meg a szankciók meghosszabbítását, mert az általa egyébként elutasított és szintén támadott EU szankcióit is fel akarja használni a céljaira. Ez a magyarok számára azt mutatja, és annyit jelent, hogy Orbánnak nincs a legkisebb önállósága és szuverenitása sem, döntései nem elvszerűek, nem következetesek, hanem a különböző illiberális központokból kapott parancsokat hajtja végre, méghozzá a magyarnak nevezett érdekektől függetlenül, ezúttal már Moszkva és Washington között táncolva. Saját állításai szerint „Magyarország az elmúlt három évben elveszített 7500 milliárd forintot a szankciók miatt”, Orbán pedig soha nem gondolta azt, hogy az orosz terjeszkedés megállítása miatt bármilyen engedményt kellene tenni vagy áldozatot kellene hozni. S ha az állítása igaz, akkor ezúttal is a magyar érdekek ellen szavazott az illiberalizmus mentén.

Trump nem adja át az oroszoknak a világot, hogy Putyin hajtsa maga alá Európát és a Föld más régióit, hanem ő akar a világ diktátora lenni. Ezért az oroszok már nem nyugatellenes szövetségesei, hanem Trump ellenfelei (a kínaiak különösen). Ezért Orbán a keleti nyitással zsákutcába került, orosz és kínai gyarmatként Trump ellenfeleinek oldalán találta magát. Orbán azt remélte, hogy Trumpot nem érdekli a külpolitika, csak annyiban, hogy a liberális demokratikus világrendet gyengítse, lerombolja, és a világot az oroszoknak átadja. Ezzel ő azt képzelte, hogy az oroszok ügynökeként és gyarmataként Trump barátja lehet egyben. Csakhogy Trump nem elégszik meg Amerikával, a világot is magának akarja. Orbán abba a helyzetbe lavírozta magát, hogy ha Trump mellé akar állni, szabadulnia kell az oroszoktól és a kínaiaktól. Ez azonban lehetetlen, az oroszok elfoglalták Magyarországot, Orbánt a kezükben tartják. Az oroszbarát Kínát sem lehet kirúgni, mert a kínai hitelek és a kínai akkumulátorgyárak, a korrupt üzletek miatt Magyarország kínai gyarmat is.

Orbánt magával ragdta az eufória Trump választási győzelme kapcsán. Trumpnak képzeli magát Európában, pedig őt senki nem választotta meg erre, nem lett Európa vezére, és a csőd szélén táncoló, elszegényedett és jelentéktelenné tett Magyarország nem Amerika. Pedig Orbán ezt akarja előadni Trumpnak, és elhitetni vele, hogy Trump Amerikában, Orbán pedig Európában rombolja le a civilizációt, a demokráciát és a szabadságot, visszatérve az egykori rabszolgatartó, rasszista és konföderációs Amerikához, illetve a fasiszta Európához. Nekik ez az amerikai és az európai nagyság ideje, amit visszahoznának, de Magyarország kivételével ezt még sehol nem sikerült, sehol nem követelik tömegek, hanem gyerekeket ijesztgetnek vele. Magyarország neve és mintája, mint fenyegetés hangzik el mindenhol.

Ha Trump megadásra kényszeríti Ukrajnát, mert megvonja tőle az amerikai támogatást, Európa pedig egyedül nem vállalja, nem bírja, vagy megpróbálja Trumppal elkerülni a nyílt konfliktust ("várják az együttműködést a fasiszta diktátorral"), akkor Putyin megkapja az eddig elfoglalt területeket, majd a lefegyverzett Ukrajnát egy éjszaka alatt elfoglalja. Zelenszkijre Navalnij sorsa vár, Ukrajna pedig kap egy orosz bábkormányt, ha Putyin nem olvastzja be az egészet Oroszországba. Egy biztos, a Záhonyiak készülhetnek, hamarosan orosz katonák integetnek a határ másik oldaláról. Orbánt Moszkvába rendelik, közlik vele a döntést, hogy a baráti orosz csapatok békésen átlépik a magyar határt. Az orosz hadsereggel szemben a magyar "honvédség" nem veszi fel a harcot, nem kéri a NATO segítségét (Trump miatt meg sem kapná), és Magyarország ekkor az orosz hadsereg felvonulási területe lesz. Ezzel máris Nyugat-Európa határán állnak, háttértámogatást adva az általuk pénzelt és támogatott nyugati szélsőjobboldali elmebeteg fasisztáknak.

Orbánt Kim Dzsongun dicséri. Az észak-koreai kisvezér egy táborba sorolta önmagával, s ebben cseppet sem tévedett. Orbán valóban egy politikai és ideológiai táborba tartozik...

Az Európai Uniós (egyes tagországok külön is) elhatárolódott Orbán grúziai útjától, melyen az EU soros elnöki tisztét betöltő Magyarország miniszterelnökeként, de nem az Európai...

Az elcsalt grúz választások utáni utazása, legitimációs kísérlete, amelyet beleilleszt a hamis világértelmezésbe, hogy "Brüsszelnek nem tetszik, hogy nem ők állítanak kormányt", a valósággal való frontális ütközés. Brüsszelnek a választási csalás, a puccs nem tetszik, s Orbán hiába reménykedik, hogy ilyen puccsokkal hamis alapokon álló birodalmat építhet. A valóságérzékeléstől való teljes elszakadás jele, hogy az Unió soros elnökeként háborút indít az Unió ellen, amelynek el kell határolódnia tőle, amely háborúban nem nyerhet, és amely háborúnak semmi haszna nem lesz. Ellenben borzasztó károkat okoz, elsősorban az országnak és önmagának. Öngyilkosok viselkednek így. Annyira éles és látható a valóság és Orbán hazugságai között az ellentét, hogy abba csak belebukni lehet. Élete végéig érintetlenül uralkodhatna nyugati pénzeken a diktatúrájában, ha a csalást csalásnak, a háborút háborúnak, az áldozatot áldozatnak nevezné, lehetne ő a diktátor jó fiú, akit nevetnek és megtűrnek. Ehelyett háborút indít a valóság ellen.

E tekintetben pedig fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az oroszpártiság, amely Magyar kijelentéseiből egyértelműen felismerhető, soha nemcsak a háborúra vonatkozik, hanem az orosz típusú rendszerre, ideológiára és hatalmi berendezkedésre. Magyar is ennek híve. "Milyen témákról beszél még a korrupción kívül? Mi az a két-három legfontosabb tartalmi különbség, ami megkülönbözteti Orbántól?" - tette fel a kérdést a riporter, aki korábban is feszegette, hogy Magyar nem más, mint egy fiatal Orbán. Magyar az elszegényedésről, az összeomlott egészségügyi rendszerről beszélt, a szokásos propagandaszöveget adta elő, a korrupció miatt visszatartott uniós pénzek megszerzéséről beszélt, így megkerülte a kérdést. Nincs egyetlen fontos tartalmi különbség közöttük.

Orbán ereje abban állt, hogy Európában is a demokrácia hamis látszatába burkolta a NER önkényuralmi rendszerét, az uniós forrásokból viszonylagos jólétben fosztotta ki az ország szellemi javait és vagyonát, számolta fel lelki, morális és materiális tartalékait. Belesüllyedt a nemzetközi alvilágba. Az orosz titkosszolgálat ügynökeként a legsötétebb üzletekbe bonyolódott, egyre inkább elveszítette a valósággal való viszonyát. Lelepleződött, és nem veszi észre, hogy minden kicsúszott alóla. Még van ereje, hogy megtartsa a hatalmát, de már nincs Orbán-mítosz, és nincs Orbán-modell sem. Európa szemétdombjáról szedte össze az oroszpárti szélsőjobboldali frakciót, amelyben a legtöbben csak ki akarják használni, de irtóznak és félnek tőle.

Putyin úgy akar véget vetni a háborúnak, hogy Ukrajna hagyjon fel a honvédelemmel, adja meg magát, engedje át az általa elfoglalt területeket, a Nyugat fejezze be a támogatást, s Ukrajna az EU- és NATO-tagságról örökre lemondva kapituláljon. Orbán ezt az orosz tervet képviseli, Putyin utasításait hajtja végre, és az ellenség oldalán áll az Európai Unióval és a NATO-val szemben. Az EU soros elnökeként indított támadást az EU és a NATO ellen, megbontva az egységet és a Kreml propagandájával bombázva az EU-t. Ez nem békemisszió, hanem háborús propaganda, mert a háborúzó oroszok győzelmét segíti, amely nem a békét hozná el, hanem az orosz fasiszta imperializmus terjeszkedése előtt nyitná meg az utat. Orbán háborús bűnös, aki a tömeggyilkos orosz hordát szolgálja. Orbán nyilvánvalóan az orosz katonai titkosszolgálat (a GRU) ügynöke, aki világháborút és Magyarország orosz katonai megszállását veszélyezteti, azon dolgozik. Az EU és a NATO legsürgősebb feladata, hogy Orbán tevékenységét leleplezze és állítsa le.

Putyin és az orosz katonai titkosszolgálat Orbánnal trollkodik az EU-ban, a Kreml irányítja a magyar soros elnökséget, az EU tagországok teljes megvetése mellett. Orbán sorsáról már nem Felcsúton és Budapesten, hanem Moszkvában és Pekingben döntenek. Magyarország sorsa is az ő kezükben van. Ha Orbán valóban ismerné az oroszokat, hogy kegyelmet nem ismernek, a háláról még nem hallottak, egy szavukat soha nem tartották be, rettegne. Előrelátó ember most Magyar Péter mozgását, nyilatkozatait és kapcsolatait figyelné, mert az oroszok mindig legalább két vasat tartanak a tűzben, és a Trumphoz hasonló Magyar, aki szereti a pénzt és a hatalmat, tárgynak tekinti a nőket, abból pedig van elég, s zsarolható, olcsó préda az orosz titkosszolgálatok számára. Idő kérdése, mikor szervezik be, ha ez még nem történt meg, amin csodálkoznánk. Magyar mindenesetre most is üzent Putyinnak, hogy ő is elment volna Moszkvába, csak ő még korábban, mert Putyin elnök úrnak alázatos szolgája, aki utálja az amerikaiakat és az EU-t, a jogállamot, és a kezében tartja az ellenzék nagyobb részét. Putyin pedig szereti az ügynökeit csicskáztatni, egymással szemben kijátszani. Magyarországon pedig nem nagyon történhet olyasmi, ami nincs az ellenőrzésük alatt. Ezért sem mindegy, ki a "messiás".

A "megjött" fideszes messiás első pártjellegű rendezvénye is utánozta a nagy példaképet, Orbánt és a Fideszt. Leni Riefenstahl óta tudjuk, hogy a propagandára épülő...

Ebben az elképzelt új világrendben Orbán Európa diktátoraként szeretne a Trump-Putyin-Orbán hármas világdiktatúra tagja lenni. De ha ez nem jönne össze, akkor is fél éven át az európai erős vezető képét akarja mutatni és Európa diktátorát játszani. Nem kizárt az sem, hogy Orbán tényleg megunta Magyarországot és már csak világpolitikai szerepre vágyik. Ebben az esetben bekövetkezhet, amit Magyar ajánlott/megjósolt/kikotyogott, hogy átadja a hatalmat Magyarnak, aki átmenti és tovább élteti a rendszerét, míg ő valamilyen puccsal az EU valamilyen vezetője lenne. Az Európai Unió országainak résen kell lenniük, azonnal valamilyen hathatós választ kell adniuk Orbánnak. Ellenkező esetben Orbán az EU soros elnöki tisztét felhasználva populista hazugságokkal feluszíthatja az európai népeket saját kormányaik és a jogállami EU elle, azt állítva, hogy a politikai elit nem az európai embereket és nem az ő érdekeiket képviselik, hanem ellenük cselekszenek, mert más érdekeik vannak. Bezzeg a "patrióták" és a "szuverenisták".

Mindenesetre meghátrálásként kell értelmezni azt, hogy lemondott a washingtoni NATO-csúcs Ukrajnát segítő határozatainak blokkolásáról, s hozzájárult Mark Rutte jelöléséhez a NATO főtitkári posztjára. Ezt korábban ellenezte, mert a volt holland miniszterelnök egyik erős kritikusa volt a NER-nek, a magyar jogállamiságnak. Orbán azonban nem merte eljátszani vele azt, amit a svédek NATO-csatlakozásával, nem mert keresztbe feküdni a NATO tagországok egységesnek tűnő akaratának. Orbánt vagy nagyon kemény fenyegetés érte, amiből megértette, hogy vége a türelemnek, vagy nem akarja tovább feszíteni a húrt, mert a visszatáncolás hivatkozása egyszerűen nevetséges. Mindkét esetben azzal indokolta a NATO előtti kapitulációt, hogy garanciát kapott arra, hogy Magyarországnak nem kell résztvennie Ukrajna oldalán az orosz barátaival szembeni támogató akciókban. Erre azonban a NATO alapszabálya ad garanciát, mert a tagországok szabadon dönthetnek arról, miben vesznek részt. Orbán nem kapott semmit cserébe.