Tag: mélyállam

Orosz József tanulmányának újabb fejezetei három összefüggő jelenséget vizsgálnak: a mélyállam kiépülését, a vezér utáni vágy történelmi és pszichológiai gyökereit, valamint a média szerepét a politikai illúziók fenntartásában. A szerző bemutatja, miként alakult ki Magyarországon egy olyan hatalmi struktúra, amely a formális intézményrendszert a Fidesz érdekeinek rendelte alá: a választási mechanizmus mellett a jogállamiság, az igazságszolgáltatás, a média és az államapparátus mélyrétegei is a politikai kontroll eszközeivé váltak. A tanulmány központi kérdése, hogy Magyar Péter és a Tisza Párt valóban képesek lehetnek-e nemcsak kormányváltást elérni, hanem rendszerszintű fordulatot is hozni. Intézményi garanciák, új alkotmányozás és demokratikus kontroll nélkül minden változás ideiglenes marad – a tét tehát nem csupán a kormányzati váltás, hanem a politikai jövő alapjainak újragondolása. Orosz rámutat, hogy a vezér utáni vágy nem Orbán Viktor korszakának sajátossága: sokkal mélyebb, történelmileg ismétlődő reflex. A magyar politikai kultúrában rendre vezéreket váltunk, nem rendszereket, miközben a demokratikus intézmények gyengék maradnak. A Magyar Péter körüli karizmavezérelt remény sem kivétel, hanem e reflex folytatása. A tanulmány arra is figyelmeztet, hogy a média – különösen az online szerkesztőségek – egyszerre lehetnek a kritikus közbeszéd őrei és a vezérkultusz cinkosai. Ugyanazok a platformok, amelyek karaktergyilkosságot folytatnak bizonyos szereplőkkel szemben, másokat látványosan építenek, így akaratlanul is hozzájárulnak a vezérképzet újratermeléséhez. A fejezetek közös tanulsága: valódi politikai megújulás csak akkor lehetséges, ha a társadalom túllép a „megváltó vezér” illúzióján, és képes önálló, intézményekre épülő önképviseleti formákat kialakítani.