Súlyos kérdéseket vet fel a Venezuela elleni támadás
Ha Maduro elnököt nem sajnálja senki, az nem elégséges annak elfogadásához, hogy az amerikai elnök (vagy bárki más), mostantól elrabolhatja bármelyik állam elnökét, és a neki nem tetsző dolgok miatt Amerikában (ma már függetlennek semmiképpen nem mondható) bíróság elé állítsák. Maduro sötét gengszter, de ennyi erővel ki mindenkit lehetne elrabolni?
Kezdhetjük mindjárt Trump kedves barátaival, a tömeggyilkos és háborús bűnös Putyinnal, akit az elnöki limuzinba ültetett, vagy a népirtó észak-koreai diktátor Kim Dzsong-unnal. Ha jól működne a világ, Orbánnak is európai börtönben lenne a helye az elrabolt uniós pénzek miatt. De lehetnének olyanok is, akik csak Trumpnak nem tetszenek.
Mostantól azt rabol el, és állít amerikai bíróság elé, akit akar? Mi van, ha ez általános elvvé válik? Bárki megteheti, vagy csak Amerika? Hol vannak ennek a határai? Amerikától félni kell? Trump azt csinálhat, amit akar? Ő diktálhat az egész világnak? Ő a törvény? S mi a garancia, hogy a politikai ellenfelei ellen is eljárásokat indító Trump ezt korrektül használja?
A következő lehetne a brazil elnök, mert Trump brazil képmását elítélte a brazil bíróság. Ha Trumpnak olyan kedve támad, és éppen Putyin suttog a fülébe, akkor letartóztatja esetleg Zelenszkijt, mert az oroszok szerint nem legitim elnök, mivel a háború miatt nem tartottak Ukrajnában választást, Zelenszkij pedig az orosz megszállás (a "béke") útjában áll?
A venezuelai akciót súlyosan beárnyékolja, hogy azt Trump provokálta ki. Soha senki által nem bizonyított állítólagos drogcsempész hajók kilövésével, amelyek nem veszélyeztették a megtámadott helyen Amerikát. A hírhedt második lövéssel, legalább egyszer háborús bűnt, vagy közönséges gyilkosságot követtek el. Ezek jogi alapja is vitatott.
Mostantól lesz igazán veszélyes az iráni atomprogram
Ijesztő, hogy Trumpot semmi nem korlátozza, semmibe veszi az ENSZ-t, a NATO-t, saját szövetségeseit, saját pártját, hazája lakosságát és Amerika Alkotmányát. Öntörvényű és önjáró, aki ezt a stílust honosítja meg a világban, felszabadítva minden bűnözőt a mérték, a normák, a szabályok és a törvények alól. Aki nem tetszik, azt pofán veri, és leüti.
Még az is elképzelhető, hogy valamikor ezt a lépést meg kellett (volna) tenni, de annak az alkotmányos, törvényes keretek között kellett volna megtörténnie. Ha Trump egyedül dönt arról, hogy Amerikát belépteti a háborúba (mert senkinek ne legyen kétsége, Trump ezzel a támadással belépett az Irán elleni háborúba), akkor mi az, amit nem tesz meg?
Holnap kiket csukat le, milyen belföldi csoportok, egyének ellen támad, kire és kikre "dob le" bombát, milyen intézményeket zár be, söpör el, ha az amerikai Alkotmányon, valamint a nemzetközi jogon átlépve, bármikor bárkit önhatalmúlag lebombáz? Hogyan lehet ebben az emberben megbízni, ha a döntés előtt nem konzultál és nem méri fel a kockázatokat?
Mert ebben az egészben az csak "hab a tortán", ha Irán nukleáris létesítményei, képességei nem semmisültek meg, s az egész csak Netanjahu és Trump hatalmi, belpolitikai érdekeit szolgálta. Még nincs egyértelmű kép arról, hogy a bombázás milyen károkat okozott az iráni atomprogramban, de az első jelentések szerint nem végleges megsemmisítés történt.
Ez azt jelenti, hogy Trump bombázása felszabadította a gátakat, elsöpörte a korlátokat és a törvényeket, az ellenőrzéshez való jogot és a diplomáciai utakat. Mostanról kezdve erőszak áll erőszakkal szemben, nyíltan felszabadítva egy halálos ellenséget minden törvényes vagy morális kontroll alól. Irán felhatalmazást kapott a nyílt hadviselésre és gyilkolásra.
