Tag: Tarr Zoltán

Ezért Magyar Péter új kormányának elsők között kell az egyház és az állam tényleges szétválasztását garantáló egyházi törvényt alkotnia, eltörölve a jelenlegi diszkriminációra és ideológiai államra épülő jelenlegi törvényeket és jogszabályokat. Ez a fundamentuma egy világnézetileg semleges, de minden világnézet számára egyenlő jogokat és szabadságot biztosító demokratikus jogállamnak. Amíg ez nem történik meg, addig rendszerváltásról nem lehet beszélni. A demokrácia és a keresztény állam egymást kizáró fogalmak. Éppen a kereszténység lényege az, hogy azt nem lehet állami eszközökkel és erővel terjeszteni, mert az idegen a természetétől. Ez a lépés a kereszténység legnagyobb támogatása. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy olyan egyházi törvényre van szükség, amely garantálja mindenki számára az egyenlő jogokat és az egyenlő státuszt, hogy a hitét gyakorolja vagy ne gyakorolja, világnézetét, vallását és vallástalanságát kifejezze vagy képviselje. Az állam ideológiai semlegessége mellett biztosítja a felekezeti egyenlőséget, megszüntet minden diszkriminációt. Az egyházakat a civil társadalom részének tekinti, amely szektorsemleges támogatásra jogosult, ha olyan tevékenységet folytat, amelyet az állam más civilszervezetek esetében is támogat. De hitéleti támogatást nem nyújt, az állam semleges. A vallás magánügy. A felvilágosodás zárta le a "keresztény Európa" sötét korszakát és nyitotta meg az utat a szabadság, az emberhez méltó élet, a keresztény hit virágzása és szabadsága felé. Az állam nem avatkozhat világnézeti kérdésekbe, egyetlen egyház vagy felekezet hitét és vallását sem teheti magáévá és nem erőltetheti senkire. Biztosítania kell a világnézeti szabadságot minden ember és az oktatás számára. Meg kell adni mindenkinek a lehetőséget, hogy gyermekét világnézetileg semleges állami iskolába vagy egyházi iskolába járassa. A kettőt nem lehet összekeverni, miközben az oktatási tevékenységet az állam támogatja. Az iskolákat és településeket nem szolgáltathatja ki az egyházaknak. Kiindulópontnak tekinthető az 1990. évi IV. törvény a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról, amely a rendszerváltás utáni Magyarország egyik alapvető szabadságjogi törvénye volt, amely biztosította a vallásszabadságot, mint alapvető emberi jogot, s az egyházak érdekében is, elválasztotta az államot és az egyházat. Alapelvei ennek a törvénynek nem veszítették el az aktualitásukat, a részleteket (például az egyházalapítás kritériumait) illetően lehet társadalmi vita alapján és az egyházak bevonásával tárgyalni, de a lényeget meg kell őrizni. Az Orbán-rendszer törvénytelenül vette el vallási közösségek egyházi státuszát és fosztotta meg őket az ezzel járó juttatásoktól. Ki kell mondani, hogy az Orbán-rendszer önkényuralmi rendszer volt, és más diktatúrákhoz hasonlóan kárpótolni kell azokat az egyházakat és vallási közösségeket, amelyeket az Orbán-rezsim megkárosított. Erkölcsi és anyagi rehabilitációt kell nyújtani mindazok számára, akiket másodrendű, harmadrendű vagy negyedrendű állampolgárrá nyilvánítottak azzal, hogy a hitüket és a világnézetüket, a vallási közösségeiket rangsorolták. A felekezeti egyenjogúság nemcsak jogi szempontból elfogadhatatlan, hanem az emberi méltóság szempontjából is aggályos, és a keresztény értékek megsértését jelenti.

Ha lebukik azzal, hogy az adócsökkentés helyett adóemelésre készülnek, akkor bedobja az 5 milliárd forint feletti vagyonok megadóztatását. Ez is a populista propaganda része, ami az irigységre épül: ne arra gondoljon a becsapott magyar ember, hogy hazudnak neki, és majd jól megadóztatják, hanem arra, hogy másokat, a gazdagokat adóztatják meg. Az érzelmekre ható propagandán kívül a bejelentés mögött semmi szakmai megfontoltság nincs: kiket érint ez a bejelentés, mire alapul, milyen következményei lesznek? Becsületes munkával szerzett, és már megadóztatott jövedelmet milyen alapon adóztatnak tovább? A lopott vagyont viszont nem adóztatni kell, hanem törvényesen visszaszerezni, elkobozni. Magyar nyilvánvalóan a fideszes oligarchák irányába terelné ezzel az ellenséges indulatot, de arra nem gondol, hogy eközben magát árulja el: semmiféle rendszerváltás, törvényes felelősségre vonás, vagyonvisszaszerzés nem lenne itt, hanem a rendszer és az oligarchák átmentése. Magyar az adóztatással legitimálná a fideszes oligarchák lopott vagyonát. Mindemellett a leginkább zavaró az erőszakosság, az indulatosság, a gyűlölet, ami Magyar beszédéből, magatartásából és reakcióiból árad. Ez az ember képtelen uralkodni magán, az ellentmondást nem tűri, racionális kritikára vagy kérdésekre indulattal és nem érvekkel válaszol. Aki nincs vele, az ellene. Annak pedig pofa be. Különben Rogán, propaganda, Gyurcsány, óellenzék. Nem ismerős? Megint ez kell? Ez még rosszabb, mint az elődje.

Magyar Péter megjelenése és feltétel nélküli fogadtatása az ellenzéki értelmiség köreiben, olyan alapvető morális elvárásokat kérdőjelezett meg és tüntetett el a közéletből, amelyek messze...

Tarr Zoltán nemcsak általános emberi, hanem keresztényi értékeket védelmezett, képviselt a beszédében. Minden papnak és lelkésznek kötelessége (lenne) ilyen esetekben felemelni a szavát. Ezért még politikai beszédnek sem lehet nevezni, amit elmondott, még akkor sem, ha ezeknek az értékeknek a képviselete ma annak számít. Ennek ellenére egy állami cégtől kirúgták, ami azt jelenti, hogy az uralkodó párt és az állam teljes mértékben összefonódott és azonossá vált. Pártállam és állampárt működik Magyarországon, ahol egy lelkész, aki állami cég alkalmazottja, nem nyilváníthatja ki a véleményét, nem foglalhat állást magánemberként közügyekben. Ez még a kellőképpen meg nem fésült fideszes alaptörvényt is sérti, tetszettek volna egy rendes önkényuralmi alaptörvényt csinálni, s nem benne hagyni a demokratikus Alkotmány egyes részeit. Tarr Zoltán próbára teheti az igazságszolgáltatást is, ha bepereli az állami céget, mert jogászok szerint próbaidő alatt sem lehet kirúgni senkit a véleménye miatt.