Tag: Trump

Trump azzal fenyegetett, hogy a kőkorszakba bombázza vissza Iránt. Lerombol minden hidat, erőművet, nem lesz több áram. Ez háborús bűncselekmény, amivel Trump nem törődött. Ahogy azzal sem, hogy kongresszusi felhatalmazás nélkül indított háborút, megsértve a nemzetközi jogot is, mert semmiféle konkrét veszély vagy fenyegetés nem érte az Egyesült Államokat, de még Izraelt sem. Minden erre való hivatkozás hazugság. Az egész háború esztelen és törvénytelen öldöklés, amely iszonyú pénzbe került Amerikának és gazdasági káoszba döntötte a világot. Az iráni rezsim pedig érintetlen maradt. Hiába gyilkolták le az ország legfontosabb vezetőit, a rendszer szilárdabb lett, mint valaha. Az iráni ellenzék meggyengült, az egész elképzelés, hogy egy amerikai és izraeli bombákkal hatalomra juttatott új vezetés legitim lehet, hatalmas tévedés. De még ez sem következett be. Annyira előkészítetlen volt a háború, hogy még egy amerikai-izraeli bábkormány felállítását sem szervezték meg. Trump nem mert szárazföldi csapatokat partra küldeni (jól tette), így a levegőből semmi esélye nem volt arra, hogy a rezsimet legyőzze. Mindezt előre tudni lehetett volna. Trump nem tudta térdre kényszeríteni az iráni rezsimet, ehelyett a Hormuzi-szoros lezárásával Irán kényszerítette térdre Trumpot, s megalázta Amerikát. Innen már csak vesztesként lehet visszavonulni, egy győztes teokratikus rezsimet hátrahagyva, amely ettől erőre kapott, és felhatalmazva érzi magát az atombomba létrehozására, terrortámadások szervezésére, Amerika és Izrael elleni harcra. Amit lebombáztak, nem változtat semmit. Akiket meggyilkoltak, azok helyére rosszabbak álltak. Mindent újraépíthetnek, és Amerika maga ellen fordította még azokat is, akik nem voltak ellenségei. Trump megszégyenült. Amerika elveszítette nemzetközi tekintélyét, hitelességét és a nyugati világ vezetőjének szerepét. Trump dühös fenyegetése már azt jelentette, hogy sarokba szorították, és nem tudja megoldani a Hormuzi-szoros problémáját, amelyet ő maga idézett elő. Ha igaz, amit a 10 pontos iráni béketervről írtak, s amit Trump tárgyalási alapnak elfogadott, akkor az iráni rezsim joggal ünnepli a győzelmet. Trump megpróbálja úgy beállítani, mintha az ő fenyegetésére meghátrált volna Irán, de ennek az ellenkezője történt. Ő hátrált meg, mert nem tehetett mást. Trump az iráni civilizáció elpusztítását ígérte, de pusztulás egyelőre az amerikai civilizációt fenyegeti. Sokatmondó, hogy egy kétpárti kezdeményezés indult a Kongresszusban, hogy Trump fenyegetőzései alapján a 25. Alkotmánykiegészítés alapján nyilvánítsák Trumpot mentálisan alkalmatlannak arra, hogy az Egyesült Államok elnöke maradjon. Ebből nyilván nem lesz semmi, de jelzi azt a hangulatot, ahogyan Amerika dermedten nézi ezt a káoszt és pusztítást. A MAGA mozgalom jelentős része is szembefordult Trumppal. Ha dolga végezetlenül tér vissza, elfogadottsága minden bizonnyal mélypontra zuhan.

Semmiféle konkrét fenyegetés nem indokolta a háborút. Irán belső lázongással volt elfoglalva, soha nem nem volt gyengébb, és nem állt távolabb attól, hogy akár Izrael, akár Amerika ellen támadást indítson. Pontosan ez a gyengeség keltette azokat a hamis reményeket, hogy egy amerikai-izraeli támadás, a rezsim vezetőinek közönséges meggyilkolása, majd megdönti a rendszert. Ennek az ellenkezője történt: a rezsim megerősödött, radikalizálódott, az iráni megölt vezetők helyére sokkal súlyosabb és radikálisabb alakok léptek, akikről nem tudnak semmit, de bosszúra éhesek. A háború előtti állapotában Irán nem jelentett konkrét veszélyt a világra, a Trump-Netanjahu csodapáros ezt sikeresen megváltoztatta, mostantól nem biztonságos a világ. A háború vége nem látszik, mert Trump nem tudta térdre kényszeríteni Iránt, amely túszul ejtette Trumpot és a világgazdaságot a Hormuzi-szoros lezárásával. Az irániak pontosan tudják, hogy az amerikaiak az első perctől kezdve nem támogatták ezt az ok nélküli esztelen háborút, a benzinárak emelkednek, az amerikaiak dühösek, Trump pedig nem tudja megnyitni a szorost. Novemberben nem tud akkorát csalni, hogy nyerjen. Szinte hihetetlen, hogy Trump úgy belekezdett ebbe a háborúba, hogy nem készült fel erre a lehetőségre, hogy ha Iránt agyonbombázza, akkor lezárja a szorost. Trumpnak elképzelése nincs, hogyan oldja meg ezt a helyzetet, s a nemzethez intézett szózat csak arról győzhette meg az amerikaiakat, hogy tanácstalan. Most azon gondolkodik, hogy csak elvonul, aztán akinek kell olaj, az majd elintézi. Ezt a feladatot odadobja az európaiaknak, elfeledkezve arról, hogy ezt a helyzetet ő idézte elő. Udvarol, csapkod, fenyeget, becsmérel, toporzékol, és nem engedelmeskedik neki a teremtett világ. Szárazföldi csapatok nélkül esélye sincs eredményt elérni. Ha szárazföldi támadást indít (amiről most nem beszélt), akkor óriási veszteségeket szenved és évekre beleragad az iráni háborúba. Nincs jó megoldás, miközben a háború globális recesszióval fenyeget, súlyosabb hatásai lehetnek, mint a Covidnak. Egyik szavával a közeli befejezést ígérte, a másikkal fenyegetőzött, hogy a kőkorszakba bombázza vissza Iránt, de ilyen handabandázást már hallottunk. Az irániak pedig nem ijednek meg tőle, nem fogják megadni magukat és nem fogadják el a követeléseit, elfogadható alku nem lesz. Trump iráni háborúját az amerikaiak 66 százaléka utasítja el, ami csak nőni fog, különösen a mostani beszéd után. Ez a beszéd leleplezte, hogy Trump megbukott, mint vezető, mint főparancsnok, nincs világos és kivitelezhető terve, nem tud elszámolni a háború elindításával, és nem tud belőle kiszállni. Eredményként emlegeti az iráni légierő és haditengerészet elpusztítását, de ha ez volt a cél, akkor miért nem fejezi be? Ebből kiderül, hogy nem ez volt a cél. Az atomprogramot sem semmisítette meg, a rezsimet megerősítette, az ellenzéket meggyengítette.

Ahhoz képest, hogy Trump a rezsim megsemmisítésének ambíciózus szándékával kezdte el a háborút és Irán térdre kényszerítését ígérte, a tűzszüneti ajánlata már a gyengeség jele. Iránban pedig tudják ezt. Azzal is tisztában vannak, hogy Trump nem engedheti meg magának, hogy a Hormuzi-szoros tartósan járhatatlan legyen, ezért kénytelen lesz meghátrálni. Trump népszerűségi mutatói meredeken esnek, a benzinárak nőnek, s közeledik a félidős választás. Sokatmondó, hogy Trump hazájában, a Mar-a-Lagót is magában foglaló körzetben, demokrata jelölt nyert el egy floridai képviselőházi helyet. Ezért Iránban tudják, hogy csak meg kell várni, amíg Trump saját csapdájába esik és eredmény nélkül megalázva visszavonul, s befejezi a háborút. A rezsim nem fog összedőlni, amit lebombáztak, orosz segítséggel újra lehet építeni. Várhatóan nem lesz semmiféle megállapodás. Irán nem enged Trump követeléseinek. Nem mond le az atomfegyver előállításáról, a terrorizmus támogatásáról, a legkisebb engedményt sem teszi Amerikának. Trump veresége már most nyilvánvaló, s nem maradt Iránban olyan vezető, aki megegyezne. Egy lépést sem fognak meghátrálni. Trump nincs ehhez hozzászokva. Az izraeli védelmi minisztérium mérföldkőnek nevezheti a csapásokat, de Amerika és a Nyugat nem egy rezsim összeomlásának a tanúi, hanem inkább egy áramvonalasabb, militánsabb és kiszámíthatatlanabb ellenfél megszületésénél bábáskodnak. Egy Khamenei utáni, keményvonalasok által vezetett rezsim nem egy olyan kihívás, amelyet rakétacsapással lehet megoldani. Ez egy új globális válság lesz, sokkal erősebb és keményebb Iránnal, amely igazolva látja magát, s mindent megtesz a bosszúért. Mostantól a terrorveszély emelkedik az egész világon, amelynek kezelésére az Egyesült Államok nincs felkészülve.

Netanjahu Dzsingisz kánnak ad igazat Jézus Krisztussal szemben. Dzsingisz kán kegyetlenségéről volt híres, neve a barbarizmussal egyenlő, leginkább koponyahegyek mellett ábrázolták. Kínzási módszerei utánozhatatlanok, történészek szerint legalább 30-40 millió embert mészárolt le. Netanjahu ezt az embert emeli Jézus Krisztus fölé, s neki ad igazat Jézus Krisztussal szemben, aki az önfeláldozó szeretetet és a keresztet választotta, hogy megváltsa a világot. Dzsingisz kán a megfélemlítést és zsarolást használta, s aki nem adta meg magát, azt elpusztította. Ez volt a "mongol béke". Szó se róla, ez valóban emlékeztet Trumpra és Netanjahura. De egy kicsit sem Jézus Krisztusra. Netanjahu az iráni háborút próbálta igazolni ezzel a szöveggel, azt állítva, hogy "nincs más választásod", az erőszakot kell választani a mértékletességgel szemben: a mongol Dzsingisz kánt a zsidó Jézus Krisztussal szemben. Azt próbálta igazolni ezzel, hogy "időben szembe kell szállni az ellenségekkel, amíg még van idő". Netanjahu legendás időzítései jól ismertek, már húsz évvel ezelőtt is azt állította, hogy Iránnak 5 nap múlva atombombája lesz. De Iránnak azóta sincs atombombája, vélhetően most volt a legtávolabb tőle, amikor végre háborút indíthatott ellenük, mert talált hozzá végre egy amerikai elnököt. Nem tudunk elképzelni még egy amerikai elnököt, aki hajlandó lett volna arra, amire Trump. Ahogy Netanjahu több évtizedes háborús álmaira is nemet mondott minden amerikai elnök, republikánusok és demokraták egyaránt. Vélhetően az első percben tudták, mi lesz a következménye, ha Irán lezárja a Hormuzi-szorost. Trump nem gondolt erre a lehetőségre, ezért elképzelése sincs, nemhogy terve, hogyan oldja meg ezt a problémát. Netanjahut ez nem nagyon izgatja, végre megvalósíthatja Dzsingisz kán álmait, legyilkolhatja az összes iráni vezetőt, akik helyére állítanak másokat, és nem változik semmi. Az iráni háború nyilvánvaló értelmetlenségének nemcsak az ad nyomatékot, hogy egy közönséges hazugság alapján indította el Trump és Netanjahu, de a vége egyáltalán nem látható. Nagyon dicstelen vereség lehet a vége az Egyesült Államokra nézve, mert nincs jó megoldás a befejezésre. Ennél fontosabb azonban a tény, hogy Amerika és Izrael most veszítette el igazán a biztonságát, mert levegőből nem lehet legyőzni Iránt, még rendszerváltást sem lehet elérni (a csodálatos iráni forradalom véget ért az amerikai-izraeli bombázással), s Irán olyan bosszút állhat, amire nem lehet soha eléggé felkészülni.

Laszlo Bartus Benjamin Netanyahu is unmatched in fueling anti-Israel sentiment, but few expected that he would even provoke anger among American neo-Protestant evangelical Christian nationalists—who...

Az iráni háborúban ugyanolyan vallási fanatikusok állnak egymással szemben mindkét oldalon. Az amerikai fehér neoprotestáns evangelikál keresztény fanatikusok nemcsak voksokat hoznak a republikánus párt kormányzásához, hanem a militáns eretnek szekták erőszakos vallásos ideológiáját is. Amerikát prófétikus szereppel ruházzák fel és kergetik egymás után öldöklő háborúkba. Soha nem tanulnak a kudarcokból és nem értékelik át az ideológiájukat. A középkori vallási fanatizmus újraéledése ez, amely ugyanannak a keresztény eretnekségnek a következménye. Iránban nem az amerikai szekuláris demokratikus állam indított önvédelmi háborút egy iszlám fanatikusok által irányított állam ellen, hanem az amerikai keresztény nacionalizmus támadta meg a teokratikus iszlám államot. Bibliai próféciák elferdítései alapján hiszik, hogy ehhez joguk van, Isten az oldalukon áll. Az amerikai keresztény nacionalizmus Amerikát a nemzetek fölött álló országnak tekinti, azt képzelik, hogy Amerikát keresztény nemzetként alapították és fölötte áll a világnak. A "keresztény" nemzeti identitás már eljutott a felsőbbrendűség gondolatáig és gyilkos bombákkal fenyegeti a világot. Ennek bizonyítéka az amerikai evangelikál "keresztény" irodalom, amely szerint Amerika a "hegyen épített város", a "világ világossága", amelynek feladata a próféciák beteljesítése. A Biblia totális kiforgatása ez, mert keresztény nemzet nem létezik, Amerika sem keresztény nemzet. A "hegyen épített város" az egyház, ha a szelíd és önfeláldozó Jézus követője, és nem Amerika. Az egyház is csak abban az esetben, ha az "Isten országa" működési elveit képviseli, amelyek ellentétesek az evilági hatalom logikájával. Az egyház "fegyvere" a kereszt, nem pedig a kard. Amit csinálnak, teljes ellentéte Jézus tanításának.

A legnagyobb kudarc pedig az, hogy Khamenei megölése után a kezdeti öröm után nem lett forradalom, az iráni ellenzék egyre inkább nemzeti érzésére hallgat, Irán összezár. A Nagy Sátán kezéből nem kell a szabadság sem. Trump végülis a hazájukat bombázza, és nem azért, mert egy kicsit is érdekelné az ő szabadságuk. Ennek láttán megdöbbent a világ, hogy Trump ennyire előkészítetlenül, pontos terv nélkül kezdett bele egy háborúba a vallási fanatikus 90 milliós Irán ellen. Lebombázott majdnem mindent, elmondása szerint már alig maradt célpont, de a célját nem sikerült elérni, s nem tud e pillanatban valódi győztesként visszavonulni. Ennek oka részben az, hogy hazugság volt a háború indoka. Irán nem akarta megtámadni sem Amerikát, sem Izraelt. Évtizedek óta nem volt ilyen gyenge a rendszer, az atombomba kéthetes bevetéséről szóló mesék még Trump repertoárjában is a hírhedt hazugságok közé tartozik. Ennek bizonyítéka, hogy a haderő, az infrastruktúra lebombázása nem győzelem. A győzelem a rezsimváltás lett volna, ha megszűnik a teokratikus diktatúra, Amerika-barát civil kormány veszi át a hatalmat, amely nem fenyegeti sem Izraelt, sem a szomszédait. Ezt a célt nem sikerült elérni. Most már Trump nem tudja, hogyan lehet presztízsveszteség nélkül visszavonulni. Úgy tűnik, sehogy. A sikerpropaganda nem helyettesíti a győzelmet. Trump és Netanjahu háborúja nemcsak az olajárakat lőtte történelmi magaslatokba. Sokan Iránnak, egy terrorista, tömeggyilkos vallási diktatúrának szurkolnak a háborúban, mert azt hiszik, hogy a terrorista és tömeggyilkos Irán sem jelent akkora fenyegetést a világra, mint Trump, aki azt képzeli, bárkit lebombázhat, maga alá gyűrhet, felhatalmazás nélkül.

Ez azt jelenti, hogy az Irán ellen indított közös amerikai-izraeli háború Netanjahu vágya, Trump adja a támogatást ehhez. Ennyi erővel Iránt már harminc éve is le lehetett volna bombázni, az ayatollahot meg lehetett volna gyilkolni, s kétség nem fér hozzá, sok életet meg lehetett volna menteni. Valamiért eddig mégsem tette meg a világ. Még pedig azért nem, mert a nemzetközi szabályokba nem fér bele az, hogy független országok vezetőit elraboljuk, majd az országa olajkészletére rátesszük a kezünket. Az sem volt eddig megengedhető, hogy háborút azzal kezdünk, hogy bombát dobunk az ellenfél legfőbb vezetőjének fejére. Erre csak Netanjahu és Trump képes. Senki nem vitatja, hogy Khamenei ayatollah a világ egyik legsötétebb gazembere, gyilkosa volt, aki felesküdött Amerika és Izrael elpusztítására. De ennek komolyságát mutatja, hogy 37 év uralkodása alatt ennyire jutott. Ha mindenkit meg akarnak ölni egy bombával, aki ezt akarja, akkor elég sok bombát le kell még dobni, és a bombáknak soha nem lesz vége. Ha az a törekvés igaz, hogy a világ tömeggyilkos diktátorait le kell bombázni, országaikat térdre kell kényszeríteni és be kell hódoltatni Trumpnak, akkor a következő bombázást már indíthatja is Moszkva, Peking, Phenjan ellen. De hasonló a logikája annak is, hogy aki nem tudja, hogy merre van a kábítószerkereskedők hajóinak útvonala, s eltéved, azt megölik. Ha Trump valóban a világra leselkedő legnagyobb veszélyeket akarná elhárítani, akkor azt kezdhetné Ukrajnában azzal, hogy kifüstöli onnan az oroszokat. Iránnál sokkal nagyobb veszélyt jelentenek az oroszok, akik Európát fenyegetik és világháborúval fenyegetnek. Trump az eddigi támogatást is megvonja az ukránoktól, a világot fenyegetve ezzel.

Az egyáltalán nem biztos, hogy Irán új vezetői barátságosabban viszonyulnak Amerikához és Izraelhez. Stabil változásra csak akkor van lehetőség, ha belső iráni társadalmi változás is végbemegy. Trump villámháborús terve megrekedhet, ha nem lesz rendszerváltás, mert akkor csak legyilkoltak egy vezetői garnitúrát, s jön egy másik, és semmi nem változik. Trump beleragadhat ebbe a háborúba, ahogy az előfordult már más amerikai háborúkkal, pedig azok egy jelentős része ennél sokkal átgondoltabb volt. Az új háború megkérdőjelezi a legutóbbi atombunker elleni támadás sikerét, ha most is az atomfenyegetés a támadás egyik oka. Vagy csak győztesnek hirdeti magát, mert megint levadászott egy vezetőt. Trump iráni kalandja felveti a jogtalanság és önkényesség kérdését. Ki van biztonságban? Trump egyre inkább elhiszi magáról, hogy azt csinál, amit akar, azt gyilkol le, akit akar, ha az nem hódol be és nem engedelmeskedik. Emellett erősen kockázatos is, mert Trumpnak legtöbbször a szája nagy, ha nemet mondanak neki, meghátrál. Kivéve a gyengébbeket. De egyszer erre ráveszthet. Lehet, hogy szerencséje lesz megint, mert nem eszkalálódik a háború, nem robbantja fel a térséget, de ez nem rajta múlik. Ez a háború közvetlen ok nélküli, Amerikát célponttá teszi, és az sem erősíti Amerika tekintélyét a világban, hogy bárkit megfenyeget, bekebelez, és teljesen kiszámíthatatlan. A nárcisztikus motívumok nem elégségesek és ijesztőek. Az sem véletlen, hogy Trump a NATO-t kihagyta ebből az akcióból is, ami szintén nem jó jel. Megosztja a világot, kifejezi azt, hogy Trump önállósította magát az ENSZ-től és a NATO-tól is. Hiányzik a konszenzus, a nemzetközi kontroll. Egy újabb háború, amely két nárcisztikus ember szeszélyén múlik.

Trump autokraták részére létrehozott magánszervezete, a Béketanács néven fenyegetésre és zsarolásra épülő demokráciaellenes társulás alakuló ülésén Orbán az ukrán állammal kapcsolatban, azt mondta: "amíg...

Bár Orbán nagyon szerette volna, hogy Trump Budapestre utazzon a kampányban, hogy a szuverenista Magyarországon a választásokat befolyásolja, a papírformának megfelelően ez már biztosan...

Választási szakértők és jogászok véleménye szerint Trump rendszerszintű támadást intézett a félidős amerikai kongresszusi választások eredményének megkérdőjelezésére. Trumpnak a közvéleménykutatások szerint nem sok esélye...

A tömegízlésről és a tömegpszichológiáról nincs nagy véleményünk, és illúzióink sincsenek, de aki Donald Trump barátságával dicsekedik, az ő elismeréséből akar tekintélyt magának, az végtelenül szánalmas ember, aki kiállítja magáról a negatív bizonyítványt. Trump esetleg Putyin kérésére megy Budapestre, egyébként mindenkit magához rendel, ő nem megy. Egy Trump látogatásban egyetlen érdekes kérdés van, hogy a Tisza Messiás hogyan reagál. Különösen azután, hogy az energiaügyi miniszterjelöltet azzal népszerűsítette, hogy Trump és Kapitány közös fotóját posztolta, méghozzá azzal, hogy mindenki ossza meg, hogy a kép eljusson Washingtonba és Moszkvába. Magyar Péter Orbánnal versenyez a diktátorokért. Magyar támogatóit eddig sem érdekelte semmi, de azért az egykori demokrata szavazókat elgondolkodtathatja, hogy milyen ember az, aki egy Donald Trump kegyeire vágyik, azért helyezkedik, hogy egy ilyen ember szimpátiáját vagy támogatását keresse vagy Trumpot megnyerje. Egy demokratikusan gondolkodó ember gyomra ezt nem veszi be. Orbán Viktor legnagyobb szégyene, hogy a világ legveszélyesebb és legaljasabb diktátorai közé került. Az Magyarország legnagyobb szégyene, ha egy Donald Trump látogatása lehet megtiszteltetés bárki számára. Donald Trump saját hazáját és népét fenyegeti, most készül a félidős választások eredményeinek megkérdőjelezésére. A világ legveszélyesebb embere. Jó lenne azt hinni, hogy Orbán a Trump iránt érzett szervilis, szerelmes hódolatát csupán kivetíti másokra is, és azt gondolja, hogy a magyarok nem tudják és nem látják, ki ez az ember. Abban nem reménykedhetünk a "Tisza Párt" örömmel fogadná Trumpot, mint aki leleplezi és lejáratja Orbánt, mert Magyar Péter legszívesebben a lábai elé borulna.

Amit a film akaratán kívül bemutat, az érdekes és leleplező: az udvari propaganda sivár mechanizmusa, a hatalom kegyének megvásárlása, a politikai esztétika üressége és az önmagukat kínáló történelmi párhuzamok Hamvas Béla világát idézik. Csak a díszletek változnak, a karakterek ugyanazok. A néző úgy érzi, gyanús, nincs-e mégis reinkarnáció? Jeff Bezos, az Amazon alapítója Trump beiktatása előtt már 40 millió dollárt költött arra, hogy megvásárolja Trump kegyeit egy Melaniáról szóló "dokumentumfilmmel", ahogy a New York Times fogalmazott, ami semmit nem dokumentál, mert nincs mit. Valójában a szándék fordítva sült el, mert az ellenkezőjét sikerült bemutatni, mint amit szerettek volna. Ha Bezos le akarta volna járatni Trumpot és feleségét, akinek Trump néha kedvében próbál járni, hogy valamilyen figyelmet vagy emberi gesztust előhozzon belőle (minden próbálkozás sikertelen), akkor sem tudott volna ennél lejáratóbb filmet készíteni, amit az erősít leginkább, hogy ezt népszerűsítésnek szánták, és ennyit lehetett kihozni belőle. A film műfaját tekintve a legsilányabb propaganda, de akaratán kívül mégis dokumentál valamit: azt a hideg, rideg, embertelen és szívtelen világot, amit Trump környezete jelent. A narráció próbálja elmondani, hogy milyennek szerették volna a First Lady-t ábrázolni, amit dokumentálni kellett volna, ha abból bármi is létezne. Melania már a második elnöki beiktatáson is feltűnő Zorro kalapjában jelent meg, azóta is gyakran viseli, elrejtőzve mögé. Ha nem készül róla egy film, amely leleplezi a valóságot, beleképzelhettünk volna egy igazi Zorrót a Fehér Házban, aki a háttérben harcol férjével a jó ügyekért, az emberségért. De a Zorro kalap az ürességet rejti el, a semmit.