Tag: Amerika

A terv zseniálisan kegyetlen: a társadalom hozzászoktatása úgy történik, hogy a program elején valóban veszélyes bandatagokat toloncolnak ki. Tetovált férfiakat, akikre senki sem akar szót vesztegetni. Csakhogy ezek között sok az ártatlan: a gyanú néha csak egy tetováláson vagy a származáson alapul. A cél világos: a közvélemény fogadja el, hogy „ezeknek” úgyis ott a helyük. Amikor már senki nem tiltakozik, a kör tágul. A gyorsított deportálási eljárások bírósági ítélet nélkül is működnek – vagy a bírósági ítéletek figyelmen kívül hagyásával. Már most tágult a kör: Trump illegális bevándorlókról és erőszakos bűnözőkről beszélt. De már most célponttá váltak a vízummal, zöldkártyával rendelkező diákok, munkavállalók, majd azok, akik politikai aktivizmussal hívták fel magukra a figyelmet. Végül pedig jönnek az amerikai állampolgárok. Trump már kimondta: az állampolgárság nem jelent védelmet. Kijelentette, hogy amerikai állampolgárokat is El Salvadorba fog deportálni. Most azt mondja, hogy csak a nagyon súlyos bűnözőket, de ahhoz se lenne joga. Aki bármilyen bűncselekményt elkövet, azt az amerikai igazságszolgáltatásnak kell elítélnie. De egy lépésre vagyunk attól, hogy az eddigiekhez hasonlóan találjanak Trumpnak egy száz évvel ezelőtti törvényt, ami egészen másról szólt, de ami alapján amerikaellenesnek, a nemzetbiztonságra veszélyesnek, Amerika ellenségének nyilváníthat bárkit, akire rámutat. Elég lehet ehhez az, hogy valaki kritizálja Trump külpolitikáját vagy intézkedéseit.

Trump elveszíti Amerika barátait, szövetségeseit, a világ jóindulatát és partnerei bizalmát. Nincs az a vámtétel, amely pótolhatná ezt a veszteséget. De láthatóan nem az a cél, hogy szeressenek bennünket, hanem az, hogy féljenek tőlünk, alázkodjanak meg, csókolgassák az amerikai elnök "seggét" (ahogy ő mondta), mert ő azt szereti. Ezért pedig semmi nem drága. Az sem, hogy lerombolja a világkereskedelmet, gazdasági válságba, recesszióba dönti nemcsak Amerikát, hanem az egész világot. Világdiktatúrát és világuralmat akar, ahol mindenki behódol, hízeleg, engedelmeskedik, mert aki nem teszi, azt megbünteti, vámokkal sújtja, megfenyegeti és tönkreteszi. Ez lenne a great Amerika? Amerikában már maga alá gyűrt mindent, most tapossa el a bíróságokat, amelyek még korlátozni merik. Aki ellentmond, kitoloncolja vagy megfossza a tevékenységét biztosító pénztől. Nem lehet tudni, hogy ez meddig mehet el, de Trump nemcsak uralkodik, hanem megfélemlít, terrorizál, fenyeget és zsarol, engedelmességre kényszerít. Képzeljük el ezt egy amerikai westernfilmben. Mindenki kioszthatja a szerepeket, hogy ki kicsoda és milyen szerepet játszik. A hollywoodi westernfilmben Trump vajon kit alakítana? Nem azt a banditát, aki a közönséges lovasaival fenyegeti a kisvárost, kifosztja őket, akik ellene állnak, azokat lepuffantja, mindenkit megfélemlít és fenyeget? A negatív "hőst".

Trumpot a Kreml irányítja. Ez éppen olyan helyzetet mutat, mintha az oroszok elfoglalták volna Amerikát, beköltöztek volna a Fehér Házba, és kitűzték volna az orosz zászlót. Arra senki nem számított, hogy Amerika ilyen gyorsan lesz orosz gyarmat. Nemcsak külpolitikai kérdésekben, hanem a belpolitikában is, Trump az orosz fasizmus mintáját követi. Trump lépésről lépésre, tégláról téglára rombolja le az amerikai demokráciát, az amerikai Alkotmányt semmibe veszi, és egy megfélemlítő orosz rendszert épít ki, amelyben már az amerikai emberek, alkalmazottak, egyetemek, professzorok, újságírók és bírák rettegnek. Trump napról napra lépi át a törvényességet és szoktat hozzá a diktatúrához. Amerika orosz mintára történő átalakítása zajlik, amellyel szemben rendkívül gyenge az ellenállás. A demokraták megosztottak, egy részük behódolt, más részük nem tudja, mit tehetne az árulókkal szemben. A demokrata párt támogatottsága történelmi mélyponton áll, mert az emberek nem bízhatnak bennük, mivel képtelenek megállítani Trumpot.

Trump elhitte, hogy őt nem Amerika elnökének válaszották meg négy évre, hanem a Föld urának örökre, ennek megfelelően az egész földgolyóval, országokkal és népekkel azt tesz, amit akar. Bármit megszállhat, elfoglalhat, s ezt a világ legtermészetesebb dolgának tartja, s elvárja, hogy azt mindenki örömmel fogadja és engedelmeskedjen neki. Egy ingatlanfejlesztő megszerezte a világ fölötti uralmat, és az egész világot az ingatlanjai részének tekinti, úgy viselkedik, mint egy terjeszkedő üzletember. Mindenkivel úgy beszél, ahogy Las Vegasban az alvilágban (hivatalosan üzleti életnek nevezik) szokás. Erőből. Ezt egyelőre dermedten figyeli a világ, s nem tudja, mit kezdjen vele. Trump újabb imperialista terjeszkedése szerint megszűnne a palesztin-izraeli konfliktus, s nem politikai alapon, hanem egyszerűen azzal, hogy az ingatlanfejlesztő a világ legerősebb hadseregével a háta mögött a területet elfoglalja és üzleti célra hasznosítja. A palesztinok pedig menjenek ahova akarnak, ez a föld már nem az övék, hanem Amerika ingatlanosáé.

A náci beszéd, az álhírek és a szélsőjobboldali összeesküvéselméletek szólásszabadsággal való azonosítása a folyamat csúcsa és vége, s nagyon örülünk, hogy a liberális veteránok, akik megvédték a náci beszéd szabadságát, megérhették, amikor művük beteljesedik. Még egyszer rögzítjük, hogy onnan indultak, hogy a náci beszéd a szólásszabadság része, és az lett a vége, hogy a náci beszéd a szólásszabadság. Ennek a terméke lett Trump és a többi szélsőjobboldali őrült hatalomra jutása. Trump beiktatása előtt vagyunk egy nappal, de mire ez a cikk az olvasók elé kerül, akkor az elnöki beiktatás napja lesz, amikor a szélsőjobboldal demokratikus választáson Amerikában is megszerezte a hatalmat. Ez az utolsó nyugodt és békés nap, több ilyen nem lesz.

Iványi Gábor Wesley-díjjal tüntette ki David Pressman amerikai nagykövetet, amelynek azért is volt különös jelentősége, mert mindkét ember az Orbán-rendszer valódi üldözöttje, méghozzá azért,...

A távozó Biden-kormányzat brilliáns utolsó intézkedései rögzítenek egy értékrendet, mielőtt Trump megjelenik, s mindennek ellenkezőjét hirdeti. Zseniális volt Liz Cheney kitüntetése a január 6-i...

A világnak egyetlen esélye, ha nemet mond Trumpnak, bármilyen áron is megőrzi a náci és fasiszta Trumptól, az amerikai Hitlertől a függetlenségét. Európának nemet kell mondania arra, ha Trump elkezd parancsolgatni és fenyegetni. Trump ordító oroszlánként, sátánként fog fellépni, tüzet okád, de nem szabad tőle megijedni, fenyegessen bármivel. Ha Trump ki akar lépni a NATO-ból, lépjen ki, ha meg akar vonni minden támogatást, vonjon meg minden támogatást, vezessen be akármilyen büntetővámokat, semmi nem okozhat akkora kárt, mint a neki való engedelmesség, mert az nem jelent mást, mint azt, hogy a tömeggyilkos, vérszomjas Putyinnak és az oroszoknak átadják a világot. Ha az ukránok engednek az "orosz békének", akkor hiábavaló volt minden eddigi hősies harcuk, felesleges volt minden áldozat, mert abba a helyzetbe kerülnek, mintha az első perctől kezdve feltétel nélkül megadták volna magukat az oroszoknak. Az oroszok nem állnak meg Kijevig, meggyilkolják Zelenszkijt, és bábkormányt állítanak Ukrajnában.

Az emberiség kétezer éve keresi, és hol ebbe, hol abba látja bele az Antikrisztust. Sokakról hitték azt, hogy ő lesz az, de ennek egyértelmű...

Orbán ízléstelen és hazug hízelkedése eltalálta Trumpot. Orbán megtalálta a Trumpohoz vezető utat, ami a agátlástalan ömlengés, dicséret és hízelkedés. Erről az útról azonban nem térhet le, mert abban a pillanatban elhízott, hájas, dülledtszemű alkoholista disznónak fogja nevezni, kitalál rá valami nagyon sértő, lealacsonyító és bántó gúnynevet. Ebből az következik, hogy Orbánnak mindenhez jó képet kell vágnia. Egy sötét maffiózóval találkozott, aki a szerencsejáték, a kaszinók, Las Vegas és Atlantic City révén az alvilágban élte a fél életét, annak szabályai szerint. Orbán nem egy befolyásolható vagy kölcsönösen egymást segítő "barátot", hanem egy rendkívül durva, akarnok maffiafőnököt kapott. Trump semmit nem fog tenni azért, hogy Orbánnak vagy Magyarországnak jó legyen, csak abban az esetben, ha az nem érinti az ő ügyeit. Csak olyat fogad el, ami neki megfelel, és az érdekeit segíti. A közös nevező, hogy mindkettőjüket Moszkvából zsarolják, mindkettő igazi főnöke a Kremlben ül. De Trumpnak van mozgástere, Orbánnak nincs.

Ezért az abszolút szavazatok számában biztosan Kamala Harris győz, amely kifejezi majd az amerikai nép akaratát, de a Fehér Házba nem biztos, hogy ő jut, hanem az, aki a billegő államok valamelyik kisebbségét hatékonyabban szólította meg, esetleg csapta be. S ezen múlik most nemcsak Amerika, hanem a világ sorsa. Talán soha nem volt ilyen sorsdöntő az amerikai elnökválasztás, és teljesen kiszámíthatalan, hogy mi következik utána. Trump mindent egy lapra tett fel, már most csalást emleget, azt állítja, hogy Harris csak csalással nyerhet, ami nem igaz. Biztosan idő előtt győztesnek hirdeti magát, hogy utána csalást tudjon kiáltani. Ha veszít, erőszakos uszításra és erőszakos cselekményekre lehet számítani. Még az is lehet, hogy Trump most tesz olyat, amivel végre egyértelmű lesz az, hogy egy sötét bűnöző, akinek nem a Fehér Házban, hanem börtönben a helye. Ami Trump győzelmét illeti, akkor is kemény időszak következik, mert az ellenállás látszik abban, hogy milyen szoros az eredmény, s Trump nem hivatkozhat fölcsuszamlásszerű győzelemre, amely felhatalmazást jelentene neki arra, hogy bármit megtehet. Amerika nem lesz Magyarország, itt nem fogja tudni a fasizmust úgy bevezetni, hogy senki nem áll ellene, és majd egy másik mocsok, szörnyeteg trumpistával próbálnának szabadulni tőle. Bármi megtörténhet, mert a végeredmény egyes kisebbségek befolyásolásán múlik. De az amerikai társadalom nem áll készen a fasiszta diktatúrára, ez nem mélyről jövő társadalmi igény. Ha Trump elkezdené, amit ígért, az egész országot váratlanul, felkészületlenül érné, és sokkolná. Azzal kapcsolatban pedig nincs kétség, hogy Trump bosszúálló, örjöngő állatot idéző módon tér vissza, ha visszatér. Már a kampány végére elveszítette a maradék eszét. De mi még Floridában sem érezzük a levegőben, hogy Trump nyerhet. Megtörténhet, de nincs benne a levegőben. Az emberek többsége irtózik a gyűlölködéstől és az erőszaktól. Azt mondani sem kell, hogy az Amerikai Népszava Kamala Harrist támogatja, és minden amerikai magyart Kamala Harris támogatására szólít fel. Ez Amerika és a világ érdeke. Ez a szabadság és a demokrácia, az emberi értékek és az emberség melletti kiállás.

Ezért érthető, hogy Amerika demokratikus gondolkodású polgárai (republikánusok és demokraták) nagyon is érzik a veszélyt, nagyobb a pánik, mint Magyarországon. Bármit megtennének, hogy Trumptól megszabaduljanak. Illetve csak majdnem bármit. Semmi olyat, ami a demokratikus, liberális elveikkel, a demokratikus normákkal ellentétes. Senkinek nem jut eszébe például olyan esztelenség, hogy Trump ellen trumpistát indítson, és a demokratákat egy trumpista támogatására szólítson fel, mert "csak neki van esélye legyőzni Trumpot", hiszen rá hallgatnának - ugyebár - a trumpisták. Egy ilyen ostoba és aljas őrültség senkinek nem jut eszébe, még gyalázva is a demokratikus politikusokat. Kamala Harris mindenben Trump ellentéte. Lehet kritizálni, lehetne nála jobb jelölt is, de mindenképpen demokrata, akivel egy demokrata azonosulni tud. A demokraták nem tartják magukat és a jelöltjüket rosszabbnak egy fasiszta szörnyetegnél, és identitásválságukban nem keresnek egy másik fasiszta szörnyeteget, hátha neki nagyobb esélye lenne.

A ravasz rókával csupaszív birka, a Yale egyetemen felkészített professzionális előadóval amatőr vitázó állt szemben. Az intelligencia annak megállapításához kell, hogy ezt a vitát mégis a csupaszív birka nyerte a sunyi rókával szemben. Aki nem dől be a látszatnak, az a műsorvezetők első kérdése után felismerhette Vance igazi karakterét. JD Vance 2020-ban még "amerikai Hitlernek" nevezte Trumpot, aki a legnagyobb veszély az amerikai demokráciára és egész Amerikára. Trump alelnökjelöltjének ez az igazi véleménye a főnökéről, s ennek megállapításához még a Yale jogi diplomájára sincs szükség. Ebből az következik, hogy Vance egy intelligens, képzett, művelt és végtelenül jellemtelen ember. Aki ezen a szemüvegen át nézte JD Vance szereplését, minden megnyilvánulásában felismerte a gátlástalan karrierista, a szélhámos kaméleon, a sunyi és képmutató hazug embert, akinek egyetlen szava sem igaz és nem hiteles. Szó szerint is értendő: JD Vance végighazudta a vitát. Méghozzá rendkívül intelligensen, rezzenéstelen arccal.

Ez súlyos figyelmeztetést tartalmazott. Az Egyesült Államok, a demokratikus és nyugati világ vezető politikai, gazdasági és katonai ereje, lezárta a korszakot, melyet az jellemzett, hogy elválasztotta egymástól a "szavakat" és a "tetteket". Utalás volt ez arra, amit Orbán mondott korábban, hogy ne azt figyeljék, amit mond, hanem azt, amit tesz. David Pressman konkrét példákon keresztül vezette le, hogy a "szavak" és a "tettek" már nem különböznek egymástól, amit Orbán és kormánya mond, azok nem "csupán szavak" (noha azok sem kellemesek), hanem egyrészt a demokráciát és a közvéleményt alakító aktorok, másrészt a szavak immár nem különböznek, nem állnak ellentétben a tettekkel. Az amerikai nagykövet levezette az Orbán-rezsim megfélemlítő stratégiáját, ahogyan az egész társadalmat fenyegeti, ha részt kíván venni a politikai közbeszédben és kritizálni meri a kormányzatot. David Pressman burkoltan megfogalmazta, hogy Magyarország már nem demokrácia, mert elzárja az embereket az önmegvalósítás lehetőségétől.