Ez az önsajnáló, önámító hazug szöveg azokkal a vallásos pátosszal átitatott érzelmi giccsekhez hasonlóak, amelyek a magyar konyhák némelyikének falvédőit díszítik. Hamis, hazug és álságos, érzelgős, ami a magyar lélek betegségét tükrözi, ami sajnálatos módon a nemzeti himnuszba is beszivárgott. Nem véletlenül,
Utoljára gondoltunk volna Áder Jánosra, aki a világ kereszténysége előtt tanúságot tesz a maga keresztény hitéről, s azt nem pfújolás kíséri, és nem dobálják meg rohadt paradicsommal. Ádernek az életével, a személyes döntéseivel, az igazság melletti kiállásával kellene bizonyítania nap mint nap
