Tag: jelöltek

Ha Magyarnak olyan parlamenti frakciója lesz, amelyben az általa kiválogatott és lelkileg megtört, beidomított robotok lesznek (akik azt is eltűrik, hogy a személyiségüket alázzák, megsemmisítsék), akkor Magyarnak semmiféle ellensúlya és kontrollja nem lesz. Ugyanolyan "bólogató Jánosokból" álló frakciója lesz, mint Orbánnak, akik tőle függnek. Semmiféle önállóságuk, mozgásterük nem lesz, saját véleményük nem lehet. Ha nem azt csinálják, amit Magyar mond, Magyar kirúgja őket. Ezt talán még alá is íratja velük. Ezt láthatjuk az EP-frakcióba küldött embereinél. Hasonlóan működik a fővárosi közgyűlés "Tisza" frakciója. S minden jel szerint ugyanilyen lesz a "Tisza" (Magyar Péter) parlamenti frakciója is. A megválasztott képviselők nem a választóiknak, hanem Magyarnak felelnek. Ezzel meg is szűnt Magyar Péter felett a sokat emlegetett ellenzéki demokratikus kontroll. Ennek az embernek a kezébe adni Orbán rendszerét egy kétharmados többséggel, aki már most azon dolgozik, hogy minden demokratikus kontrollt kikapcsoljon, életveszély. Ha parlamenti többséget szerez, azt szavaztat meg a bábjaival, akiket most válogat össze, amit akar. Magyar Bálint, Haraszti Miklós, Bruck András, Lendvai Ildikó és mások milyen eszközökkel fogják az újfideszes Magyar Pétert kontrollálni, befolyásolni? Ha reprodukálódik ugyanaz a felállás, egy erőszakosabb, durvább, éhesebb és bosszúállóbb vezető kezében, aki életerős és fiatal, s maga mögött tudhatja a mögéje állított balliberális szavazókat, akiket az orruknál fogva vezet, s a NER vele folytatódik, akkor mi lesz?

A Tisza Párt jelöltjei helyettesíthetők lennének krumplival, uborkával, borsóval, bármilyen tárggyal, mert emberi jellegüktől megfosztják és tárgyiasítják őket. Nekik csak annyi a szerepük, hogy beleszürküljenek a mezőnybe, és mindenki Magyart lássa bennük. Nem kell pszichiáternek lenni ahhoz, hogy felállítsuk a diagnózist arról az emberről, aki ezt kitalálta. Úgy csak egy diktátor beszél, hogy a jelöltek „nagyrészt mindenben egyetértenek, eddig is együtt dolgoztak a közös célért”, ezért semmi különbség nincs közöttük. S valóban eltöröl minden különbséget, megsemmisít minden egyediséget és egyéniséget, mert ilyenre nincs szükség. Magyar megszünteti az emberi sokszínűséget és szabadságot. A demokráciához tartozna az is, hogy a nyilvánosság megismerje azt az "etikei kódexet", amit Magyar aláírat velük. Ezek szerint abban olyanokat is vállalni kell, hogy ha Magyar a nyilatkozatot megtiltja, akkor nem beszélhet, fórumot nem tarthat, nem kampányolhat, s nem tehet semmit anélkül, hogy azt Magyar engedélyezné vagy megparancsolná. Ez a "se nem jobb, se nem bal, csak magyar" (szélsőjobboldali) jelszavának kiterjesztése az élet minden területére. Nem sós, nem édes, nem piros és nem sárga, mindenki szürke, és íztelen, egyforma, mindenki mindenben egyetért, mindenkinek egyetlen feladata, hogy együtt dolgozzon a közös célért. Ez rosszabb, mint az 1848, rosszabb, mint az Állatfarm. Magyar Péter egy falansztert képzel el, ahol az egyéniségtől és az értelemtől megfosztott gépies, szürke emberek robotként dolgoznak a nagy társadalmi célért, ami nem más, mint a Vezér maga, aki irányítja, programozza, eszközként használja őket, aki mindenki helyett is gondolkodik és nyilatkozik.

Magyar addig fogja húzni ezzel a nevetségesnek mondható indokkal a jelöltek bemutatását, amíg csak lehet, hogy a szavazók semmit ne tudjanak róluk. A szavazatukat biankó Magyar Péterre adják, ő pedig kiválaszt olyan bábokat magának, akik tőle függnek. Így gyakorlatilag minden választókörzetben Magyar Péter indul. Rá kell szavazni, benne kell bízni. Az utolsó pillanatban megnevezett jelölt egy stróman lesz. Mivel mindenben Magyar dönt, valóban ő maga lesz a 106 jelölt egyszemélyben. A strómanok parancsot teljesítenek. Ez azt jelenti, hogy az egyéni képviselőjelöltek megválasztásuk esetén nem a szavazóktól függnek, nem a választóiknak tartoznak elszámolással, hanem Magyar Péternek. Egy üzleti vállalkozásként működik majd a "Tisza" frakció: mindenki alkalmazott lesz, Magyar a CEO. Orbán önkényuralmi rendszerének megdöntése a deklarált cél, közben Magyar megcsúfolja a demokráciát, a népképviseleti rendszert, kétszemélyesre kívánja szűkíteni a parlamentet. Ha más ellenzéki párt nem kerül be, Orbánnal együtt ők ketten (és a bábjaik) ülnek ott. A népképviseleti demokráciát ilyen nyíltan még nem köpték szemen, mert még a Fidesznek is ismertek voltak a jelöltjei. Még akkor is, ha Orbán választotta ki őket. A szemfényvesztés a paródiában résztvevőket is megalázza, mintha valóban a tiszások választanának bárkit.

A Fidesz parancsuralmi rendszerében szolgált jelölteknek ismerős lesz Magyar stílusa, és tudják is, mi a dolguk: az engedelmesség és a hallgatás. Azonban arra való tekintettel, hogy Magyar Varga Judittal sok éven át volt Brüsszelben, rossz gondolatunk is támadt. Még az is lehet, hogy az egész jelölési cirkusz egy nagy bullshit, mert ha lesz egy helyük, azt a listán szereplő valamelyik volt fideszes brüsszeli hivatalnok kapja, akit Magyar ismer Brüsszelből, s az előre kiválasztott személy már ott lapul a tíz ember között. Ez lenne az igazi átverés, de az egyetlen Magyarra jellemző és hozzá méltó húzás.

Dobrev Klára még ront a helyzetén azzal, hogy utána előad egy hamis prédikációt arról, mennyire nagyszerű, hogy kiderül az előválasztáson a jelöltekről minden: "Amit a riválisok most előhoznak a másik párt jelöltjéről, az a választási kampányban már senkit nem ér meglepetésként. Úgyhogy, én inkább örülök ennek, a választók így ezeknek az információknak a birtokában dönthetnek.” A pozitív dolognak azt tartja Dobrev, hogy kiderül a náciról, hogy náci, az offshorosról, hogy offshoros, és így szavazhatnak rájuk. Mintha nem az lenne a helyes, hogy ezek nem is indulhatnak.

Figyelje meg mindenki, hogy hol ugrik, illetve esik a pénz. Bármiben fogadunk, hogy minden párt addg megy el a jelöltjei visszaléptetésében, amíg nem esik jelentősen a pénze. Várhatón mindenki csak a következő határig megy el, vagyis 25 helyen lesz hajlandó visszalépni, mert addig nem esik újabb százmillióval a pénze. Ha ez így lesz, mindenki megállapíthatja, hogy mi az igazán fontos az ellenzéki pártoknak. A pénz. Ez maga a kollaboráció.