Tag: magyar

Magyar tehát – a Mi Hazánk javaslatára – egy horthysta alkotmányos doktrínát vezetne be szimbolikusan. Ez nem véletlen és nem ártatlan gesztus. A korona nem egy díszlet, hanem az 1848 előtti alkotmányos rend alapja. Ez nem a köztársaság helyreállítása, hanem visszatérés a Magyar Királyságba. Orbán is használta a koronát, mint az identitás egy kellékét, a keresztény-nemzeti állam jelképeként, de nem arra esküdtek fel. Orbán nem tette a politikai hűség és a hatalom legitimitásának alapjává. Itt ez történik. Ez nem a múltról szól, hanem a jövőről. Ez egy folyamat első lépése. Először jelképes, aztán természetes, végül megkérdőjelezhetetlen. Így épülnek fel azok a rendszerek, ahol a politikai közösség már nem polgárokból áll, hanem alattvalókból. A köztársaságban a nép van fölül, a nép a hatalom forrása. A korona által szimbolizált királyságban a nép alulra kerül. A hatalom birtokosa nem a népet szolgálja, hanem a nép fölött uralkodik. Ha Magyar a korona előtt tesz esküt, s ebbe az irányba indul el, akkor ez a célja. A Mi Hazánk javaslatának támogatása azt jelzi, hogy Magyar közeledik a szélsőjobboldalhoz. Kész engedményeket tenni nekik, mert belevág az alkotmányjogi terveibe. Nem szorul rá a támogatásukra (kevesebben vannak, mint Hófehérke törpéi, mint tudjuk), ezért a javaslatot azért fogadja el, mert egyetért vele. Ez azonban nemcsak normalizálja a Mi Hazánkat, hanem szélsőjobboldalivá teszi a "Tiszát". Magyar jelképesen a királyság nélküli királyságot alapítja meg az eskütételkor. Orbán alaptörvénye visszahelyezte a Szent Koronát az alaptörvény preambulumába és az alkotmányos szimbolikába. Már ez is antidemokratikus lépés volt. Magyar most ennél is továbbmegy: ez már nemcsak szimbolika, a koronára tett eskü nagyon súlyos alkotmányellenes cselekedet, ez már több, mint a NER megalapítása. A köztársaság szimbolikus felváltása egy középkori dinasztikus jelképpel nem hagyomány-tisztelet, hanem a demokratikus köztársaság felszámolásának első aktusa. Elveszik a hatalmat a néptől. Ez egy ellenforradalom. 1848 éppen a Szent Korona-tan ellen volt forradalom, abban az értelemben, hogy a népszuverenitást helyezte a dinasztikus legitimitás fölé. Kossuth és a reformerek azt mondták ki, hogy a hatalom nem a koronától, nem a Habsburgoktól, nem egy transzcendens jelképtől ered, hanem a néptől.  Az áprilisi törvények pontosan ezt rögzítették: parlamentáris kormányzás, népképviselet, felelős minisztérium. Ez volt a magyar alkotmányos forradalom lényege. 1848 ellenfele a Szent Szövetség volt. Magyar Péter – aki a "rendszerváltást" és a demokratikus megújulást hirdeti – most egy olyan esküt vezet be, amely az 1848 előtti állapotot idézi. A Szent Korona előtti eskü azt mondja ki, hogy a képviselők nem a népnek tartoznak felelősséggel, hanem Szent Koronának, és amit az jelent. Ez nem 1848 szelleme. Ez annak tagadása. Magyar március 15-én eljátszotta az 1848-as forradalmárt, majd két hónappal később esküt tesz arra a jelképre, amely ellen 1848-ban kitört a forradalom és a szabadságharc.

Magyar nem megdöntötte az Orbán-rendszert, hanem helyet cserélt Orbánnal, majd azt mondta neki a telefonba: "mától közös felelősségünk az, hogy újraegyesítsük a nemzetet". Magyar Péter, aki mögé beállt az Orbán által üldözött, megtaposott, kifosztott, megalázott ellenzék, azt mondta a rendszer vezérének, Magyarország gyűlölt diktátorának, hogy mától közös felelősségünk, hogy újraegyesítsük a nemzetet. Orbánnal akarja egyesíteni a nemzetet.  Ez nem az "út a börtönbe" program, hanem a Fidesz és a Tisza egyesítésének programja. Ez azt jelenti, hogy a pluralizmust felváltja a "centrális erőtér". Magyar hízeleg Orbánnak. Megvan a közös ideológiai és politikai alap. Magyar azt mondta: "védeni fogja az emberi jogokat, de szerinte az EU-nak nem szabad lábon lőnie magát." Az Európai Unió lábon lövi magát? Ezek betű szerint Orbán szavai. Emberi jogi kérdésekben mivel lőheti magát lábon az Európai Unió? Csakis azzal, ha olyan emberi jogokat véd, ami a fideszes ideológia szerint lábon lövés. Ez az antiwokizmus. A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatal olyannyira a Szuverenitásvédelmi Hivatal antijogállami megfelelője, hogy még a költségvetését is ide irányítják át. Az Orbán falán levő Nagy-Magyarország térképben Magyar nem lát semmi kivetni valót. Nem gondolja revizionizmusnak, ha valaki ilyen szimbólumokat visel, vagy helyez ki a falra. De azért jó kapcsolatokra törekszik, úgymond, a szomszédos országokkal, amelyekhez ezek a területek tartoznak. Ez a Fidesz revizionista politikája, nacionalizmus és magyar szupremácia. Magyar azt mondja, nyitottak a kínaiakkal való együttműködésre: szívesen megy Pekingbe és szívesen várják itt a kínai vezetőket. A befektetőket is várják, csak szerinte meg kell találni a közös érdekeket. Fogadunk, hogy megtalálják? Magyart kérdezték az LGBTQ+ jogokkal és a Pride-al kapcsolatban is. Erre ezt mondta: "A Tisza úgy véli, hogy mindenki úgy él, azzal és azt szeret, akivel és akit akar, amíg az jogszabályokat nem sért." Ez látszólag jól hangzik, ha ott van vége a mondatnak, hogy "akit akar". Csakhogy úgy folytatódott, hogy "amíg az jogszabályokat nem sért". Milyen jogszabályokat sérthet az, ha valaki azt szeret, akit akar? Csak nem a Fidesz melegellenes jogszabályait, melyek eltörléséről Magyar egy szót sem szólt, pedig azok is sértik az uniós törvényeket? Ez nem arról szól, hogy a Tisza a Fidesz puhább és enyhébb változata, mint ahogy feltételeztük, hanem arról, hogy ez ugyanaz a rendszer, ugyanazzal a logikával, ugyanazzal az ideológiával. Ez  rendszerszintű azonosság. Nem az a baj, hogy mit mond Magyar a migrációról vagy az energiáról, hanem az, hogy minden kulcskérdésben ugyanazt mondja, mint Orbán. Ez még csak nem is a "fiatal Orbán", hanem Orbán maga, csak más néven. Nem átmenet van, nem is egy folyamat, hanem folytonosság. A Fidesz-program változatlanul él tovább. S ami a döbbenetes: Magyar nem is tud mást. Ez félelmetes. Nem gondoltuk, hogy ilyen hamar, egyetlen nap alatt megérkezünk a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe. Talán azért, mert el sem hagytuk.

Orbánnak ugyanis minden eszköz a kezében volt, hogy szükség esetén a választást az eddigiekhez hasonlóan elcsalja. Bármikor elbújtathatott volna egy saláta törvénycsomagban újabb változtatásokat, amelyek megakadályozták volna Magyar győzelmét. De Orbán látványosan nem tette, ahogy látványos volt az is, hogy szabadon engedte a Fidesz ideológiáját soha meg nem tagadó Magyart szónokolni, kampányolni. Láthatóan arra törekedett, hogy a Fideszt egyben tartsa és legitim ellenzéki pozíciót szerezzen meg. Úgy tűnt, rábízta a sorsra, ez mihez elég, mert neki mindkét eset győzelmet jelent. A vereség is. Orbán megkönnyebbüléssel jelentette be, hogy "a kormányzás súlya nem nyomja a vállunkat". 16 év országlás után egy kifosztott, lepusztult, anyagilag és morálisan tönkretett országot ad át, felmérhetetlen és részben ismeretlen mértékű eladósodással. Birkózzon meg vele, aki akar. Méghozzá úgy, hogy nem kell félnie attól, hogy börtönbe kerül, a vagyonát elkobozzák, a pártját betiltják az államcsíny miatt, amit elkövetett. Ha nem Magyar Péter az ellenfele, hanem valódi demokrata, akkor Orbán jogosan számíthatott volna arra, hogy államellenes- és köztörvényes bűncselekmények miatt felelősségre vonják. Most viszont úgy tűnik, hogy az illiberális diktatúra létrehozása után szabadon elvonulhat. A rendszer nem változik, hanem egy "tanítványa" viszi tovább, és újítja fel. Orbán és a családja strómanok segítségével elrabolta a fél országot, amivel most büntetlenül elsétálhat. Gyanúsan nem sok szó esett Mészáros Lőrincről és másokról, akik Magyar Péternek kamuállásokat és munka nélküli milliós jövedelmeket biztosítottak éveken át. Várhatóan majd a békés átmenetre hivatkozva elfelejtődik az, hogy a nevükön kilopott vagyon visszakerüljön. Eljátsszák, hogy papíron törvényes, nem lehet mit tenni. Magyar Péter egyrészt "elszámoltatást ígért" és "megbékélést" hirdet. Elszámoltatás vár azokra, akik ellen a Fidesz is vizsgálatot indított, így várhatóan elverik a port az MNB 600 milliárdos vagyonának ellopása miatt a kegyvesztett Matolcsy Györgyön és körén. A megbékélés Orbánnak és azoknak jár, akik Orbán listáján vannak, amelyet nyilván átad Magyarnak. A fideszeseknek azt ígérte, hogy "a ti miniszterelnökötök is leszek, és azért fogok dolgozni, hogy begyógyítsuk a sebeket". Ebbe nyilván nem fér bele Orbán elszámoltatása és felelősségre vonása. Nem ilyen rendszerváltást képzeltünk 16 éven át. A "megbékélés" és az "elszámoltatás" kettőssége politikai trükk. Ezek egymást kizáró fogalmak, az egyik csak díszlet. A díszlet pedig az elszámoltatás lesz. Nincs rendszerváltás, mert nincs rendszerkritika. Magyar nem bontja le azt, amit átvesz, hanem működtetni készül. Orbán nem tűnik el, hanem pozíciót vált. Mindene megmarad. Nem bukott vezető lesz, hanem ellenzéki erőközpont. A rendszer nem zárult le, hanem új erőre kapott. Ezért nem tudjuk, hogy milyen eredmény született volna akkor, ha a választási vereség nem egérutat jelentett volna Orbán számára, hogy büntetlenül megússza az elmúlt 16 évet. Így azonban még a rendszere is megmarad, mert Magyar nem valódi rendszerváltást, a diktatúra alapját jelentő alaptörvény eltörlését, s nem igazi jogállamot, hanem egy jobban működő és kevésbé korrupt Orbán-rendszert ígért. Generációváltás ez a Fideszben, és Orbán azzal járt jól, hogy nem liberális demokrácia, hanem saját rendszere követi. Magyar utólag legitimálja az Orbán-rendszert és az alkotmányos rend megdöntését.

Szemeink előtt értékelődik át a "hős" fogalma, olyannyira, hogy ember legyen a talpán, aki merészeli megkérdőjelezni a "Tisza Párt" (így idézőjelben) hőseit. Mi megkérdőjelezzük...

Oda jutott az egykori demokratikus ellenzék, hogy ha Magyar nyer, akkor Orbán lesz a fék és az ellensúly. Magyartól továbbra is el kell fogadniuk mindent, mert különben az a veszély fenyeget, hogy "visszatér Orbán". Ekkora csapdába akkor sem eshettek volna, ha maga Orbán állítja a csapdát. Kezdődik elölről a pávatánc az Európai Unióban, ahol Magyar korábbi nyilatkozataival összhangban, sokkal közelebb áll Orbán álláspontjához, mint az Európai Unióhoz. Ha nem adják bianco a pénzeket, Magyar pedig nem csinál liberális demokráciát, akkor Brüsszel megint ugyanolyan ellenség lesz, mint most. A demokratikus ellenzék saját maga számolja fel a létezésének feltételeit. Ez már nem egyszerű tévedés, hanem önfelszámolás, amelyet mégcsak nem is a kényszer, hanem a hisztéria, a vakhit vezérel. Aki ebben részt vesz, az nem áldozat, hanem bűntárs. Ha Magyar nyer, rosszabb lesz. Ha nem nyer, Orbán marad. Nincs helye annak a kényelmes illúziónak, hogy "valahogy majd jobb lesz". A messiásvárás ezúttal sem old meg semmit. Az pedig különösen nem, hogy az "ördögre" bízták a messiás szerepét. Elmosódik a különbség a Fidesz, a Tisza és a Mihazánk között. Az egykori ellenzék beleolvadt ebbe. Akik Orbán és Magyar között választanak, nem két rendszer között választanak, hanem ugyanannak a rendszernek két fázisa között. Megszavazzák az Orbán-rendszer másodszori nekifutását és újrakezdését, egy Orbánnál gátlástalanabb, agresszívebb és nagyságrendekkel tehetségtelenebb emberrel. Ez nem rendszerváltás, hanem rendszer újrakezdés: reset. Magyar nemcsak Orbánnak egérút, hanem az egész Orbán-rendszernek. A cirkuszi mutatvány az lesz, hogy Magyar majd hepciáskodik egy kicsit a személyes ellenségeivel. Bosszút áll azokn, akin tud. Ezzel kell beérni az igazságtételt. Feltéve, ha nyer. Eddig egy fideszes vezértől kellett szenvedni, mostantól (akár kormányon, akár ellenzékben) kettőtől. Mindezt úgy, hogy az egyiket muszáj isteníteni, hogy a másik vissza ne térjen vagy megbukjon (ha nagy szomorúságára mégis nyerne). Azoknak a demokratikus elveknek, melyekről az ellenzékiek taktikainak mondott okok miatt lemondtak, semmiféle képviselete, szószólója nem lesz, hanem azokat le kell tagadni, mint egy letűnt világ téves ideológiáját. Ez pedig maga az orbáni illiberális fasiszta ideológia, amellyel pszichológiai okokból azonosulni kell, hogy az Orbán-Magyar világ lelkileg túlélhető legyen. Akárki nyer, Magyarország vasárnaptól rosszabb helyzetben lesz, mint az elmúlt 16 évben bármikor, mert a demokratikus rendszerváltás lehetősége akár évtizedekre eltűnhet. Az Orbán-rendszer túléli a névadót, mert ha akár most, akár később, Magyar ölébe hullik a hatalom, ő meghosszabbítja a rendszert. Akik nem tudtak még Orbántól sem megszabadulni, azok Magyartól még úgysem fognak. Magyar Péter az a fideszes, aki radikalizmusa és gátlástalansága miatt nem tudott Orbán alatt az élvonalba kerülni. Egy csapás lesz Magyarországra. Hozzá képest Orbán egy mérsékelt, visszafogott, mértéktartó fasiszta. Ha Magyar győz, az biztos út az Orbán-kultuszhoz. Aki a kezeit mossa, az utoljára még valamilyen demokratikus pártra és jelöltre szavaz.

A "Tisza Párt" híveinek minden mértéket meghaladó, fanatikus hisztéria- és gyűlöletkampánya messze túltesz az Orbán-rezsim gyűlöletorgiáin, ami azért nagy szó, mert ezt Orbán minden korábbinál magasabb szintre emelte. Magyar Péter is ott tanulta, onnan hozza, csak belőle hiányzik minden fék, minden önmegtartóztatás és mérték. Ez nyilvánul meg a tiszás "áradók" feneketlen gyűlöletében, fizikai fenyegetéseiben. Bejárta az internetet az egyik tipikusnak mondható fenyegetés, amely szerint "meg lesznek jegyezve", akik merészelnek nem félreállni Magyar útjából, állásuk sem lesz, s a családtagjaiknak sem. Pontosan erre számítunk, és Magyar Péter megjelenésének pillanatától erre figyelmeztetünk. Ezekben a fenyegetésekben semmi túlzás, egyéni túlkapás nincs. Magyar Péter rendszerében pontosan erre lehet számítani. Hívei hűen tükrözik és adják vissza a vezérük habitusát és uralmának lényegét. Annak tudatában, hogy a Medián már biztos kétharmados győzelmet prognosztizált, teljesen érthetetlen, miért zavarja a tiszás híveket 3-4 nem tiszás, hanem demokratikus jelölt a választáson. Miért akarják a demokrácia nyomait is megsemmisíteni? A válasz egyszerű: Magyar inspirációjára. Ezt a közösségi médián keresztül fanatizált és tréningelt tömeget Magyar Péter szocializálta tiszássá, ami a fideszesség felső foka. A két tömeg közötti különbség kifejezi a két vezér közötti különbséget. Orbán aljas propagandával, goebbelsi módszerekkel dolgozott mindig, de soha nem dobta a lovak közé a gyeplőt, uszításait keretek közé szorította, s nem keltett lincshangulatot. Ez még a 2006-os utcai puccskísérletére is igaz, amelyben nem a Fidesz hívei, hanem focihuligánok vettek részt, rohamcsapatként a futballstadionok bűnözőit, maffiacsoportjait aktivizálta. Magyar minden tiszás támogatóból minimum verbális verőlegényt képez, amely az értelmésigi megmagyarázó emberektől, a magyarista szennysajtón át a közösségi média rikácsolójáig terjed. Akik valamilyen kapcsolatot tartanak fenn a tiszaszigeteken túli világgal és valósággal, azok válogatott eszközökkel próbálják a gondolkodás írmagját is kiirtani, a demokratikus normák létezését és elfogadhatóságát megsemmisíteni. A legcinikusabb érvek egyike az, hogy voltaképpen csak diktatúrák léteznek, hamis álca a demokrácia, nem is kell jobbat várni, s most egy megunt diktatúrát "lazább" diktatúrára cserélnek. Ebbe a logikába kérik belépni azokat, akik szerint az elmúlt két évszázad harca a demokráciáért, nem ezt bizonyította. A demokratikus intézményrendszer szabadabb, jobb és virágzóbb életet jelent minden nehézségével és ellentmondásával együtt, mint a legpuhább vezérelvű diktatúra. Az emberi jogoknak nincs alternatívája, csak az elnyomás, a megfélemlítés, a jogtiprás és a terror. Az ilyen rendszerek tömeges támogatására azért hibás hivatkozni, mert a legnagyobb támogatottságot a tömegpszichózis és tömeghisztéria nyomán a legdurvább diktatúrák élveztek. Tiszásnak lenni is ezt jelenti.

Végezetül, a saját értékeit, ideológiáját és közösségét megtagadó volt baloldali vezetők legnagyobb hazugsága, amivel rá akarják szedni a maradékot az árulásra, hogy "baloldalnak lennie kell és lesz is, bármilyen szervezeti keretek között, de az Orbán-rendszerben a baloldalnak nincs mozgástere". Orbánnál nem semmisítettek meg egyetlen baloldali és liberális pártot sem. A mozgásterük korlátozott volt, de nem szűnt meg. Magyar annyival rosszabb Orbánnál, hogy nem elégedett meg a mozgásterük szűkítésével, hanem minden erejével gyalázta és elpusztította őket. Ehhez asszisztálnak a baloldal volt vezetői. A baloldal felszámolásában játszott szerepük leggyalázatosabb hazugsága az, hogy szerintük "az új váltóerő kormányzásában egy új, parlamenten kívüli baloldali mozgalomnak is szerepe lesz." Hogy minek? Mije? Parlamenten kívüli baloldali mozgalomnak? Szerepe? Miről beszélnek? A parlamenten kívül a baloldalnak semmiféle mozgalma nem lesz, de még ha lenne is, az "új váltóerő" kormányzásában aztán semmiféle szerepe nem lesz. Magyar még a saját parlamenti képviselőinek sem szán semmiféle szerepet, nemhogy a "parlamenten kívüli baloldali mozgalomnak". Akik Magyarnak engedtek, eltűnnek. Ez a szöveg már megalázó is: úgy beszél a megmaradt baloldali demokratákkal, mint a kisgyerekekkel, akiket be lehet csapni, lehet nekik hazudni, csak menjenek haza a játszótérről. Ezzel a hazugsággal vigasztalják őket. Baloldali mozgalom még úgy sem volt, hogy voltak baloldali pártok a parlamentben. Ha bármilyen baloldali mozgalom megszületne, az orbánista illiberális populista Magyar abban a pillanatban kiáltana bukott óellenzéket, gyurcsányozna és azzal fenyegetne, hogy visszajön a "Gyurcsány-Orbán" korszak. Tisztességes baloldali azonnal hátat fordított volna neki, amikor ezt kiejtette a száján. A baloldal volt vezetői ezzel a kiáltvánnyal bűnrészessé váltak, a magyar történelem legnagyobb és leghazugabb árulói közé írták be a nevüket. Az utókor megvetése lesz az osztályrészük azért, amit tettek. Magyar Péterrel nem a demokratikus rendszerváltást, hanem a fasiszta diktatúra konszolidálását és meghosszabbítását készítették elő. Segédkeztek a magyar demokrácia és a pluralizmus maradékának felszámolásában. A Fidesz generációváltásához adták a nevüket, rendszerváltást hazudtak, és megsemmisítették a baloldalt. Még egyszer: megsemmisítették a baloldalt, odadobták egy fideszes fasisztának. Ne mondják, hogy Magyar nem fasiszta, mert Orbánról is ezt mondták, aztán kiderült, hogy mégis az. Becsapták a baloldaliakat, az ellenzékieket és az egész magyar népet. Felelősek azért, ami a következő húsz évben történik. Ha nem sikerül a két lépésben való rendszerváltás, mert Magyartól nem tudnak többé megszabadulni, akkor nincs mentség. Ezt lehetett tudni előre.

Amikor még nem terjesztette azt a baloldali és liberális értelmiség, hogy a liberalizmus és a baloldal ideje lejárt, a magasabbrendű jobboldal ideje jött el, a kocsmában két fröccs között még feltették volna a kérdést, hogy mit keresett be nem élesített robbanószerrel két hátizsák ott, ahol nem volt ember? Mert ha gondosan elválasztották a robbanószertől az aktiváláshoz szükséges eszközöket (nehogy véletlenül is felrobbanjon), akkor minek hagyta ott a robbantó a két hátizsákot a gázvezeték mellett? Hacsak nem azért, hogy megtalálják. Méghozzá a szemfüles szerb rendőrök és katonák. Erre nyilván azért volt szükség, hogy ne a magyar rendőrségnek kelljen valami kamu nyomozást indítani, akiknek el kell számolni azzal, hogy nyomoznak. A szerb nyomozással leválasztották az ügyet a magyar sajtóról. De ez is a NER gyengeségét mutatja, hogy a magyarista propagandasajtóról feltételezik, hogy rendesen végzi a dolgát. Ráadásul, ezeknek nem kell bizonyíték, pontosan olyanok, mint a másik Fidesznél levő vetélytársak. Anélkül is tudják, hogy a "hamiszászlós" művelet az oroszok akciója. Ezt azonban a kivitelezés pancsersága cáfolja. Ha Orbán nem egy operettdiktátor lenne, hanem olyan, mint nagy példaképe, s főnöke, Vlagyimir Putyin, akkor nem olyan bombát helyeznek el, amitől óvatosan elválasztották a gyújtózsinórt, hanem úgy fölrobbantják a gázvezetéket, hogy azt az életben többé össze nem rakják. Putyin orosz lakóházakat robbantott fel a világsajtóban közölt gyanú szerint, többszáz halottat hagyott maga után, s azzal erősítette meg a hatalmát. Ha az oroszok szervezik ezt az akciót, akkor az nem úgy nézett volna ki, mint a kisgazdapuccs a Belgrád rakparton. Amikor még nem tátott szájjal bámulta a baloldali és a liberális értelmiség a keresztény szélsőjobbot, mint a jövő zálogát, a kocsmában azt is megmondták volna az egykori balosok, hogy ugyanez lett volna, ha tényleg az ukránok robbantanak. Ukrajna évek óta harcol a világ egyik legnagyobb hadserege ellen. Ha ők fel akarják robbantani a magyar gázvezetéket (minden okuk meglenne rá, de eszük ágában sincs), akkor felrobbantanák. Akkor nem olyan lenne az akció, mintha egy turista elvesztett volna két hátizsákot teli hatástalanított bombával. Ez magyar szervezés. Pontosan olyan, mint egy magyar építkezés vagy útépítés. Vagy kormányzás. Ezek ugyanúgy szerveznek hamiszászlós támadást, mint egészségügyet, oktatást, igazságszolgáltatást és diktatúrát. Ezek annyira hülyék, hogy a végén képesek elveszíteni egy elcsalt választást, pedig minden eszköz a kezükben van, mert egy robbantást sem tudnak hihetően megszervezni. Szinte látjuk Alfonzót egy régi tévékomédiában, ahogy szalad a sisakban megvédeni a gázvezetéket, de eltéveszti a házszámot. Ez nem veszedelmes háborús támadás, hanem Örkény.

Magyar egy kontroll nélküli klasszikus vezér és diktátor, aki demokráciát ígér. De aki a demokratikus normáknak még saját pártjában sem ad teret, aki semmiféle ellenőrzést, pluralizmust, intézményes korlátot nem tűr és nem fogad el, az nem fog demokráciát csinálni. Ezért a választás kimenetele nem hozhat semmiféle demokratikus változást. Vagy Orbán marad, vagy az Orbán nélküli Orbán-rendszer marad, egy nála is gátlástalanabb vezérrel. Minden vezér olyan diktatúrát csinál az országban, amilyen diktatúra a családjában és a pártjában van. Orbán diktatúrája leképezi a családját és a Fideszt. Magyar Péter (ha egyszer hatalomra kerül) éppen olyan diktatúrát fog csinálni, mint amilyet a családjában csinált, és pontosan olyan lesz a demokráciája, mint amilyen demokrácia a "Tisza Pártban" van. Akik megelegédtek Orbán eltüntetésével, egy nála sokkal rosszabb diktátort próbálnak hatalomra juttatni. Magyar a személyes ellenségeit és riválisait fogja eltüntetni, s ezt nevezi rendszerváltásnak. Orbán rendszere azonban megmarad. A probléma, amely Magyar Péter támogatásához vezetett (egykori politikai szereplők személyes ellenszenvén és utálatán kívül), nem Orbán személye, hanem a rendszer, amelyet Orbán létrehozott és működtetett. Ez a rendszer nem változik meg attól, ha más fogja irányítani, ráadásul ugyanazzal a hamis ideológiával. Ezért a kérdés nem az, hogy Magyar leváltja-e (legyőzi-e) Orbánt, hanem az, hogy mire cseréli az Orbán-rendszert. Orbántól csak akkor szabadulna meg az ország, ha az Orbán-rendszer megszűnne. De az egyértelmű, hogy Magyar Péter esetleges választási győzelme esetén (amit mi kizárólag akkor tudunk elképzelni, ha Orbán titokban ezt akarja), a NER megmarad, az Orbán-rendszer nem változik, csak átöltözik és gátlástalanabb diktatúrává lesz. A választás kimenetelétől függetlenül Magyar Péter színre lépésével Orbán már mindenképpen nyert. Olyan kihívója van, aki nem kérdőjelezi meg a NER alkotmányosságát, nem semmisíti meg az Orbán-rendszert, nem tünteti el sem a Fideszt, sem őt a politikai életből. Az igazi számonkérés elmarad, és nem egy intézményes demokráciára cseréli az önkényuralmat, hanem az Orbán-rendszert legitimálja és viszi tovább.

Ez önmagában is Magyarország érdekei, szuverenitása és területi épsége elleni tevékenység, mivel Magyarország az Európai Unió tagja, és Magyarország érdeke az Európai Unió titkainak megőrzése, törvényeinek betartása. Mivel Oroszország jelenleg is egy területszerző háborút folytat a szomszéd Ukrajna ellen, Szijjártó ezzel Magyarországot belekeverte a háborúba, amellyel nemcsak Magyarország érdekeit, de területi épségét és szuverenitását veszélyezteti. Ezért az Európai Unió és Magyarország elleni kémkedés mellett külügyminiszterként elkövethette a hazaárulás büntetőjogi tényállását is. S ez még nem tartalmazza azokat a feltárandó cselekményeket, amelyeket Szijjártó nem csupán az Európai Unióval, hanem konkrétan Magyarországgal szemben elkövetett Oroszország érdekében. A helyzetet súlyosbítja, hogy Orbán Viktor miniszterelnök minimum bűntárs, mert Szijjártó az ő irányítása és ellenőrzése alatt dolgozik, az oroszoknak való Európai Unió elleni kémkedést pedig Orbán tudtával, engedélyével és támogatásával végezte. Orbán maga is tett lépéseket az oroszok érdekében, az egész miniszterelnöki európai uniós tevékenysége az oroszok érdekében zajlott. Mivel Magyarországon nincs független ügyészség és rendőrség, az igazságszolgáltatás is a végrehajtó hatalom, Orbán kezében van, ezért sem Szijjártó, sem Orbán, sem lehetséges bűntársaik ellen nem indul eljárás. Ha Magyar Péter hatalomra kerülne, a legkisebb esély sincs arra, hogy megindítson az ügyben bármilyen eljárást, amely nem megegyezéssel zárulna. Magyar az uniós tevékenysége és egyéb ügyek miatt maga is zsarolható. Magyar egyébként is a "békés átmenetet" hirdetné meg győzelme esetén, ahogy erre már korábban utalt. Ezért Szijjártó és Orbán felelősségre vonására csak abban az esetben van esély, ha Magyarország egyszer lerúgja magáról mind a két Fideszt, megszabadul a NER-től, és egy független, demokratikus és jogállami rendszerben az igazságszolgáltatás az elmúlt 16 évben elkövetett bűncselekményeket (beleértve Magyar bűncselekményeit is) feltárja.

Ha Magyar Péter demokráciának és jogállamnak tekinti az Orbán-rendszert, ahogy többször kifejtette, s ennek megfelelően a kormányt (nem a rendszert) választáson akarja legyőzni, híveinek megjelenését és tiltakozását az általa elismert demokratikus mércével kell mérni, s akkor a törvénytelen megzavarás és rendbontás kategóriájába tartoznak. Az orbáni látszatdemokrácia törvényei szerint a gyülekezési szabadság magában foglalja azt, hogy aki gyülekezést (választási gyűlést) tart, annak gyülekezését nem lehet megzavarni, mert aki ezt megteszi, az törvénytelenséget követ el. Ezeknek a "tiszás" akcióknak a célja pedig éppen az, hogy megzavarják Orbán választási gyűlését, belefojtsák a szót a szónokba, és távol tartsanak más szavazókat a további rendezvényektől. Orbánnak a törvény szerint rendőrséget kellene hívnia a gyűlései helyszínére, hogy tartsák távol a zavargókat, és biztosítsák a törvényes gyülekezés jogát. Orbán ezt nyilván azért nem teszi meg, mert nem akarja azt a látszatot kelteni, hogy rendőrséget küld azokra, akik véleményt nyilvánítanak. De ez nem véleménynyilvánítás, hanem a gyülekezés szándékos megzavarása. Magyar fanatikus és hisztérikus tábora ezt annak ellenére teszi, hogy Orbán két éve nem akadályozza és nem zavarta meg Magyar országjárásait, s nem küldött sem provokátorokat, sem a tiszásokhoz hasonló ordítozó csapatot, hogy botrányba fullasszák Magyar gyűléseit, és magakadályozzák, hogy Magyar elmondja, amit akar. Amikor az Orbán-gyűlések szervezői (akik vélhetően a fenti okokból nem hívnak rendőröket, pedig az lenne a helyes), megpróbálják a rendet a saját rendező gárdájukkal fenntartani (ezek a híres "fekete kabátosok"), akkor egy törvénytelen támadástól védik meg a rendezvényt. Teljes szereptévesztés és aránytévesztés, amikor Magyar (magát függetlennek nevező) propagandasajtója a megzavart Orbán erőlködésén örömködik, és a rendőrök helyett felhasznált saját rendezőgárda fellépését kriminalizálja, mert valójában ezzel egy törvénytelen akciót védelmez, egy politikai rendbontást támogat. El kellene dönteni, hogy Orbán rendszere diktatúra, amit forradalommal akarnak megdönteni, vagy demokratikus rendszer, ahogy Magyar Péter állítja, de akkor be kellene tartani a törvényes rendet. Ha fordítva történne ugyanez, ugyanezek az újságok és tiszás hívek mit mondanának? A leváltani kívánt diktatúra fideszes hívei, de még a "békemenetnek" csúfolt társaság sem zavart meg egyetlen Magyar Péter-gyűlést sem, nem ordítozták a rendezvényen, hogy "Mocskos Tisza" (eljön majd annak is az ideje), és nem kiabálták túl a szónokot. Ez nem egy demokratikus változást akaró tömeg, s nem egy méltóságteljes, kulturált politikai mozgalom, hanem a vezére uszításán felnevelt szélsőjobboldali csürhe és söpredék (ha ez nem egy forradalom). Ennek különböző formáit jól ismerjük a történelemből. Ez nem demokraták, humanisták sajátja, s nem egy "emberséges Magyarország" megnyilvánulása.

Ez is tökéletes ábrázolása a valóságnak, s Orbán saját szempontjából helyesen teszi, ha a híveinek Magyart nem egy ellenzéki politikusnak, hanem csak a főnök szerepére és pénzére ácsingózó fiatal maffiózónak mutatja be. Még az sem drága neki ehhez, hogy ezzel saját magát is maffiafőnöknek nevezi, mert így mindenki számára világos a felállás a "Családban": van egy áruló, aki a Keresztapa helyére tör, amihez felhasználja a Keresztapa ellenfeleit, de a cél nem az "emberséges Magyarország", s más ehhez hasonló lózungok és hazugságok, hanem a hatalom és a pénz megkaparintása, a maffia átvétele. Orbán és Magyar választási küzdelemnek és politikai harcnak látszó konfliktusa valójában a Fideszen belül zajló maffiaháború. A Tisza csupán fikció, nem egy másik párt, ez a Fidesz lázadóinak elnevezése. A maffiaháború tétje az, hogy az államot elfoglaló maffiát ki vezesse és kié legyen a rablás lehetősége. A maffiaháború képe pontosan elhelyezi a Magyar Péter mellett álló álfüggetlen sajtó és az egykor demokratikus értelmiség és politikai ellenzék szerepét, s helyét ebben a történetben. Ők nem politikai rendszerváltást készítenek elő, hanem egy maffiaháború katonái, lealacsonyadva a Fidesz-maffia mocskába. A Klubrádió, Bolgár György és társai, a 444, a Telex, a Magyar Narancs, a HVG és a többi újság maffiaháborúban vesznek részt, ócska maffiamódszereket támogatnak és legitimálnak, s a parlamenti választásokat egy maffiaháború részévé silányították le. Orbán és Magyar pontosan tudják, hogy ez zajlik, és a fegyverek, a fojtásra használt zsinegek, kötelek, a betonba öntés helyett a harcot politikai választásnak álcázva vívják meg, de ez csak díszlet. Valójában a klasszikus politikai kampányokhoz ennek semmi köze nincs. Orbán és Magyar úgy kampányol, ahogy a Corleone-család tette volna. A maffiaháborút az robbantotta ki, hogy Orbán elszámolta magát, nem fizette ki az egyik fiatal maffiózót, aki bosszúból maga mögé állította azokat, akiket az Orbán-maffia elnyomott, kizsigerelt, kifosztott. Magához vette azokat, akik a Fidesz-maffiában nem jutottak előre, nem kaptak nagyobb lehetőségeket, s akik Magyarhoz hasonlóan frusztráltak és mellőzöttek voltak. Ám a nyíltan vállalt alvilági harc szabályai alkalmat adnak arra is, hogy a kimenetelt meg lehessen jósolni előre. A demokratikus rendszerváltást mindenki felejtse el. Itt vagy maffialeszámolás lesz, vagy maffiabéke, a piac felosztása. Orbánnak tudnia kell, hogy ha gyengének látszik, elveszíti a maffiafőnök szerepét, és a Család tagjai elpártolnak oda, ahol erőt látnak és remélnek. Minden eszköz a kezében van, hogy ne adja át a hatalmat, és a választott fegyvernemben, egy politikai választás álcája mögött, maffiamódszerekkel a lázadást leverje. Neki a leghatékonyabb fegyvere az lenne, ha a Magyar mögött állóknak bebizonyítaná, hogy a reményeik hamisak, Magyar becsapja őket. Nem az általuk remélt politikai változást kapnák Magyar győzelmével, hanem csak egy gátlástalanabb és éhesebb új maffiafőnököt a jóllakott régi helyett.

Sorban lépnek vissza baloldali demokratikus képviselőjelöltek a "Tisza Párt" (értsd: Magyar Péter) javára, amelyet látványosan ünnepel az Indexből kivált és osztódással szaporodott, függetlennek nevezett...

Az egyértelmű, hogy Szijjártót dekonspirálták, ilyenkor a megbízó titkosszolgálat ejti, ha elég értékes, haza menekítik Moszkvába. A pozíciójáról leváltják, esetleg vizsgálat indul ellene. A választási kampányban azonban az orosz kémbotrány jelentős gellert kap, s a kormányban azért is védelmet élvez, mert a lebukás elismerése a választási vereséggel lenne egyenlő. Ugyanakkor a választástól függetlenül súlyos kérdéseket vet fel az orosz titkosszolgálat szoros beépülése a magyar minisztériumokban és a közszolgálat minden területén. Beleértve Magyar Pétert és a Tisza Pártnak nevezett azonosítatlan tárgyat is. Magyarország nem orosz gyarmatnak, hanem orosz tagköztársaságnak, Oroszország részének tűnik. Az egészen biztos, hogy orosz felségterület, és ezt a problémát nem oldja meg egy esetleges kormányváltás sem. Különösen egy minden tekintetben korrumpálható és zsarolható fideszes politikussal, aki az oroszok által irányított magyar kormány hivatalos diplomatájaként, az ellenséges területnek számító Európai Unióban szolgált, az EU ellen dolgozott. Ezt az orosz megszállást csak egy valóban kívülről érkező, az oroszokkal közvetett kapcsolatban sem álló új politikai elit lenne képes felszámolni. Erre azonban nincs esély, mert Orbán balliberális ellenzéke a Fidesz világát választotta, s a választásával Moszkvától azt kéri, hogy a helytartót cserélje le egy fiatalabb és erőszakosabb helytartóra (aki erre a szerepre fel is kínálkozott Moszkvának). Az orosz titkosszolgálat beavatkozása alapján azonban úgy tűnik, hogy Putyin még nem akarja lecserélni Orbánt, mert kritikus időben kellene betanítani Magyart a feladatra és kiépíteni az új hálózatot, amire nincsen elég idő. Ugyanakkor ráér, mert a kijelölt utód már elfoglalta a helyét. Vélhetően ez el is döntötte a magyarországi választást. A Kreml már szavazott. Még azt sem lehet tudni, hogy Magyar Pétert ki találta ki, honnan jött a sugallat és a támogatás. Egy ideig ezt még az érintettek sem tudják, egészen addig, amíg egyszer csak nem kérnek valamit.