Tag: önfeladás

Orosz József tanulmányának következő három fejezete szoros egységet alkot: mindhárom azt mutatja be, miként rögzült a magyar politikai kultúrában a vezérképzet, és hogyan torzítja el a demokratikus alternatíva lehetőségeit. A kollektív emlékezet csapdája című fejezet a magyar történelem feldolgozatlan traumáira – Trianon, megszállások, forradalmi vereségek – világít rá. Ezek a veszteségek kollektív frusztrációt szültek, amelyet a közösség újra és újra egyetlen vezető alakjára vetít ki. Így a politikai lojalitás intézmények helyett személyekhez kötődik, a demokratikus önszerveződést pedig a vezérkultusz szorítja háttérbe. Az Alternatív valóság és a demokratikus alternatíva torzulása azt mutatja be, hogy ez a minta a jelenben is folytatódik. A Tisza Párt és Magyar Péter jelensége nem rendszerszintű megújulást kínál, hanem a NER logikájának ellenzéki újratermelését. A sérelmi politika, a morális binaritás és a bűnbakképzés ugyanazokat a sémákat követik, mint a kormányzati kommunikáció – csak más szereplőkkel. Valódi pluralizmus és deliberatív vita helyett így az alternatív valóság is az autoriter nyelvi és érzelmi struktúrákat ismétli. A most közölt harmadik fejezet a magyar online média szerepét vizsgálja a vezérképzetek megerősítésében. A közösségi média algoritmikus logikája, a véleménybuborékok, a „lájkbajnokság” és a „horse-race” típusú újságírás mind hozzájárulnak a politikai infantilizációhoz és a kritikai diskurzus elsorvadásához. Vásárhelyi Mária elemzései és nemzetközi példák is rávilágítanak: a média gyakran – szándékosan vagy akaratlanul – részesévé válik annak a mechanizmusnak, amely karizmatikus vezéreket épít vagy rombol. Így a függetlenség illúziója mögött sokszor cinkosság rejlik, amely tovább szűkíti a demokratikus nyilvánosság terét.

A csicskásoknak még egy dolgot tudniuk kell: az úton, amelyen elindultak, nincs visszaút, élve azt nem úszhatják meg. A diktátor uralma és ellenőrzése alatt kell élniük akkor is, ha lebuknak vagy kirúgják őket. A diktátor játszik az életükkel, liftezteti őket, s egyre több aljasságot vár el túlük. Ahogy süllyednek a mocsokba, úgy emelkednek a ranglétrán. Tanítja őket az elaljasodás és az egyre nagyobb selejtté válás útján. Megfigyelhető, hogy Orbán környezetében a romlás irányába haladnak, s egyre aljasabbá válnak, egész addig, amíg Szijjártó, Rogán, Novák vagy Varga nem lesz belőlük. Gulyás Gergely is úgy indult, mint emberi arc, aminek nyoma sincs már. Orbán Balázs kiképzése zajlik, ami jól halad. Ez a személyiség megsemmisítésének, a teljes önfeladásnak az útja. Olyan eszközzé kell válniuk, akinek semmi gondolata, ellenvéleménye nincs. Beszélő szerszámok kellenek egy nárcisztikus, tudathasadásos, hamis küldetéstudatban élő pszichopata számára. Ezek ők. S ha egyszer eljön az elszámoltatás ideje, mindenkitől számíthatnak jó szóra, csak tőle nem.

Ez a szuverenitás igazi elvesztése, mert elveszi és megbénítja a szabad akaratot. A lélek bensőjében szerez uralmat a személyiség fölött. Ez rosszabb, mint bármilyen külső hatás és kényszer, mert az önként vállalt lelki rabszolgaság Orbánt belülről kötözi meg. Ahogy Orbán maga fogalmazott, ez az érzelmi kapcsolat a mostani Erdogan látogatással elérte a tetőfokát. A legmagasabb lángon izzik. Orbán a legszorosabb "baráti, testvéri és politikai együttműködésről" beszélt, magyarra fordítva ez azt jelenti: "mindenem a tied". Lélekben való egyesülést jelent, a legteljesebb önfeladást és önátadást, az egységben való teljes feloldódást. Egyek vagyunk, ezt mondta Orbán, és ez így is van, amivel nemcsak a saját személyiségét, hanem Magyarország sorsát és jövőjét is Erdoganhoz kötötte.