Tag: piramisjáték

Azt hiszik, ha mindent elfoglalnak, ha mindent kisajátítanak, ha összemossák az államot és a saját magánvállalkozásaikat, ha az államot a magánvállalkozásaik részeként és annak alárendelve működtetik, ha mindent lefednek, kisajátítanak, felosztanak, az igazi versenyt megszüntetik, azzal virágzó országot építhetnek. Ebben csak ők "virágoznak", egy ideig. Egyre kisebbre szűkül a gazdaság és a gazdasági szereplők köre, mozgástere, nem lehet mindenki az Orbán-család bedolgozója, beszállítója és alkalmazottja. A megmaradt külföldi cégek nem pótolják a magyar gazdaság egészének teljesítményét, ami néhány embernek a kezében van, akik mind Orbán strómanjai. Ha valahol keresni lehet, azonnal ott vannak. Minél tovább tart az agónia és a piramisjáték, minél több minden az Orbán-családot gazdagítja, minél fényűzőbb életet élnek és minél több ezermilliárdot zsebelnek be, az ország annál nagyobb adósságba, szegénységbe jut. Orbán bukása után akkora nyomor lesz, hogy az Orbán által hátrahagyott hiányt, csődöt eltakarítsák, hogy belepusztulnak.

Ezért azt javasoljuk, hogy ne adja senki tolvajnak és csalónak a pénzét. A pénzt Orbánnak adják, a tolvajnak, nem a magyar államnak. Azért fanyalodnak rá már az emberek pénzére és nem a piaci befektetőkre, mert azokat nem lehet becsapni, és azoknál már nincs hitelük. A magyar állam gazdasági helyzetét tekintve nem látnak garanciát és fedezetet az ígéretek betartására. Nem odaadni, hanem eldugni, elrejteni kell Orbán elől minden megtakarítást. Tudják, a magyar polgárokat be lehet csapni, a pénzüket el lehet lopni, nekik hazudhatnak, hogy Brüsszel lopta el, az ukránoknak adták, a háború vitte el, stb.. A magyarok pedig nem tudnak mit tenni, kénytelenek az elveszett pénzükről lemondani és/vagy az ígéretekhez képest alacsony hozamot lenyelni. Orbán ellopja már az emberek megtakarított pénzét is. Senki ne vegyen magyar állampapírt, ne finanszírozza Orbán fasisza államát, ne engedje, hogy becsapják és meglopják, ahogy mindig is tették. Orbánnak semmi köze az ezeréves magyar államhoz, azon kívül, hogy 13 évvel ezelőtt kisajátította, megszállta és kifosztja. A csődhelyzetből menekülnek, piramisjátékot játszanak, s előbb-utóbb az egész összeomlik.

Miután nem látni kígyózó sorokat a bankfiókok előtt – sorban álló, türelmetlenül állampapírt vásárolni kívánó polgárokkal –, ezért felmerül bennem a gyanú, hogy nem is a polgárok vásárolnak állampapírokat. Sőt, nem is tudnak arról, hogy ők állampapír vásárlók. Hanem leginkább azok a pénzügyi szervezetek a vásárlók, akik talán lakossági megtakarításokat kezelnek. Legfeljebb nem szóltak és szólnak arról a lakosságnak, hogy a pénzük immár az állami kasszában ketyeg – a tudtuk nélkül. Tehát a lakosság által megbízott pénzintézetek – az „emberek” meghatalmazása nélkül – öntötték be a megtakarításaikat az állami kasszába. Ahonnan mint sejthető, ez a pénz már eltűnt.