Messivel többször és többféleképpen nem találkoztam, s már ez is elég, hogy híressé tegyen, sokkal inkább a 2026-os vb-döntő előtt két nappal, mint előtte bármikor. Messi sokak számára csak most lett csoda, miután 39 évesen a fizika és a biológia törvényeit megcáfolva/legyőzve vezette Argentina válogatottját egymás után másodszor a vb döntőjébe. A „kinek van több köze Messihez?” versenyben sokkal előkelőbb helyen állok, mint a most ébredők, mert én már sokkal korábban nem találkoztam Messivel, mint bárki más azok közül, akik most csodálkoznak. Arról nem beszélve, hogy nekem valódi esélyem volt/van találkozni Messivel, miután másfél órára lakunk most is egymástól.
Messivel találkozhattam volna többször a Metlife stadionban, ahol két nap múlva a vb-döntő lesz, mert az argentin válogatott minden meccsét megnéztük Tardos Jánossal, amikor New Jerseyben játszottak, akkor 15 percre a lakásunktól. A legközelebb akkor kerültem Messihez, amikor a Barcelona túrázott Amerikában, és születési napi ajándékként részt vehettem egy Barcelona edzésen a Red Bull Arenaban, New Jerseyben. Hangtávolságra voltam Messitől és Neymartól. Messi szívességből a születésnapomat választotta akkor is, amikor három évvel ezelőtt bemutatkozott az Inter Miami csapatában a mexikói Cruz Azul ellen. Messi ajándéka a híres szabadrúgás gólja volt, amivel az utolsó percben nyertek.
Azóta Messivel találkozhattam volna a Miami Beachen, s leginkább Sunny Island Beachen, ahova már azelőtt is rendszeresen jártunk, s ahol Messinek egy elegáns apartment-je volt, s lejárt abba a Publix élelmiszeráruházba, ahova sokat jártunk. De amikor én ott voltam, hiába várakoztam, Messi nem jelent meg. Talán, ha szólok neki előre. Soha vissza nem térő alkalmaknak azonban azok az esetek tekinthetők, amikor Messi a Thiago nevű legidősebb fiával abba a városba járt meccsekre, ahol én lakom, azon a pályán játszott a fia, amelyiken én szoktam üres kapura rugdosni és dekázni, s – egyre kevesebbet – kocogni. De mindig csak utólag tudtam meg, hogy Messi megint itt volt. Ezért hiába keresett.
Messivel a találkozás csak fizikai módon maradt el, lélekben megtörtént. Azt hiszem, eleget néztem személyesen és televízióban az Inter Miami meccsein, hogy megértettem őt, ráéreztem erre az emberre. Amikor a vb előtt egyik kedves magyarországi barátom, akivel a politikán kívül a futball szeretete köt össze, s vélhetően argentin mezben született, azt mondta, „Messi is lehet csere a vb-n, majdnem 40 évesen az is nagy dolog, ha bejön az utolsó negyedórára, mert jól áll a csapat”, azt hittem, nem jól látom, amit írt. Azt mondtam neki, Messi nem csere, hanem állandó kezdő, az argentin válogatott húzó embere, a lelke, tőle várom a vb legszebb megmozdulásait, amiért érdemes futballt nézni.
Messi kezdőként és mesterhármassal kezdett. Ezen Messin kívül csak én nem lepődtem meg. Három éve látom hétről hétre, hogy ez az ember erre a világbajnokságra készül. Az amerikai futballbajnokságban minden hatalmas stadion megtelik, ha jön Messi és a Miami, a jegyárak az égben, mert úgy játszik. Ennek az embernek minden meccse élmény. Régebben olyan tévécsatornára fizettem elő, amelyiken az összes európai bajnoki meccset, BL-meccset, válogatott meccseket közvetítették, az Afrika Kupán kívül szinte mindent megnéztem, ahogy mozisként is minden filmet láttam, amit bemutattak (beleértve a szovjet Bondarcsuk filmeket is, de azokat nem szerettem).
Ma minden futball iránti igényemet kielégíti Messi. Alig nézek más meccset. Olyan cseleket, kényszerítőzéseket, olyan labdákat, gólokat, amilyeneket Messitől látok Amerikában, sehol máshol nem látok, ezért elszoktam más meccsek nézésétől. Minden héten találkozom Messivel és feltöltődöm. Ez az ember nem levezetni jött Amerikába, nem egy öregfiúk csapatot szedett össze, hanem ott tartja magát a világ élvonalában, még akkor is, ha nem európai élcsapatban játszik. Azt, hogy a gyorsasága kissé megkopott (nem nagyon), csak akkor látom, amikor szabadidőmben régi Messi meccseket és gólokat nézek. Ahogy szeretem újraolvasni Krúdyt és Dosztojevszkijt, vagy újranézni Bunuelt és Bergmant.
Messit Neymar hozta az életembe, miután a brazil futball szerelmeseként Neymar volt az utolsó brazil ikon. Koromat szívesen letagadnám, de én még láttam Pelét is játszani, s nem akarom felsorolni az összes brazil nagyságot, akik hatással voltak futballista álmaimra, ha a játékomra nem is. Nemcsak Jairzinho, Tostao, Zico, Socrates, Falcao, majd időben közelebb Ronaldo, Ronaldinho, Roberto Carlos, Kaka, végül Neymar, de nekem olyan kevésbé felkapott játékosok is a kedvenceim voltak, mint Dirceu, aki egy vétlen autóbalesetben fiatalon meghalt. Számomra a futball esszenciája és szubsztanciája Brazíliában van, ami átfolyt Argentinába. Így vezetett el Neymar és a brazil foci Messihez.
Barcelona szurkoló is Neymar miatt lettem. A Paris St. Germain-hez is Neymart követtem, majd Messi is ott kötött ki. Hosszú történet, ahogy Neymart, úgy Messit sem fogadták be soha Párizsban. S itt vált kettő a két pálya, s a két nemzet válogatottjának útja, ahogy a két karakter. Neymarról még tartozom magamnak egy érzelmes búcsúval, minden rossz döntése, hibája, emberi tévedése ellenére a világ futballjának egyik nagy csillaga volt, aki nagyon sok szépséget és örömöt okozott nekem. Kicsit mindig más volt, mint Messi, ahogy a brazil foci is más, mint az argentin. Neymar azért nem lett Pelé, amiért fordítva Messi nagyobb lett, mint Maradona.
Nem véletlen, hogy Messi nem hozza Miamiba (éppen Miamiba) Neymart, pedig összeállhatott volna a Messi-Neymar-Suarez álom csatársor. Messi komolyan veszi a játékot, ebbe nem fér bele Neymar mentalitása és életmódja. Messi mindent meg akar nyerni, nem szereti a linkséget, s a magánéletében is olyan, mint a pályán. Megbízható, korrekt, vannak standardjei, melyeket soha nem adott fel, soha nem kötött kompromisszumot, nem volt korrupt, nem csapott be senkit, nem csalt meg senkit, semmit nem változott. Messi titka akkor ismerhető meg, ha valaki sok dokumentumfilmet néz róla, és látja gyerekként. Messi éppen olyan, mint amilyen kisfiú volt, egy olyan zseni, aki nem romlott meg.
Ezt a terhelést és teljesítményt csak ilyen ember bírja. Számára nincs elveszett labda, nincs elveszett meccs, ez a mentalitása ragadt rá az argentinokra, akik sorban a 85. perc után fordítják meg a vesztésre álló meccseket. Messi ezért nem öregszik. Nekem a legszebb történet, amit Suarez mesélt egyszer róla, hogy egy bíró nem adott meg egy gólt az egyik meccsen, pedig szabályos volt. Rájött a tévedésére, de akkor még nem tudta korrigálni magát azzal, hogy kiszalad a videóbíróhoz. De odament Messihez, bocsánatot kért tőle, és elismerte, hogy szabályos volt a gól. Messi ránézett kedvesen, elmosolyodott, és annyit mondott neki, hogy „nem baj, majd rúgok másikat”. Rúgott még kettőt.
Messi története és teljesítménye annyira hihetetlen, hogy mindent kitalálnak róla. A FIFA összeesküvést szőtt, hogy ő nyerjen. De a gólokat nem a FIFA rúgja. Sokan úgy érzik, hogy természetfölötti, ami vele és általa történik. S valóban transzcendens érzése van az embernek. Nemcsak a játékától, hanem a jelenségtől. Készült „Messiás” címmel is film róla, ami elég találó, mert Messi cipelte a keresztet, végigment a krisztusi úton, a maga Via Dolorosa-ján. Zsinórban elveszített minden döntőt, akik imádták égették a fotóit és a mezét, ő maga lemondott a válogatottságról. Meghalt, eltemették és feltámadt. A karaktere, a személyisége, a szerénysége és a kitartása támasztotta fel.
Nem lenne jó, ha az argentin válogatott sorozata, amikor minden meccset vert helyzetből fordított meg és megnyert, két nap múlva éppen a vb-döntőben érne véget. Négy éve is azért szurkoltam az argentinoknak (azon kívül, hogy szimpatikus a csapat, tetszik a játéka), hogy Messi legyen világbajnok, mert megérdemli. Most megint azért szurkolok, hogy Messi legyen világbajnok, mert akkor áll helyre a világ rendje. A konteóhívők szerint a FIFA szereti. De szerintem Isten szereti. Messi Isten ajándéka a világnak. Messi egy példa, minta, etalon, vigasz és remény. Szebb tőle a világ, jobbak a napok.
Ettől még veszíthet a vb-döntőn két nap múlva, mert Krisztus is akkor aratta a legnagyobb győzelmet, amikor látszólag veszített. De Messi már nyert. Ahogy mi is. Egy kicsit jobbak leszünk tőle. Pedig még nem is találkoztunk. Ezek a legkedvesebb nemtalálkozásaim. Messihez olyan közelállónak érzem magam, mintha mindennap találkoznánk. Valahol így is van.
