A Liberálbolsevik cikke
Török Gábor – kivételesen – helyesen írta: abból, hogy kit választ a Tisza a Vagyonvisszaszerzési Hivatal élére, lehet tudni, hogy milyen szerepet szán Magyar Péter a nagyságos Hivatalnak. Ehhez hozzátennénk, hogy már abban az esetben is megkérdőjelezhető a tiszta szándék, ha egyáltalán megpróbál belenyúlni a demokratikusnak szánt kiválasztási folyamatba. Mert ha független a hivatal, akkor mi köze hozzá? Ezen már túl is vagyunk, mert teljesen világos, hogy Magyar megint trükközni próbált, de lebukott: teljesen világos, hogy ki az ő embere.
Addig volt demokratikus a kiválasztás menete, amíg a három legtöbb pontot kapó jelöltet hívták meg a bizottsági meghallgatásra. A kiskaput az jelentette, hogy a parlamenti pártok frakciói is jelölhettek egy embert. Itt csúsztatta be Magyar a saját emberét, Sárvári Nicholast, akit úgy mutattak be, mint a Tisza-frakció jelöltjét. Csakhogy a meghívott három jelölt egyike, Jancsics Dávid korrupciókutató, gyanús körülmények között visszalépett (a hivatkozása árulkodóan nevetséges). Így a negyedik legtöbb pontot kapott Sárvári felcsúszott a harmadik helyre.
Onnan lehet tudni, hogy csalni akarnak (a demokratikus kiválasztást megkerülve akarja Magyar Sárvárit benyomni), hogy amikor sikerült Jancsicsot rávenni a visszalépésre, s így Sárvári már nem a frakció által jelölve, hanem legjobb negyedikként lépett Jancsics helyébe, a Tisza-frakció azt hazudta, hogy Sárvári nem is volt a Tisza jelöltje, csak rosszul fogalmaztak. Ez nyilvánvaló hazugság, mert közleményben jelentették be a frakció jelöltjeként Sárvárit. A cél az, hogy ne a valóban független és alkalmas Ligeti Miklós kerüljön a pozícióba, mert akkor Magyar nem irányíthat a háttérből.
Ezzel viszont saját magukat buktatták le, hogy már megint leszarják a demokratikus választást, megint Magyar teszi be az emberét a pozícióba, megkerülve az egész bábozást. Azzal buktak le, hogy nem voltak szinkronban az események. Ha előbb kiderül, hogy Jancsicsot egy visszautasíthatatlan ajánlattal sikerül visszaléptetni álmai állásából, akkor a frakciónak nem kellett volna a nevére vennie Sárvárit, s akkor nem derül ki, hogy őt választotta Magyar, mert úgy gondolja, hogy őt tudja legjobban kontrollálni. Akkor mindenki azt hiszi, véletlenül került Sárvári oda.
Ez a Hivatal a legfontosabb intézménynek látszik sikeres választás óta. Ezen múlik, hogy elkapják-e az évszázad bűnözőit, vagy megússza Orbán és bandája. Ebből derül ki, hogy a Hivatalt abból a célból hozták létre, hogy elkenje az ügyeket, vagy ellenkezőleg. Ha Magyar be akar avatkozni, akkor nagy valószínűséggel az a Hivatal feladata, hogy széttárja a kezét: nem lehetett bizonyítani azt, hogy Orbán és a NER legnagyobb vezetői, tolvajai, haszonélvezői bűncselekményt követtek el. Jöhetnek a kishalak. Ezt pedig egy „független” intézmény mondja ki, nem Magyar Péter.
Ez fő a fazékban. Emellett az eset újra rávilágít arra, hogy nem rendszert cseréltek, hanem Orbán embereit cserélik Magyar embereire. Magyar nem az intézményrendszert erősíti a személyes hatalommal szemben, hanem fordítva. Ez az Orbán-rendszer lényege. Ez a rendszerváltás alfája és ómegája. Mindezt pedig úgy, hogy belehazudnak az emberek arcába egy nap múlva, hogy csak rosszul fogalmaztak. Majd pénteken a kólásdobozok megválasztják Magyar bábját a Hivatal élére, akit ő irányít, s aki futni hagyja Orbánt, a családját, a minisztereit és a strómanjait.
Ha így lesz, pontosan az lett, amit megmondtunk: Magyar nem elszámoltatja Orbánt, hanem futni hagyja. A rendszerét megtartja, és beleül a székébe. Az állam pedig ő lesz. Ellopta a magyarok szabadságát. Mondjuk, ezt csak a nagyon hülyék nem tudták előre. De legalább ne játszaná el a demokratikus játékot. Álljon ki, mondja meg, hogy mindenki le van szarva, itt ő a főnök, az lesz, amit ő akar, és ő választja ki magának a bábjait. Új alkotmányt is majd magának irat. Miben reménykedik itt még bárki?
