Tag: Ukrajna

Miközben Orbán háborúellenes propagandával kampányol szerte az országban, és az orosz háborúban az ő politikai szövetségese a támadó (ő pedig az orosz energia vásárlásával...

Az Orbán-ellenes szavazók nem tanultak abból, hogy Magyar visszaélt a szavazataikkal, amikor hamis ígéretek alapján az ő bábjaira cserélték a demokrata ellenzéki képviselőket az EP-ben, s Magyar Orbánnal és az európai szélsőjobboldallal együtt szavaz minden esetben. Az EP-ben emiatt már megszűnt a magyar demokratikus szavazók képviselete. Ugyanez várható április után, amikor az Orbántól szabadulni vágyók megkapják Magyart a kézzel vezérelt névtelen és hangtalan képviselőivel a magyar parlamentben. Így elérik azt, hogy egy Orbán helyett két Orbán, egy Fidesz helyett két Fidesz legyen, s egymást váltsák a hatalomban, ha azt Orbán megengedi. Magyarnak a kizárólagos ellenzéki szerep is jó. Ezzel megakadályozták azt is, hogy Magyarországon demokratikus rendszerváltás legyen. Magyar Péter támogatásával bebiztosították, hogy az ellenzék választási győzelme esetén is Orbán meghatározó politikus maradjon, ő és a bandája börtön helyett ellenzéki szerepbe vonuljon. Magyar Péterrel nem megszabadulnak Orbántól, hanem megkettőzik az erejét. Akik fenyegetnek, hogy Magyaron kívül senki ne induljon el a választáson, senki szavazzon másra, azok a két Fideszen kívül minden szabad és demokratikus képviseletet meg akarnak fojtani a két Fideszen kívül. Magyar feladata lenne, hogy meggyőzze azokat, akik a Tiszára nem akarnak szavazni, a fenyegetés és a zsarolás helyett. Például azzal, hogy Ukrajnát támogatja. De ilyen engedményt Magyar nem tesz a választás érdekében sem a demokratikus szavazóknak. Ehelyett megbélyegzi és hazaárulónak nevezi őket ugyanúgy, mint Orbán. Sőt még jobban. Ezért nem szavaznak rá sokan, ezért nem fog nyerni, mert rá akkor sem szavaznának, ha rajta kívül nem indulna senki.

Minden olyan elképzelés, amely tárgyaló pozícióba enged egy agreszív és támadó országot, aki megsértette egy másik ország függetlenségét, legyilkolja az embereit, kétségbe vonja a létezését és megváltoztatjat az ország határait, alapjaiban hibás, téves, veszélyes, különösen igaz ez az oroszokra, akik a tárgyalást eszköznek tekintik a terjeszkedéshez. Európának sokkal drasztikusabb lépéseket kellett volna tennie. Nemcsak Putyinnal, hanem európai ügynökével, Orbán Viktorral szemben is. Orbán belevitte Magyarországot az orosz-ukrán háborúba az oroszok oldalán. Magyarország a háborús bűnös Oroszország katonai és politikai szövetségese, Európa és a NATO árulója. Egyértelműen az oroszok oldalán harcol. Mert a harc nemcsak a frontvonalakon zajlik, hanem az Európai Unió szavazásainál, az oroszokkal szembeni szankcióknál, Ukrajna megsegítésénél, nemzetközi támogatásánál, a NATO-ban és minden nemzetközi fórumon. Emellett a kommunikációs térben, a világot behálózó propagandában is. Miközben a háború egyre veszélyesebb az egész világra. Európának és a demokratikus Amerikának sokkal nagyobb segítséget kellett volna adnia a hős ukránoknak, ami nemcsak a védekezéshez, hanem a támadáshoz, az oroszok minél gyorsabb kiszorításához is elég lett volna. Ezt még azelőtt kellett volna megtenni, hogy az oroszok ideológiai szövetségese, Donald Trump hatalomra került. Trump kiengedte Putyint és Oroszországot az egyébként sem elég erős karanténból, a köré húzott elszigeteltségből. Trump az egész világot veszélyezeteti azzal, hogy Putyin terveivel helyezi nyomás alá a megtámadott felet. Legitimálja az orosz területszerzést és a háborút. Putyint Amerikában fogadta, ami az Egyesült Államok szégyene és megalázása.

Ez az érthetetlen elgyengülés veszélybe sodorja egész Európát és a világot, mert egészen nyilvánvaló, hogy ez egy csapda. A Trump által kikényszerített terv alapján már 100 napon belül új választást kellene tartani, Zelenszkijt eltávolítanák és megölnék. Az oroszok soha egyetlen szavukat nem tartották be, most sem tartanának be semmit. Bármelyik pillanatban találnának ürügyet Kijev elfoglalására a meggyengített, leszerelt ukrán hadsereggel szemben, semmiféle biztonsági garancia nem védené meg őket. Az oroszok már provokálják Litvániát, Lengyelországot és a Balti-államokat, nem állnának meg Ukrajnában. Ez egy világháborús veszély, amit a Nobel-békedíjra ácsingózó Trump hoz létre, ha a meggyengült és nyomás alá került Zelenszkij belesétál a csapdába. Az ukrán elnököt megrendítő ukrán korrupciós ügyeket használja ki Putyin, és Trumpot újra a markába kerítette, amelynek időzítése egyrészt gyanús, másrészt a körülmények erősen arra utalnak, hogy valakit vagy lefizettek vagy megfenyegettek és megzsaroltak. Európa lehet egyedül a megoldás kulcsa, ha nagyon gyorsan felállnak, Trump és Ukrajna közé állnak, s megvédik Zelenszkijt, akinek vissza kell erősödnie, hogy ne adja fel azt, amit eddig képviselt, s ami az egyetlen védelem az orosz tömeggyilkos hordával szemben. Európának és a NATO-tagországoknak ragaszkodniuk kell ahhoz, hogy nélkülük és róluk nem dönthetnek. Ukrajna valódi biztonsági garanciák nélkül nem kapitulálhat az oroszok előtt. Nem hagyhatják magukra az ukránokat, mert minden erőfeszítés kárba vész. Ezt a Trump-Putyin ultimátumot el kell utasítani. Ukrajna akkor győzött mindig Putyin ravasz terveivel szemben, amikor kiállt az igazsága mellett akkor is, ha az amerikaiak támogatását veszélyeztette. Ha megadják magukat végük.

Az nem csoda, hogy a diplomáciai vaksággal rendelkező, a tárgyalás célját és stratégiáját sem ismerő, a Béke Nobel-díj után sóvárgó amerikai elnök elfogadta a budapesti helyszínt, mert Putyin bármikor az ujja köré csavarja, Orbán pedig illiberális fasiszta, amit ő szeret. Ez a találkozó ezúttal sem a béke megteremtője lesz, hanem orosz jutalomjáték, amikor az amerikai elnökből újra bohócot csinálnak az ellenségei, amiből ő semmit nem vesz észre. A rendezvény emellett megint a megtámadott Ukrajna és a fenyegetett Európa megcsúfolása. Budapest neve egyébként is arra figyelmeztet, hogy az oroszok soha semmit nem tartanak be. Egyetlen szavukban sem lehet megbízni. Éppen Budapeseten tettek ígéretet arra, hogy Ukrajna biztonságát tiszteletben tartják. Most ugyanezek az oroszok ukránokat gyilkolnak. A világdiktátori ambíciókat dédelgető amerikai zsarnok, Donald Trump dicsérő szavainál alig van nagyobb szégyen, nem beszélve Putyinről, aki tankok nélkül elfoglalta és uralma alatt a "szuverenista" Magyarországot. A "szuverén" Carl Scmitt náci teóriája szerint értendő. Putyin azzal a nárcisztikus amerikai elnökkel találkozik, akinek önimádata elvette maradék józan eszét is, s aki naponta áll hol az egyik, hol a másik fél oldalára, hízeleg a népirtónak, nem tesz különbséget gyilkos és áldozat között, és semmi koncepciója, ami agyra utalna.

Ami történik, az klasszikus háborús előkészületre hasonlít. Pontos menetrend a háborúhoz, még akkor is, ha a cél nem az. A gyűlöletpropaganda Ukrajnát ellenségnek mutatja, az ukránok ellen hangol, nyíltan Ukrajna ellen uszít, mindenért Ukrajnát teszi felelőssé. Ennek legdurvább példája, hogy ukrán ügynöknek nevezik a kritikus sajtót, a civileket és a propaganda szerint a Szőlő utcai botrány mögött is Ukrajna áll. Az ellenzéket, a független szervezeteket külföldi ügynöknek nevezik, akiket Ukrajna irányít. Nem lehet tudni, milyen megfontolás és tervezés áll ennek hátterében az Európa-ellenes uszításon kívül, de nem megnyugtató, talán nem is véletlen, hogy mindez párhuzamosan az orosz háború kiterjesztésének előjeleivel és előkészületeivel zajlik. Az oroszok nemcsak Ukrajnát, hanem már közvetlenül Európát és NATO-tagországokat is támadnak drónokkal. Trump hallgat, magára hagyja Európát. Putyin pedig teszteli azokat a gyenge reakciókat, amelyeket az európaiak a provokációira adnak. Az biztos, hogy a 2026-os választás egyik fő üzenete az lesz, hogy az Orbán által provokált háborútól csak Orbán védheti meg Magyarországot. Ez pedig azt vetíti előre, hogy erősödik az ukránokkal szembeni propaganda és a provokáció, hogy az ukránok reagáljanak.

Az első világháború utáni békeszerződést, amelyben Magyarország vesztes fél volt és rossz oldalon harcolt, azonosítani azzal, hogy Ukrajnát megtámadták az orosz hordák, Ukrajna pedig honvédő háborút vív, olyan elrugaszkodott képtelenség, hogy részletezni sem kell. A figyelemre méltó az, hogy az Orbán-rezsim felad minden nemzeti értéket az oroszokért. Magyarország függetlensége és szuverenitása kérdőjeleződik meg újra. Magyarország nem szuverén államként, hanem Oroszország gyarmataként viselkedik. Putin bábkormányáról is lehet beszélni, mert az Orbán-rezsimet láthatóan Moszkvából irányítják. A külügyminiszter, Szijjártó Péter, mintha jelentéstételre és utasításért járna Moszkvába, mint egy orosz kém. Ha az Orbán-rezsim már a magyar történelem legfájdalmasabb epizódját is képes pozitív színben feltüntetni, a dicsőséges 1956-os forradalmat is képes volt feleslegesnek nevezni, csak azért, hogy Oroszország területszerző, tömeggyilkos, rablóháborúját támogassa, és az ukrán ellenállást feleslegesnek nevezze, a magyar kormány elveszítette a szuverenitását. Ez pedig azt jelenti, hogy Magyarország megszállás nélkül egy idegen hatalom uralma alatt áll. Orbán kiszolgáltatta az országot és megszüntette a függetlenségét. Az oroszok mellett már majdnem háborús konliktusban áll Ukrajnával, ellenséges viszonyban van az EU-val és az ellenség oldalán áll a NATO-ban. Budapesten hazaáruló, orosz bábkormány működik.

De a legnagyobb hibát harmadszorra azzal követte el, amikor azt a magyarázatot adta, hogy a hivatala közölte: "még várta a hivatalos és részletes tájékoztatást, a megerősítést a Munkács elleni rakétatámadás körülményeiről, felelőseinek és végrehajtóinak kilétéről". Ez a mondat elárulja, hogy az orbáni propagandában még nem volt eldöntött, hogy ki lesz a végrehajtó. Még nem döntöttek a "végrehajtók kilétéről". Miután Szamoa nem jön szóba a lehetséges végrehajtók között, ha nem az oroszok, akkor csak az ukránok lehettek. Ezt a módosítást és utána a magyarázatot nem lehet másképp értelmezni, mint úgy, hogy felmerült annak lehetősége, hogy a magyar kommunikációban ukránok lesznek a tettesek. Annak ellenére, hogy Zelenszkij és az ukrán külügyminiszter is elítélte a támadást. Sulyok lebuktatta az egész bandát, hogy megfordult a fejükben: a Munkács elleni támadást Ukrajnára fogják, ami a diplomáciai szokások szerint csak néhány órával szokta megelőzni a hadüzenetet. Aki ezt kitalálta, ezt a lehetőséget kockáztatta. De meggondolták magukat. Az "orosz béke" felkent európai apostola kevés híján beléptette Magyarországot az oroszok oldalán katonailag is a háborúba. A KGB-s észjárást ismerve az sem kizárt, hogy az egész a Kremlben megtervezett provokáció volt, hogy bevonják a háborúba Magyarországot.

Zelenszkij a legutóbbi csúfondáros találkozó után újra a Fehéz Házba megy, ahol találkozik Trumppal, aki az alaszkai találkozó előtti megállapodásukból semmit nem tartott be. Trump nyilván nyomás alá akarja helyezni, fogadja el az oroszok követeléseit, adja meg magát, és ha nem, akkor ő a béke akadálya. Trumpnak a béke megint az orosz uralmat jelenti. Mindez nemcsak Európát, hanem Amerikát is veszélyezteti, sőt az egész világot. Trump néhány hete még hatalmas vámot vetett ki Indiára, mert orosz gázt vásárol, most majd lehetséges, hogy jutalmazza őket ugyanezért. Amerikának egy rendkívül befolyásolható, az oroszok kezében levő, gyenge elnöke van, aki nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Az egyetlen szerencse, hogy Zelenszkij nem enged, nem fog belemenni az orosz követelés teljesítésébe, mert pontosan tudja, hogy az mit jelent: Ukrajna megsemmisítését és orosz uralmat, elnyomást. Európa pedig egy emberként támogatja ebben, mert tudják, hogy ez Európa szabadságának és békéjének záloga. Kivéve Orbánt, de Orbán nem Európa. A helyzet rosszabb lett, mint egy hete, a tárgyalások Trump megválasztása utáni mederbe zökkentek vissza. A kérdés az, hogy az oroszk mivel zsarolják Trumpot, mivel tartják őt a kezükben, és mivel fenyegették meg burkoltan. Ez majd meglátszik abban, hogyan reagál, ha Zelenszkij nemet mond az "orosz békére", s megvonja-e Amerika katonai támogatását. Éppen most, amikor az oroszok áttörésben vannak a hadszíntéren, és mindennél jobban kellene Ukrajna katonai megsegítése és megerősítése. Békét csak úgy lehetne elérni, ha Putyinnal szemben erőt mutatnak, és egyetlen esélye a kivonulás és az igazi béke marad. Amíg Trump az amerikai elnök, erre semmi esély nincs.

Már az is botrány, hogy a 2023 óta a Nemzetközi Büntetőbíróság által kiadott elfogató parancs ellenére Trump egy sokszoros háborús bűnöst fogadott, a legnagyobb barátnak kijáró tisztelettel. Utána a tömeggyilkost, Amerika legnagyobb ellenségét, beültette az amerikai elnöki limuzinba, Putyin pedig nem tudta visszatartani a kaján vigyorát. Trump a legnagyobb ellenséget engedte be a nemzetbiztonsági szempontból is védett elnöki autóba, amelyben csak az amerikai elnökök utazhatnak. Trump néhány hete még erősködött, hogy micsoda szankciókkal és vámokkal sújtja Putyint, ha nem fejezi be a háborút, aztán szankciók helyett egy KGB-s tisztnek megmutatta Amerika féltett titkait. Hiába tárgyaltak vele, hiába igyekezett Washington meggyőzni, hogy határozott tervvel menjen tárgyalni és képviselje a közösen kialakított stratégiát. Trump egy pillanat alatt elolvadt és összeomlott. Elfelejtett mindent és Putyin játékszere lett. Az oroszok röhögtek az amerikai elnökön. Ez a nap az amerikai történelem egyik szégyenfoltja. Putyin rászedte Trumpot, hogy az ukránoknak át kell adniuk területeket, ez lenne a béke egyik feltétele. Az orosz rablóháborút, a brutális barbár tömeggyilkosságokat jutalmazni kell. Putyin többi követeléséről nem beszélve, amelyek elfogadhatatlanok. Cserébe dobott Trumpnak egy hazugságot, hogy ha ő lett volna az elnök nem támadja meg Ukrajnát. Kemény munkába telik majd, hogy az adminisztrációban levő maradék épeszű ember és az európai országok kijózanítsák valamennyire a Putyin igézete alá került Trumpot. Értelmi képességeire jellemző, hogy szó szerint vette, amikor Hillary Clinton azt mondta: Nobel-békedíjra javasolja Trumpot, ha véget vet a háborúnak. Trump nem értette az iróniát.

Nyilvánvaló, hogy Trump és Putyin találkozóját a Kremlben találták ki, mert Trump nagyon önállósította magát, s elszakadt az orosz köldökzsinórtól. Ebben a kapcsolatrendszerben Putyin...

Dönteni márpedig kellett. Mert Orbán tisztában lehet azzal, hogy egyetlen esélye, hogy az államcsínyt és az ország kirablását büntetlenül megússza, s elvonuljon a lopott pénzzel (a családjával együtt), ha Magyarnak adja át a hatalmat. Ha büntetlenül, a fasiszta rendszerét érintetlenül hagyva, szeretne visszavonulni a lopott vagyon megtartásával, itt az alkalom. De a hiúsága erősebb a józan számításnál. Ebből pedig két dolog következik: Magyar hívei nyugodtan felkészülhetnek a következő Orbán-kormányzásra, a szörnyeteg messiásukkal súlyosbítva. A másik pedig az, hogy Orbán nem hagy más esélyt a népnek: rendszerét csak lázadás útján lehet megdönteni, aminek felelősségrevonás lesz a vége (ha Magyar eltűnik). Az illiberális fasiszta gyűlöletbeszéd középpontjában a várakozásnak megfelelően az orosz propaganda állt, emellett az öreg antidemokraták szövetségének digitális "forradalma". Ez utóbbi érdemel néhány szót, mert maga a próbálkozás azt bizonyítva, hogy fogalmuk sincs, ez mit jelent. Ezért ez annyira nevetséges, mint Röfi az ólban kalappal a fején. Orbán egy régi vágású fasiszta, akinek idegen világ az internet és a közösségi média. Ezt nem lehet megtanulni, ebbe születni kell. Ha ugyanazt a régi vágású fasiszta stílust viszi az internetre, az semmi változást nem jelent. Márpedig ő nem tud mást, mert nem született bele. Belőle soha nem lesz digitális influenszer. Ez nevetséges erőlködés. Abban is téved, amikor azt képzeli, hogy a régi Fidesz és az új Fidesz (Tisza) között ez a különbség, s a hátrányt itt kell ledolgoznia. Magyar kétségtelenül egy közösségi médiába született influenszer, de "sikerét" nem ennek köszönheti, hanem ennek ellenére. Taszító, amit csinál, még a fanatikusai is rákényszerülnek, hogy mentegessék magukat miatta.

De ez a hivatkozás jól ismert a fideszes propagandából, amely az Orbán-rendszert érő jogos bírálatokat Magyarország elleni bírálatnak és támadásnak nevezi. Magyar Péter a jogállamiságról többször kifejtette a véleményét, a szavazásról való távolmaradása csak következetes folytatása annak a munkának, amit e tárgyban még Varga Judittal végeztek. Ezt tükrözi az a mellébeszélő és hamis hivatkozása is, miszerint "a magyar jogállamiságot nem az ideológiai viták és a sokadik EP határozat fogja helyreállítani, hanem a magyar emberek, legkésőbb 298 nap múlva". Ez az állítás több sebből vérzik, de leginkább arról szóló bizonyíték, hogy Magyar "ideológiai vitának" tartja a jogállami normák követelését. Mindebből az is következik, hogy a jogállami normákat maga is megkérdőjelezi, nem tekinti objektív mércének és elutasítja azokat, ahogya azt többször kifejtette. A magyar emberek pedig nem állítanák helyre a jogállamiságot még azzal sem, ha választáson legyőzhetnék Orbánt, mert attól még nem állna helyre a jogállamiság. Ez nem azonos azzal. Magyarország egy olyan emberre akarja bízni a sorsát, aki Orbán politikáját folytatja és elutasítja a jogállamiságot. Orbán rendszerét demokráciának és jogállamnak tartja, amivel azt is mondja, hogy a rendszert nem kell megváltoztatni, legfeljebb "finomhangolni". Ezzel egyértelműen elutasítja azt is, hogy Orbán megdöntötte az alkotmányos rendet.

Csapdába kerültek az ukránok, miután Trump kudarcot vallott a tűzszünettel (mert azt nem fogadták el az oroszok), s visszatért az eredeti útitervhez, Ukrajna térdre...