Tag: választás

Orbánnak ugyanis minden eszköz a kezében volt, hogy szükség esetén a választást az eddigiekhez hasonlóan elcsalja. Bármikor elbújtathatott volna egy saláta törvénycsomagban újabb változtatásokat, amelyek megakadályozták volna Magyar győzelmét. De Orbán látványosan nem tette, ahogy látványos volt az is, hogy szabadon engedte a Fidesz ideológiáját soha meg nem tagadó Magyart szónokolni, kampányolni. Láthatóan arra törekedett, hogy a Fideszt egyben tartsa és legitim ellenzéki pozíciót szerezzen meg. Úgy tűnt, rábízta a sorsra, ez mihez elég, mert neki mindkét eset győzelmet jelent. A vereség is. Orbán megkönnyebbüléssel jelentette be, hogy "a kormányzás súlya nem nyomja a vállunkat". 16 év országlás után egy kifosztott, lepusztult, anyagilag és morálisan tönkretett országot ad át, felmérhetetlen és részben ismeretlen mértékű eladósodással. Birkózzon meg vele, aki akar. Méghozzá úgy, hogy nem kell félnie attól, hogy börtönbe kerül, a vagyonát elkobozzák, a pártját betiltják az államcsíny miatt, amit elkövetett. Ha nem Magyar Péter az ellenfele, hanem valódi demokrata, akkor Orbán jogosan számíthatott volna arra, hogy államellenes- és köztörvényes bűncselekmények miatt felelősségre vonják. Most viszont úgy tűnik, hogy az illiberális diktatúra létrehozása után szabadon elvonulhat. A rendszer nem változik, hanem egy "tanítványa" viszi tovább, és újítja fel. Orbán és a családja strómanok segítségével elrabolta a fél országot, amivel most büntetlenül elsétálhat. Gyanúsan nem sok szó esett Mészáros Lőrincről és másokról, akik Magyar Péternek kamuállásokat és munka nélküli milliós jövedelmeket biztosítottak éveken át. Várhatóan majd a békés átmenetre hivatkozva elfelejtődik az, hogy a nevükön kilopott vagyon visszakerüljön. Eljátsszák, hogy papíron törvényes, nem lehet mit tenni. Magyar Péter egyrészt "elszámoltatást ígért" és "megbékélést" hirdet. Elszámoltatás vár azokra, akik ellen a Fidesz is vizsgálatot indított, így várhatóan elverik a port az MNB 600 milliárdos vagyonának ellopása miatt a kegyvesztett Matolcsy Györgyön és körén. A megbékélés Orbánnak és azoknak jár, akik Orbán listáján vannak, amelyet nyilván átad Magyarnak. A fideszeseknek azt ígérte, hogy "a ti miniszterelnökötök is leszek, és azért fogok dolgozni, hogy begyógyítsuk a sebeket". Ebbe nyilván nem fér bele Orbán elszámoltatása és felelősségre vonása. Nem ilyen rendszerváltást képzeltünk 16 éven át. A "megbékélés" és az "elszámoltatás" kettőssége politikai trükk. Ezek egymást kizáró fogalmak, az egyik csak díszlet. A díszlet pedig az elszámoltatás lesz. Nincs rendszerváltás, mert nincs rendszerkritika. Magyar nem bontja le azt, amit átvesz, hanem működtetni készül. Orbán nem tűnik el, hanem pozíciót vált. Mindene megmarad. Nem bukott vezető lesz, hanem ellenzéki erőközpont. A rendszer nem zárult le, hanem új erőre kapott. Ezért nem tudjuk, hogy milyen eredmény született volna akkor, ha a választási vereség nem egérutat jelentett volna Orbán számára, hogy büntetlenül megússza az elmúlt 16 évet. Így azonban még a rendszere is megmarad, mert Magyar nem valódi rendszerváltást, a diktatúra alapját jelentő alaptörvény eltörlését, s nem igazi jogállamot, hanem egy jobban működő és kevésbé korrupt Orbán-rendszert ígért. Generációváltás ez a Fideszben, és Orbán azzal járt jól, hogy nem liberális demokrácia, hanem saját rendszere követi. Magyar utólag legitimálja az Orbán-rendszert és az alkotmányos rend megdöntését.

Szemeink előtt értékelődik át a "hős" fogalma, olyannyira, hogy ember legyen a talpán, aki merészeli megkérdőjelezni a "Tisza Párt" (így idézőjelben) hőseit. Mi megkérdőjelezzük...

Oda jutott az egykori demokratikus ellenzék, hogy ha Magyar nyer, akkor Orbán lesz a fék és az ellensúly. Magyartól továbbra is el kell fogadniuk mindent, mert különben az a veszély fenyeget, hogy "visszatér Orbán". Ekkora csapdába akkor sem eshettek volna, ha maga Orbán állítja a csapdát. Kezdődik elölről a pávatánc az Európai Unióban, ahol Magyar korábbi nyilatkozataival összhangban, sokkal közelebb áll Orbán álláspontjához, mint az Európai Unióhoz. Ha nem adják bianco a pénzeket, Magyar pedig nem csinál liberális demokráciát, akkor Brüsszel megint ugyanolyan ellenség lesz, mint most. A demokratikus ellenzék saját maga számolja fel a létezésének feltételeit. Ez már nem egyszerű tévedés, hanem önfelszámolás, amelyet mégcsak nem is a kényszer, hanem a hisztéria, a vakhit vezérel. Aki ebben részt vesz, az nem áldozat, hanem bűntárs. Ha Magyar nyer, rosszabb lesz. Ha nem nyer, Orbán marad. Nincs helye annak a kényelmes illúziónak, hogy "valahogy majd jobb lesz". A messiásvárás ezúttal sem old meg semmit. Az pedig különösen nem, hogy az "ördögre" bízták a messiás szerepét. Elmosódik a különbség a Fidesz, a Tisza és a Mihazánk között. Az egykori ellenzék beleolvadt ebbe. Akik Orbán és Magyar között választanak, nem két rendszer között választanak, hanem ugyanannak a rendszernek két fázisa között. Megszavazzák az Orbán-rendszer másodszori nekifutását és újrakezdését, egy Orbánnál gátlástalanabb, agresszívebb és nagyságrendekkel tehetségtelenebb emberrel. Ez nem rendszerváltás, hanem rendszer újrakezdés: reset. Magyar nemcsak Orbánnak egérút, hanem az egész Orbán-rendszernek. A cirkuszi mutatvány az lesz, hogy Magyar majd hepciáskodik egy kicsit a személyes ellenségeivel. Bosszút áll azokn, akin tud. Ezzel kell beérni az igazságtételt. Feltéve, ha nyer. Eddig egy fideszes vezértől kellett szenvedni, mostantól (akár kormányon, akár ellenzékben) kettőtől. Mindezt úgy, hogy az egyiket muszáj isteníteni, hogy a másik vissza ne térjen vagy megbukjon (ha nagy szomorúságára mégis nyerne). Azoknak a demokratikus elveknek, melyekről az ellenzékiek taktikainak mondott okok miatt lemondtak, semmiféle képviselete, szószólója nem lesz, hanem azokat le kell tagadni, mint egy letűnt világ téves ideológiáját. Ez pedig maga az orbáni illiberális fasiszta ideológia, amellyel pszichológiai okokból azonosulni kell, hogy az Orbán-Magyar világ lelkileg túlélhető legyen. Akárki nyer, Magyarország vasárnaptól rosszabb helyzetben lesz, mint az elmúlt 16 évben bármikor, mert a demokratikus rendszerváltás lehetősége akár évtizedekre eltűnhet. Az Orbán-rendszer túléli a névadót, mert ha akár most, akár később, Magyar ölébe hullik a hatalom, ő meghosszabbítja a rendszert. Akik nem tudtak még Orbántól sem megszabadulni, azok Magyartól még úgysem fognak. Magyar Péter az a fideszes, aki radikalizmusa és gátlástalansága miatt nem tudott Orbán alatt az élvonalba kerülni. Egy csapás lesz Magyarországra. Hozzá képest Orbán egy mérsékelt, visszafogott, mértéktartó fasiszta. Ha Magyar győz, az biztos út az Orbán-kultuszhoz. Aki a kezeit mossa, az utoljára még valamilyen demokratikus pártra és jelöltre szavaz.

A "Tisza Párt" híveinek minden mértéket meghaladó, fanatikus hisztéria- és gyűlöletkampánya messze túltesz az Orbán-rezsim gyűlöletorgiáin, ami azért nagy szó, mert ezt Orbán minden korábbinál magasabb szintre emelte. Magyar Péter is ott tanulta, onnan hozza, csak belőle hiányzik minden fék, minden önmegtartóztatás és mérték. Ez nyilvánul meg a tiszás "áradók" feneketlen gyűlöletében, fizikai fenyegetéseiben. Bejárta az internetet az egyik tipikusnak mondható fenyegetés, amely szerint "meg lesznek jegyezve", akik merészelnek nem félreállni Magyar útjából, állásuk sem lesz, s a családtagjaiknak sem. Pontosan erre számítunk, és Magyar Péter megjelenésének pillanatától erre figyelmeztetünk. Ezekben a fenyegetésekben semmi túlzás, egyéni túlkapás nincs. Magyar Péter rendszerében pontosan erre lehet számítani. Hívei hűen tükrözik és adják vissza a vezérük habitusát és uralmának lényegét. Annak tudatában, hogy a Medián már biztos kétharmados győzelmet prognosztizált, teljesen érthetetlen, miért zavarja a tiszás híveket 3-4 nem tiszás, hanem demokratikus jelölt a választáson. Miért akarják a demokrácia nyomait is megsemmisíteni? A válasz egyszerű: Magyar inspirációjára. Ezt a közösségi médián keresztül fanatizált és tréningelt tömeget Magyar Péter szocializálta tiszássá, ami a fideszesség felső foka. A két tömeg közötti különbség kifejezi a két vezér közötti különbséget. Orbán aljas propagandával, goebbelsi módszerekkel dolgozott mindig, de soha nem dobta a lovak közé a gyeplőt, uszításait keretek közé szorította, s nem keltett lincshangulatot. Ez még a 2006-os utcai puccskísérletére is igaz, amelyben nem a Fidesz hívei, hanem focihuligánok vettek részt, rohamcsapatként a futballstadionok bűnözőit, maffiacsoportjait aktivizálta. Magyar minden tiszás támogatóból minimum verbális verőlegényt képez, amely az értelmésigi megmagyarázó emberektől, a magyarista szennysajtón át a közösségi média rikácsolójáig terjed. Akik valamilyen kapcsolatot tartanak fenn a tiszaszigeteken túli világgal és valósággal, azok válogatott eszközökkel próbálják a gondolkodás írmagját is kiirtani, a demokratikus normák létezését és elfogadhatóságát megsemmisíteni. A legcinikusabb érvek egyike az, hogy voltaképpen csak diktatúrák léteznek, hamis álca a demokrácia, nem is kell jobbat várni, s most egy megunt diktatúrát "lazább" diktatúrára cserélnek. Ebbe a logikába kérik belépni azokat, akik szerint az elmúlt két évszázad harca a demokráciáért, nem ezt bizonyította. A demokratikus intézményrendszer szabadabb, jobb és virágzóbb életet jelent minden nehézségével és ellentmondásával együtt, mint a legpuhább vezérelvű diktatúra. Az emberi jogoknak nincs alternatívája, csak az elnyomás, a megfélemlítés, a jogtiprás és a terror. Az ilyen rendszerek tömeges támogatására azért hibás hivatkozni, mert a legnagyobb támogatottságot a tömegpszichózis és tömeghisztéria nyomán a legdurvább diktatúrák élveztek. Tiszásnak lenni is ezt jelenti.

Amikor még nem terjesztette azt a baloldali és liberális értelmiség, hogy a liberalizmus és a baloldal ideje lejárt, a magasabbrendű jobboldal ideje jött el, a kocsmában két fröccs között még feltették volna a kérdést, hogy mit keresett be nem élesített robbanószerrel két hátizsák ott, ahol nem volt ember? Mert ha gondosan elválasztották a robbanószertől az aktiváláshoz szükséges eszközöket (nehogy véletlenül is felrobbanjon), akkor minek hagyta ott a robbantó a két hátizsákot a gázvezeték mellett? Hacsak nem azért, hogy megtalálják. Méghozzá a szemfüles szerb rendőrök és katonák. Erre nyilván azért volt szükség, hogy ne a magyar rendőrségnek kelljen valami kamu nyomozást indítani, akiknek el kell számolni azzal, hogy nyomoznak. A szerb nyomozással leválasztották az ügyet a magyar sajtóról. De ez is a NER gyengeségét mutatja, hogy a magyarista propagandasajtóról feltételezik, hogy rendesen végzi a dolgát. Ráadásul, ezeknek nem kell bizonyíték, pontosan olyanok, mint a másik Fidesznél levő vetélytársak. Anélkül is tudják, hogy a "hamiszászlós" művelet az oroszok akciója. Ezt azonban a kivitelezés pancsersága cáfolja. Ha Orbán nem egy operettdiktátor lenne, hanem olyan, mint nagy példaképe, s főnöke, Vlagyimir Putyin, akkor nem olyan bombát helyeznek el, amitől óvatosan elválasztották a gyújtózsinórt, hanem úgy fölrobbantják a gázvezetéket, hogy azt az életben többé össze nem rakják. Putyin orosz lakóházakat robbantott fel a világsajtóban közölt gyanú szerint, többszáz halottat hagyott maga után, s azzal erősítette meg a hatalmát. Ha az oroszok szervezik ezt az akciót, akkor az nem úgy nézett volna ki, mint a kisgazdapuccs a Belgrád rakparton. Amikor még nem tátott szájjal bámulta a baloldali és a liberális értelmiség a keresztény szélsőjobbot, mint a jövő zálogát, a kocsmában azt is megmondták volna az egykori balosok, hogy ugyanez lett volna, ha tényleg az ukránok robbantanak. Ukrajna évek óta harcol a világ egyik legnagyobb hadserege ellen. Ha ők fel akarják robbantani a magyar gázvezetéket (minden okuk meglenne rá, de eszük ágában sincs), akkor felrobbantanák. Akkor nem olyan lenne az akció, mintha egy turista elvesztett volna két hátizsákot teli hatástalanított bombával. Ez magyar szervezés. Pontosan olyan, mint egy magyar építkezés vagy útépítés. Vagy kormányzás. Ezek ugyanúgy szerveznek hamiszászlós támadást, mint egészségügyet, oktatást, igazságszolgáltatást és diktatúrát. Ezek annyira hülyék, hogy a végén képesek elveszíteni egy elcsalt választást, pedig minden eszköz a kezükben van, mert egy robbantást sem tudnak hihetően megszervezni. Szinte látjuk Alfonzót egy régi tévékomédiában, ahogy szalad a sisakban megvédeni a gázvezetéket, de eltéveszti a házszámot. Ez nem veszedelmes háborús támadás, hanem Örkény.

Magyar egy kontroll nélküli klasszikus vezér és diktátor, aki demokráciát ígér. De aki a demokratikus normáknak még saját pártjában sem ad teret, aki semmiféle ellenőrzést, pluralizmust, intézményes korlátot nem tűr és nem fogad el, az nem fog demokráciát csinálni. Ezért a választás kimenetele nem hozhat semmiféle demokratikus változást. Vagy Orbán marad, vagy az Orbán nélküli Orbán-rendszer marad, egy nála is gátlástalanabb vezérrel. Minden vezér olyan diktatúrát csinál az országban, amilyen diktatúra a családjában és a pártjában van. Orbán diktatúrája leképezi a családját és a Fideszt. Magyar Péter (ha egyszer hatalomra kerül) éppen olyan diktatúrát fog csinálni, mint amilyet a családjában csinált, és pontosan olyan lesz a demokráciája, mint amilyen demokrácia a "Tisza Pártban" van. Akik megelegédtek Orbán eltüntetésével, egy nála sokkal rosszabb diktátort próbálnak hatalomra juttatni. Magyar a személyes ellenségeit és riválisait fogja eltüntetni, s ezt nevezi rendszerváltásnak. Orbán rendszere azonban megmarad. A probléma, amely Magyar Péter támogatásához vezetett (egykori politikai szereplők személyes ellenszenvén és utálatán kívül), nem Orbán személye, hanem a rendszer, amelyet Orbán létrehozott és működtetett. Ez a rendszer nem változik meg attól, ha más fogja irányítani, ráadásul ugyanazzal a hamis ideológiával. Ezért a kérdés nem az, hogy Magyar leváltja-e (legyőzi-e) Orbánt, hanem az, hogy mire cseréli az Orbán-rendszert. Orbántól csak akkor szabadulna meg az ország, ha az Orbán-rendszer megszűnne. De az egyértelmű, hogy Magyar Péter esetleges választási győzelme esetén (amit mi kizárólag akkor tudunk elképzelni, ha Orbán titokban ezt akarja), a NER megmarad, az Orbán-rendszer nem változik, csak átöltözik és gátlástalanabb diktatúrává lesz. A választás kimenetelétől függetlenül Magyar Péter színre lépésével Orbán már mindenképpen nyert. Olyan kihívója van, aki nem kérdőjelezi meg a NER alkotmányosságát, nem semmisíti meg az Orbán-rendszert, nem tünteti el sem a Fideszt, sem őt a politikai életből. Az igazi számonkérés elmarad, és nem egy intézményes demokráciára cseréli az önkényuralmat, hanem az Orbán-rendszert legitimálja és viszi tovább.

Ha Magyar Péter demokráciának és jogállamnak tekinti az Orbán-rendszert, ahogy többször kifejtette, s ennek megfelelően a kormányt (nem a rendszert) választáson akarja legyőzni, híveinek megjelenését és tiltakozását az általa elismert demokratikus mércével kell mérni, s akkor a törvénytelen megzavarás és rendbontás kategóriájába tartoznak. Az orbáni látszatdemokrácia törvényei szerint a gyülekezési szabadság magában foglalja azt, hogy aki gyülekezést (választási gyűlést) tart, annak gyülekezését nem lehet megzavarni, mert aki ezt megteszi, az törvénytelenséget követ el. Ezeknek a "tiszás" akcióknak a célja pedig éppen az, hogy megzavarják Orbán választási gyűlését, belefojtsák a szót a szónokba, és távol tartsanak más szavazókat a további rendezvényektől. Orbánnak a törvény szerint rendőrséget kellene hívnia a gyűlései helyszínére, hogy tartsák távol a zavargókat, és biztosítsák a törvényes gyülekezés jogát. Orbán ezt nyilván azért nem teszi meg, mert nem akarja azt a látszatot kelteni, hogy rendőrséget küld azokra, akik véleményt nyilvánítanak. De ez nem véleménynyilvánítás, hanem a gyülekezés szándékos megzavarása. Magyar fanatikus és hisztérikus tábora ezt annak ellenére teszi, hogy Orbán két éve nem akadályozza és nem zavarta meg Magyar országjárásait, s nem küldött sem provokátorokat, sem a tiszásokhoz hasonló ordítozó csapatot, hogy botrányba fullasszák Magyar gyűléseit, és magakadályozzák, hogy Magyar elmondja, amit akar. Amikor az Orbán-gyűlések szervezői (akik vélhetően a fenti okokból nem hívnak rendőröket, pedig az lenne a helyes), megpróbálják a rendet a saját rendező gárdájukkal fenntartani (ezek a híres "fekete kabátosok"), akkor egy törvénytelen támadástól védik meg a rendezvényt. Teljes szereptévesztés és aránytévesztés, amikor Magyar (magát függetlennek nevező) propagandasajtója a megzavart Orbán erőlködésén örömködik, és a rendőrök helyett felhasznált saját rendezőgárda fellépését kriminalizálja, mert valójában ezzel egy törvénytelen akciót védelmez, egy politikai rendbontást támogat. El kellene dönteni, hogy Orbán rendszere diktatúra, amit forradalommal akarnak megdönteni, vagy demokratikus rendszer, ahogy Magyar Péter állítja, de akkor be kellene tartani a törvényes rendet. Ha fordítva történne ugyanez, ugyanezek az újságok és tiszás hívek mit mondanának? A leváltani kívánt diktatúra fideszes hívei, de még a "békemenetnek" csúfolt társaság sem zavart meg egyetlen Magyar Péter-gyűlést sem, nem ordítozták a rendezvényen, hogy "Mocskos Tisza" (eljön majd annak is az ideje), és nem kiabálták túl a szónokot. Ez nem egy demokratikus változást akaró tömeg, s nem egy méltóságteljes, kulturált politikai mozgalom, hanem a vezére uszításán felnevelt szélsőjobboldali csürhe és söpredék (ha ez nem egy forradalom). Ennek különböző formáit jól ismerjük a történelemből. Ez nem demokraták, humanisták sajátja, s nem egy "emberséges Magyarország" megnyilvánulása.

Sorban lépnek vissza baloldali demokratikus képviselőjelöltek a "Tisza Párt" (értsd: Magyar Péter) javára, amelyet látványosan ünnepel az Indexből kivált és osztódással szaporodott, függetlennek nevezett...

Az egyértelmű, hogy Szijjártót dekonspirálták, ilyenkor a megbízó titkosszolgálat ejti, ha elég értékes, haza menekítik Moszkvába. A pozíciójáról leváltják, esetleg vizsgálat indul ellene. A választási kampányban azonban az orosz kémbotrány jelentős gellert kap, s a kormányban azért is védelmet élvez, mert a lebukás elismerése a választási vereséggel lenne egyenlő. Ugyanakkor a választástól függetlenül súlyos kérdéseket vet fel az orosz titkosszolgálat szoros beépülése a magyar minisztériumokban és a közszolgálat minden területén. Beleértve Magyar Pétert és a Tisza Pártnak nevezett azonosítatlan tárgyat is. Magyarország nem orosz gyarmatnak, hanem orosz tagköztársaságnak, Oroszország részének tűnik. Az egészen biztos, hogy orosz felségterület, és ezt a problémát nem oldja meg egy esetleges kormányváltás sem. Különösen egy minden tekintetben korrumpálható és zsarolható fideszes politikussal, aki az oroszok által irányított magyar kormány hivatalos diplomatájaként, az ellenséges területnek számító Európai Unióban szolgált, az EU ellen dolgozott. Ezt az orosz megszállást csak egy valóban kívülről érkező, az oroszokkal közvetett kapcsolatban sem álló új politikai elit lenne képes felszámolni. Erre azonban nincs esély, mert Orbán balliberális ellenzéke a Fidesz világát választotta, s a választásával Moszkvától azt kéri, hogy a helytartót cserélje le egy fiatalabb és erőszakosabb helytartóra (aki erre a szerepre fel is kínálkozott Moszkvának). Az orosz titkosszolgálat beavatkozása alapján azonban úgy tűnik, hogy Putyin még nem akarja lecserélni Orbánt, mert kritikus időben kellene betanítani Magyart a feladatra és kiépíteni az új hálózatot, amire nincsen elég idő. Ugyanakkor ráér, mert a kijelölt utód már elfoglalta a helyét. Vélhetően ez el is döntötte a magyarországi választást. A Kreml már szavazott. Még azt sem lehet tudni, hogy Magyar Pétert ki találta ki, honnan jött a sugallat és a támogatás. Egy ideig ezt még az érintettek sem tudják, egészen addig, amíg egyszer csak nem kérnek valamit.

Nyilván feltűnt mindenkinek, hogy kivétel nélkül mindenki úgy védelmezi a "Tisza Pártot" (értsd: Magyar Pétert), hogy előre kijelenti, ő nem "tiszás", vagy semmi elfogadhatót...

Ugyanez az ambivalencia jelenik meg abban, hogy miközben Magyar eljátssza Ugocsát, s minden hatalom és tekintély nélkül felszólítja Oroszországot, hogy mit tegyen, eközben ő kiegyensúlyozott kapcsolatokat is ígér Oroszországnak, hízeleg is nekik, amire megalázás és kinevetés lett a válasz, amit előre tudhatott volna. Hol van az árnyék-külügyminisztere? A Magyar Péter által előadott oroszellenes "keménykedés" nem valódi politikai állásfoglalás, hanem nacionalista póz, amely mögött nincs sem politikai súly, sem következetes stratégia, sem erkölcsi hitelesség. Ebből a pózból szükségszerűen következik a megalázó kudarc, ami elkerülhető lett volna, ám Magyar éretlenségét és kispályás alkalmatlanságát bizonyítja. Magyar saját magát hozta olyan helyzetbe, amelyben elkerülhetetlen volt a megaláztatás. A kudarc nem külső támadás következménye, hanem politikai dilettantizmus eredménye. Magyar súlytalan politikus, s egy lehengerlő birodalommal való szóváltás csak egyféleképp végződhetett: a gyengébb fél nevetségessé válásával és kifigurázásával. Az orosz fél nem egyszerűen vitába szállt Magyarral, hanem úgy bánt vele, ahogyan egy jelentéktelen szereplővel szokás. Ez a megalázó bánásmód most nem orosz agresszivitás következménye, hanem Magyar maga teremtette meg ezt a helyzetet. Ez figyelmeztetés arra, hogy Magyar nem képes súlyának megfelelően képviselni az országot. Egyre kínosabb Magyar Péter-rajongónak lenni, miután súlytalan személyiségével egymás után szalad bele olyan pofonokba, amelyek megalázzák nemcsak őt, hanem a közösséget is, amelyet képvisel, s amely rábízta magát. Az oroszokkal kialakult szócsatát elveszítette, de ennél rosszabb is történt: nevetségessé tette magát és bohócot csináltak belőle.

Orbán és Magyar között nincs erkölcsi, politikai és stratégiai különbség. Orbán az orosz érdekek kiszolgálója, s amikor Magyar Péter nem Ukrajna mellé, hanem Orbán mellé áll, akkor leleplezi saját valódi politikai felfogását is. Mivel Orbán előbb tényleges kárt okozott Ukrajnának, s Zelenszkij csak erre reagált, helyre kellene állítania az ok-okozati rendet. De Magyar ugyanazt a nyelvet beszéli, mint Orbán, és ugyanazt a politikai célt szolgálja: Ukrajna elszigetelését és a magyar közvélemény ukránellenes uszítását. Megerősíti és felerősíti Orbán hangját, ahelyett, hogy az értékeket a helyükre tenné. A törzsi azonosulás pedig egyszerűen megdöbbentő: nem az számít, kinek van igaza, hanem az, ki a magyar. Magyar azt mondta: "Senkit, egy magyart sem fenyegethet egy külföldi állami vezető sem. Sem a leköszönő Orbán-kormányt, sem a leendő Tisza-kormányt", s felszólította az ukrán elnököt, hogy vonja vissza a szavait. Magyar nem fárasztotta magát azzal, hogy elemezze a kiváltó okokat és Zelenszkij üzenetének lényegét: Orbán a hadseregtől veszi el a pénzt. Magyar Péter arra hivatkozott, hogy Orbán magyar, s nem arra, hogy igaza van. Magyar embert nem lehet fenyegetni, akkor sem, ha megérdemli. De a tiltakozás mögött az áll, hogy Magyar Péter az orosz-ukrán háborúban Orbánnal ért egyet, az oroszok mellett, s Ukrajnával szemben áll. Ez nem választási stratégia, hanem elvi meggyőződés. Magyar Ukrajnával kapcsolatban közös nevezőre hozta az Orbán-kormányt, s a "leendő Tisza-kormányt". Magyar a "Tisza-kormány" nevében az Orbán-kormánnyal azonosult. Az orosz hadsereg által gyilkolt ukrán néppel szembeni propagandával Magyar a sötét háborús hatalom, tömeggyilkosok oldalára állt, ami egy humanista számára elfogadhatatlan.

Amit a találkozóról előadott, annál az is jobb lett volna, ha nem mond semmit, vagy úgy tesz, mintha valami fontos dolgok történtek volna, amikről nem beszélhet. Ehelyett még a nyilvánossággal azt is közölte, hogy várakozásaival ellentétben lepofozták, nem tudott az olcsó vádaskodásokon kívül semmivel előállni, csak megfenyegette az ügyészséget. Magyar ezen kívül azt is mondta, hogy a választás utáni reggelen újra szeretne találkozni a főügyésszel. Csak azt nem mondta, hogy miért. A Legfőbb Ügyészség is kiadott a találkozó után egy közleményt, amit kommunikációs iskolákban tanítani lehetne, ami sajnálatos, mert megdicsőülhettek. Ezzel még egy utolsó barackot is nyomtak Magyar fejére. Ennél megalázóbb már csak az volt, hogy Magyar négy tollat kapott ajándékba a legfőbb ügyésztől, mint egy iskolás kirándulócsoport tagjai. Magyar a tollakról azt mondta, hogy "olyanok, mint az Ügyészség: a négyből egy sem működött. Egyik sem ír". Magyar még azt sem vette észre, hogy gúnyolják, és ő a toll, amely nem ír. Egy bűnszervezet irányítja az országot, amelynek nem mellesleg Magyar oszlopos tagja volt, mindenkit ismer, pontosan tudja, hogyan működik. A bűnszervezet része az ügyészség is, amely eltussolja az ügyeket, mint a klasszikus maffiákban. Ehhez képest nem volt semmi, amivel Magyar szembesítette volna őket, egy újságíró ennél többet kihoz belőle. Mindezt annak fényében kell vizsgálni, hogy Magyar azzal az illúzióval etette az ellenzéket, hogy ő azért tudja megbuktatni az Orbán-bandát, mert mindent tud róluk és leleplezi majd őket. Hadházy Ákos vagy bármelyik "óellenzékinek" nevezett demokratikus politikus többet elért volna egy ilyen lehetőséggel.

Ezért ki a felelős? Magyar Péter. Semmi probléma nem lenne azzal, hogy más ellenzéki pártok és képviselők is indulnak Magyar bábjain kívül, ha Magyar hajlandó lenne velük együttműködni, és más esélyes ellenzékieket is támogatni. Neki is vissza kellene lépni esélyesebb demokraták javára. De ő gyűlöl minden demokratát. Ez a probléma oka. De Magyar felelőssége ennél is súlyosabb, ha Orbán Viktort miatta nem lehet leváltani, mert nem hajlandó demokratikus pártokkal együttműködni. Ha demokratikus pártokat beválasztanak a parlamentbe, és Magyar nem köt velük szövetséget (koalíciót), akkor a demokratikus pártokkal való szövetség helyett Magyar Péter Orbán Viktort választotta. Hasonlóan Orbánt választotta inkább, ha esélyesebb demokrata jelölttel szemben indít egy tiszás jelöltet, és ezzel megosztja a szavazatokat. A "taktikai szavazás" kényszere nem csupán a demokratikus ellenzékre igaz, hanem rá is. De amit ő követel, az pusztán hatalmi politika, eszköz a demokratikus ellenzék felszámolására. Ezért Magyar állítását úgy kell pontosítani, hogy ha Magyar nem hajlandó demokratákkal szóba állni, akkor ő Orbánra szavaz. Ez azt jelenti, hogy a demokratikus ellenzéket, így a baloldalt és a liberálisokat jobban utálja, mint Orbánt. Akkor ő nem Orbánt akarja leváltani, hanem a demokratikus ellenzéket, a baloldalt és a liberálisokat, megsemmisíteni. Ez viszont egyértelmű jele annak, hogy Magyar Péter nem demokrata. Egyeduralomra tör, nem ismeri el a liberális politikai baloldal létjogosultságát, sem azokat az általuk képviselt jogállami értékeket, melyekkel azonosulnak. Magyar úgy akarja megsemmisíteni a baloldali ellenzéket, hogy Orbán leváltásával zsarolja őket, hogy szűnjenek meg.