Tag: választás

Ugyanez az ambivalencia jelenik meg abban, hogy miközben Magyar eljátssza Ugocsát, s minden hatalom és tekintély nélkül felszólítja Oroszországot, hogy mit tegyen, eközben ő kiegyensúlyozott kapcsolatokat is ígér Oroszországnak, hízeleg is nekik, amire megalázás és kinevetés lett a válasz, amit előre tudhatott volna. Hol van az árnyék-külügyminisztere? A Magyar Péter által előadott oroszellenes "keménykedés" nem valódi politikai állásfoglalás, hanem nacionalista póz, amely mögött nincs sem politikai súly, sem következetes stratégia, sem erkölcsi hitelesség. Ebből a pózból szükségszerűen következik a megalázó kudarc, ami elkerülhető lett volna, ám Magyar éretlenségét és kispályás alkalmatlanságát bizonyítja. Magyar saját magát hozta olyan helyzetbe, amelyben elkerülhetetlen volt a megaláztatás. A kudarc nem külső támadás következménye, hanem politikai dilettantizmus eredménye. Magyar súlytalan politikus, s egy lehengerlő birodalommal való szóváltás csak egyféleképp végződhetett: a gyengébb fél nevetségessé válásával és kifigurázásával. Az orosz fél nem egyszerűen vitába szállt Magyarral, hanem úgy bánt vele, ahogyan egy jelentéktelen szereplővel szokás. Ez a megalázó bánásmód most nem orosz agresszivitás következménye, hanem Magyar maga teremtette meg ezt a helyzetet. Ez figyelmeztetés arra, hogy Magyar nem képes súlyának megfelelően képviselni az országot. Egyre kínosabb Magyar Péter-rajongónak lenni, miután súlytalan személyiségével egymás után szalad bele olyan pofonokba, amelyek megalázzák nemcsak őt, hanem a közösséget is, amelyet képvisel, s amely rábízta magát. Az oroszokkal kialakult szócsatát elveszítette, de ennél rosszabb is történt: nevetségessé tette magát és bohócot csináltak belőle.

Orbán és Magyar között nincs erkölcsi, politikai és stratégiai különbség. Orbán az orosz érdekek kiszolgálója, s amikor Magyar Péter nem Ukrajna mellé, hanem Orbán mellé áll, akkor leleplezi saját valódi politikai felfogását is. Mivel Orbán előbb tényleges kárt okozott Ukrajnának, s Zelenszkij csak erre reagált, helyre kellene állítania az ok-okozati rendet. De Magyar ugyanazt a nyelvet beszéli, mint Orbán, és ugyanazt a politikai célt szolgálja: Ukrajna elszigetelését és a magyar közvélemény ukránellenes uszítását. Megerősíti és felerősíti Orbán hangját, ahelyett, hogy az értékeket a helyükre tenné. A törzsi azonosulás pedig egyszerűen megdöbbentő: nem az számít, kinek van igaza, hanem az, ki a magyar. Magyar azt mondta: "Senkit, egy magyart sem fenyegethet egy külföldi állami vezető sem. Sem a leköszönő Orbán-kormányt, sem a leendő Tisza-kormányt", s felszólította az ukrán elnököt, hogy vonja vissza a szavait. Magyar nem fárasztotta magát azzal, hogy elemezze a kiváltó okokat és Zelenszkij üzenetének lényegét: Orbán a hadseregtől veszi el a pénzt. Magyar Péter arra hivatkozott, hogy Orbán magyar, s nem arra, hogy igaza van. Magyar embert nem lehet fenyegetni, akkor sem, ha megérdemli. De a tiltakozás mögött az áll, hogy Magyar Péter az orosz-ukrán háborúban Orbánnal ért egyet, az oroszok mellett, s Ukrajnával szemben áll. Ez nem választási stratégia, hanem elvi meggyőződés. Magyar Ukrajnával kapcsolatban közös nevezőre hozta az Orbán-kormányt, s a "leendő Tisza-kormányt". Magyar a "Tisza-kormány" nevében az Orbán-kormánnyal azonosult. Az orosz hadsereg által gyilkolt ukrán néppel szembeni propagandával Magyar a sötét háborús hatalom, tömeggyilkosok oldalára állt, ami egy humanista számára elfogadhatatlan.

Amit a találkozóról előadott, annál az is jobb lett volna, ha nem mond semmit, vagy úgy tesz, mintha valami fontos dolgok történtek volna, amikről nem beszélhet. Ehelyett még a nyilvánossággal azt is közölte, hogy várakozásaival ellentétben lepofozták, nem tudott az olcsó vádaskodásokon kívül semmivel előállni, csak megfenyegette az ügyészséget. Magyar ezen kívül azt is mondta, hogy a választás utáni reggelen újra szeretne találkozni a főügyésszel. Csak azt nem mondta, hogy miért. A Legfőbb Ügyészség is kiadott a találkozó után egy közleményt, amit kommunikációs iskolákban tanítani lehetne, ami sajnálatos, mert megdicsőülhettek. Ezzel még egy utolsó barackot is nyomtak Magyar fejére. Ennél megalázóbb már csak az volt, hogy Magyar négy tollat kapott ajándékba a legfőbb ügyésztől, mint egy iskolás kirándulócsoport tagjai. Magyar a tollakról azt mondta, hogy "olyanok, mint az Ügyészség: a négyből egy sem működött. Egyik sem ír". Magyar még azt sem vette észre, hogy gúnyolják, és ő a toll, amely nem ír. Egy bűnszervezet irányítja az országot, amelynek nem mellesleg Magyar oszlopos tagja volt, mindenkit ismer, pontosan tudja, hogyan működik. A bűnszervezet része az ügyészség is, amely eltussolja az ügyeket, mint a klasszikus maffiákban. Ehhez képest nem volt semmi, amivel Magyar szembesítette volna őket, egy újságíró ennél többet kihoz belőle. Mindezt annak fényében kell vizsgálni, hogy Magyar azzal az illúzióval etette az ellenzéket, hogy ő azért tudja megbuktatni az Orbán-bandát, mert mindent tud róluk és leleplezi majd őket. Hadházy Ákos vagy bármelyik "óellenzékinek" nevezett demokratikus politikus többet elért volna egy ilyen lehetőséggel.

Ezért ki a felelős? Magyar Péter. Semmi probléma nem lenne azzal, hogy más ellenzéki pártok és képviselők is indulnak Magyar bábjain kívül, ha Magyar hajlandó lenne velük együttműködni, és más esélyes ellenzékieket is támogatni. Neki is vissza kellene lépni esélyesebb demokraták javára. De ő gyűlöl minden demokratát. Ez a probléma oka. De Magyar felelőssége ennél is súlyosabb, ha Orbán Viktort miatta nem lehet leváltani, mert nem hajlandó demokratikus pártokkal együttműködni. Ha demokratikus pártokat beválasztanak a parlamentbe, és Magyar nem köt velük szövetséget (koalíciót), akkor a demokratikus pártokkal való szövetség helyett Magyar Péter Orbán Viktort választotta. Hasonlóan Orbánt választotta inkább, ha esélyesebb demokrata jelölttel szemben indít egy tiszás jelöltet, és ezzel megosztja a szavazatokat. A "taktikai szavazás" kényszere nem csupán a demokratikus ellenzékre igaz, hanem rá is. De amit ő követel, az pusztán hatalmi politika, eszköz a demokratikus ellenzék felszámolására. Ezért Magyar állítását úgy kell pontosítani, hogy ha Magyar nem hajlandó demokratákkal szóba állni, akkor ő Orbánra szavaz. Ez azt jelenti, hogy a demokratikus ellenzéket, így a baloldalt és a liberálisokat jobban utálja, mint Orbánt. Akkor ő nem Orbánt akarja leváltani, hanem a demokratikus ellenzéket, a baloldalt és a liberálisokat, megsemmisíteni. Ez viszont egyértelmű jele annak, hogy Magyar Péter nem demokrata. Egyeduralomra tör, nem ismeri el a liberális politikai baloldal létjogosultságát, sem azokat az általuk képviselt jogállami értékeket, melyekkel azonosulnak. Magyar úgy akarja megsemmisíteni a baloldali ellenzéket, hogy Orbán leváltásával zsarolja őket, hogy szűnjenek meg.

Bár Orbán nagyon szerette volna, hogy Trump Budapestre utazzon a kampányban, hogy a szuverenista Magyarországon a választásokat befolyásolja, a papírformának megfelelően ez már biztosan...

A másik oldalon vonulókat olyan ember vezeti, aki korábban a Békemenethez tartozott. Az elvei nem változtak, csak a pénzforrásai. Az Európai Parlamentben minden alkalommal az ukránok ellen szavazó Magyar Péter mindenben a Fideszt követi és másolja. Magyar Péter menete a Békemenet klónja, a hívei már tökéletesen idomultak a Fidesz stílusához. Magyar a Nemzeti Menet elnevezésével is Orbán lába nyomát követi, kisajátítja a nemzet fogalmát, és kirekeszt belőle mindenkit, aki nem vonul az ő menetével. Nemcsak a Fidesz híveit, hanem azokat a baloldaliakat és liberálisokat is, akik éppen azért nem csatlakoznak hozzá, mert nekik fontosak 1848, március 15 és felvilágosodás liberális eszméi. Petőfi Sándor, Jókai Mór és a márciusi ifjak nem vonulnának egyik menettel sem, mert a sajtószabadságot egyik sem fogadja el, s nem tiszteli, a jogállamot, a törvény előtti egyenlőséget csak egymással szemben képzelik, a közteherviselés Orbán és Magyar rémálma. Petőfi és a márciusi ifjak nyíltan Ukrajna mellett állnának az oroszokkal szemben. A márciusi ifjak nem voltak többen, mint 2-3 tucat értelmiségi, akik hittek a felvilágosodás eszméiben, az emberi jogok és a szabadság értékében. Nem kötöttek alkut, nem kötöttek kompromisszumot. Nem kerestek egy másik Habsburgot, aki működő és emberségesebb zsarnokságot ígért volna, mert csak ő tudja leváltani a császárt. De ez a néhány tucat elvszerű értelmiségi kivívta a szabadságot és megváltoztatta a világot Magyarországon. Ma ezek hiányoznak. Két nagy tömeg vonul március 15 évfordulóján, de a márciusi ifjak nem lesznek közöttük. Marad is a zsarnokság, függetlenül attól, hogy ki nyeri a csaló választást. Mindkét diktátor szabadsághősnek hazudja majd magát. Ahol a létszám erkölcsi igazolássá válik, minőséget és értéket helyettesít, ott a szabadság már rég elveszett.

Ez Magyarország tragédiája, hogy a nyugatpárti és Európa-párti értelmiség Európa-ellenes és demokráciaellenes populista diktátort helyezett a magától növekvő Orbán-ellenes tömeg élére, amellyel bebiztosította a maradi, ósdi, nacionalista hagyomány folytatását. A Néppárt megkapta Orbánt egy fiatalabb kiadásban, és hallgatnia kell róla, hogy tévedett. A Tisza nem Brüsszel kreálmánya, volt SZDSZ-es politikusok és holdudvaruk hozta létre. A legtragikusabb az, hogy ennek igazolására megalkotott egy demokráciatagadó ideológiát is, elhitetve sokakkal azt, hogy Magyarországon nincs létjogosultsága a liberális értékeknek és gondolatoknak, amivel legitimációt adott a magyar szélsőjobboldal feltámadásának. Orbán problémáit saját tévedése okozta, amikor korábbi rutinjától eltérően nem elégített ki anyagilag és erkölcsileg egy sértett fideszes bosszúállót, akiből ellenfelei fegyvert csiholtak ellene. Azok pedig nem számoltak azzal, hogy az orbánizmust bebetonozzák évtizedekre, s Orbántól nem szabadulnak meg, akkor sem, ha már nem Orbán vezeti az Orbán-rendszert. De egyelőre nem úgy néz ki, hogy Orbán ellenzékbe akarna vonulni. A világértelmezése és a valóságérzékelése 15 éve hamis, unalomig ismert hazugságai nem változtak. De eddig is elég volt arra, hogy valahogy összecsalja a kétharmadot. Ha nagy tételben kellene fogadni arra, hogy Orbán legyőzi-e Magyart áprilisban, akkor azt mondanánk, hogy igen. Ennek a tragédiának csak egyetlen pozitív hozománya lenne, ha az újabb négy év elég lenne arra, hogy az ország megszabaduljon a nem létező Tisza Párt hazug illúziójától és a Magyar Péter jelentette rémálomtól. Erre is kevés az esély, mert akik megalkották Magyar figuráját, mindent megtesznek, hogy életben is tartsák. Ő pedig túljár az eszükön.

Miközben Orbán háborúellenes propagandával kampányol szerte az országban, és az orosz háborúban az ő politikai szövetségese a támadó (ő pedig az orosz energia vásárlásával...

Az Orbán-ellenes szavazók nem tanultak abból, hogy Magyar visszaélt a szavazataikkal, amikor hamis ígéretek alapján az ő bábjaira cserélték a demokrata ellenzéki képviselőket az EP-ben, s Magyar Orbánnal és az európai szélsőjobboldallal együtt szavaz minden esetben. Az EP-ben emiatt már megszűnt a magyar demokratikus szavazók képviselete. Ugyanez várható április után, amikor az Orbántól szabadulni vágyók megkapják Magyart a kézzel vezérelt névtelen és hangtalan képviselőivel a magyar parlamentben. Így elérik azt, hogy egy Orbán helyett két Orbán, egy Fidesz helyett két Fidesz legyen, s egymást váltsák a hatalomban, ha azt Orbán megengedi. Magyarnak a kizárólagos ellenzéki szerep is jó. Ezzel megakadályozták azt is, hogy Magyarországon demokratikus rendszerváltás legyen. Magyar Péter támogatásával bebiztosították, hogy az ellenzék választási győzelme esetén is Orbán meghatározó politikus maradjon, ő és a bandája börtön helyett ellenzéki szerepbe vonuljon. Magyar Péterrel nem megszabadulnak Orbántól, hanem megkettőzik az erejét. Akik fenyegetnek, hogy Magyaron kívül senki ne induljon el a választáson, senki szavazzon másra, azok a két Fideszen kívül minden szabad és demokratikus képviseletet meg akarnak fojtani a két Fideszen kívül. Magyar feladata lenne, hogy meggyőzze azokat, akik a Tiszára nem akarnak szavazni, a fenyegetés és a zsarolás helyett. Például azzal, hogy Ukrajnát támogatja. De ilyen engedményt Magyar nem tesz a választás érdekében sem a demokratikus szavazóknak. Ehelyett megbélyegzi és hazaárulónak nevezi őket ugyanúgy, mint Orbán. Sőt még jobban. Ezért nem szavaznak rá sokan, ezért nem fog nyerni, mert rá akkor sem szavaznának, ha rajta kívül nem indulna senki.

Választási szakértők és jogászok véleménye szerint Trump rendszerszintű támadást intézett a félidős amerikai kongresszusi választások eredményének megkérdőjelezésére. Trumpnak a közvéleménykutatások szerint nem sok esélye...

Ha nem hajlandó visszaléptetni a jelöltjeit ott, ahol kisebb az esélyük, akkor maga idézi elő, hogy a Fidesz jelöltje legyen a nevető harmadik. Jakab Péter magabiztos fellépése azt jelzi, hogy Magyar hangerejétől, erőszakos stílusától és fenyegetéseitől, zsarolásaitól nem kell megijedni, és egyáltalán nem természetes, amit követel, hogy mindenki álljon félre. Demokrata ilyet nem mond. Mentségére legye mondva, Magyar Péter nem demokrata. Ha Jakab kijózanítja és felbátorítja azokat, akik az elmúlt 15 évet nem Orbán élősködő kiszolgálójaként töltötték, hanem egy élet becsületes munkája áll mögöttük, akik helyben kivívták az emberek bizalmát, akkor Magyar saját csapdájába esik azzal, hogy próbálta a demokratikus ellenzéket megsemmisíteni, hazugságokkal megfélemlíteni. Magyar Péter nem a rendszerváltás. Éppen azért kell elindulni ellene, hogy rákényszerüljön a rendszerváltásra. A parlamentbe önálló személyiségek, a választókat képviselő jelöltek kellenek. Nem olyan bábok, akiket Magyar kézzel vezérel, mint a Fideszben, akik meg sem szólalhatnak, még önálló véleményük sem lehet. Ez a parlamentarizmus megcsúfolása, a népakarat és a választás meggyalázása, minden demokratikus és emberi norma semmibe vétele. Ez már most rosszabb, mint Orbán és a Fidesz. Jakab Péter azt mutatta meg a színre lépésével, hogy nem szabad megijedni és a hazugságokat elfogadni, ki kell állni és meg kell védeni a demokratikus értékeket. Jakab Péter "ébresztőt" fújt, és elsőnek a DK-nak kellene felébrednie a bénultságból, és ki kellene jönnie Magyar Péter árnyékából. Magyar súlyos veszélyt jelen a demokratikus jövő szempontjából. Orbán rendszerének a meghosszabbítását, évtizedekre való bebetonozását jelentheti. Minden demokratikus érzelmű embernek joga és kötelessége fellépni ez ellen.

Megdöbbentő milyen könnyen hitették el értelmes emberekkel is, hogy a szavazatokat úgy lehet maximalizálni, s különösen, úgy lehet demokratikus "rendszerváltást" elérni, ha nem indul senki más a választáson, hanem csak egy. Ezzel szemben a legtöbb szavazatot úgy lehet elérni, ha minden párt begyűjti a szavazatokat, és azok összeadódnak. Ha csak egyetlen párt indul, amelynek egyébként is csak egyetlen arca van (mert a most megnevezett miniszterjelöltek nem önálló személyiségei és arcai a pártnak, hiszen Magyar kegyétől függenek), akkor azok szavazatai mind elvesznek, akik Magyarra nem akarnak szavazni, saját választási lehetőségük pedig nincs. Ilyenek pedig nagyon sokan vannak. Az nem működik, hogy az Orbántól való szabadulás reményével megzsarolnak mindenkit, hogy muszáj Magyar Péterre szavazni, akit sokan nagyobb veszélynek tartanak, mint Orbánt. Vagy csak mérhetetlenül taszítónak találják és nem bíznak benne. Magyar dolga lenne az, hogy ezeket a szavazókat meggyőzze, hogy nyílt versenyben rá szavazzanak. Meggyőzni nem úgy kell, ahogy az orosz maffia, hogy fegyvert tesznek a választó fejéhez, hogy erre az emberre kötelező szavazni, különben nincs rendszerváltás. Ilyen módszerek eleve kizárják, hogy rendszerváltás legyen. Ez nem okoz felszabadulást, örömöt, ebből a stílusból és módszerből szabadság, boldogság nem nő ki. A pisztoly nem tűnik el, marad. Orbán azzal zsarol, hogy háborúban halsz meg, ha nem rá szavazol. Magyar azzal zsarol, hogy nem lesz rendszerváltás, ha nem rá szavazol. Ez ugyanaz a pisztoly csőre töltve. Az emberi normákhoz akár csak ösztönösen ragaszkodó emberek mindkettőt elutasítják. Azt szeretik, ha tisztelik őket. A szavazataik nem vesznek el. Az önazonosságukat védik meg.

Ha valamilyen okból rövid időn belül Kapitány váltaná Magyart az Orbán-ellenes ellenzék élén, az megmozgatná az állóvizet, mert áprilisig még éppen elég idő van ahhoz, hogy a messiáshívőket átprogramozzák a kapitányra, azoknak úgyis mindegy: arra mennek, amit mutatnak nekik. Ha Kapitány egyszerűen csak normális és nem simlis, már sokkal jobb. Nem tudjuk, mennyi igaz abból, amit Dobrev Klára mond, hogy 800 ezer ember Magyar miatt nem hajlandó szavazni a Tiszára. De az biztos, hogy százezres nagyságrendről van szó, akik akkor sem húznak ikszet Magyarra, ha levágják a kezüket, és ez érthető. Ezért Kapitány elérhetne Orbán-ellenes szavazókat csak azért, mert ő nem Magyar Péter. Mivel a Magyarra nem szavazók többnyire megfontolt és értelmes emberek, akik tovább látnak az orruknál, ez csak abban az esetben működne, ha ez nem átlátszó trükk. Magyar pedig nem veszi vissza az egyszemélyes show-t, mert abból a rá nem szavazóknak elegük van. Egy ilyen váltás, hogy Magyar eltűnik, növelhetné Orbán leváltásának esélyeit. Az látszik, hogy Magyar elérte a csúcsformát, új ötlete nincs (eddig sem volt), senkire nem hallgat, képességeit az a vágy hosszabbítja meg, hogy sokan meg akarnak már szabadulni Orbántól. Ezért az alkalmatlanságát nem akarják elismerni, az otrombaságait, szavazásait az EU-ban és a fővárosban, a fideszes stílusát, a "stratégia" részének magyarázzák. Magyarból még sokan kiábrándulhatnak, itt már csak Orbánnak vannak esélyei, mert az ő kezében van minden eszköz, s Magyar eddig is csak másolni tudta a mesterét. Ebből egy hatalmas zakó néz ki, minden közvéleménykutatási machinációk ellenére. Ezen segíthetne még, ha Magyartól és az általa jelentett veszélytől, az új Fidesztől meg lehetne szabadulni.

2026-ban megtörténhet Magyarországon is, ami 2015-ben Lengyelországban már valósággá vált, vagyis, hogy inkább hosszabb, mint rövidebb időre teljesen eltűnik a baloldal a politika élvonalából....